Keddről bővebben

Amikor ládakeresésbe kezdtem elhatároztam, hogy a Gördögök-kel is felveszem  a kapcsolatot. Úgy is a legtöbb helyre biciklivel megyek, nem árt, ha ennek is adok egy kis keretet. Memorizáltam a térképet, hogy majd az egyik délután felkereshessem őket, és átfutottam a programjaikat is. Ugyan a Szent István napi gördülésről figyelmetlenségemben lemaradtam, pedig nagyon készültem rá, de milyen egyesület az, ahol nincs több program? Hát Ők nem olyanok! Tájfutás, meg ilyenek nekem felejtős, de a szezonzáró gördülés már felkeltette az érdeklődésem. Okt. 23, le Martfűig, majd körben vissza, 55 km. Vágjunk bele. Még indulás előtt felhívtam a szervezet vezetőjét, és szerencsémre érdeklődtem. Esett az eső, de szegénykék a kedvemért tekertek kicsit, sőt még a telefonom beállításaiban is segítségemre voltak, hogy könnyebben kereshessem a ládákat. A távot nem tettük meg, de én annak a 20 km.-nek is örültem, értékes emberekkel ismerkedtem meg, és remélem lesz még szerencsénk egymáshoz.

Na, de vissza keddhez. Nagyon szép napsütéses időt jósoltak, mivel egész hétvégén olyan volt, nem volt okom kételkedni a jóslatban. A család szülinapra készült, de soha nem érünk még oda 11 előtt, így én még elé beterveztem egy kis tekergést. Tudtam, hogy 2 óra alatt nem végzek, de ha a többiek után érkezem 1 órával, még nem lesz probléma. Nem mondom, hogy kitörő örömmel fogadták a tervem, de érdekel is az engem. Pénzbe nem fog kerülni és egy kis öröm kell. Az hogy nem jönnek velem, nem hat meg (az hogy Adri elutasító ilyen téren igen, de Petit meg sem kérdem), legalább engem hagyjanak menni. Hát ez ilyen kategória volt. 

Az útnak nem csak ennyi célja volt. Egy láda megkeresése is a terveim között szerepelt. Tiszavárkony-Korona és kard (GCTkk). A  szezonzáró útvonalához sem volt messze, felhasználói a Gördögök, jó idő volt, és ha ezt  a napot is elmulasztom kitudja mikor lehet megint tekerni, most legalább kicsit törleszthetek az 55 km.-ből. Szóval 9-kor elindultam. 1 óra alatt értem el Tószegre, és másik 1 óra kellett a tiszavárkonyi célhoz. Útközben megmentettem egy szalamandrát (lehet nem az volt, mert felül nem volt foltos), láttam madarakat, sok tetemet, a gomolygó párát és a szép őszi tájat. A jelszó rejtekén rengeteg katica talán már telelt. A többség hagyományos mezben, de volt köztük a sötét fajtából, ám megcsípni nem tudtak. Viszont, ha a népi megfigyelés igaz, enyhe telünk lesz.

A történelmi vonatkozásnak még utána járok, de megérte tekerni kicsit. 

Nem kicsit lehettem fáradt, mikor a térképet készítettem, ha oda vissza megrajzoltam ugyanazt az útvonalat, pedig nem éreztem annak magam.
Nem is tudom mit mondjak a rejtésről. Szép volt, de talán mind az. A lényeg, hogy a szabadban voltam, és tettem valamit az egészségemért, mielőtt megettem a szülinapi 5000 kcal-t.