Időnk véges, de bízom benne nincs későn megtenni, amit ...

Időnk véges, de bízom benne nincs későn megtenni, amit ...

2015. július 25., szombat

Most mi főztünk, sütöttünk neki

"Ani ángyi" eredetileg varrónő, de mostanában inkább megrendelésre süt finomságokat, ám ma rajtunk volt a sor, hogy 50. szülinapja alkalmából meglepjük.
A süti egyértelmű, hogy havastátra, de Iminek sem volt könnyű ajándékot kitalálni, neki viszont még nehezebb dolgunk volt. Egészen utolsó nap estééig nem tudtam mit adjak, indulás előtt egy órával pedig hogy hogyan.
Végül fali díszt hoztam össze a konyhai eszközökből.


(Ami esetleg nem felismerhető fa habverő, és fa keverőeszköz.)

A parti nem sikerült teljesen meglepire, de a sejtés, az csak sejtés. Örült az összesereglett rokonoknak, barátoknak, finomságoknak, ajándékoknak.








A torta fent Raffaello, középen triplacsoki, alul sztracsatella. Mmmm. (Kikérdeztem Enit a mikéntjéről.)


Nincsenek megjegyzések: