Csoda-túra

Rendes nevén Csillagfénytúra, és a Blaskovich napok alkalmából Tápiószelén került megrendezésre.
Januárban az SZTTK kiírásában nem vettem észre, ezért a túranaptáramba sem került be, de most az egyszer örülök, hogy tegnap a fészen kicsit hosszasabban időztem. Azon nyomban tervezni és szervezni is kezdtem, mert hát akkor még nincs veszve az a Szele kupa, amit idénre elhatároztam. Már kis ideje tudom a sorozat végére kiírt túrák teljesítése nekem több okból is necces lesz, de nagyon örülök, hogy nem 6-ból kell 5-t teljesíteni, és így már csak 1 marad nehezebb időkre. Azonban nem én lennék, na nem akarnék többet egy csapásra, ezért már 6-kor a Blaskovich múzeum kapujában voltam.

A hivatalos pucc-parádé nem érdekelt, de a kert után szerettem volna megnézni az állandó kiállítást is, ha már így alakult ingyen. Nem díjazták az ötletem, sőt talán még nem is biztos, hogy mindenki örült nekem a Retro kiállítás nyílt megnyitóján, de végül gyermekkorom mindennapjai után a "fészerből"

behívtak a kúria kiállítótermeiben lévő állófogadásra. Nem voltam pofátlan, nem fényképeztem, és nem is ettem magam degeszre, de nézelődtem, viszont pecsétet nem kaptam a Tápió-mente turistája lapomra. Nem esett jól, ahogyan a majdnem teljes kert befuttatása borostyánnal sem,

de lenyeltem, és örültem hogy itt lehetek, majd kifelé a pótjelszót még feljegyeztem.
Előző Szelei túráimra jövet már felfigyeltem pár érdekes, szép, vagy vadregényes házra, de a Műv. ház kerítésének tégláit csak most vettem észre,

és sajnos 1 meggyvágót is.

B1

A rajthoz lassan szállingózott a nép, de a 8 órás indulásra 26+1 túrázó összegyűlt,

akik közül nagyon örültem az Anti-Andris-Norbi-Géza csapatnak, és végül Pista köszöntése után

szinte teljes végig Antival beszélgetve tettem meg a távot.
A Hajta hídjáig a Kincsem túra útvonalával megegyezően kezdtünk,

majd a Tápión való átkelés

után is visszatértünk a 24 km.-s távhoz, de Bogarason Tápiószőlős felé kanyarodtunk és műúton mentünk vissza Szelére.

És!

Itt jön, miért lett a bejegyzés címe: Csoda-túra, amit egyébként írhattam volna csupa nagy betűvel is!
A túra 2 órán át tartott, és 11 km.-t tettünk meg. Többször leellenőriztem a Pista köszöntésekor kattintott kép mikor készült, és hogy jól jár e a telefonom, de a 2 óra is stimmelt, és 4 különféle rendszert alkalmazó műszer rögzítette az útvonalat 10,8 és 11,5 km. közöttire mérve azt, innen már csak egy kis matek és kiderül 5,5 km/h-s tempóval haladtunk volna, ha nem állunk meg többször is fényképezni, beszélgetni, így nyilván volt az több is.
Fáradtan indultam, felfújódva, sötét volt, végig beszélgettem, de sétának éreztem, és élveztem.
Megcsináltam egy lehetetlennek vélt dolgot.