Halván a tegnapi jó híreket (jó az út) a csapat lustábbik fele 10-kor akart elindulni hazafelé. Én nem sokkal később már otthol szerettem volna lenni, ezért 6-kor még aránylag hűvösben terveztem ugyanezt. Az érdekek fél 8-nál találkoztak, amiből persze majdnem 9 lett, de akkor már ette fene, mentünk együtt.
Kezdetnek rögtön kihagytuk Kiskörét és a régi hídon rövidítve tértünk át a túloldalra.
Első nagyobb megállót a régi vízátemelőhöz terveztük, amit én idefelé észre sem vettem. :$ Pedig még egy geoládát is megérdemelne, de legjobb lenne, ha legalább be lehetne menni, nem csak az ablakon kukucskálni.
Következő pihenő a Tiszasülyi templomnál volt esedékes nekem köszönhetően, de Pomázi Imre vezetésével, hisz ő volt idehaza. Az érdekes történelmi bevezető után még azt is elintézte, hogy a testvére is bemutassa a templomot, községet.
A kellemes hűsöléssel egybekötött rövid pihenőt megspékeltük egy kis forgalom növeléssel a Kispipásban.
Még Kőtelekre is Imre vezette a csapatot, és amiért külön hálás vagyok, hogy nem keresgélt sokat és a templomkert eperfájánál újabb, de rövid pihenőt parancsolt. (Méh veszély miatt nem a gáton jöttünk.)
Nagykörün eleve strandolás volt tervezve, de ezt már mi nem vártuk meg. Pár kép után otthagytuk őket, hogy legalább 4-re hazaérjünk.
Nehezítve a tervet jött egy kis szembeszél, meg majdnem kiszáradás, de 77 km. után újra otthol voltunk és a hazaváró palacsintához még tejet is kaptam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése