Pénteken újabb műtétem lesz. Lehetne halogatni, kipróbálni még ezt-azt, de két éve próbálkozom, eredmény nélkül. Hova halogassam tovább?
Ésszel fogom, hogy szükséges, el is határoztam magam, de minden szervem küzd ellene. Utólag persze belemagyarázhatnám még a kocsit is, de nélküle is épp elég, hogy megint megfáztam, és jött vele az arcüreggyulladás, bedagadtak a polipjaim és a légzésfunkcióm is igen gyér. Én nem érzem, hogy fulladok, de az aneszteziológust a számok fogják érdekelni, nem az érzéseim. Valaint, úgy érzem hiába döntöttem a műtét mellett, ha a hátrtalévő életemre kifejthető hatását nem könnyű elfogadnom, sőt egyenesen nem akarom, de sajna a kettő együtt jár.
Minden védekező mechanizmusom ellenére hétfőre jól kell legyek, különben 1 hónapot halasztódik a műtét. Akkor nem lesz Balaton kör, és a nyári szabi is neccessé válik, hát ma itthon maradtam, gyógyulni. Úgy érzem a dolgok szétcsúsznak, és bár tudom, hogy mindent képes vagyok befolyásolni, mégsem tudom hogyan, vagyis inkább nem merem, ezért segítséget kértem. Hét elején pszichológusunk ajánlott egy srácot, akit ma fel is kerestem. Beszélgettünk egy jót, amibe szintén belemagyarázhatnék dolgokat, de az idő sürget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése