Szombat

Pécelre érkezve örömmel fogadtak, meg meleg levessel, rakott káposztával.  Ja, és a kocsim is kitakarították.  De a legjobban Reni megállapítása tettszett: Anett, te annyit fogytál (annyit nem, de lötyög a nadrág). Az éjszakát ágyban töltöttem, még nem a sajátomban, de ágyban. Szokatlan volt, meleg és puha. Hogy el lehet szokni a jótól.
5 éjszaka volt, melyből 1 nap nem aktívan telt, tehát 5 nap alatt bőven meg lehet csinálni, még ekkora csomaggal, gyakorlatlanul is (de szerintem 3 alatt is, csak nem kell letéregetni az útról).

Büszke vagyok magamra.

Örülök hogy nem hagytam magam eltántorítani tervemtől. Gyönyörű napok voltak.
Minden nap majd éjfélig fenn voltam, 6 körül ébredtem, volt hogy 60 km.-t tekertem, de nem éreztem magam fáradtnak, nem fulladtam, még sokat szaglásom is visszatért, semmim nem fáj, nincs izomlázam, egy vérhólyaggal lettem gazdagabb és 1 körmöm törött le.
Ha most valaki azt mondaná állja a cehet induljunk neki, máris mennék.
Lábamban a Balaton, de gondolkodás nélkül beletenném újra, máris.
Nem volt olyan helyzet, hogy félni kellett volna,  hogy veszélyben lettem volna, hogy azt éreztem volna, ezt én nem akarom.
Élvezet volt, minden erőfeszítéssel, fázva, és véletlen sem egyedül.

Lesz ismétlés.