Kecskemét

Pár perccel több mint egy óra alatt ideértünk, épp elég lett volna, hogy kicsit áthangolódjak, de csak nem magam jöttem, és persze nem lehetett ám másképp, mint méltatlankodva. De, itt legalább humánusabb, mint az eddig megismert kórházakban, régi, ismeretlen, ám tiszta és kedvesek, segítőkészek az emberek. Mindíg félek tőle, hogy bánnak-e majd velem is úgy, ahogyan én a betegeimmel, ha a másik oldalra kerülök, de szerencsére az eddigi két műszakkal kellemesen csalódtam, ami valjuk be őszintén, nőgyógyászaton igen meglepő. Ami az előző, hasonló műtettel szemben máris más még, hogy itt nincs beöntés, öblítés, és a gerinc érzéstelenítést is jobban preferálják. Olyanom meg ugyan úgy sem volt, igaz a listámon sem szerepel, de nem is ellenkezek. Úgy dömtöttem ezt a dolgot nem fogom írányítani, hagyom mindenkinek, amit jobban tud nálam és nem erősködöm, "csak" kezelem a testem jeleit és igazítom, hogy a legjobb legyen az összhang. Leginkább arra gondolok, hogy rendesen vegyem a levegőt és ébredés után bírjam a sok fekvést. Hogy nekem miért mimdíg az utánnal van bajom? Igen, a kérdés költői volt. Mert az az ismeretlen, beláthatatlan dolgoktól függő, amivel lehet törődni sem kellene még, csak, ha majd netalán tenyleg aktuális lene. Most mondjan, én ilyen előkészítős tipus vagyok. De tenyleg, és ez nem minden esetben előny. Nehéz nem előre gondolkodni, de menni fog.