Sonkádról Tiszabecsre a 491-esen tekertünk, de ez a szakasz nem volt olyan forgalmas, mint Fülesd felé, vagy csak szombat volt. Mindegy, nekünk jó volt. Tiszabecsen először a kemping, kishajó kikötő, strand hasznosulású Tisza partot kerestük, és leletük is meg, hogy a merészebbek megint megmártózhassanak, de amilyen sekély, és iszaposnak tűnő volt legtöbben csak a parton főttünk levünkben.
A hajókölcsönzőnél aztán hűsölhettünk egy fél órácskát mielőtt tovább indultunk közúton Milotára. Szerettük volna a 2013-ban országtortának választott milotai mézes diótortát megkóstolni, de csak az alapanyag óriás mását leltük cukrászda helyett.
A gátra felkapaszkodás előtt megkerestük a Tisza parton elhelyezett virtuális jelszót,
és vígan kerekeztünk tovább Tiszakóródra. A templomoktól megcsömörlött nagyobb rész csak a helyi köz-, és italboltban költekezett, de voltunk páran akiket érdekelt volna a sajnos zárt templom,
és Móricz Zsigmond emlékháza is.
Mint megtudtuk az író nem is itt született, de mire észbe kaptak már csak ez az egy ház maradt meg eredeti állapotában az utcában, hát ezt nevezték ki erre a célra.
Tiszakóródon lemaradtam a csapattól megnézni a templomot, de nem jártam sikerrel, csak a templom kertbe tudtam bejutni.
Mielőtt a gátnál utolértem volna a csapatot megkerestem a Túr hídlábánál elrejtett ládát, de a Nagy-bukónak keresztelt beömlésnél, ahol ugyancsak nem akart bukni a még csörgedezi sem látszó Túr folyó újra visszakanyarodhattam a túloldalon, hogy megint keresgéljek a csalánosban. De, ezzel meglett a 400. megtalált ládám.
Mai napra csak 41 km. jutott, de zárásnak elég is volt ennyi. Jó időben, szép helyekkel búcsúztunk a Túr vidékétől.
Nem volt ugyan gyors a nap, de mégis igyekeztünk, hogy azt ne csak pakolásból álljon, és még visszakocsikáztunk Panyolára, mert kíváncsiak voltunk Béla pálinkájáról mi a szakértők véleménye. Volt nekik, de elismerték a mestert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése