Az 1 évvel ezelőtti koncert teljesen mást váltott ki belőlem, mint amit gondolom az iskola szeretett volna. Szörnyű volt látni, hogy sorra dőlnek ki a gyerekek, de a tanárnő csak kalimpál és énekeljünk még, még, és még, és még egy dalt szavakkal hajszolja őket. Egyáltalán nem volt karácsonyi a hangulat, nem a szeretet volt ott a meghatározó. Féltem is ettől a koncerttől. De, Uram láss csodát, Kati néni visszafogta magát és nem akarta mindenáron megmutatni mennyi mindent tanított meg a gyerekeknek. Most is voltak hangszeres előadások, fellépett a Tücsök kórus is, (Nem is kevés ideig, sőt még a konferálást is maguk végezték.), külön a verseny kórus, aztán egyre sokasodva az egész Kodály nagy-kórus, végül a Menyecskék zenekar (az iskolában dolgozó tanárnőkből alapult népzenei együttes) kíséretében még bennünket is megénekeltettek, meglepetésként pedig a Cuháré néptánccsoportból (az iskola diákjaiból, és volt diákjaiból álló néptánc csoport) táncosok is bekapcsolódtak. Gyermekeink tiszta hangját hallva borsózott a hátam, de ez igazi ajándék volt. Sok munkába kerülő, de gyönyörű meglepetés. Most is elhangzottak latin, francia angol nyelven dalok a magyar mellett, de amikor a helyettes kórusvezető tanárnő saját szerzeményét énekelték és vele együtt a siketek jelnyelvén is elmutogatták a dalt az iskolában tanuló 3 nagyothalló diáknak és családjuknak, könnyeztem is. Igen, erről szól a karácsony, tiszta szeretettel, kényszer nélkül adni magunkból egy darabot.
Azonban ezt is felültudták múlni a már említett Cuhárés-Menyecskék befejezéssel. Nem voltunk templomban, de Jézuska születését ünnepeltük jellegzetes Magyar népdallal, Magyar néptáncot táncolva. Itt, a nagy Eu-ban, mi Magyarok.
A tanárnőknek köszönöm a jól összeválogatott és betanított dalokat, gyermekeinknek pedig a kitartást, mely lehetővé tette hogy örömet okozzanak nekünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése