Irány Kerekdomb.

Más program volt erre a hétvégére, de nem kerestem meg a rávalót, így már 1 hónapja ráterveztem a családi ünneplést, és utána bevállaltam a Tőserdei Széna-Szalmán kerékpáros vetélkedő szervezésében segítést is. Nem kell ezt ló nincs, szamár is jó alapon értékelni, egyformán érdekes, és értékes programok, csak más volt az eredeti sorrend.
Tegnap előkészítettem a húsokat, salátát, bepakoltam a biciklis táskába. Reggel megsütöttem a sörkiflit, habos-krémes linzert, és mehettünk is sütögetni. A családi köszöntések után jócskán kivárva az illendő határt 17-kor indultam el Tiszakécske felé.
Számításaim szerint 4 óra alatt mindenképpen le kellett érnem, tehát mire besötétedik már ágy közelben leszek. Úgy terveztem legalább 15-el végig tekerek, és tényleg csak nagyon-nagyon-nagy érdekesség miatt állok meg, és inni, meg egyszer valamit enni is slussz-passz.
A tervhez igyekeztem is tartani magam, de Tószeg után ezeket a virágokat szépen sorban az út mellett látva meg kellett álljak. A sok elhullott madártetem után felüdítő látvány volt a vidám csillagok sokasága.
(Indián maszlag.)

És ha már úgy is ott voltam, lefényképeztem az egyik út menti emlékművet. Úton-útfélen kereszt, kő, mécses, koszorúk, jelezve a térképen már csak ez a pont marad nekik, az út véget ért. Sok-sok értelmetlen halál.

Tiszavárkony után hamar Tiszajenőre értem. A határban szembetalálkoztam Kerek Lajossal is, aki visszafordult velem, és rövid, de annál jobban eső és meglepő beszélgetés közben felhívta figyelmem az útba eső eperfákra. Fél út lévén nem hagytam ki az élvezetet.
Óbög előtt hirtelen beiktattam még egy megállót amikor megláttam az út menti nádasban halászó gémeket. Hárman voltak, de mikor visszatoltam a kerékpárt ketten elröppentek. A harmadikkal szemeztem kicsit, észre vettem kanalas, de mire a fényképezőgép előkerült neki is sietős lett.

Én azért így is örültem nekik. Annak pláne, hogy nem kocsival jöttem. Nem lett volna eper szemezés (Pedig milyen finom szemek voltak, és egy fán mind a 3 színárnyalat, mind éretten, édesen.), és a kanalasgémeket sem vettem volna észre.
.
Már fél órája gondolkodom hogyan fejezem ki milyen "jó" ha az ember csóró, ha nincs pénze benzinre, s még sok minden másra sem (Nem kell aggódni, van munkám, keresek, amiből jut ételre, rezsire, autóra, fölösleges dolgokra is, de a kirándulásaimra külön kell megkeresem a rávalót.), de nem érzem magam szegénynek. Ugyan kétezer forint van a pénztárcámban, aminek a felénél nem szeretnék többet költeni, és még nem tudom miből fogunk jövőhéten táborozni, de a madarak hűlt helyét nézve is csak hálát éreztem. Van mit ennem, mit magamra vennem, van kezem, lábam, okos, egészséges gyermekem, élnek a szüleim, Öcsi nemsoká hazajön, és most is szép helyen vagyok. Tudnám sorolni mire költenék, és egyre nagyobb bennem az elégedetlenség, amiért nem tudok. Mégis ezek a majdnem ingyen programok adják a legtöbb boldogságot, elégedettséget, valamilyen szinten kielégülést.
.
Érzéseimre kicsit jobban figyelve, gyorsan Tiszakécskén voltam. Az első diófa alatt áttanulmányoztam a térképet, és mivel még csak 7 óra volt, megjutalmaztam magam egy kis ládázással. Elvégre annyira nem lehet sietős az a fekvés.
A Gyermekvasút multi 1. pontja után (Majd ne felejtsem elkérni a Kisvasutak sorozathoz a jelszót!) szépen sorban elgurultam a többihez is. Az alvásra kényszerített, kalitkába zárt kisvonat után

persze felmásztam a kilátóba, de sajna nem vettem észre, hogy van itt com-os láda is, pedig van olyan fényképem is, ahol jól látszik a fiola.

Megkerestem a templomot is. Mert milyen dolog lenne már az, ha kihagynám?
Előbb a reformátust találtam meg, pont harangoztak.

Majd a római katolikust, aminek a kilincse alatt nem volt kulcslyuk.

Az elsőbe nem akartam bemenni, de ide legalább benézni szerettem volna. Furcsa hozzáállás.
Közbe persze 10 percenként hívtak, hol vagyok, mikor érek oda, mért nem vagyok már ott, és eddigre addig fajult a dolog, hogy Imre elém jött. Jó kis kukacos meggyel várt rám a Kerekdombra vivő bicikliút elejénél. Nyilván csak ennek köszönhetem, hogy fél 9-re a szálláson voltam. Kihagytam a nyársalást, de nem maradtam éhen, és a pálinka is előkerült, meg persze a sütemények.