Görtábor 2015. - 3.nap - Külön utakon.

Odahaza már jó előre berajzoltam a térképemen mely helységekben vannak középkori templomok, és azt már akkor láttam a Szamos mellé nem fogunk lekerekezni mindannyian, pedig hu húúú, 13 is van ott szépen sorban. Hajtott a vágy, hogy nekem oda is el kell jutni. Annyira, hogy akár egyedül is mentem volna, de Roland velem tartott. Jöhetett volna más is, csak hosszú is volt az út, meg az is érdekes volt, ahová Imre tervezte a mai napot.
Mi 6-kor indultunk, kicsit még hűvösben, és talán kicsit esőre is álló időben, de eldöntöttük megyünk szépen sorban, aztán, ha nem úgy alakul majd legfeljebb visszafordulunk.
Fülesden Vámosoroszi felé fordultunk, ahol rögtön egy gyönyörű templom várt ránk tárt kapukkal. Nem reméltük, hogy 7 előtt ilyet lelünk, de amikor beléptünk még nagyobb meglepetésben volt részünk. A kívülről minden különlegesség nélküli templomban az egészben meglévő gótikus kupola elvarázsolt.

A paplakkal közös kertben pedig a mai első találat is meglett, amihez ráadás, hogy én voltam a 3 megtaláló. Bár még éhes voltam, és Roli kávét akart csak azt éreztem áldott ez a nap.
Visszafelé az egyik udvar kútjai/régiségei még megállásra késztettek, de igyekeztünk a sok látnivalóból semmit nem kihagyni ezért siettünk tovább.

Kisszekeresen a térképem szerint XV. századi a templom, és én sem jelöltem be, de külseje nem hagyta hogy tovább menjünk. Jól is tettük, hogy megálltunk. Egy kis gyöngyszem volt amit leltünk. Szó szerint kicsi, de annál szebb, kívülről, és belül is.

Nagyszekeresen azt sem láttuk mit keresünk, pedig megkerültük az "objektumot", de csak a vizesárkon átvezető kis út kezdetétől vált láthatóvá a harangtorony mögötti templomocska. Amit kívülről érdemtelenül elhanyagoltnak találtunk, de egy az első gondolatunk szerint középkorból túlélt anyóka (hajlott hátú, fogatlan, és sovány, színes kendős) elmondta, hogy az árvíz tönkre tette a falakat. Gondolkodtunk mi, hogy melyik, talán a 2000-s, de a felújítások a környező falvakban később voltak, míg idehaza kiderült az 1970-esről beszélhetett. Valamiről tehát lemaradt a néni, vagy (tábla ellenére) az Eu-s felújításokból ez a falu kimaradt. pedig híjde .....
Hol van már ide a Vámosoroszi gótika?! Már csak mint egy hajdan volt finom csipke szakadozott szálai (de azért a keményítésből még maradt valami) próbálták hálójukkal beteríteni a hajdanvolt kupola helyét a kő pillérek, de az a légies könnyedség mondhatnám még ma is megér egy misét.

Odakinn az erődített templom körüli vizesárok szélén megleltük a látogatócsalogató ládikát, amiben leltem 2 idegen bogarat, de felbuzdulva, hogy erre mások is játszanak itt is hagytam a nálam lévő szintén idegen utazót.

Ámulattól aléltan kicsit józanodandó Zsarojánban is megálltam bekukkantani a remélhetőleg modernebb ref. templomba, de a látvány nem hatott úgy mint parfüm illatozás közben a kávé szemek, vagy borkóstolón a sajt falatka. Reméltem valami majd kijózanít, hogy elfogulatlanul tudjak a következő ajtókon belépni, de nem is tudom mi van ezekben a templomokban, hogy olyan jó bennük lenni.

Gyügye templomáról sokat hallani. De, nekem nem sokat mond a Nostra-díj. Elolvastam, de már nem tudom mit takar, viszont amit láttam az nem volt különb, sőt még annyi sem mit a Vámosoroszi, és azóta már mennyi szépet láttam, talán szebbet is mint itt. Pedig megörültem a gondnoknak, és reméltem majd ő titkokról fog nekünk mesélni, de a mint kiderült szociális munkás nem igazán volt a helyzete magaslatán. Tőszavakban, lehet nem is valósan válaszolgatott, és legyen elég annyi hogy megnézhetitek kifejezéssel az arcán (pedig még szakálla is volt) szinte várta, hogy menjünk.

Mentünk is, végre fel a gátra, hogy a közutat elhagyva kicsit jobban haladjunk miután megkerestük az ide is rejtett ládikát, amiben szintén hagytam egy azonosíthatatlan utazót.

Szamosújlak 10 percnyi tekerésre van Gyügyétől, és igen, ez a templom már a helyén van. Hiányzik a mennyezete, de ide haza lehet jönni.

A ládáját viszont nem merték a közelben elrejteni kicsit odébb a horgászok közé kell merészkedni érte, már ha nem tévesztjük el az irányt, és nem a Szamos felé térítem le Rolit a gátról, de megérte a tévedés, és a hangulatos homokpad új élménnyel gazdagította a napot. (Egyébként a láda nem lett meg, csak a pótjelszó.)

Szamossályi ferde tornyú templomát már messziről figyeltük, vajon merre ferde, de bárhonnan néztük is nem tűnt annak, pedig a vásárlásból hazafelé igyekvő szomszéd még a lelkészt is előkerítette, és ő is kitért erre a dologra. Elhittük neki. (Egyébként Hermánszeg felé egy kis kocsma kapujából nézve tényleg ferde a torony. -Vagy már több volt bennünk a kelleténél.)

A templomkertben elhelyezett geoládába szintén tettem volna egy bogarat, de az már jócskán volt törött, így nem mertem elszállásolni benne egyiket sem, de bíztam benne a táborban mindtől magszabadulhatok majd, hiszen erre sűrűn vannak ládák.
Hermánszeg lelkésze ugyancsak Bartus Zoltán, aki már az előbb bemutatta nekünk az itteni, templomot is, így sokkal kíváncsibb voltam mit lelek. Mégis előbb a haranglábba mentünk, kutatni, matatni, és persze rejteni is. Aztán nem értettem miért kellett a 70-s években annyira közel, szinte az ajtóba építeni a szomszéd házat, mert így a templom alig szellőzik, és benn mindent átjár a dohos szag. Az aprósága ellenére csodás helyen ezért nem is maradtunk soká.

Szamostatárfalva Árpád-kori templománál gyerekhad ismerkedett a történelemmel, vagy kitudja mivel, mert leginkább a haranghoz vezető lépcsőfokokkal voltak elfoglalva, de legalább míg fenn voltak megkereshettük az itteni dobozkát, és mi is hallottunk pár okos mondatot.

Szamosbecs. Mai utunk során ez az első templom, amit nem leltünk nyitva, és még bekukucskálni sem tudtunk. Impozáns külseje, és a várhatóan gyönyörű belső miatt ezt sajnáltuk, de már túl voltunk a látnivaló felén számban, és ez eddig nagyon jó arány.


Azért a fiolát megkerestük, és számot vettettünk, mert bizony már 1 óránál jártunk és 4-kor legkésőbb visszafelé kellett venni az irányt,  de távolodásból is volt még hátra pár km. Azért tudva, hogy hazafelé már szinte csak tekerni kell, alig lesz megállni kényszerítő kereszt a térképemen még átmentünk a Szamos túlpartjára,


és nem hagytuk ki Csengert sem. Kitérnék azért még pár szóban rá milyen gyönyörű homokpadokat láttunk itt is, de már a Hermánszegi felvilágosítás óta eszünkbe se jutott belemenni a vízbe. És persze volt egy kis bibi is. Kissé figyelmetlen voltam, és bevallom kellett volna már némi kalória is pótlásba így majdnem fennakadtam az egyik kapun, de szerencsére csak a biciklis táskám szakadt, és persze tanultam belőle. Na de Csenger megérte ezt az esést. Kár lett volna kihagyni az eddigi legnagyobb, nekem már katedrálist.


A falakkal történő barátkozást kinn kezdtük és először a rejteket kerestük meg, de a torony árnyékában kellett is ez a kis idő, hogy erőt gyűjtsünk a belépéshez. A vakolatlan tégla falak ódon hangulata még 700 év távlatából is tiszteletet parancsolóan magasodott fölénk, és véletlen sem képzeltem volna sárkány elől elzárt hercegnőt a toronyszobába, inkább rablók elől bemenekülő földműveseket, akik parittyával állnak lesben a szűk ablakok mögött. Ilyen romantikus képzelgés után nem volt más választás, be kellett menni, akár tettszik ez a gondnoknak, akár nem, de azért csak kihozta a kulcsot, és még mesélt is pár mondatot, miközben mi a sokat látott sorok között zsugorodtunk porszemmé.


A szomszédban görög katolikusok próbáltak modernnel lenyűgözni, de nem is értem hogyan gondolták. Makovecz Imre ide, vagy oda, rideg, és hol lesz ez akár már 200 év múlva?


Egyel tovább lépve a római katolikus templom mint tucat elem meredezett, de itt sem szíves fogadják a betérőket.


A községnek még van egy adventista temploma is, de azt nem kerestük meg, mentünk ebédelni. Lett volna mg a csomagban harapni való, de nem elégedtünk meg a táborból hozott szendviccsel, gyümölccsel, csokival, amiből eddig is csipegettünk, most igazi meleg kaja kellett. Én egy fél gyros-tálat, Roli pedig pizzát rendelt, és nem törődve az idővel nyugalomban faltuk a hatalmas adagokat, míg töltött a telefonom.
A sok jó után kell valami kontraszt, hát nekünk ezt a szembeszél adta. Jó dolgunkban persze erre nem gondoltunk, csak élveztünk, hogy a nagy hőségben suhanunk, ám most visszafelé reméltem nem így lesz ez 40 km.-n át. De, azért még kitértünk Komlódtótfalu Becsky-kúriájához.

Tényleg csak kitértünk, leltünk (Azért nem felejtettem ám el, hogy ebben a lelésben a rejtőnek, vagyis a feleségének is nagy szerep jutott, aki ép az utcán gereblyézett.), ollamánkodtam,

AC0V0S

és mentünk is vissza a kereszteződéshez, hogy még egy kicsit távolodjunk Nagygécre.
Az árvíz, ami a falut elpusztította 1970-ben volt. Van pár visszatelepedett lakó, de a falu közigazgatásilag nem létezik. A templomot szépen felújították (mint a többit is), de az ajtaja zárva.

Pedig, van őr az emlékhelyen, csak épp az épületekbe nem lehet bemenni, és mellékhelyiség sincs. 45 év kellett elteljen, hogy emlékezni akarjanak, de azt hiszem inkább csak kivenni a kalapból. Nekem ez jutott eszembe ittjártamkor. Sajnálom. A hu.-s fényképek között látható tetovált fickó biztos nem így akarta volna. (com)
Csengersimára már visszafelé vezetett az út, és a finom ebéd ellenére igen elcsigázott bennünket az út (de leginkább az előbbi élmény) így jól esett hogy Roli varázskezének érintésére nyílott a vizesárok ölelésében megbúvó kicsiny templom ajtaja.

Útitársam már nem volt túl barátságos, virtuális jelszóhoz kellő fényképek után igyekeztem is kiengesztelni egy jégkrémmel, hogy a hátralévő még igencsak hosszú úton ne gondoljon a ma is egyre nyilvánvalóbban elmaradó vacsorájára.
Csegöldre már csak gyorsan bekarikáztunk, és talán szerencse is volt, hogy a templom nem volt nyitva.

Rövid keresés, és találat után igyekezhetünk Jánkmajtisra, ahol épp harangoztak. A görög kat. templomban. Tudtam, hogy ez a másik véglet, és őket csak elfogadni tudom, de kulturális élménynek nincs híján ez a fajta templom sem.

Lehet éreztük minden nem klappolhat, és biztos csak ezért engedtünk a csábításnak, de meg is kaptuk a jutalmát, sem templom, sem láda nem lett a keresztem helyén.

Csaholcon meg sem álltunk, de Sonkád előtt a kis bukót azért megnéztük.

Tényleg kicsi volt, és talán ezért nem is bukott, de nekünk legalább már csak fél óra volt hazáig. Boldogság a legelőn keresztül vezető hosszú, és rettenetes szakasz után.
Újabb rekordot döntöttem 14 találattal ez volt GC szinten a legsikeresebb eddigi napom, amit végül 19,27-kor 101,05 km.-en fejeztünk be, és altatni egyikünket sem kellett.
Mégis megérte. Választani sem tudok melyik volt a leg-leg, de áldás volt a napban, nappal, nap (kinek hogy tetszik, nekem pusztán is elég: Áldás).