Az állatorvosi ellátásról

Megvolt az első rohanásunk.
Ismerős orvossal akartuk oltatni Hógolyót, ezért pár napot csúsztatni akartuk a 2. oltást, de jött egy kis hasmenés. Nem szerettük volna hogy nagyobb baj legyen, ezért aztán letettem az eddigi tervről, és vittem ahová tudtam.
Ez a legrosszabb megoldás.
Hétfőn reggel sietni kellene dolgozni, de itthon sem hagyhatom délutánig egyedül.
Net, telefon, és sok elutasítás: majd délután, ma nem rendelek, 9-kor nyit a rendelő, és egyéb hasonló válaszok, mire egy idős bácsi vállalt bennünket.
Minden előítélet nélkül mentem, és örültem, hogy valaki hozzáértő megnézi, és segít.

Rendelő otthol.
Koszos előszoba, közepére került egy hokedli (mint kiderült sok szülést levezetett már ezen).
Pár kérdés, tapogatás, matatás a táskában.
Előkerült egy fecskendő. Majd felváltva ampullák, tűk, fecskendő. Ha a bűvészmutatványok közben jól számoltam legalább 4 ampullából szívott ki oldatot, amelyek közül az egyik színe igen kétes volt. Majd beadás a legvastagabb tűvel, de egyszer sem hallottam, hogy az egyszer használatos eszközöket most vette volna elő először.
Koszos kanálból még por is a szájába.
Nekem csak az járt a fejemben, hogy apu ugyanezért kitiltatta a körorvost tőlünk, és nehogy mozduljon a kezemben, mert azzal a bazi nagy tűvel még ptx lesz a vége.

Hagyjuk a humán ismereteimet, de jártam már több állatkórházban. Magam is oltottam kutyát, malacot, marhát (lovat nem sikerült). Heréltem, sérv műtétnél segítettem.
Tisztában vagyok vele, hogy a szabályok ellenére állatnál több oltóanyagot ugyanazon fecskendővel, tűvel adnak be (már amelyiknél lehet, mert pl. a ló, vagy a marha bőrén jó ha egyszer átmegy ugyanaz a tű). Tudom, hogy nagy kiszerelésben lehet az oltóanyagot megvásárolni és súly alapján az orvos számolja ki menyit adjon be, majd remélem vigyázva az oldat tisztaságára ebből kap a következő kedvenc is.
Az állatgyógyászati szerek sem olcsók, de nem hiszem, hogy 2500 Ft-ből nem futja állatonként külön 1-1 tű, fecsi. Annyira nem kell spórolni, hogy mondjuk hetente, vagy még annál is hosszabb idő elteltével cseréljen felszerelést, és lejárt szav. idejű oltóanyagot használjon.

Vagy én veszem nagyon a szívemre?

Gazdik lettünk

Lakótelepre nem való kutya! Még macska sem.
Ilyen alapon lovat fogunk tartani ma-holnap.
De, mit lehet tenni, amikor a pulóver alól egy olyan édes kis szőrpamacs tekint rád a szomorú-huncut szemeivel? Hát persze, átrendezni a lakást, és a mindennapokat; éjjel nem aludni, hajnalban már az utcán sétálni; egész nap felmosóval szaladgálni; a boltban kutyajátékot és eledelt vásárolni; a neten információt gyűjteni, majd elveszni bennük. Minden (nem mondhatom kéretlen ) tanácsló mást mond, merőben mást. Tudom, messziről jött ember azt mond, amit akar, és itt egyébként is könnyű mások érzelmével, pénzével, életével játszadozni, hisz úgy sem követhető le egyik állítás sem, és különben is a döntést mi hozzuk, hát viseljük is a felelősséget, és tanuljunk a saját bőrünkön. De, ez nem saját bőr. Kutyabőr. Egy icuri-picuri kicsiny kutyuska bőre, aki egy hete más szemmel nézeti velünk a világot. Nem átall aknákat hagyni maga után, vagy csorgadozó patakokat, éjjel húzgálni alólunk a lepedőt, csak játszunk már kicsit vele, mégsem tudok rá haragudni.