A kissé nehézkes indulás után Abádszalókot északi végén a kikötőnél hagytuk el, és máris figyelhettem az első virtuális rejtést, amit 3 éve Tiszaderzsre cseréltem. Szerencsére könnyen meglett, és már fogom is az értelmét ennek a rejtésnek. Tényleg nagy a belógás.
Még alig indultunk el, de máris útba esett egy büfé. Persze, hogy meg kellett állni. Kávé, fagyi, pisi, kaki, kinek mi, de leginkább egy csoportkép kedvéért amíg együtt a csapat.
Tiszafüredig hihetetlenül jó minőségű a gáton vezető bicikliút állapota. Zavaró ugyan az autóforgalom, de az út akkor is fantasztik, ahogyan a látvány is.
Nem nagy az eddig megtett táv, de a meleg annál inkább és árnyék egy szál sem, ezért az itteni strand sem kihagyható. Míg a többiek pancsoltak Pomázi Imrével geoládászni indultunk. Az engedélyezett 1 óránk első találata a közeli kilátón várt ránk.
Innen a Kemény kastélyhoz tekertünk vissza, bár abból nem sokat láttunk. Ahogyan a Kalózsziget kalandpark ládájából sem, de ezt a mi felkészületlenségünk miatt mujultuk el. Imre igyekezete a gazos vasúti töltés aljában azért megérdemel egy képet.
Időnk lejárta előtt nem kockáztattunk meg több keresgélést, inkább mi is megebédeltünk a strandon. Az út minősége, vízpartközelisége után következő jó pont a szabad-strand szabad zuhanyzójáért jár. Csak mosakodni akartam, és felújítani a napfényvédelmem, de ha már úgy is nálam volt a törölköző felfrissültem (míg fél óra alatt elkészült a gyrosom).
A gyors ebéd után nem toldottuk meg a kört, egyenest Poroszlóra tekertünk a most nem túl forgalmas 33-s úton. Átérve pont beértük a csapatot,
de kihagytuk az Ökocentrum több órás mutatnivalóit.
Sarudhoz kellemes gyerekkori emlékek fűznek, de rá sem ismerni a strandra,
és már büfékocsit sem látni, de nem rossz ez a változás.
Dinnyésháton újabb hosszú megállót tartottunk. Míg a többiek valószín a tűzoltófesztiválon szórakoztak én megkerestem az itteni rejtést, és az átjutás lábmosása után újból letusoltam. Hihetetlen.
Kiskörei víztározón sikerült jócskán világosban átkelni, hogy fényképezni is lehessen.
A tegnapi teliholdfény azért nem volt kutya.
Abádszalókra pont 6-kor értünk. Épp jókor, hogy a strand már ingyen legyen.
Újra csak azt tudom mondani: hihetetlen.
9 óra volt a 73 km. Soha nem éreztem, hogy gyors lenne a tempó, mégis a gyerekek 4 strandon pancsoltak, én 2x tusoltam (és a végén még a tóba is bemerészkedtem), ennek köszönhetőn a nagy hőség ellenére sem égtem le. Mindenre volt idő, végig volt látnivaló, és végig kitűnő volt az út állapota (bár autók sűrűn jöttek), és a nyírt gátoldalakat látva, mintha nem idehaza lennénk. Erre már csak ráadás, hogy minden községben príma strand várt ránk, elfogadható árakkal, tisztán. Ha osztályozni kellene *****.
Ehhez képest a Balaton?!
.
Vacsora előtt engem nem hagyott nyugodni, hogy a Tisza tavi körtúra teljesítésén kívül a kör multijával együtt eddig csak 4 találatom volt, hazafelé menet gyorsan megkerestem még a strand bejáratához rejtett fiolát, majd a református templomot is,
és ha már ennyi időm akadt a katolikus nehezen fellelhető bejáratán is átléptem.
Kitértemben az egyik községszéli kereszthez (nem hiszem, hogy a megyében nincs érdekesebb látnivaló)
megálltam a főtéren, és a csipkeverők-, meg a faluház előtt is.
A végére nekem 83 km. jött össze kellemes fáradtsággal, és a többiek sűrűn feltett kérdéseivel: ugye holnap is ilyen jó úton fogunk tekerni? (Ők a Tisza túloldalán jöttek.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése