Húsvét eleje egybekötve apu és Ildikó Szülinapjával, valamint Cactus idei elolvadt nyula

Mire megérkeztünk már mindenki ott volt, még az is akit jóval későbbre vártunk. De, volt ám itt minden más is, ami egy húsvéthoz, meg egy szülinaphoz szükséges. Kaja, pia, nyúl, pénz a locsolóknak, répatorta nem csak a nyúlnak, amitől még Shrek-nek is kinőtt, szülinapi torta az ünnepeltnek, lőszer sört bontani, íj a bátraknak, és rengeteg fényképezőgép, hogy mindezeket meg is örökítsük. A sütimre meg azt mondták merénylet volt ellenük, és csalok, hogy biztos nyerjem a versenyt. Haha, lehet. A célért mindent, de a lényeg, hogy nem csak szép, finom is lett.

Végre a finom ebéd előtt, alatt, után beszélgethettünk egy rövidet. Volt aki még csak most festette a tojásait, de férfi lévén nekik nem is kellett volna ilyesmivel foglalkozni, elnéztük hát nekik.






Mivel minket a család idehaza már várt, nem maradtunk éjszakára, és így kihagytuk a holnapi talán kirándulást is. Pécelig végig zuhogott az eső, ahogy anyuéknál is, ezért nem mentek Szentkúthoz.  Én bíztam benne nem lesz ez a sok nap teljes tespedés és majd akkor hétfőn már jobb idő lesz elmegyünk valahová. Kompolt felé már nem esett, Gyöngyösre még az óraátállítás ellenére is világosban értünk, így megemlítettem Petinek Cactus Mátrai geonyulát. Hajlott a kitérőre. Megleltük.

Idehaza vacsi után aput is megköszöntöttük. Az igazi szülinapja ma van, de mindig 2.-án tarja, ahogy mama beíratta a születésiébe, de már estére nem leszünk idehaza holnap, napközben pedig ritka, hogy együtt sikerül lenni mindenkinek.
Megnéztük a Tarnát is. Árad, de még a 2010-es szint alatt vagyunk kicsivel, talán megússzuk.