Időnk véges, de bízom benne nincs későn megtenni, amit ...

Időnk véges, de bízom benne nincs későn megtenni, amit ...

2012. február 12., vasárnap

Esetem egy kukaccal

"Fába szorult féreg vagyok, fa odvában rekedtem, félek, hogy egy harkály doktor segít majd az eseten."

Betegeskedő kocsimat hazaszállítottuk, és ha már úgy is otthol voltunk elmentünk Trisztán ovis farsangjára. Elfogult vagyok, de nagyon ügyes volt. Ha már itt tartok dicséret illeti az óvónőket, dadákat, és pártoló szülőket, nagyszülőket is, ötletesen, otthonosan, ovisoknak és felnőtteknek is élvezhető módon szervezték meg az ünnepséget. Eredetiek voltak a jelmezek, a kis-manók átélték a szerepüket, bátran megmutatták magukat, ügyességükért mindenkinek jutott torta, pezsgő, a belevalóbbak még a színpadi műsorban is szerepelhettek, aztán a tombola sem maradt el.





























Rengeteg megnyerhető tárgy volt, de nekünk ilyen szerencsénk még sosem, 7 tikettből 4-el nyertünk, jól megfogtuk Fortuna lábát.


A miénkkel meg kirúgtuk a tornaterem oldalát annyit táncoltunk, még a kukacot is rávettük egy kis popórázásra. Szégyenlősen adta be a derekát, de a végére csak nem kellett petrezselymet árulnunk. Volt ott vonatozás, twist, discó, minden amire csak rázni lehetett, még a két kicsi legóra is riszáltunk és nagyon jól éreztük magunkat.


A pihenőidőben beszélgethettem a volt osztálytársaim testvéreivel, kolléganőimmel, óvónénikkel, és szégyenlem, de a nézőtérről nagyon sokakat nem ismeretem meg, pedig tudnom kellene kik ültek velem szemben, mellettem, és az a 20 év nem olyan sok, hogy ennyit felejtsek, de nem estem kétségbe, elvégre mindenkit ismernem kellett volna, hát igyekeztem úgy is viselkedni, mintha.
A nagy buli közben otthol megszülettek a kismalacok, szám szerint négyen, 2 csíkos, 2 pöttyös. Retro alom.

Nincsenek megjegyzések: