5 óra. Ugyan már. Hajnal 1-kor ébredés.
Szépek a csillagok, de még aludni kell. Oldalra fordulás és rajta. De nem megy. Bármit mozdítanék végig sajog a gerincem. A fejem feltudom emelni, a karom is mozog, de a lábam már nem és a derekam sem. Karral tolom magam, de csak nehezen fordulok, pechemre jobbra (fal felé). Jobban meg kellett volna ezt gondolni. Mire átkínlódom magam balra már egy gyerek is megszülethetne. Újabb kínok árán kiültem az ágy szélére, lábam már kicsit élőbb, mint egy fadarab, de a gerincem egyben, nem akar mozdulni. Úgy gondoltam ha feltudok állni, eljutok pisilni is, de majdnem nem jött össze. 2-kor visszatérve megszületett az elhatározás kell egy fájdalomcsillapító. Ha ma is tekerni akarok lehet 2 is. Meg egy masszázs. De, csak reggel, addig aludni kell. Pulóverem a derekamra kötöttem, hátha a gerincembe addig visszahajlik legalább 1 görbület, és nekiveselkedtem. Nagyobb feladat volt, mint eddig bármi más, de legalább az emberi kelési ideig tartó nehézkes forgolódással mozogtak, melegedtek az izmok. Reggel újabb bogyó, és már kinéztem legalább élőhalottnak. Erőltettem a mozgást, de legtöbbet Béla javított a helyzetemen. Páran megpróbáltak lebeszélni a mai tekerésről, de már jobban és hajthatatlan voltam, viszont a felkínált elektrolitokat elfogadtam. Igaz már az enyémből is ittam, de inkább ez, mint több analgetikum.
A mai reggel gyógyulásra volt szentelve. Lulu hátsójából is eltűnt a 8-as, és a tegnap félve szétcsavarozott csix is kiszáradt. Sajnos a 4 rögzítőfülből 2 le volt benne törve, 1 pedig alig tartott, valamint az antenna ragasztása is elérett ezért volt hézag a szigetelés között, az esőbben pedig a kormányon beázott. Már tudtuk mi a baj, de teljes reparálásra nem volt mód, csak visszacsavaroztam a két oldalt, és ragasztószalaggal jól megerősítettük a kötést. Minden működött, de hármunk közül én voltam a leggyengébb láncszem.
Ma Vigántpetend felé indultunk, Kapolcs után Monostorapáti kocsmájánál tartottuk első nagyobb pihenőnket. Nem volt olyan hetedhétágra idő, de legalább nem fűtött túlságosan a továbbra is derekamon tartott pulóver, és már jobban voltam, még enni is volt kedvem. Aztán üríteni. És még egyszer. Már fáztam is. Ez nálam rossz jel. A Hegyesdi leágazás után balra tértünk, és a hangulatos kilátást élvezve hamar Mindszentkállán voltunk, de nekem nem eléggé. Semmi olyat nem ettem tegnap, amitől ezt érdemlem.
Szépek a csillagok, de még aludni kell. Oldalra fordulás és rajta. De nem megy. Bármit mozdítanék végig sajog a gerincem. A fejem feltudom emelni, a karom is mozog, de a lábam már nem és a derekam sem. Karral tolom magam, de csak nehezen fordulok, pechemre jobbra (fal felé). Jobban meg kellett volna ezt gondolni. Mire átkínlódom magam balra már egy gyerek is megszülethetne. Újabb kínok árán kiültem az ágy szélére, lábam már kicsit élőbb, mint egy fadarab, de a gerincem egyben, nem akar mozdulni. Úgy gondoltam ha feltudok állni, eljutok pisilni is, de majdnem nem jött össze. 2-kor visszatérve megszületett az elhatározás kell egy fájdalomcsillapító. Ha ma is tekerni akarok lehet 2 is. Meg egy masszázs. De, csak reggel, addig aludni kell. Pulóverem a derekamra kötöttem, hátha a gerincembe addig visszahajlik legalább 1 görbület, és nekiveselkedtem. Nagyobb feladat volt, mint eddig bármi más, de legalább az emberi kelési ideig tartó nehézkes forgolódással mozogtak, melegedtek az izmok. Reggel újabb bogyó, és már kinéztem legalább élőhalottnak. Erőltettem a mozgást, de legtöbbet Béla javított a helyzetemen. Páran megpróbáltak lebeszélni a mai tekerésről, de már jobban és hajthatatlan voltam, viszont a felkínált elektrolitokat elfogadtam. Igaz már az enyémből is ittam, de inkább ez, mint több analgetikum.
A mai reggel gyógyulásra volt szentelve. Lulu hátsójából is eltűnt a 8-as, és a tegnap félve szétcsavarozott csix is kiszáradt. Sajnos a 4 rögzítőfülből 2 le volt benne törve, 1 pedig alig tartott, valamint az antenna ragasztása is elérett ezért volt hézag a szigetelés között, az esőbben pedig a kormányon beázott. Már tudtuk mi a baj, de teljes reparálásra nem volt mód, csak visszacsavaroztam a két oldalt, és ragasztószalaggal jól megerősítettük a kötést. Minden működött, de hármunk közül én voltam a leggyengébb láncszem.
Ma Vigántpetend felé indultunk, Kapolcs után Monostorapáti kocsmájánál tartottuk első nagyobb pihenőnket. Nem volt olyan hetedhétágra idő, de legalább nem fűtött túlságosan a továbbra is derekamon tartott pulóver, és már jobban voltam, még enni is volt kedvem. Aztán üríteni. És még egyszer. Már fáztam is. Ez nálam rossz jel. A Hegyesdi leágazás után balra tértünk, és a hangulatos kilátást élvezve hamar Mindszentkállán voltunk, de nekem nem eléggé. Semmi olyat nem ettem tegnap, amitől ezt érdemlem.
A Káli kapocs-ban beértem a csapatot, és jól esett a hosszú pihenő. Amennyire volt erőm megfigyelni mindenki jól érezte magát a retró kocsmában, nekem is tetszett, de jelen állapotomban leginkább a kanapét élveztem.
Kékkúton újabb hosszú pihenő következett. Én csak lefényképeztem a kutat, majd ledőltem az egyik fa alá, valakitől kaptam egy almát, és nem érdekelt semmiféle geoláda. Most akár alattam is lehetett volna, akkor sem mozdulok meg érte.
Kővágóőrs után egy kis földút következett, de engem a közelben lévő Sóstókáli templomom sem villanyozott fel. Már majdnem minden szállásunktól nyugatra lévő romot felkerestem, és nem volt biztos erre jövök még egyszer, de örültem, hogy élek. A gerincem már majdnem elfelejtettem, és rájöttünk hasmenésem oka a reggel elfogadott Lelkei elektrolit volt, tehát legalább nem fertőz, én meg folyamatosan ittam, előbb-utóbb megáll. Haza Tagyon felé mentünk, a tegnap Osiék által felderített úton. Még nem élveztem, de mintha a harmadik adag hasfogó hatna, erősödtem.
50 km.-nyi jelölés után fenn kaptam még egy masszázs, ez már energetikai volt, de ugyan olyan jót tett, és pihi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése