2. nap. Eső miatt strand.

Reggel már látszott sem biciklizni (nem is hoztunk csak 5-en biciklit), sem gyalogtúrázni nem fogunk, mert itt bizony egész nap esni fog kisebb-nagyobb intenzitással. Ennek ellenére, vagy éppen ezért 3-an eltekertek Szarvaskőre, 2-en Sirokba, akiket kocsival követtek még 2-en, további 2-en elmentek a falu körül sétálni, 3 csajszi odahaza maradt, 4-en főzték a vacsit, 2-en tereptájfutó versenyre mentek, a maradék 12-en pedig elkocsikáztunk Bükkszékre strandolni.

Megérkezésünkkor még éppen csak lézengtünk páran az épületben, de hamar teli lettek  a medencék, és rájöttünk nem csak nekünk van esős 4 napos ünnepünk, és másoknak is (nem keveseknek) pancsolni támadt kedvük ebben a begyújtásra való időben. Biztosan van szabály mennyien lehetünk egyszerre ilyen létesítményben, amit azért nem keresnék meg, de szépen megközelíthettük az értéket amikor 3 után elkezdtük visszafelé készülődni. (További negatívum, hogy nincs látogató jegy.) Addig azonban akik pancsoltak úgy láttam jól érezték magukat.

A csepergő eső ellenére hazaindulás előtt megkerestük a  község com.-os, és hu-s ládáját is, de még éppen időben érkeztünk az elkészült babgulyás elfogyasztásához.

Jó volt ennyien együtt uzsonnázni, est-ebédelni, korai vacsorázni, vagy nevezhetem bárminek, de akkor is szeretem érzés volt bennem és nem csak a finom leves miatt. Együtt lévén a banda vacsi után végre megtartottuk Osi szülinapi majdnem meglepi köszöntését is. Megkapta a vágyott borszllító biciklit,

majd nem számítva egyéb édességre megvendégelni a sokadalmat elővette az Évi néniéktől kapott, ottholról elhozott grillázs bicikliszállító autót,

majd végre én következtem földgömb tortámmal (Amin Ázsiától Európán át egészen az Északi tengerig a lábnyomom is díszelgett. -Kipakoláskor nem is tehettem volna jobb helyre, hogy megóvjam a sérüléstől, mint a pedálok elé. Szerencsére nem nyomtam bele tövig a bakancsom, csak a marcipánmázat kellett tálalás előtt leszedni bizonyos helyekről.),

és a fiatalítóval. Volt öröm, nevetés, és sok-sok repeta, amire szerencsére jócskán volt miből adni.
Mai napra töklámpás faragás volt még tervben, és míg mi farigcsáltunk

Osiék terem tájékozódási versennyel készültek a fiatalabbaknak.

Aki előbb végzett a töklámpásával, mehetett tájékozódni, a  két programnak így pont egyszerre lett vége, hogy szépen sorban az udvarra kivihessük műveinket.

Igazán jók lettek.

Az est hátralévő részében még túráinkról vetítettünk képeket, de szabad volt a terep, szinte bármit lehetett kezdeni az idővel. A gyerekek ezt ki is használták, és addig ordibáltak a fülünkbe hogy "csokit, vagy csalunk" míg az eddig bevitt nem kevés kalóriát még csokival is megfejeltük. De, végre lecsendesedtek.