A rom mellett már tegnap is elmentünk, de akkor új úton jártunk, nem akartam elhagyni a csapatot. Most viszont szabad volt a pálya. Teljesen szabad, így visszafelé nem is a borozó felé mentünk, hanem megnéztük Balatoncsicsó élő templomát is.
A templomkertbe érdekes dolgot találtunk: díszkutat, időkapszulát, és a feszületen egy helyes Jézust.
Fagyizás, sörözés után Cigány-szer felé hagytuk el a falut. A műút végén lévő kereszt szintén nem szokványos, Jézus itt már levéve a keresztről, Mária ölében feküdt, és nagyon emberi volt, mintha csak aludna.
Az út egyébként egész jónak ígérkezett, amíg bele nem veszett a sűrűjébe. (GPS az éjjeliszekrényen szárad.) Az utolsó ház kertjéből csak mentünk toronyiránt, vagyis, dehogy volt torony, csak úgy előre, tudván el kell érjük a pirosat, ami nyugatnak a Fenyves hegyre visz, onnan meg ismerős az út, és rögtön hazaérünk. Majdnem, de az út ezen szakaszáról csak annyit: már tudom tényleg szúrnak a törpefenyők, és milyen a boróka,
és mindezt még a Fenyves hegy előttről, azon továbbra sem leltünk fenyőt.
Arra már nem emlékszem a borozók előtt, vagy után értünk haza, de szerencsésen megérkeztünk, és ha már ilyen hamar az est hátralévő részét a művészeteknek szenteltük. Főképp a csillámporosnak. A fiatalság már kivágta amit magán viszont látni szeretett volna, csak felkellet vigyem a testükre. Volt, ami kevésbé sikeredett, hol miattam, hol a házi készítésű sablon miatt, de sokadik nekifutásra már ügyesek voltunk.
Ma csak egy rövid kb. 8 km.-es sétát tettünk meg, de elég volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése