Időnk véges, de bízom benne nincs későn megtenni, amit ...

Időnk véges, de bízom benne nincs későn megtenni, amit ...

2016. február 26., péntek

Cserkeszőlői Gör-Wellness 0. nap

Szabadság, szeretem, de előbb egy kis egészségügyi kitérő Kecskemétre.
Tegnap ügyesen összepakoltunk, szinte alig hagyva valamit még mára. Azért eléggé igyekezni kellett, hogy el ne késsek, és csak aztán kezdődhetett a nagy ládakereső hadművelet.
Milliomodik hektár emlékerdő jól megdolgoztatott.


Nem volt nehéz a rejtés, és szépen rendezett a terep, csak még én nem voltam áthangolódva és kapkodtam, siettem. Pedig, ez a hétvége nem erről kellett szóljon, és a szállás elfoglalásáig is volt még 4 óránk, ami jócskán elég arra a pár itteni ládára.
A Planetárium-ban már voltunk még Adri egyik alsós osztálykirándulásán, így nem lepett meg, és nem is sajnáltam annyira hogy zárva leltük, nem beszélve róla, hogy volt pótjelszó, de a Plútó nem lett meg.


Pedig 2x is körbejártam az épületet Erzsikével. Nagyon bíztam benne, hogy 10-ből 1 nem nagy kár, és a többi bolygó nem veszett el a színesfém kereskedés süllyesztőében.
A Neptunuszt messziről (még a kocsiból) észre vettem.


Búsuló juhászok mellett az Uránusz is meglett,



és Kecskeméten, nem csak a cifra palota cifra.
A többi bolygót keresve kikötöttünk Kecskemét főterén, és kicsit megszakítva a sort betértem a Nagytemplomba.




Sok időt nem adtam magamnak a gyönyörködésre, és mivel a 10 megye 100 nevezetességét nem néztem át tüzetesebben nem tudtam milyen egyszerű felmenni az óratoronyba, így csak azon merengtem milyen szép lehet verőfényes napsütésben a színes ablakokon át megvilágított belső.
A nehéz ajtón lecsillapodva léptem ki, vagyis inkább visszagyerekesedten. Ugrálni lett volna kedvem, cigánykereket hányni, egyik tárgytól a másikig rohanni, de olyan sűrűn voltak az érdekességek, hogy nem tettem. Mindent biztosan nem is vettem észre, és valamelyest hajtott a GPS-n látható sok kis ládácska közelsége is, de a hunyorokon megakadt a szemem.


Nem kell a hegyekbe menni ilyen szépségért.
A Piarista templom és kollégium mellett elhaladtam


Szaturnuszt keresve, de csak a pontos időt tudtam meg.


A Zsinagógában még nagyobbat koppantam.


Kívülről azt hittem benn is folytatódik a pompa, de a szocialista mód átalakított cseppet sem tudományosan technikás házba belépve menyből a földre zuhantam.
Még a Cifra palota sem segített hogy felülemelkedjek csalódásomon.


Azért ha már itt voltam megkerestem a Református gimnázium mögött elrejtett ládát,


és csak aztán mentem a Jupiterhez. Mentem volna, de nála is röppályát módosítottak.
Míg visszaértem a Nagytemplomhoz már tényleg nyugodtan szemléltem a teret, és tetszik, nagyon tetszik. Használható, árnyékos, vidám, funkcionális (bár ez ugyanazt jelenti mint  a használható), sokrétű, sok mindennek helyet adó, szerteágazóan aprólékos, igényesen egyedi,  és még a stíluskavalkád ellenére is ízléses.




A Városháza (Szerencsésen pont 16 órakor keresgéltem előtte és még a harangjátékot is hallottam.)


előtt meglett a Mars,


és szépen sorban míg eljutottam a Katona József színházig


a  Föld (csak nála volt meg a leíró plakett),


Vénusz,


Merkúr,


és a gyönyörű Nap is.


A lehetséges összes bolygót megkeresve kiderült számomra, hogy az alap gömb mindenhol a nap lenne (mindegyik nekem egyforma gömb volt) benne a kisebb pedig a bolygó. Ehhez nem kell nagy ész, a Neptunusznál rá kellett volna jöjjek, de a ládaleíráshoz feltett képek azt sugallták a nap makettje óriási lesz.
Ez a Naprendszeres bolyongás jóval rövidebb volt, mint a legutóbbi, de így is szépen eltelt a délután, ideje volt végcélunk felé indulni.
Útba esett még egy repülő, amit kár lett volna kihagyni,


és nem is tettem. Erős szürkületben a kép már nem az igazi, de nem bántam meg ezt a rövid keresgélést, így bolygók után ugyan nem úrhajó, de vadászrepülő zárta a sort. Az örömöt azért nem ez a fizikai közelebbség adta, hanem a látvány, a körforgalom közepén kiállított repülőt körbevevő hangulat. Lehet világosban nem lett volna ennyire impozáns.
Cserkére éppen vacsora előtt értünk. Mire becsekkoltunk, lepakoltunk, puszilkóztunk, már indulhattunk is az étterembe, ahol finom rántott hússal vártak bennünket, az azt követő majdnem elhajlást pedig már nem részletezném.


Idehaza rájöttem az eleve elvetett körsétához tudatlanul is majdnem minden (-1) részlet megvan, csak a végláda hiányzik. Azt majd legközelebb.
(kék, A-7, B-6, C-7, D-?, E-4, F-4)

Nincsenek megjegyzések: