Hiába voltunk közelebb, még így is több óra út volt mögöttünk mire Lasztonyától gyalogolni kezdhettünk.
Szerencsére több napja hideg volt, így nem csúszkáltunk, és biztonságosan, gyorsan haladtunk Szentpéterfölde felé hol erdőben, hol irtásokkal szegélyezve. Igazán sok szint sem volt, de azért volt szépségben is részünk,
a geoláda (Gyönyörű volt a befagyott tó.),
és a vadászház előtt. Itt lesz az éjszakai szállásunk, de még kipakolás előtt továbbindultunk Rádiházára. Ekkor már havazott. Az első pihék láttán még el sem hittük (mint a festés helyett táblával történő jelzést),
aztán az egyre sűrűbben hulló pihék fehérre festették az utat
és mire kocsiba szálltunk már mi is majdnem hóemberek voltunk.
Lehet ez nem következik be, ha nem állunk le az egyik karám mellett lovakat simogatni, de ki tud ellenállni pár Murának? Én nem. Még az útra való almám is nekik adtam.
Az óriás szőlősutulónál
azért még beosontunk a tőkék közé, hogy legalább messziről a kápolnát is lássuk, a gázégő mellett.
de ami nap túrás részének vége volt. Mire a Szentpéterföldén a vadászházhoz visszakanyarodtunk már azt is hó fedte.
100%osan emlékszem, hogy lefényképeztem a tó melletti vasúti sínpárt mindkét irányban, az erdőben fákat, az út felől a vadászházat, az udvarán felboncolt őzet, és még táblákat, kilátásokat, de N95 8G biztosan sztrájkolt, vagy még nem szokott vissza a használathoz, mert bizony ezek a képek nincsenek meg (A Csömöri lovasprogiról is tűntek el képeim, és ott is biztosra tudom, minek kellene még a memóriában lennie.), így legyen elég csak a vadászházhoz felvezető út,
és Osiról egy társalgóban készült kép.
A szállást egyébként csak ajánlani tudom. Tiszta volt, tágas, meleg, felújított szobákkal, fürdőkkel, nyugodt helyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése