Csillebérc helyett 1 nap.

Többször átalakult már ez a Gör-progi, de én így sem tudtam menni. Helyette idehaza terveztem pontokat gyűjteni, és ma a Zagyva gáton letekerni Zagyvarékasra, majd a 32-sen haza.
Szép és kivitelezhető terv volt, de idén még nem ültem biciklin. Sőt novemberben és decemberben sem, és októberben is csak munkába jártam vele, de a 32 km. (12 földúton) nem olyan sok még szűzen sem. Csak azt nem tudtam hogyan készüljek.
A nap melegen sütött, de a városon kívül számítottam egy kis szélre ezért nem a legmelegebb nadrágomat vettem fel, és hosszú póló fölé rövidet, meg egy egy rétegű pulóvert, de a zsákba betettem egy kétrétegűt, meg egy szélállót, és egy váltást a hosszú ujjúból, meg a rövidből is, és kesztyűt, csősapkát, fülvédőt. :)
Az ifjúság utcai benzinkútnál fújtattam a kerekekbe, de még a Nefagnál sem öltöztem fel. Aztán kiértem a Zagyva gátra és már lüktetett a fejem a széltől. Sejtettem, hogy a fülvédőtől ez már nem fog elmúlni, és jóval korábban kellett volna felvenni, de bánkódás helyett inkább szuszogva az elöntött árteret néztem.

A gát viszont jónak ígérkezett. Hamar el is értem a Nedves-rétnek nevezett területig, ahol nagy volt a forgalom, és a láda is beteg így meg sem álltam. (Bejegyzés írás közben látom új helyre került tegnap a láda, és megint kereshető.)
A téglaháznál sem volt szabad a terep, de azért szétnéztem benne.

Csatornát tisztító muglik ide, vagy oda nem miattuk nem mentem le az alagsorba.
A gátoldalban gyönyörködtem pár sárga Tyúktaréjban,

és majdnem ugyanannyi Nünükében.

(Mivel megint nincs Zoom, sorry. És sajnos N95 is halálán van.)
Biciklire visszaszállva kacérkodtam a gondolattal, hogy ma mégsem tekerek el Zagyvarékasig. Visszafordulni már innen is lehetett volna, de a Gazdák hídját mindenképp meg akartam nézni, és ha már felcuccoltam legalább 15 km.-t tekerni.
Annak ellenére, hogy a gát tényleg kemény volt, éppen csak nyomvályús, a táj gyönyörű, és a madarak végig csiviteltek minden egyes kis zökkenéssel egyre jobban hazavágytam. A fejem lüktetett, a sisak mintha satu lenne szorított bárhogy lazítottam és erőm lett volna végig menni, de már küzdöttem a saját akaratom ellen.
Azért ha nem ez a kép fogad

átkelek a hídon és megkeresem a rejtést, megebédelek, és nagy valószínűséggel tovább mentem volna a túloldalom eredeti tervem szerint.
Így azonban legurultam a 32-sre és sitty-sutty itthol voltam.
Hogy jó volt azt nem mondhatom, de bevezetőnek megtette ez a 15 km. is.