A község elején tartottam a bicikliúttal, de hamar rájöttem az első útpontom kicsit délebbre lesz. Kanyar balra, és a Cifra palotánál rögtön koppantam.
Minden oszlopzárólapkát lepattintottam, de egyik sem volt rejteknek átalakítva. Eddig sem volt jó kedvem, a sikertelenség sem segített rajta, de továbbindultam az innen csak egy saroknyira lévő egészségház mögötti erdőben elrejtett TB motel felé. Nagyon szerettem volna már legalább letenni 1 bogarat, amihez a fák közötti saras emelkedőn szandiban felfelé még ment is a dolog, de lefelé már bántam azt is, hogy elhittem itt lehet nem is valami, hanem egyenest motel.
A következő kereséséhez kellett volna némi biztatás, de eddigi sikertelenségem után hiába volt még csendes a környék inkább meg sem próbáltam felmászni a kémény tetejére.
Ehhez már túl öregnek éreztem magam, bezzeg a közeli játszótéren más volt a helyzet. Könnyű sikert reméltem, de nem volt ez sem olyan egyszerű. Vagyis, megnehezítettem magamnak. Csak egy kicsit gondolkodni, vagy lecsillapodni, és hallgatni a megérzéseimre kellett volna, de helyette én nekiestem a feladatnak erőből. Mielőtt éppen feladtam volna persze ez a láda meglett, én meg a padra leülve jót nevettem hülyeségemen.
A Sándor-dombra lazábban érkeztem. A környéket felújították, de a 3 évvel ezelőtti bóklászásra, látványra emlékszem. Akkor sem volt csúnya, de szinte csak a madár járt erre. Itt volt a község közepén egy biztos ódon zöld domb, végre használják is. Hátulról közelítve a Kék kápolnát
vettem észre először. Meglepődésemre a kilincs alatt bekukucskálva odabenn gyerekjátékokat láttam. A felújításról szóló táblát elolvasva megtudtam kívül templom maradt, de belül foglalkoztatóházzá alakult ahol gyerekek készíthetnek különféle kézműves játékokat. Furcsa váltás. Pláne, hogy mellette megmaradt a temető, igaz nem tényleges sírokkal.
A sírhelynek kinéző emlékművek között bóklászva meglett az ősi templom maradványa,
és az újrarejtett láda is. Keresése közben
reméltem nem megint valami nedves földközeli odúban fogok kotorászni, de a hagyomány kérem az hagyomány. A még mindig párás reggelei hűvösben a hit-et választva megreggeliztem mielőtt a Vörös kápolnát is megkerestem.
Ebből kiállítóterem lett (Meglepett a kukucskálóknak szánt videó, csak a hang nem fért át a kulcslyukon.), előtte színpaddal.
A Szabadság útra és onnan tovább tolva a biciklit megérkeztem a Vörösmarty térre. Nem emlékszem mi állott múltkor a tér közepén, de biztosan nem tojás volt.
Megmosolyogtatott, de érdekesnek és nem nevetségesnek találtam.
Kicsit visszafelé véve az irányt egy mozdony volt a következőnek kiszemelt útpontom.
Minden Balaton-körön elmegyünk előtte, de még egyszer sem vettem észre, pedig nem kicsi, még ha felét takarja is egy sövény.
A térképet átnézve innen cikk-cakkban haladtam tovább, legelőbb vissza a strandhoz, de csak nézelődni. Az előző rejtéshez hasonlóan ez előtt is minden évben elmegyek, ő előtte többször is, de tudatosan. Mindig körbenézem, és mindig előre tudtam nem mászom fel érte. Most sem tettem.
A Fisl-házról elnevezett ládát viszont megkerestem. Nem volt nehéz, egyáltalán nincs eldugva, a házat viszont csak második nekifutásra ismertem fel.
És még mindig nem hazafelé tartottam, inkább vissza a kikötőbe,
majd valami sziget felé, de nem mentem el odáig.
Tudtam a láda beteg, tehát nincs ott, csak megnéztem mi lehet benne érdekes. Majd legfeljebb jövőre átbiciklizem hozzá, ha addig meggyógyul, és itt nyaralunk.
Mára az időm letelt, de 22 km. még egyhelyben is összejött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése