Mi csak sárga tetejű kókuszosnak hívjuk

Már nem emlékszem hol és mikor kóstoltam, de szerettem és sokszor volt otthol. Már én is készítettem korábban párszor, de nem az utóbbi 5 évben. Most viszont már jó ideje vágyom az ízére, hát itt volt az ideje elkészítenem.

Tészta: 30 dkg. liszt, 15 dkg. margarin, 15 dkg. cukor, 1 db. tojás, 1 cs. sütőpor, 2 ek. kakaó, tej.

Töltelék: 6 db. tojás fehérje, 15 dkg. cukor habbá verve + 25 dkg. kókusz.

Máz: 6 db. tojás sárgája, 20 dkg. cukor.

A hozzávalókat csak össze kell gyúrni, kettőbe venni, a felét kinyújtani, nagyméretű tepsi aljába tenni, majd rákenni lekvárt, a tölteléket, a tészta másik felével betakarni, és ha megsült megkenni a mázzal majd vele együtt hagyni kihűlni.

Most is szeretem.

Leveles tészta virslivel

Nemrég lekvárral próbálkoztam, de most sósra vágyok, így jött képbe a virsli, és a szezámmag, mag a sajt.
Sósan is fini lett.

A kanapé fölé kész lett a polc is.

Nem dicsekedhetek vele, hogy milyen ügyes vagyok, hisz szinte csak apukám dolgozott, míg én alig tettem valamit (Megterveztem, mondtam mit hová szeretnék, és persze támasztottam, fogtam, csiszoltam, vágtam, adogattam.) az eredetileg raklapból készítendő polcért, de nagyon örülök hogy elkészült, és nemsokára használhatom.

Sajnos a kocsiba nem fért be, haza még nem került, és fénykép sincs róla. De, nem soká.

Karácsonyi manikűr

Miután apu és mama lába kész lett jöhetett az én körmöm,

de sajnos anyu és Adri addig halasztották, hogy nekik nem jutott a jóból.

Boldog Karácsonyt

Boldog, Békés Karácsonyi Ünnepeket!

Ajándékkísérő

Gondolom már mondanom sem kell pinterest volt az ötlet adó, de ez legalább tényleg ripsz-ropsz.

Kreppelve

Hát ez sem fél óra volt.

Hógömb gyertyartó

Ugyancsak pinterest-ről származik az ötlet (de link megint nincs), megspékelve pár régebbről megmaradt saját készítésű gyertyával.

Pénzt hozó bugyi és gatyó

Idén a kevésnél is kevesebb jut, de azt legalább használják fel szabadon, csak valami kis körítést gondoltam készíteni, amibe beletehetem az ajándékra valót.

Fiúnak gatyót, lánynak bugyit. (Vagy fordítva.)

Egy kedves levél

Postán jött, és nem fényezni akarom magam, csak a címzés a lényeg.

Mennyire ráérez az ember, az ilyen kedvességeket, a megosztott élettörténeteket, a bizalmat, a mindennapi munkaórákba csempészet ünnepet kellett megköszönöm.

Hogy fehér legyen a karácsony

Idén fehér-ezüst mellett döntöttünk, és bár még nincs itt a fa állítás ideje, de már lehet, sőt illik is készülődni.

Asztaldísz a munkahelyi pultomra, köszönetül a sok kedvességért, amit a betegektől, hozzátartozóktól, dolgozóktól kapok.

Azt hittem ripsz-ropsz, ragasztok, tűzök, kötözök és már kész is. Meg fúrni, és fűrészelni, fúró, és fűrész nélkül, még jó hogy tűzőgépem van, mert szögem sem lenne, szóval van pár történet erről a részről, és volt legalább 4 óra mire bedobozolhattam, de megnyugodtam. Ezt adnom kellett. (Még levélke is került elé, de azt csak munka közben volt idő megírni.)

Ajtódísz az asztali mintájára.

Továbbfejlesztve az előzőeket, és mert elfogyott a tűztövis ág ablakdísz, ami karácsony napján átkerült a szobaajtóba.

Egy kis csokor a maradék fenyőágból az előszobába,

és a gyertyatartóra is jutott egy kis masni.

Újabb varrott ajándékok

A szívecske mintájára gyorsítottam és csúcsára állított kockákat is készítettem karácsonyi ajándéknak.

Első kenyerem

Annyira, de annyira felcsigázott ez a recept, hogy úgy döntöttem mikor Adri itthol lesz kipróbálom.
A dolog több sebből vérzett el, főképp általam, kezdve ott hogy vehettem volna hozzá kenyér lisztet, vagy legalább rendesen kidolgozhattam volna a tésztát, és nem kellett volna hallgatni a leírásra hanem szerintem előmelegített sütőbe kellett volna tenni. Minden esetre 2,5 órát sült, és elégé masszív lett. De, mivel első ránézésre sem tetszett nem mértem meg a kisült bodak (Még annak sem nevezhető, hisz ez a szó ma már finom sós péksüteményt takar, nem elrontott kenyeret.) súlyát.

Megenni ugyan meg lehet, de nem kaptam nagy kedvet a további próbálkozáshoz.

Pirított sós dió

Mennyei.

Fél kg. dióhoz 1 dl. vízben eredetileg 1 dl. sót kellene feloldani. Ami lehetetlen, és elég is lenne bele 2 teáskanálnyi (pedig én sós-szájú vagyok). A pirításhoz elő kell forrósítani a sütőt, nagy tepsibe tenni a diót, leönteni az oldattal és 2 percig hagyni sülni, majd megforgatni, és 1-2 perc múlva kész. Nekem ez az 1-2 perc fél óra volt, és e miatt többször is forgattam, de érdemes volt.

Leveles tésztával kipróbáltam a birsalma sajtot.

Sütöttem már leveles tésztából szerelmes levelet, de idő sürgetvén nem kerestem utána hogyan, csak csináltam, és szerencsére most nem hagytam ki az összeragasztó tojást sem, és kevesebb szilva lekvárt tettem az Adrinak szántakba, na meg porcukorba is forgattam őket.

Finomak lettek, és a birs-sajt nem folyósodott el.

A Mikulásnak is jutott meglepi

Ma behoztam az utolsó pillanatban kitett Mikulás dobozt.
A neten csak 1 bejegyzés igazolta volt miért bajlódjak vele, ezért idehaza kinyitva meglepetés volt a +1 látogató. Pláne a kedves, szeretnivaló ajándék odúja.

Szépen gyűlnek a Medvegy ajándékok.
Köszönöm.

Növényi részek fehérítése

Az mindenszenteki koszorúhoz gyűjtöttem vaddohány terméstokot, de akkor nem volt időm a fehérítéssel próbálkozni, viszont mostanra tudtam tanácsot is kérni. Még nem sürgető a maradék felhasználása, de szeretném már eltenni őket így belekezdtem a nem túl kézkímélő feladatba. Kis tételbe hipót javasoltak az áztatáshoz, bár nem teljesen kielégítő az eredmény, de mert beszerezhető, és nagyobb óvintézkedések, felszerelés nélkül is használható én pedig gondoltam a fele meglévő tokkal kipróbálom a dolgot.

Az áztatás 4 napig tartott, közben többszöri masszírozással, de szerintem megérte, és eléggé kifehéredtek a tokok.
Felbuzdulva a sikeren a szamárkórókat is beáztattam. Bár ezek nem voltak annyira szürkék, de szerintem nekik is jót tett.

Én 2 l. vízhez kb. 2 dl. hipót öntöttem, de a lé leginkább csak egyszer felhasználható.
Bár tudok kesztyűben dolgozni, de nem használtam. Kellett volna.

Karácsonyra gyűrűződve

Annyi mintát ki akartam próbálni, de az a fránya idő nem hagyta. Valahogy mindig elfogyott, vagy inkább aludtam néha egy jobbat, de ma megjöttek az Avon-os gél(szerű) lakkok, és ezt ki kell próbálni.

Alapos manikűr után az alapozót kihagytam, de a fedőréteget nem. A színek jól fednek, élénkek, térhatásúak, és aránylag tartósak, de azért az OPI veri őket, csak már 4-5x ennyibe kerül.

Ui: 5 napos fenn lét után lemosva a körmöm nem sárgult,és a lakk bírta volna még.

Megint egy kis pálinkás kutyulás

Az szőlőből főzött alapanyagot kaptam, de nem hagyhattam csak úgy snaszan, inkább a barackos mintájára a felét bekevertem mazsola ágyra mézesnek.
Most még frissen kicsit opálos, de letisztul 1-2 hét alatt.

Egy doboz sem veszhet kárba

Azelőtt is nagy gyűjtögető voltam, de most legalább fel is használok a félre tett, majd jó lesz az még valamire dolgokból. Nyilván nem lesz minden flakonból valami, de ez a 2 egy sniccer segítségével újrahasznosult.

Túra a Mikulással

Ez a nap is sűrű lesz.
Szokásomhoz híven túl vállaltam magam, de legalább most csak egy kicsit.
Ahoz hogy 9-re kinn legyenek a Túra a Mikulással tájékozódási verseny pontjai legalább 8-ra ki kellett érjek a Nefag-hoz, de még a saját Mikulás ládámat is ki kellett előtte vigyem az Evezőshöz.
Azért dicséretemre legyen mondva tegnap este mindent összekészítettem, reggel csak indulni kellett, és persze az esti imámba még belefoglalni a jó időt. (Ez csak olyan is-is teljesült, de végső soron télies időnk lett, és az már jó.)
Szóval, reggel megcsúsztam. Az igazat megvallva elaludtam. (Mikor, ha ilyenkor nem?) Már majdnem 8 volt mikor kocsiba ültem, és hiába volt minden lezsírozva az óra ketyegett, és csak kicsivel fél 9 előtt értem a rajthelyhez. Ott szerencsére nem rám vártak, és szépen haladt a program előkészítése, működött az elektronika, égett a tűz, volt forró tea, a Mikulások beöltöztek,

és mire az első versenyzők megkapták térképeiket már a felkeresendő pontokon is kinn voltak a csomagok. Szerencsére én a két legközelebbi pont felajándékozását kaptam feladatul, de így is kapkodnom kellett apró lábaimat, hogy ne valljak szégyent a korán kellő Szandai és Tószegi gyerekek előtt.
A sikeres rajtoltatás után még egy csoportot is kaptam, akikkel egy rövidke (4 km.-s) kört tettünk a parkerdőben. A társaim nem akartak gyűjtögetni, ezért csak elmentünk a felkeresendő pontok mellett, de a Mikulás vadászatból nem maradtunk ki.
A közös séta után jól esett a zsíros kenyér, süti, tea, és az újdonságként tűzön sütött pattogatott kukorica is,

na meg falatozás közben egy kis beszélgetés.
A sokadalom elvonulta után maradtam összepakolni, és begyűjteni a kihelyezett ládákat is. Kellemesnél talán kicsit jobban el fáradtam, de megérte a tegnap későestig tartó manóskodás, a felajánlott csokoládék, és a ráfordított idő is.

Manóságom kellékei

Mikulás túra előtt ne aludjak már olyan sokat, nekem kell egy manósapka.
Ugyancsak pinterest-ről (mára nem találom a linket) filcből fagyöngy készült,

majd még egy pár fülecske is, amiket tűzhettem a meglévő sapkámra.

Szerencsére csak ennyi, hogy pár órát alhassak is.

Évzáró bulira

Gyors, manikűrrel együtt kb. 10 perces munka eredménye az onkológiás bulira készült karácsonyi feelinges körmöm.

Mikulásgyár 2 - Fenyődísz varrva

Minden alapanyag adott volt, pinterest-ről gyorsan megkötöttem a masnikat,

kiszabtam a szívecskéket, és már varrhattam is.

Mikulásgyár 1 - Fa fenyődísz

Volt már hogy túráról fahusánggal a hátizsákomban tértem haza, de most könnyebb dolgom volt, csak a platóról kellett levenni kettőt, hátul apuval felszeleteltük őket, kicsit száradtak, és csiszolás, fúrás következett, majd a további száradás már Szolnokon, mielőtt a végső munkálatokkal kialakult a végleges forma egy kis festék, ragasztó, szalag, gyöngy, angyalhaj, zsinór, na meg a forrasztó segítségével.

Mixeltünk

Túl vagyunk már 1-2 tüzelésen, és ennek ideje véget vetni, ezért úgy döntöttem egy második (egyben utolsó) alommal még megajándékozzuk magunkat. Ha minden kötél szakadt volna újra Bundi-val esik meg a légyott, de a szomszédban is van egy Máltai selyemszőrű kan, most rá pályáztunk. Tequila és egy kis jég, reméljük jó kis koktél lesz ebből.


Az első alom születése, cseperedése, és a búcsú.