Kocsinkat az alsó parkolóban hagyva gyalog indultunk el, ekkor még volt aki 4 lábon (ám golyócskánk legtöbbet táskából kuksolt, vagy durmolt), de le mindenki biztonságban 2 lábon. Odafelé megnéztük az éttermek kínálatát is, esélyt adva az emésztőnedvek megfelelő termelődésére, de nem hamarkodtuk el a dolgot, zsákjaink is tele voltak finomabbnál finomabb faltokkal, melyből jutott az őzeknek is. Meglepetésemre rengeteg vadat láttunk a kifutóban, ennyit talán még egyszer sem. Újabb meglepetés a felújított Erdei múzeum. Nagyon ötletesen, kicsiknek és nagyoknak egyaránt érdekesen oldották meg a feladatot. Újra működnek a víz hajtotta gépek, van mini zsilip rendszer, fellehet mászni a fa ökrökre, beülni a traktorba, éjszakai pihenőkbe, fa telefonálni.
Kiderült, van egy nagyra nőtt egerészölyvem, aki már egy szöcskét elkapna.
A nyári tömeghez képest nagyon élvezhető volt a táj, nem lökdöstek, nem beszéltek a fülembe idegenek, még a csendet is lehetett hallani.
Lefelé is gyalog tettük meg az utat, nem is volt az olyan hosszú, és már lejtett, a gyomrunk pedig gyors tempóban vezetett.
Nem hagyhatom ki kedvenceimet a több törzsű, vagy odvas, girbe-gurba fákat és a színes köveket.
11. ládám Szalajka völgye.
Megvan az első részlet a Magyarországi kisvasutak -hoz is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése