Időnk véges, de bízom benne nincs későn megtenni, amit ...

Időnk véges, de bízom benne nincs későn megtenni, amit ...

2013. március 31., vasárnap

Húsvét eleje egybekötve apu és Ildikó Szülinapjával, valamint Cactus idei elolvadt nyula

Mire megérkeztünk már mindenki ott volt, még az is akit jóval későbbre vártunk. De, volt ám itt minden más is, ami egy húsvéthoz, meg egy szülinaphoz szükséges. Kaja, pia, nyúl, pénz a locsolóknak, répatorta nem csak a nyúlnak, amitől még Shrek-nek is kinőtt, szülinapi torta az ünnepeltnek, lőszer sört bontani, íj a bátraknak, és rengeteg fényképezőgép, hogy mindezeket meg is örökítsük. A sütimre meg azt mondták merénylet volt ellenük, és csalok, hogy biztos nyerjem a versenyt. Haha, lehet. A célért mindent, de a lényeg, hogy nem csak szép, finom is lett.




Végre a finom ebéd előtt, alatt, után beszélgethettünk egy rövidet. Volt aki még csak most festette a tojásait, de férfi lévén nekik nem is kellett volna ilyesmivel foglalkozni, elnéztük hát nekik.






Mivel minket a család idehaza már várt, nem maradtunk éjszakára, és így kihagytuk a holnapi talán kirándulást is. Pécelig végig zuhogott az eső, ahogy anyuéknál is, ezért nem mentek Szentkúthoz.  Én bíztam benne nem lesz ez a sok nap teljes tespedés és majd akkor hétfőn már jobb idő lesz elmegyünk valahová. Kompolt felé már nem esett, Gyöngyösre még az óraátállítás ellenére is világosban értünk, így megemlítettem Petinek Cactus Mátrai geonyulát. Hajlott a kitérőre. Megleltük.



Idehaza vacsi után aput is megköszöntöttük. Az igazi szülinapja ma van, de mindig 2.-án tarja, ahogy mama beíratta a születésiébe, de már estére nem leszünk idehaza holnap, napközben pedig ritka, hogy együtt sikerül lenni mindenkinek.
Megnéztük a Tarnát is. Árad, de még a 2010-es szint alatt vagyunk kicsivel, talán megússzuk.

Havas Tátra (szelet)



Nem várunk vendéget, de vendégségbe megyünk, sütni pedig oda is illik. De, mit?
Olyan rég volt már somlói galuska. Gyors, finom, mindenki szereti. Az lesz.
Vagy, valami egészen más.
Sógornőm a tegnapi ebédnél ajánlott Márti néninek egy csomó általa kipróbált sütit (soha nem értem mikor esznek meg ennyi mindent), amik közül megfogott a Havas Tátra szelet.
Még tini koromban sütöttünk egyszer égetett tésztából képviselő fánkot. Akkor segítség jött hozzá, Mi szinte csak néztük hogyan készül, de nagyon komplikáltnak tűnt, el is döntöttem, hogy nem fogom magam készíteni, ebből jó lesz nekem a boltban kapható alap is, amit nekem csak meg kell tölteni krémmel, és a vendégeknek feltálalni. Így is teszek immár 22 éve azóta is, szinte minden húsvétkor, amikor Képviselő fánk dukál. Azonban halva erről a sütiről, módosítottam a tervem, és egy kis hagyományoshoz hasonlóra váltottam. Nem voltam benne biztos, hogy tényleg olyan könnyű, mint sógornőm mondja, de ki kellett próbálnom. Ha az első lap nem sikerült volna, még mindig nincs semmi veszve, csak sütök egy piskótát, és még időt sem vesztek, a krém pedig ugyan az. Este már nem volt erőm próbálkozni, inkább korán (23) lefeküdtem és reggel kerestem meg a pontos receptet a neten, majd fogtam hozzá a kivitelezésnek. Igyekeztem mindenben követni az útmutatást, de leírom ide is.

Égetett tészta: 
3 dl. víz, 25 dkg. ráma, 2 ek. cukor. Mindezt felfőztem és forrás után belekevertem 22 dkg. lisztet, majd még legalább 10 percig a tűzön tovább kavargattam a rántás szerű masszát. A recept nem tért ki rá meddig kell ezt csinálni, de gondoltam 10 perc elég lesz.
Amíg a massza kicsit hűlt 8 db. tojás fehérjét habbá vertem, a végén hozzá keverve a sárgáját is, majd ezt bele a tészta szerű valamibe. Az útmutatás szerint mixerrel kellene összedolgozni őket, de én belekezdtem fakanállal, nem is sikerült, a mixerér nem akartam felmászni a szekrény tetejére, a habverő viszont kéznél volt, azzal már sikerrel jártam.
A sűrű, ragacsos massza felét kivajazott-lisztezett nagy gáztepsibe kentem. A simításra nem kell figyelni, minél egyenetlenebb a felület, annál hullámosabb lesz a lap és ez a cél. Én még kanállal rá is segítettem erre a hullámosodásra, majd előmelegített forró sütőbe tettem, a szabályzót visszavetem háromnegyedre, és 20 percig rá sem néztem. Nehéz volt megállni.
Az eredmény gyönyörű lett. Ez már egyenest a Himalája.


A tésztát rögtön, forrón kivettem a tepsiből, konyharuhára tettem, a tepsit elmostam, hogy a kikenésnél ne olvadjon rá a ráma, újra liszteztem, és jöhetett a második lap, ugyanúgy mint az első.

Krém: 
Amíg az első tésztalap sült 3 cs. főzős vanília pudingot, 7 dl. tejjel, és 25 dkg. cukorral felfőztem, hűlés után belekevertem 25 dkg. rámát.

Hab:
A második lap sülése közben 500 ml. Hulala tejszínt vertem fel habbá, hogy kemény is maradjon belekevertem még 3 cs. habfixálót is.

A rétegezést el is kezdhettem volna, de szerettem volna látni egyszerre a két lapot, hogy a hullámosabbat/szebbet tegyem felülre. Ez az első volt, rá már csak egy kis porcukor került.


2013. március 30., szombat

Tavaszi virágok körömre

A heti 1 manikűrből nem sok valósult meg eddig, de legalább ünnepre igyekszem összehozni valamit. Mielőtt azonban az Én kezemre kerülhetne minta keresztlányom Nóri kívánt valamit. Szegénykém mondja Ő máskor is az ötleteit, csak mindig iskola van, 1 napér meg nem kenekedünk. Mondjuk amilyen ötletei neki is, meg a lányomnak is vannak nem bánom a ritkaságot. Most is feketét akart, mindegyiken H betűvel. Nem mondom, hogy piros legyen az álmuk-vágyuk, de ettől azért több is kitelhetne tőlük. Nagy nehezen egy márványos, javában feketére rásikeredett beszéljem, de még az utolsónál sem volt biztos, hogy fenn is maradnak. Az enyémre ugyan ki sem kevertem volna, de nem arra kerültek, pláne nem a fekete alapon fehér H betűk.


Azt már pár napja eldöntöttem, hogy az enyémre virágok kerülnek, csak azt nem tudtam, kék, piros, rózsaszín, vagy milyenek legyenek. Az Adri kívánságához (ami csak húsvét után tud megvalósulni) vásárolnom kellett, a bolt pedig jó hely az ihletre, a rengeteg szín, tartozék között jobbnál jobb ötletek villannak az ember agyába. Végül a rózsaszín mellett döntöttem, ahhoz legalább bármit felvehetek, és meg is van hozzá mindenem. Csak a gyakorlat hibádzik. Látszik, hogy 1 éve ecset sem volt a kezemben, még csak tojáshoz sem. A feles virág bimbókkal még el is megy, de a középső egészről nem fognak verset írni, ráadásul a rövidebb köröm miatt a francia rész sem kellet volna. Ugyan egyszer le kellett mossam, és másodjára már kenhettem volna nélküle is, de nem úgy tettem. Majd legközelebb. Remélem addigra az 1 szál p..aszőr ecsettel is tudok újra vékony vonalat húzni. 



Csapó 3. Húsvéti hálós

Az idő sürget, de nem elég a "tojás", ezért tettem még egy próbát a folyékony keményítővel. Utolsó lehetőségem volt, ha reggelre alakulnak délután lehet őket csomagolni,  és meglesz amit elterveztem. Ha nem, úgy is van vagy 100 hímes tojás az előző évekről, majd előveszem azokat, de legalább 1-nek sikerülnie kell!
A vásárlásban most Zsófi volt segítségemre. Ő is attraktív csajszi, és bár amit használt eddig az por volt, de azt már nem gyártják, ezért ugyanabból a márkából vette nekem meg a folyadékot (amiből még régről nekem is volt otthol vagy 3 csepp).
Mindent kezdtem elölről, lufiba csoki, + levegő, rá a fonal, és az egész belemártogat a kiöntött folyadékba, majd fel a még kinn lévő zsinórra. Még 19 lufim volt, ezekre pont elég lett a 250 ml folyadék (Miss Texi). Hajnal 3-kor már fekhettem is lefelé.
Reggelre érződött, hogy alakul ez a merevedés, ha teljesen kiszáradnak, még tökéletesek is lehetnek.


Mivel már nem csöpögtek indulás előtt a parkettáról felszedtem a csöpögést. Az elsőkkel nem is volt baj, a főzött poros pöttyök szépen oldódtak a felmosóval, de a legfrissebbek  mint a ragasztó filmesedtek, ehhez már spakli kellett. (Nem mintha nem lett volna itthol elég újságpapír, hogy terítettem volna le alájuk kiakasztás előtt.) Ugyan már egy kis plusz munka, mi az?  A lényeg, hogy sikerült, végre tényleg sikerült.

2013. március 29., péntek

Tavasz és vendégváró ajtódísz (meg a húsvéti ajándékok)

Amíg Adri ovis volt minden évben készítettek ajtódíszt, de már felsős, és az ilyesmi úgy látom, mint az anyák napja itt nem divat. Igaz, nem is leszünk itthol, de a csomagocskákra is kell valami kis vidámság, akkor meg legyen az ajtón is belőle. Pár perc az egész. Hát, így kezdődött.


A sufniban kell legyen a karácsonyi szalmakoszorún kívül még másik 3 szűz is, de nem leltem, így vettem egy nagyobbat, lazán körbetekertem az iratmegsemmisítővel feldarabolt zöld kereppapírral,  ráragasztottam a műgyanta figurákat, gombostűvel feltűztem rá a krepp virágokat, és már meg is voltam. Leszámítva a virágok 6 órás elkészülését nem nagy dolog. (Bocsánat, ebbe benne van maga a koszorú, meg a csomagok összerakása is, meg a ragasztópisztoly bekrepálása miatti alternatív olvasztásos megoldás.)

Így készültek a virágok


Törpe, szagos szegfű: Minden tavasszal nagyon várom a virágzását. Szeretem az illatát, a színét, a puha szirmait, pázsit szerűen elterülő bokrait.
Éééés! Elkészíteni sem nehéz. 3 cm.-es csíkot vágunk, amelynek az egyik szélét meg kell nyújtani, a másiknál fogva pedig ráncolva-forgatva felszedegetni, rá a ragasztó, és valami kis zöldike.


Nárcisz: A kertekben általában együtt láthatjuk a jácinttal, ami az én egy másik kedvenc virágom (de azt nem lenne egyszerű papírból,hajtogatni), annak az illata, ennek a színe fogja meg az érzékszerveinket. A zöld felé magasodó sárga, napot utánzó szirmai láttán ki az aki nem mosolyodik el?
- 2 db. 5x5-ös kockát vágunk, melyet mindkét oldalánál megfelezve összehajtunk, majd egy szirmot vágunk ki belőlük ügyelve, hogy a csücsök épp maradjon ez által a szirmok egyben legyenek. A képen nem látszik, de a csücsköt végül le kell nyírni, hogy a narancs közepet átbújtathassuk rajta.
- 3 cm.-es narancssárga csíkot vágunk, melynek az egyik szélét fél cm.-re behajtjuk.
- Zöldből 7x5 cm.-es darabot vágunk, összepödörjük.
Kihajtogatás után a 2 citromsárga sziromcsoportot 45°-ban elforgatva egymásra ragasztjuk, a lukon pedig áthúzzuk a feltekert-ráncolt narancs közepet, majd alulról még hozzáragasztjuk a zöld levelet.


Csipkerózsa: Apró világos szirmai hamar elhullanak, de az utak mellett növő bokrok láttán mégis minden évben megállunk törni belőlük.
- 3x10 cm. hosszú citromsárga papírt tekerünk meg zsinór formára.
- A nárciszszirom mintájára, de 3 cm.-es kockából kivágjuk a a csészeleveleket zöldből.
- 10x3 cm.-es narancs szalagot az egyik oldalán sűrűn bevagdosunk.
- Fehérből 8 db. 5x5 cm.-es kockát vágunk, melynek egyik oldalát lekerekítjük, a kerekített oldalt hurkapálcán megsodorjuk, a sodrás alatt, középen széltében nyújtjuk.
A citrom bibét négybe hajtjuk, köré tekerjük a narancs porzót, egyenletesen elosztva felragasztjuk első körben a 3, másodikban az 5 szirmot, alulra ráhúzzuk a zöldet és már száradhat is.


Tulipán: Ezer változatban pompázhat a kertben, és az asztalon is.
- 8 db. 5x15 cm.-es csíkot vágunk (azt hittem nincs pirosom, ezért lett narancs), a csíkokat megfelezzük,   felénél 2x megtekerjük, a tekerés alatt széltében megnyújtjuk.
- 8x3 cm.-es citromsárga csíkot megsodrunk.
- 8x3 cm.-es fekete (ez tényleg nem volt, így lett indigókék) szalagot egyik oldalon sűrűn bevagdosunk.
- 15x3 cm.-es zöld csík szélét fél cm.-re behajtjuk.
A citromsárga bibiét félbe hajtjuk, köré tekerjük a fekete porzót, majd első körben 3 rövidebbre vett szirmot, másodikban ezeken túlnyúlóan 5 szirmot egyenletesen elosztunk, alulra feltekerjük a zöldet.


Krokusz: Sokáig nehezen hittem, hogy porzóit nevezik sáfránynak, amit fűszerként használunk. Azóta vettem is, de nekem nem hiányzik a levesből, nem is teszem bele (pedig Indiában jó áron mérik), így nekem eztán is a tavaszi rét üde színfoltja marad.
- A tulipán szirmaihoz hasonlóan készítünk 5 db. 3x10 cm.-es kék szirmot.
- 3 db. 5x3 cm.-es csíkot megsodrunk sárgából porzónak.
-              -//-                                       zöldből levélnek.
- ugyancsak zöldből 3x10 cm.-es csíkot vágunk, egyik szélét fél cm.-re behajtjuk.
- 2 db. 5x5 cm. fehér kockát átlósan meghajtunk.
A bimbóhoz 1 sárga porzó köré 2 szirmot csippentünk alul körbetekerve őket a fehér háromszöggel, hogy csücske a szirmok mellé kissé kiérjen.
A kinyílt virághoz 2 porzó köré 3 szirmot osztunk el egyenletesen, alját a fehérrel nem elfelejtve betekerni.
A két nyílási stádiumban lévő virágot egybefogva köréjük illesztjük a 3 levelet majd a zöld szalaggal egymáshoz rögzítjük őket.


Margaréta: (Gerbera, kamilla, talán még a krizantém is, majdnem ugyanaz csak s, m, l, xl méretben. :)  ) Régen közkedvelt virág volt, ma már szinte csak a piacon látni a kiskertből virágot áruló mamiknál. Pedig, egyszerűségével nem hiányozhat a tavaszi csokrokból.
- 5x30 cm. hosszú fehér csíkot vágunk, kb 1 cm.-enként lekerekítve bevagdaljuk.
- 3 cm.-es sárga szalagot bogyóvá gombolygatunk, hagyva véget a ragasztáshoz.
- 2 db. zöld levél.
A sárga gombóc nyele köré tekerjük a fehér szirom csíkot, alul hozzáragasztjuk a levelet, és szirmok lehajtása után készen vagyunk.


Azálea: Május elsején a jegyben járó lányok kosarába hortenziát, vagy azáleát volt szokás tenni. Én egyiket sem szeretem jobban a másiknál. A cserepes hortenzia aránytalan, az azálea pedig még soha nem maradt meg, de hajtogatni könnyű.
- 3 db. 5x5 cm.-es halvány lila kockát vágunk.
- 3 db. 5 cm.-es középlila csíkot sodrunk.
- 3x10 cm.-es zöld csík.
- drót (mivel éjfél volt, nem keresgéltem, hamarabb lett meg a szívószál, melyből 3 db. 5 cm.-es darabot vágtam).
A kockát két oldalról félbehajtottam, a közös csücsöktől oldalra eső sarkakat a középvonalhoz behajtottam, a csücsköt megsodortam. Kihajtogatás után a sodrásba illesztettem a megfelezett középlila bibét, a hajtásokat kihasználva köré illesztgettem a szirmot, majd az egészet a szívószálba ragasztottam. 3 ilyen  alkot egy virágzatot, ezeket összefogva még zölddel eltakartam a szívószálat.


Frézia: Fehéren, sárgán, pirosan, cirmosan, jaj de szeretem a kanyargós szárával, levéltelenségével együtt.
- 8 db. 3x5 cm.-es piros szirom az egyik rövidebb oldalán a rózsához hasonlóan előkészítve.
- 1 db. 8x3 cm.-es piros csík, a tulipánhoz hasonlóan elkészítve.
- 3 db. 5 cm.-es citromsárga csík megsodorva bibének.
- 3 db. 5 cm.-es narancs csík megsodorva porzónak.
- 3 cm.-es zöld csík.
- drót (helyett szívószál).
A bimbó csak egy tulipán szirom.
Kissé kinyílt virágot a rózsa módjára illesztgetjük, 1 bibével, 3 szirommal.
A kinyílt virághoz 2 bibe, 3 porzó és köré 5 szirom szükséges.
A rövidebb virágzathoz 1 bimbó, 1 kis virág, és 1 kinyílt virág szükséges, melyeket az ívben meghajlított drótra a zölddel rögzítünk, a bimbó után a szál végére még egy kis zöld gubót is tekerjünk.
A koszorúra hosszabb szál készült, ezért oda mindenből 2-2 került.


Dália: Ugyancsak a feledés határán lévő virágunk. Sokáig én sem voltam odáig értük, de üreges, sokáig nyíló változatos virágai megfogtak.
- 3x30 cm.-es sötétlila csíkot 2 cm.-enként bevagdosunk, a végeket megsodorjuk.
- 3x10 cm.-es zöld csík.
Szegfű módjára a lila papírt felsodorjuk, alul a zölddel rögzítjük.




2013. március 28., csütörtök

Mint Tóth-ék, dobozolunk.

Mivel a húsvéti ajándékok törékenyek dobozra is szükség van. A húsvéti ládába teendőknek em kerítettem neki nagy feneket, csak a kórházban összegyűjtöttem és haza hoztam a gyógyszeres dobozokat. Itthol már csak ablakot vágtam a tejükre, bevontam őket csomagoló papírral, a nyílásra celofánt ragasztottam. Voála.
Na, nem ám ennyi az egész. Ezeket még ki is kell tenni egy fa alá (hahaha, nem oda kerültek, de kinn vannak), úgyhogy kell még egy doboz, amiben már védve is vannak a ma nem mindennapi természet erőitől.
Az ajándékozásban, rejtésben idén segítségem is volt. A Bubu family-vel, mint kiderült az első Tájékozódási Klubban találkoztam, csak akkor nem vettem a jeleket. Végül János keresett meg e-mailben, hogy ha idén is rejtek, akkor szívesen beszállna pár maga készítette fafaragással az ajándékok közé. Nem elsőre, de belementem. Adni öröm, ha ketten egyszerre tesszük sem lesz kevésbé az.


Az eddigi rejtekhelyem víz alatt van, újat kellett keresek. Igyekeztem a közelben, de nem sokat járt helyet lelni, ami ráadásul könnyen megközelíthető is. Nem volt egyszerű dolgom, nem csak a nagy hó, de a rengeteg a szemét is akadályozott a megfelelő pont kiválasztásában. Remélem amit leletem, jó lesz, és egyben eléggé érdekes ahhoz, hogy felkeressék páran. Minden esetre én bőszen fogom ellenőrizni a rejteket, már csak az emelkedő víz miatt is.

2013. március 27., szerda

Csapó 2. Hálós meglepi

Megvettem a lufikat, és a csokitojásokat is újra, de a 2 gombolyag fonalat nem volt szívem kidobni, inkább lemostam a keményítőt róluk, majd külön-külön feltekeregettem őket, és ezt áztattam be az új masszába, amihez ma Haas Natural étkezési búzakeményítőt vettem.
Illéskrisz konyhája  azt írta 1 bögre víz, 2 csapott ek. keményítő, 1 csapott kk. liszt kell a jó keményítéshez. Az elegyet melegíteni kell, míg fel nem oldódnak a porok, de nem kell felfőzni. Annyiban tértem el a javaslattól,  hogy minden kanál nálam púpos volt, és a keményítőből 3-al is tettem bele. Biztos, ami tuti.  Az első főzet hamar felforrt, a kemény gubicsot kidobtam és kezdtem elölről, óvatosabban, ez már remélem sikerülni fog. A kapott tejfehér lötyibe áztattam be a fonalakat, a feltekerés folyamán pedig mindent jól összepöttyöztem vele, de egye fene, csak sikerüljön, mert holnap az ajándékos vödröt ki kell tenni, ezeknek pedig benne kell lenniük.
Hogy ne legyen ma is kosznap a változatosság kedvéért, és mivel Adri úgy sincs itthol az Ő szobájába akasztottam ki száradni a gömböket. Gondoltam mormolok felettük, füstölök, imádkozom, még a szemmel verést is bevállalom, csak keményedjenek, olyanra amilyenek a blog képein vannak.


Nem jött össze. Hajnal 2-kor sűrítettem a főzeten és abba belemártogattam a betekert lufikat, majd visszaakasztottam őket a helyükre, kicsit persze feljebb vettem a konvektort, hogy reggelre biztosan megszáradjanak olvadás nélkül.
Fél 6-kor keltem, látszott rajtuk, hogy ha ebből lesz valami, az nem fog jól kinézni, de még munkába menetelig volt fél órám, keményítő is akadt, tettem hát egy utolsó próbát. Új elegyet főztem, 5 púpos ek. keményítő, 1 bögre vízbe, és melegítés míg kicsit le nem kezdett az alja sűrűsödni. A megmosott lufik zsinegelését megigazítottam majd a lébe beleforgattam valamennyit. Száradni visszatettem őket az ajtó és az emeletes ágy közé kikötött fonálra, ami alatt már majdnem összefüggő fehér folyás bizonyította itt valaki nagyon ténykedik. Gyorsan letusoltam, és a művem magára hagytam. Lesz, ami lesz. Volt 8 órájuk, hogy boldoggá tegyenek.
Hát. Boldogságom nem határtalan, de még mindig ez a változat a legkeményebb, mehetnek a dobozba.

2013. március 25., hétfő

Húsvéti geóda

Nagyon szeretem a köveket, kristályokat, de mivel még egyet sem találtam kicsit költséges lenne azt ajándékozni, és szerintem nem az árra kell rámenni, hanem arra, hogy szeretettel adjunk. Nem mondom, hogy mindig megvalósítható, hogy magunk készítette ajándékkal álljunk elő, de én törekszem rá. (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy lehet ez sem olcsóbb, mint, amit vásároltunk volna.) Ugyancsak a pinterest-en láttam egy nagyon jó ötletet, ami az alkalmat összeköti a kövekkel, elsőre eldöntöttem, hogy idén ezt nekem meg kell csinálnom. Íme.


A késztermékig eltelik 2 nap, de még nem késő belekezdeni.
Hozzávalók: Tojáshéj, timsó por (vagy kristály. Nekem fél kilóból jött ki, de többet is felvett volna.), sűrű barkácsragasztó.

1. A bundás-kenyérhez feltört tojás héját megtisztítottam, szárítottam.
2. Sűrű ragasztóval (Technobond fa. Férjem készíti, és szerinte jó lesz, hittem neki.) bekentem a héjak belső felületét.
3. A ragasztóba timsó-t szórtam. (Érdemes külön tálba kiönteni a timsót és a fölött szórni, hogy ne hulljon szerte és szana.)
4. Száradás után (1 éjszaka) reggel elkészítettem a színezett timsó oldatot (a vízhez 3/4-e timsót kell adni, ha nem akar oldódni melegíteni kell rajta, majd kívánság szerint színezni).
5. A héjak ebbe az oldatba pihennek a kívánt kristályvastagság eléréséig. (Én több héjat tettem egyszerre az oldatba és 3 óra ázás után megfelelőnek véltem.)
6. Szárítás után csomagolás.
7. Az oldatot felmelegítése után újra lehet használni.


Könnyítésként itt egy videó.

Alum powder = Timsó por.  Nem Trisó!
Az a rózsaszín valami amit nagyapáink a borotva felszerelésük között tartottak. Gyógyszertárban kapni, de nem por, hanem apró kristály formában. Nem vényköteles, de megkérdezik mire kell. Egyébként, vérzés csillapító. Ha valaki megnyalná nem kell aggódni, de azért nem ennivaló.


2013. március 24., vasárnap

Húsvéti hálós meglepi

Már tavaly sem maradtunk itthol Húsvétra. Én nagyon szeretem ezt a vendégeskedő kavalkádot, de  3 család férfiainál/fiainál nem jönnek többen, így inkább elmegyünk velük egyet kirándulni, pancsolni, vagy ami adódik, a pénz így is elköltődik, de nem a tv előtt várunk. Az ajándékok viszont ennek ellenére is elkészülnek, mindenkit számba veszünk, és előbb, vagy utóbb megkapják locsolás nélkül is a zsákmányt.
Az elmúlt évekről több mint 100 db. festett tojásom maradt, így most nem festek, de kell valami újdonság. Két ötletet is találtam, mindkettőt meg is valósítom, íme az első.

Hozzávalók:
Színes fonal, kis méretű csokitojás (vagy bármi, ami kicsi és ajándéknak szánjuk), lufi, keményítő (amivel a ruhákat szokás keményíteni).

1. A szülinapról megmaradt lufikba beledugtuk a kicsi csokitojásokat.
2. A lufikat kb. tojás méretűre felfújtam, elkötöttem.
3. A keményítő használati utasításának megfelelően oldatot készítem, melybe beáztattam pár tojásra elegendő fonalat. (Nem mindet, hogy ne csomózódjon össze.)
4. A nedves fonalat a lufira tekergettem, végeit alulra eldugtam.
5. Száradás/keményedés után a lufit kipukkasztottam, és az egyik lukon kihúztam. (Csak előbb még volt 1-2 ismétlés, lsd. alább.)


Én Chemitat Háztartási búzakeményítőt használtam. Ennek leírása alapján 1 dl. vízben oldottam fel 3 ek. (helyett 4) keményítőt, majd 2 l. (én 1) forró vízbe kevertem, ebbe áztattam be a fonalat.

Ui. 1.: Reggel a megszáradt fonal sercegett, tehát valamelyest merevedett, de nem eléggé a célhoz. Az estéről megmaradt oldatból kivettem kb. fél litert, azt felmelegítettem, majd belekevertem még 5 jól megpúpozott ek. keményítőt.Ebbe az oldatba tettem bele a "tojásokat", miután jól átáztak visszatettem őket a tálcára és újra vártam a száradást.

Ui. 2.: Délutánra a fele "tojás" kiszáradt, de nem volt eléggé merev ahhoz, hogy kézbe fogva ne törjön. A reggelről még megmaradt oldat leülepedett, a vizet leöntöttem róla, a maradékot megmelegítettem, és belekevertem még 3 púpos kanál keményítőt. Ezt a keveréket a mikróban tovább melegítettem. Csomósodott. A csomókat kikeverve majdnem tejföl sűrűségű masszát kaptam, melyet megpróbáltam ecsettel felkenni a fonalra. Nagy nehézségek árán, és a látvány sem volt szép, ezért 2 korty forrásban lévő vízzel hígítottam rajta. Na ez már ecsettel kezelhető volt, és remélem most már kőkeményre szárad.

Ui. 3.: A tojások még mindig nem elég kemények. Tanácsot kértem egy megrögzött keményítőtől. (Nála a csipketerítők a sarkukon megállnak, tehát tud valamit.) Ő is ezt a márkát használja. 3 ek.-nyit felfőz teljesen átlátszó csomóvá, majd vízzel hígít rajta és a kimosott ruhát a mosógépbe visszatéve hozzáönti az elegyet, és (öblítő nélkül) újra öblít. Én is főztem egy nagy csombékot, hígítottam rajta, belemártogattam az egyre undorítóbban kinéző valamit, és most kiakasztottam a fürdőkád fölé. Ma kosznap van, mert ez bizony reggelig ott marad.


Ui. 4.: A sok mázgával úgy néz ki az egész, mintha lehányták volna. Ilyet Én nem adok ki a kezemből. Ráadásul reggel, hogy lehessen tusolni levettem a kád fölül, mivel nem voltak teljesen megszáradva feltettem a konvektorra. Jót tett a töltött tojásoknak. Kezdem elölről az egészet. Lufi és csokitojás vásárlás, fonal még maradt, keményítő is.


Még egy javaslat: Intenzív színű fonalat válasszon aki még belevág, mert  a keményítő opálosít rajta. Az első híg oldat ellenére másodszorra is beáztatással kezdenék, csak töményebb oldattal, hogy a fonal belsejébe is elérjen a keményítő és a szöszei is tömörödjenek.


2013. március 17., vasárnap

Régiségvásár Egerben az alkalomhoz illően Pectej-jel (csak erős idegzetűeknek)

Kompolton ha nem Trisztán költ fel, akkor Modzso és Dior ébreszt. Hógolyó a lábamon alszik, és ha már Ők is megérkeztek nekik is oda kell jutni, de nem ám ott nyugton lenni, nyalakodni is kell, alvásról már szó sem lehet. Amikor végre a kelés mellett döntünk, öltözködnénk akár kergetőzhetünk is, mert a legjobb játék a zokni. A koszos leginkább, de reggel a tiszta is megteszi, ha meg lopni kell még inkább. Hógolyó egyedül csak rázza a megszerzett zsákmányt, de párosan kötélhúzás a sláger és persze a box. Így esik, hogy nálunk a lábtyűk mérete nem feltétlen egyforma.  


Néha jól jön ez az ébresztés, így legalább elkészülök, mire apu indulna, és nem rám kell várni, mint általában. Minden hónap 3. vasárnapján Egerben régiségvásár van, ma oda készültünk. Pár olcsóságot ugyan mindig veszek, de Én inkább nézelődöm, és ámulok miért nem kérnek egyesek pénzt. Apu az akinek mindig kell valami a gazdasághoz, vagy ha nem hát majd jó lesz az valamire alapon menjünk, nézzünk szét. Engem meg nem kell ám sokáig kérlelni.
Ha már itt voltam megkerestem az Eger ostroma névre keresztelt rejtést, had közelítsek a bűvös 100-hoz. Mivel az árusok ma is egészen a Bormúzeum (lehet már nem is az) bejáratáig pakoltak csak 100 m.-re kellett eltávolodjak aputól. A fiola hamar meglett, csak a kupakot visszatenni alig tudtam, de tetszett, különösen az alanti termek szellőzőnyílásai. Éveken át naponta itt jártam mellettük, de arra nem gondoltam, hogy ez a faldarab még a török idők előttről való.



Visszatérve folytattuk a nézelődést, vásárlást, bár azt hiszem ekkora már a köveket és anyu fülbevalóját is megvettem, de az biztos még nézelődtünk kicsit mielőtt végleg az ebéd vált volna fontosabbá.
A cím alapján nem kell megijedni, a pectej reggelire való. De, mivel akkor még nem volt készen Én ebéd után, desszertnek fogyasztottam.
Igazából ez egy olyan étel, amihez az alapanyag beszerzése jóval nehezebb, mint maga az elkészítése. Nem is a recepten van a lényeg, inkább azt szeretném, hogy aki még nem kóstolta az is megtegye. Ahogyan a pacalnál, vagy töke pörköltnél, ennél sem kell arra gondolni miből készült, csak az íze miatt kanalazni, és élvezni.


A pectej, vagy más nevén fröcstej, freccstej a megellett tehén első teje. Igazából azonban az első tej nem valami gusztusos, emberi fogyasztásra Én azt mondom alkalmatlan, meg kell várni míg a tej letisztul, már nem véres. Ez a 3. napon következik be, és az 5. napig várható kicsapódás. A tejet eladni csak eztán szokás, ezért is nehéz a hozzájutás, de gondolom, fél liternyi kóstolót más gazda is ad, már csak a hagyomány kedvéért is. (Néphit szerint minél többen isznak/esznek belőle annál gazdagabb lesz a tejhozam.)
Nekünk már nincsenek teheneink, de amíg voltak, apukám az első tiszta tejet nem hozta be, csak a már biztosan jó másodikat. Ezt anyu, mint ahogyan aludttejből a túró készül felhevítette, amikor a fehérje kicsapódik már fogyaszthatjuk is. Én megcukrozom, de plusz cukor nélkül is édeskés. Íze a madártejhez hasonlít, állaga a savós túróhoz, de a rögök sokkal puhábbak, selymesebbek, és az író egyáltalán nem savanykás. Egyszóval finom, és telis-teli van fehérjével, vitaminokkal, ásványi anyaggal (sokkal többel, mint a későbbi tej, a bolti meg még csak egy lapon sem említhető vele).

Kóstoljátok meg bátran.


2013. március 16., szombat

Oroszlánsimogatás a Szórako-zoo-ban és tél végi fák körömre

Mi legyen mára? Hová menjünk?
Mooondjuuuuk anyuékkal Gyöngyösre. Ők vásárolnak, míg Mi bepótoljuk az oroszlán simogatást.
Az állatkert bejárata előtt rengeteg autó állt, nem számítottunk ekkora érdeklődésre, de szerencsére odabenn nem volt tumultus. A sok autós vadászni volt, a szabadban keresett vadat, nem a karámok mögött. Így nekünk a jegyek megvásárlása gyorsan ment, miközben a gyerekek bemelegítésként már a nagy akváriumok halait figyelték.


A kapukon belül első dolgunk lett volna a kisoroszlánok megsimogatása, de hozzájuk sokan álltak sorba, inkább Trisztán irányításával betértünk a hüllőházba. Picuri selyemmajomtól, teknősökön át a pókokig, hüllőkig, kígyókig hüledezhettünk a terráriumok előtt. Mondjuk már aki. Én speciel a pókokra nem nézek rá, a többiekért meg odáig vagyok, meg vissza is. Sajnos simogatni nem lehet, pedig a hüllők bőre is vonzza kezem. Persze tudom, hogy nagy veszélynek vannak már így is kitéve ezek a fogságban tartott állatok, nem még ha minden nap 50-100 ember kézbe is veszi őket, megelégedtem hát a látvánnyal.


Nem sokáig melegedtünk a jellegzetes szagban, Trisztán gyorsan mindent meg akart nekünk mutatni, hogy minél hamarabb simogathassa a nyulakat. Én lemaradtam, de Adri felvette a ritmust. Minden állatot megnéztek Ők, de szinte csak gyorsan elsiettek a karámok mellett, hogy a nagy kedvenccel lehessenek. Én még a felénél sem jártam, amikor Ők már azt is kiválasztották melyikeket szeretnék hazavinni.


Tudván jó helyen vannak hagytam Őket kibontakozni a puha szőrcsomók között és visszatértem a főképp háziállatok karámjai mellé, ahol azért volt láma, kétpúpú teve, strucc,  mosómaci, vadcica, vaddisznó, őz, tarajos sül is.






Mikor elfogyott a sor nyuszijainkat oroszlánra cseréltük. Egy gyors kézmosás után már a raktárban is voltunk, ahol a három rosszcsont szerintem aludni szeretett volna, de a kedvünkért még morogtak, pofozkodtak kicsit. A gyerekek sűrűn kapdosták a kezüket, hogy a játszadozó cicák ne tudják megkapni Őket, de Én hagytam nekik (ekkorát Hógolyó is tud harapni) pláne, hogy célom volt. Tudva milyen puha a mancsuk, annak tapizását nem hagyhattam ki. Mivel Ők ezt nem vélik természetesnek sűrűn tiltakoztak ellene, de amikor megfogtam a selymes-puha párnákat már nem volt ellenvetésük. Még a legnagyobb fiú is hagyta magát, majdhogynem dorombolt is, ahogy egyik kezemmel a mancsát simiztem, másikkal a tokáját vakargattam. Édesek voltak.


Kihasználva az időt míg apuékra vártunk visszatértünk a nyuszikhoz. Gyerkőcök megkeresték a korábban kiválasztott legszebb példányt, Adri egy szürke testű - barna gallérost, Trisztán egy vörös foltosat és csak velük voltak hajlandóak foglalkozni, míg én Bambi mellől nem akartam mozdulni. Meglepett, hogy a sok gyerkőc az őzikét szinte észre sem vette, pedig alig volt nagyobb a legcsöppebbeknél, Ők mégis a nyulakkal kergetőztek. A gida meg kirekesztve álldogált a finom falatok és simogatás után sóvárogva. Hát, tőlem megkapta. Nem átallottam megvakargatni a puha és a sertésebb bundáját is, még több melengető, édes élménnyel gazdagodva a mai újra téli hideg napon.


Nem túl nagy területen kell megosztozni ezeknek az állatoknak, de szerintem télire ügyesen megoldották az elhelyezésüket. Nyáron nem biztos, hogy ilyen kellemes lesz, mert alig van árnyékot adó fa, de majd megnézzük jó időben is milyen itt az élet.
Hazafelé a nagy mesélés közben már az ebéden járt az agyunk, odakinn pedig szinte teljesen elolvadt a hó. Aki átaludta az előző 2 napot el sem hinné, hogy itten milyen nagy hó volt. Délutánra a vetés zöldült/feketéllett, Visonta fehér kéményei pedig szikráztak a napsütésben.
A körmömre álmodott minta sem volt már teljesen aktuális, de az alap technikát mindenképpen megakartam próbálni. Hát, ez sikeredett.


1. Manikűr után egy semleges alapréteg kerül a körmömre.
2. Műanyag írattartóra kicsepegtettem a háttérnek kiválasztott 4 színt, vízbe mártott, majd alaposan kinyomkodott szivacsot nyomdaként használva, felvettem a lakkot.
3. A megszáradt alapra nyomtam a szivacsot, ezzel a körmön terepszínű mintázatot kívánva hagyni. (Nyugodtan lehet intenzív színeket választani. Én féltem a legsötétebb lilától, de csak ez az ami végül látszik is a körmömön.)
3. Még a teljes száradás előtt színtelen csillámmal kívántam a hóesést utánozni.
4. Száradás után feketével megfestettem először a középső és gyűrűs újakra a fa koronáját, aztán öregujjra a törzsét.
5. Száradás után fedés.
(Ugyancsak utólag nézegetve jó lett volna egy kis fehér az ágakra, hogy ne csak hulljon az a hó. Ez kicsit vékonyított is volna a ballal jobbra festett vastag vonalakon.)




2013. március 15., péntek

Márc. 15.-i hójelentés

Az ország több megyéjében katasztrófahelyzetet okozott a nálunk szokatlan időben és mennyiségben leesett hó. Nemcsak tanyák, falvak, de nagyobb települések, városok is megközelíthetetlenné váltak. Házaikban, autópályákon, alsóbbrendű utakon rekedt emberek várják a segítséget (van aki már 24 óránál régebben). Katasztrófa védelem, katonaság, rendőrség, civil szervezetek és magánszemélyek próbálnak segíteni a bajbajutottakon. Vannak akik étellel, szállással, takaróval, ruhával, segítenek, de sokan keltek, vagy kelnének maguk is útra megfelelő járműben, hogy akár két kezükkel/lapátjukkal is segítsenek. Fényképeket látok, melyen katonai járművek, traktorok, terepjárók szabadítják ki a behavazott autókat, takarítják az utakat. A fészen rengeteg megosztással találkozom akár kérés, akár felajánlás legyen az, de hallom a kormányunkat is, leginkább felelőst keresni és okolni főképp az útra kelő autósokat.
Biztos vagyok benne idebenn a meleg szobában nem ugyanazt élem át, mint a kocsiban fázó, éhes, szomjas emberek, gyermekek, de jó tudni, hogy ha már a kormányunk, és a közútkezelők sincsenek a helyzet a magaslatán az emberek összefognak. Biztos vagyok benne lesz ebből még jó reklám is, mint ahogyan az elvileg ingyen kiküldött sms-ekből már van is, de nekem fontosabb, hogy mindenki mihamarabb épségben hazaérjen.

A tegnap esti fotómegnyitó után már nem indultam útnak. Igaz, nem gondolva rá mi lehet ebből örültem a hónak, de fáradt is voltam, meg ha már így alakult egy kis házimunka is várt rám. Reggel nem igyekeztem a felkeléssel, sőt kényelmesen végeztem a dolgom, akkor már tudva milyen az utak állapota hagytam időt a hóeltakarítására és csak 2-kor indultunk. Volt már máskor is, hogy havazásban, vagy nagy hóban keltünk útra, de az akkori egy nyomvonalas letakarítatlan utakkal szemben most meglepően sok hókotróval/sózógéppel találkoztam, és a Szolnok- Kompolt út legnagyobb szakasza szinte száraz volt. Kivétel: Szászberek és Ladány között, meg Kísér után, ahol hóátfúvások vannak, és az Alatka-i út teljes hossza letakarítatlan (pedig ott működő laktanya is van). Ennek ellenére a többi szakaszon is lassan jöttem, és az egy órás út megtételére most másfél kellett, de mint mondtam az a lényeg ideérjünk, és a Tatár nem hajtott bennünket.
Megérkezve örültem neki, hogy itt lakom, és nem csak gondolatban ebédelhetek. Milyen szerencse, hogy azok a Márciusi Ifjak nem voltak ilyen kicsinyesek. A legtöbb helyen elmaradtak a Nemzeti megemlékezések (a Mi kokárdánk is otthol maradt), de legalább gondoljuk végig azokat a pontokat!


Ma sem kívánhatunk mást, legfeljebb eggyel kevesebbet.
És! A pénzünk arra költsék, amire beszedik.


2013. március 14., csütörtök

Grafi és a Gypo circus

Itt élünk egymás mellett, együtt sétáltatjuk a kutyákat, beszélünk is néha, leginkább mégis a pletyka az amiből megtudunk egymásról egyet s mást, de azt mégsem mi az ami kedves neki, amivel szabadidejét legszívesebben kitölti.
Fészen kapok számtalan meghívást ilyen-olyan eseményekre, így értesültem Szabolcs kiállításáról is. Már akkor tudtam, hogy ez a csütörtök nagyon sűrű lesz, de a megnyitón ott akartam lenni, ezért rögtön visszaigazoltam szándékomról. Ahogy a napokat számoltuk visszafelé Én is izgultam vele. Ő az első kiállítása miatt, Én pedig a jó időért és hogy a tervezett 3 napos Bp. kör előtt mindennel elkészüljek. Ahogy közeledett az utolsó nap sokasodott egyre a feladat, már tudtam a kiállítás után nem fogok lefeküdni, de az az 1 óra, amit rászántam nem osztott/szorzott a rengeteg többi teendő mellett. Végül szerdán úgy döntöttünk a várható időjárás miatt nem biciklis lesz a túra, helyette csak gyalog fogunk Pesten nézelődni. Kicsit szomorú voltam, de túra lenne ez még így is, áthangolódtam. Legalább egyel kevesebb a feladat, és sakkal rövidebb a bekészítendő dolgok listája. Mire teljesen belelkesedtem igazolódni látszott a soha ennyire nem pontos időjárás előrejelzés. A hőmérő higanyszála újra egyre a 0 felé közeledett, havazott, és fújt a szél. A túránknak annyi volt. 20-an mentünk volna, fele gyerek, de ilyen időben feljutni sem lenne egyszerű, ott meg locsogni-tocsogni, fázni, nagykabátot fel-le tenni, értelmetlen. Lemondtuk az egészet. :(
Hamar gondoskodtam új programról, de legalább nem voltak már zsúfoltan a teendőim.
Úgy emlékeztem a  kiállítás megnyitása 18 órakor lesz, még szerencse, hogy idehaza ránéztem a fészre, és csak 7-re mentem. Így is korán, nem csak magamhoz mérten. Szabin és rajtam kívül 2 vendég volt pontos, de 8-ra már teli volt a terem. Csak, a mozi programja miatt kellett várni, hogy a zenekar hangolhasson, és kezdetét vehesse a megnyitó. Persze egy film nem olyan rövid, mire vége lett a vendégek megnézték a képeket, és a fele nép nem várva holmi megnyitóra elment. Nem baj, mi akik maradtunk beszélgettünk egy jót, később a decibelektől úgy sem tudtunk.
A képek mind rockkoncertfotók voltak, szépek, de nem az én világom, azonban mellettük szólt, hogy mind jól elkapottak voltak, tehát mégis érdekesek.
Legjobban valami magashegyi underakármi-ről készült hosszúzáridős, színes, 3D hatású tetszett.
A második helyezett pedig nálam ez a kép lett. A csajszinak tudnom kellene a nevét, de mégsem.
A többi képet nem osztályoznám, inkább jöjjenek a jelenlévők, akiket igazából csak most azonosítok innen-onnan. A résztvevők közül alig ismertem valakit, mondjuk nem is forgolódok ilyen körökben, és nem is azért mentem, hogy azokkal találkozzak akikkel nap mint nap szoktam. Ahogy keresgélek, látom több zenekar/együttes képviseltette magát, de a White Hearts egyik tagjáról alig tudtam levenni a szemem. Már tudom a nevét, de maradjon az Én titkom melyikükről. Egyébként meg mit számít, én sem megyek sokra (nem is akarok) egy névvel.
Jaaaajj, ki ne hagyjam a majdnem legfontosabbat! Legalábbis Ő úgy gondolta az, és ennek jócskán nyomatékot is adott. Ki is beszéltük a csajszit rendesen, pedig egy ilyen eseményre kell az ilyen is, Ő meg bevállalta. Szóval. Volt egy általam csak "ma ki b..z meg" kategóriás csaj, 12 cm.-es sarkú cipő, lila-fekete csíkos harisnya, fodros extra mini fekete szoknya, fekete fűző lila masnival, és legyen még egy kis fekete  boleró-ban. Mindezekhez a frizura: frufru szőke, a többi fekete, hátul felnyírva (nem túl rövidre), kétoldalt mell alá érőre meghagyva. Vékony test, kiélt arc. Mivel csak fiúkkal beszélgetett, nem az Én hibám, hogy értéket nem tudok róla említeni sem. De, ahogy most is a negyede bejegyzés róla készült, vissza-visszatérően beszélgetésünknek is jó témát adott.
Amíg a zenekar bele nem kezdett. Utána már csak a fülem fogtam, és mivel egyébként sem értettem szinte semmit a szövegből 4-5 szám után és a végleges halláskárosodás előtt hazajöttünk. (Itthol legfeljebb majd halkabban megismerkedek velük.)







2013. március 10., vasárnap

Szülinapi buli, Mini golf, Szivárvány torta

Végre egy nap, amikor alhattam, 11 után már ágyban volta és 8 körül csak úgy magamtól ébredtem. Szabadság ide-vagy oda, ilyen már régen volt. Nem is vagyok hozzászokva, így minden lassabban ment, majdnem lekéstem a lányom szüli buliját is. Még szerencse, hogy volt segítségem. Színeztek, gyúrtak, kentek, vágtak a lányok nagy izgalomban, de a tortát készen így is csak a köszöntéskor láthatták.
A közbe sikeredett nehézségnek köszönhetően, a tervezettől eltérően Petivel várta Adri a pályán (N 47° 11.177 E 20° 11.983 Dr. Szana Antal út) vendégeit. Míg Én is odaértem ismerkedtek a szabályokkal, ütési módokkal, lehetőségekkel. Aztán nekikezdett az eső, mi pedig bevonultunk a terasz alá egy kis szendvicsezésre.
Mikor az eső elállt nem ücsörögtünk tovább az asztalnál, a hallottak alapján, egy kis gyakorlás gyanánt a lányok kipróbálták a pályákat. A tulajdonos, aki egyben a Szolnok Minigolf Klub (nem találok hozzájuk linket) elnöke is feleségével a segítségünkre voltak. Először féltem, hogy majd rátelepszenek a lányokra, és nem hagyják őket szórakozni, de rendkívül jó fejek. Segítettek, motiváltak, és persze ha kellett helyre is tették a renitenskedőket, de véletlen sem mondtam volna, hogy nem jól csinálják. János és Marika nyilván a sokévi tapasztalat, a náluk tanuló/gyakorló gyerekek miatt is jó tanárok, és a sok infó mellett a sport szeretetét is próbálják átadni. Sőt, azt is megtudtuk, hogy idén nyáron náluk rendezik a nemzetközi minigolf világbajnokságot, hogy mi a különbség a mini és a nagy golf között, megismerkedtünk a különböző labdákkal/ütőkkel, és megnéztük az elnyert díjakat is. 


Jobb időér imádkoztunk, de azért nem panaszkodhatom. Lehetett volna sokkal rosszabb is. Párszor nekikezdett ugyan az eső, de nem sokáig, és nem is sűrűn esett, nyugodtan tudtunk játszani, a szüneteket pedig az égi áldáshoz igazítottuk. Így történt, hogy a komoly pontozásos csapat és egyéni verseny előtt megejtettük a tortás köszöntést is. Igazi csapatmunka volt. Én sütöttem, Jani bácsi gyújtotta, Adri fújta/vágta, és annyira ízlett, hogy mindenki repetát kért. Persze annyi szeletre már nem tudtam vágni a maradékot, hát a tálcáról villáztak. Mind elfogyott.


Szerencsére amilyen gyorsan eredt, olyan gyorsan el is állt az eső. A lányok akkora lázban voltak, még le sem nyelték az utolsó falatot már pattantak is fel játszani. Volt akinek már az első ütései is pontosak voltak, volt aki többet hibázott, de nem sokszor fordult elő, hogy 6 ütésből ne tudják teljesíteni a 18 pálya valamelyikét, sőt sokszor profikat is megszégyenítően elsőre betaláltak.




Az eredményhirdetést összekötöttük az ajándékozással. A lányok annyira belelkesedtek, hogy megígérték eleget tesznek a meghívásnak, és ha jó idő lesz eljönnek egy visszavágóra (volt aki még a nyári versenyre is elígérkezett).



Féltem nem tudjuk majd kitölteni a 3 órát, ám a végére hamarnak találtuk a befejezést.  Tudtunk volna még mit kitalálni, de már ott voltak a szülők. Írtunk a vendégkönyvbe, amibe még sportminiszterként Gyurcsány Ferenc is és a jól sikerült buli után haza cuccoltunk.


Idehaza megkoronáztuk a napot egy társassal, építkeztünk/utaztunk Catan-nal. Vesztettem, Adri jobban taktikázott. Nekem már rég fenn volt minden településem, amikor még mindig neki volt több pontja a sok fejlesztőkártya miatt.


Szivárvány torta



Tészta:
6 db. tojás fehérje kemény habbá verve, hozzá 1 cs. vaníliás cukor, 6 ek. cukor felezve és a 6 tojás sárgája, majd fakanállal 1 cs. sütőpor, és ugyancsak 6 ek. liszt felezve.
Az elkészült masszát 6 egyenlő részre osztottam, színeztem, majd a zsírpapírra előre kirajzolt körre  (d 20 cm.) kentem.


Ilyet még sosem készítettem, féltem is, hogy el fog folyni, de nem tette. Szerencsére.
Az előmelegített sütőt legkisebb fokozatra vettem és a sütőajtót gyakran nyitogatva sütöttem vékonyra a tésztát. Valamelyik gastroblog azt írta 15 perc kell a süléshez. Én nem mértem az időt, csak amikor már nem ragadt az ujjamhoz a tészta teteje kivettem a lapot. Utólag azonban arra jutottam, jobb lett volna, ha kettesével keverem ki a tésztát. Úgy nem folyósodott volna el a végére, és nyilván nem ragadtak volna annyira az utolsó lapok. A sütőből kivett lapról azonnal megpróbáltam levenni a papírt. Valaki azt tanácsolta vizezzem be, úgy könnyebben elválik, talán úgy is volt, de jól jött volna egy borotva. Két lapot (zöld, sárga) újra is kellett süssek, mert sokáig tartottam benn, és kiszáradtak, elmorzsálódtak. A piros újra sütéséhez pedig nem maradt tojásom, az kimaradt a színskálából, eggyel alacsonyabb lett a torta.

Krém: 
5 dl. Hulala tejszín, 3 cs. habfix-el kemény habbá verve.

Féltem a marcipánnal úgy járok, mint az MP3-son, de mivel fél óra múlva már tervezetten ettük volna bevállaltam, hogy a habra teszem.