Szokásomhoz híven túl vállaltam magam, de legalább most csak egy kicsit.
Ahoz hogy 9-re kinn legyenek a Túra a Mikulással tájékozódási verseny pontjai legalább 8-ra ki kellett érjek a Nefag-hoz, de még a saját Mikulás ládámat is ki kellett előtte vigyem az Evezőshöz.
Azért dicséretemre legyen mondva tegnap este mindent összekészítettem, reggel csak indulni kellett, és persze az esti imámba még belefoglalni a jó időt. (Ez csak olyan is-is teljesült, de végső soron télies időnk lett, és az már jó.)
Szóval, reggel megcsúsztam. Az igazat megvallva elaludtam. (Mikor, ha ilyenkor nem?) Már majdnem 8 volt mikor kocsiba ültem, és hiába volt minden lezsírozva az óra ketyegett, és csak kicsivel fél 9 előtt értem a rajthelyhez. Ott szerencsére nem rám vártak, és szépen haladt a program előkészítése, működött az elektronika, égett a tűz, volt forró tea, a Mikulások beöltöztek,
és mire az első versenyzők megkapták térképeiket már a felkeresendő pontokon is kinn voltak a csomagok. Szerencsére én a két legközelebbi pont felajándékozását kaptam feladatul, de így is kapkodnom kellett apró lábaimat, hogy ne valljak szégyent a korán kellő Szandai és Tószegi gyerekek előtt.
A sikeres rajtoltatás után még egy csoportot is kaptam, akikkel egy rövidke (4 km.-s) kört tettünk a parkerdőben. A társaim nem akartak gyűjtögetni, ezért csak elmentünk a felkeresendő pontok mellett, de a Mikulás vadászatból nem maradtunk ki.
A közös séta után jól esett a zsíros kenyér, süti, tea, és az újdonságként tűzön sütött pattogatott kukorica is,
na meg falatozás közben egy kis beszélgetés.
A sokadalom elvonulta után maradtam összepakolni, és begyűjteni a kihelyezett ládákat is. Kellemesnél talán kicsit jobban el fáradtam, de megérte a tegnap későestig tartó manóskodás, a felajánlott csokoládék, és a ráfordított idő is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése