Időnk véges, de bízom benne nincs későn megtenni, amit ...

Időnk véges, de bízom benne nincs későn megtenni, amit ...

2012. december 9., vasárnap

50. Aranycsillag társastánc vizsgabál

Nem kell megijedni, nem egy újabb elfoglaltság. Bááár. A társastánc szerepelt gyerekkori listámon. De, melyik lányén ne szerepelt volna, aki látta a Piszkos táncot, vagy a Hölgyválaszt, Vezet a ritmust? Melyikünk nem álmodozott róla, hogy Ő majd egyszer úgy táncol egy férfi oldalán? És persze tudtam én, hogy kell hozzá a zene, a ruha, a férfi, a nő, de a tudás is, az meg nem jön csak úgy a kisujjunkból. Legalábbis az enyémből nem. A ritmust érezni kell, de az apalépéseket megtanulni. Aztán majd jön egy igazi férfi, aki nem szégyell/fél a szemembe nézni, kézen fogni és csak velem táncolni.
De, térjek csak vissza a mába. Vizsgabálon voltam.  Rögtön kettőn is, szombaton Szolnokon, vasárnap Törökszentmiklóson. Koránt sem volt olyan nagy kaliberű ez a vizsga, mint a filmekben, mégis olyan szépek, elegánsak voltak a táncosok, és az egész rettentő romantikus volt a családiassága mellett. És még mindig nem én társastáncvizsgáztam, "csak" a szünetekben hastáncoltunk. Mivel a Frei-ben mi nem voltunk a maratoni tánccal most léptünk fel először. Hááát. Hagyott némi kivetni valót a táncunk. Van mit gyakorolnunk.





Nincsenek megjegyzések: