A legutolsó kihívásban 18 km. a legkisebb táv, de csütörtök éjjeltől fűztem a főszervezőt, hogy nekem had legyen kevesebb, és végül abban maradtunk ha már ennyire akarom neki elég, ha reggelek, és kimegyek az ünnepre, nem is kell túrázzak. Ez azonban nekem így nem fer, és én azt terveztem legalább 10 km.-t sétálok, de mindenképp elindulok, legfeljebb ha mégsem bírnám telefonálok, és a pontőrökkel visszajövök a célba.
9.20-kor sikerült elrajtolnom. Ekkor még velem voltak Andris, Norbi, és Géza is, de mondván ők úgy is gyorsabbak, és utolérnek nem tartottam velük kocsmázni. A főtéri fényképezéssel nagyon nem kerülhettem eléjük,
de jó darabig mégsem láttam őket. Sajnos mást sem előttem, de a pontos leírás alapján nagyon nem tévedhettem el (a térségről nem kapható térkép).
A nagyon virágos, hagyományőrző főtértől még alig távolodtam pár 100 m.-t szembe találtam magam a zajos ébresztésért felelős lovas csoporttal, akik vidáman kurjongatva, karikás ostoraikat pattogtatva fél 10-kor már nyilván senkit sem zavartak meg a pihenésben, de nekem és nyilván a többieknek is vidám mosolyt csaltak az arcunkra.
A község határához érve kellett j.-ra letérni, de én kicsit tovább mentem egy fénykép kedvéért. Amit annyira le akartam fényképezni, az a helyi sportpálya volt.
A község 4000 lakost számlál, Kompolt 2000-t, de nem tudom hol lakik ez a dupla annyi ember? Az viszont biztos, hogy virágos helyen, mert tényleg virágos, sőt szép virágos, gondozott virágos ez a falu (nem csak az ünnepre raktak ki pár cserepet), aminek a központja alig pár utca, és bár a dűlőkön is láttam lakott épületeket, de kisebbnek gondoltam szülőfalumnál. De, nem is erről akartam most írni, hanem a sportpályáról. Reggel kocsival ideérve leesett az állam.
Ilyen létezik ebben az országban?
Igen, ezek szerint létezik, csak nem kell alább adni és lehet kicsiben is hasznosat, használhatót, esztétikusat, a célnak minden oldalról megfelelőt létrehozni. (Azt nem tudom mennyire van kihasználva, de biztos nem kevésbé, mint bármelyik másik faluban.)
Sokkal többet nem időztem a gondolattal, de visszatérve a túrához jó kedvvel folytattam azt. Jó volt itt lenni, és a temetőig ráadásul még hűs út is vezetett. Ott aztán jött a homok, de hamar elértem az első ellenőrzési ponthoz, a Gyurka-domb-ra.
Eszembe sem jutott felmenni a kilátóba, de kettőnél többször nem is láttam, azt sem tudom mennyire közelítettük meg, és tovább haladva a homokban
biztos léptekkel távolodtam tőle. És, jól voltam. Eddig meg sem kottyant a homoki süllyedéses, csúszkálás.
Azért lehetett fokozni ezt a jól létet egy kis faeper szürettel, meg a bárányokkal,
és a továbbra is virágos portákkal.
A Vett úti ellenőrzőponton kiflivel és vízzel kínáltak bennünket, de én egyiket sem kértem.
Nem siettem, sőt kifejezetten visszafogtam magam a jól eső túrán, de hiányoltam a fiúkat. Itt 5.5 km.-nél jártam, és az ő tempójukkal már rég utol kellett volna érniük engem. Biztos voltam benne tudtak egy rövidebb utat, és már rég előttem vannak. Még abban bíztam együtt érünk célba, hogy a múltkori hazafuvarért cserébe egy kis sütivel megkínálhassam őket.
Ladányi Mihály (költő) házánál aztán megnyugodhattam.
A sarokról hátranézve majdnem hogy kullogtak utánam a srácok. Ezek szerint nem tudtak rövidebb utat, de megálltak még pár kocsmánál. :)
Engem azoknál jobban érdekeltek a plakettes házak,
de a vaj alma után
bementem velük az én túrám során utolsó kocsmába.
Zöldhalom-Tájházba is együtt tértünk be,
megnéztük a kiállítást, meggyeztünk, és ők folytatták útjukat.
Nem voltam fáradt, jól esett a séta, de csodálkoztam, hogy visszafogva magam 2 óra alatt tettem meg a 10 km.-t, és csak a magamnak tett ígéretem tartott vissza tőle, hogy folytassam a túrát.
Reméltem, hogy a mai nappal nem vetettem vissza magam a gyógyulásban, de a "titkos" túrám után büszke voltam magamra. És büszkén mentem vissza busszal
a célba. A főtéren azonban már azon csodálkoztam hogyan került fölénk az a nagy fekete felhő, de kocsival közelebb állni a könyvtárhoz már nem volt idő mielőtt leszakadt volna az ég.
Mivel utolsó pillanatban jeleztem a kupa igényemet én már nem kaptam névre szóló serleget, de jobbat találtunk ki, és én boldog vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése