Bepótoltam a Kecskeméti hiányosságot

Sűrű program volt a mai, de ezt az egy hónappal ezelőtt tudtalanul kihagyott jelszórészletet a végládával még belepasszíroztam, és  megkerestem.

Vajon melyik tojás a kedvencem?

Húsvéti geodoboz és a dekorációs kellékek

Ha már végre elkészültem a belevalóval nem halogattam soká a kihelyezést sem, és még eső előtt felkerestem a szokásos fát, ami most eddig nem látott módon vizes környezetben áll.

A rejtek felkeresése még biztonságos, és úgy tűnik sokáig az is marad, de azért megkerülését már nem ajánlom.
Nagyobb bibi, hogy a dobozt kitakarítottam, de elfelejtettem húsvétira cserélni a tetőt. :$
Azért remélem így is lesz gazdája kincseinek.

Kellemest a még kellemesebbel összekötve kutyasétáltatást is belevéve fűzfa ágakat és aranyesőt (barkát, és japán birset is szerettem volna) is gyűjtöttem visszafelé a kocsihoz, hogy aztán a kitakarított lakát legyen mivel újra takarítandóvá tennem.
De, azért annyira lüke nem vagyok a tojáskoszorút még a fa tövében megfontam, idehaza csak ráaggattam pár díszt és mehetett az ajtóra,

meg az asztalra.

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Húsvétra készülve.

Tavaly azt terveztem mostanra festek legalább 1000 tojást, aminek az árából biciklit veszek, de 1 egy év alatt összesen "csak" 165 tojást ettünk meg (amit ki lehetett fújni). Ebből nagy piac már nem lesz, de egy 20-as még összejöhet, ami ugyancsak jól jönne.  Ezzel még mindig szemben azonban a héten nem bírtam fenn maradni, és örültem, ha a személyes használatra kellő tojásokkal elkészülök az utolsó pillanatra. (Persze lehetett volna korábban kezdeni a festést.)
De, végül remélem mindenkire gondoltam.

Az alapanyag.

Fél nap alatt felfűzve.

Újabb fél nap elteltével lefestve.

60 db. elkészülve.

A Fardistáknak, vagy a zöldeknek. (3 réteg festék, zsinórozás, melegített ollóval bojt.)

Az aranyifjaknak. (2 réteg festék, zsinórozás és kő.)

A fekete-bárányoknak. (5 réteg festék, zsinórozás, és egy kis pepecselés a kövekkel.)

A klasszikusoknak. (2 réteg festék, masni, zsinórozás.)

A romantikusaknak. (5 réteg festék, 2 részletben dekupázs, zsinórozás, kövek.)

És a még romantikusabbaknak. (5 réteg festék, 2 részletben dekupázs, zsinórozás, kövek.)

Kincsem 24

Ahányan vagyunk annyiféleképpen gondoltuk ezt a túrát. Én a többség előtt 1 órával indultam a 25 km.-s távon és úgy terveztem mire Anikóék elérnek a 16 km.-s rajthelyéhez én is ott leszek, és együtt megyünk tovább, de végül csak a célban találkoztunk.
Az elején kezdve a történetet rögtön majd fél órát vesztettem azzal, hogy az egyik kereszteződésben (azt hiszem nincs is több a MŰV házig) nem mentem a többiek után és már indulás előtt megkerültem a falut.

Mivel beidegesedtem kicsit szusszannom is kellett, és a késlekedésen addig pörgettem magam míg a hideg ellenére patakokban folyt rólam a víz. Egyik sarkon vetkőztem, a másikon öltöztem, majd megint le, aztán vékonyabb pulóver fel, és ez így ment egészen a falu széléig, ahol eldöntöttem lent marad a ruha és haladjunk. A Hajta partján azonban olyan szél fújt, hogy a dzseki mellé még kesztyűt is húztam, meg sapkát.

A gyönyörű tél végi sétán már megnyugodhattam volna, és a Muszály névre keresztelt tanyarészen is volt min csodálkozni, átkapcsolni, ha nem zavart volna, hogy mindenki leelőz, pedig akárhányszor ránéztem az órára mentem 4 km/h-val, sőt még többel is.  De, még fényképezni sem volt kedvem az eddigre már behozhatatlan lemaradásom miatt.
És végre leelőztem valakit. Jeremcsuk István és látó kísérője álltak meg inni.
Tudtam, hogy Ő akár le is tudja futni a távot, de mégis leelőztem, és innen könnyebb volt, még ha 200 m. múlva be is értek, és hamar eltűntek a szemem elől, akkor is.
Közben további mosolygásra adott okot Muszály egyik élelmes gazdája, és szívesen kóstoltam is volna, de mivel tudtam nem fogok vásárolni, nem szemtelenkedtem, inkább a következő dzsindzsásban törtem le néhány gallyat Istvánék előtt.

A nyárfás első ellenőrzőtopját már nagyon vártam, mert innen már csak 2 km. kellett a találkozásig. 20 percem még talán volt rá. Nem akartam további hátrányra szert tenni, de a Csurgónál mégis sikerült. A reggeli önfejűségem után úgy döntöttem ha bizonytalan vagyok megyek a többiek után, és ez olyan +1 km. kitérő lett. Tápiószentmárton üdülőtelepén szomorkodva mentem el a fóliasátrak mellett. Gyönyörű virágokat láttam a pára ellenére, és a kiszűrődő neszek hallatán irigykedtem is, hogy valakiknek túra közben még betérni is volt idejük.
A strand bejáratánál lévő buszmegállóba a 2. mikrobusz érkezett meg odaértemkor, és nem azon voltam Anikóék, volt kb. 10 perc előnyük. A müzlit inkább út közben majszoltam el, hátha behozható még ez a hátrány.
Idáig már párszor bevásároltam félpénzen, de emlékbe is meglehetett volna már a malac, és kecske gyűjtemény, ha megállok fényképezni, de nem tettem ahogyan a Hársfa úton sem. Igaz itt csak a kisállat temető adott volna rá okot.
Az út végi mező és erdősávban aztán én megint inkább birkamód követtem a tömeget, pedig az én olvasatomban nem arra kellett volna menni. A vége az lett, hogy az erdő közepén ott álltunk vagy 50-n és senki nem tudta merre kellene menni. Leírás alapján én sem jöttem rá, de gondoltam ha az Attila dombhoz kell menni, és ott van egy geoláda, akkor menjek felé toronyiránt.
Ha úgy teszek legalább 3 km.-rel kevesebb lett volna mire odaérek, de akkora népvándorlás volt arra hogy nem különcködtem, a gyönyörű barka mező után beálltam a sorba, és felhívtam Anikóékat, hogy ne várjanak rám a 3. ponton.

Tápiószentmártonban meglettek a bárányok és Attila-dombon a lovak is.
Sokat nem akartam időzni, az itinerbe is előre beírattam 10 percet, de mire pisiltem, a 3. helyen kaptam pecsétet az Abony város természetjárója füzetbe, megcsodáltam a vágtázó lovakat, és 3 percre leültem az Attila-domb tetején eltelt fél óra. És még nem is ettem. (Pedig kínálat az volt.)

Elhagyva a Kincsem parkot megnyugodtam, amennyi embert otthagytam, és ahányat még jönni láttam nem lehet az utolsó beérkező. Rengetegen voltunk.
Visszatérve a túra útvonalára megkerestem az egyedüli útba eső geoládát, és rátértem arra a z útra amin jöttem volna ha maradok imént a toronyirántnál.
Az erdő fantasztikus volt, teli ibolyával, madárdallal, zölddel, frissességgel. Nem is néztem mennyivel megyek, csak mentem, és hol én voltam a gyorsabb, hol nem, de végre élveztem. A Sőregi elhagyott temető megérdemelt egy fényképet, és még egyet legalább a legközelebbi még gazból kilátszó sírkő.

A fiatal nyárfás is tetszett, bár lehet csak a kitűnő öreg miatt varázsolódtam el.

Aztán ki és betértem a kriptába is.

Mire a magaslest elértem már csak azon gondolkodtam mit vethetek még le olyan meleg lett.

Ürgés és Bogaras tanyarészeken áthaladva meglettek a baromfiak is. Valamint egy kis térdfájás. Az utolsó ponthoz már támbotnak használtam a túrabotokat, pedig bevettem egy tbl.-t, és kaptam valakitől lidocainos kenőcsöt is. Még 5 km. volt hátra. Gondoltam azt már fél lábon is megteszem.
Mindenesetre igyekezni nem volt módom, és tudva mennyien vannak mögöttem nem is akartam. Az avarban meglátva egy fehéren maradt süntököt még lefényképezni is megálltam. Itt ért utol Balla Gyuri és Kiss Anti. Nagyon megörültem nekik Gyurinak egyenest a nyakába is ugrottam, annyira. Rég láttam és nekem hiányzik.

Visszaérve a Hajta partra nem vettem igénybe a Gyuri által javasolt rövidítést. Mintha már nem is fájt volna a térdem. Jót tett az ölelés.
A kép kicsit borongós, mint az idő volt eddigre (újra öltözni kellett), és nem igazán látszik a kígyózó emberáradat, akik mind egy cél felé igyekeztünk.
Szabovik házaspár nálam kicsit gyorsabban, de a fene bánta ezt már.

Egy kis további + kerülővel, és társakkal.
A túra alatt többször láttam a velem induló 3 lányt, kerülgettük egymást, de szóba csak itt a végén elegyedtünk, és végül együtt is értünk be. Én szintidőn túl, hacsak nem vonjuk le a Kincsem-parkban töltött időt.

Amikor én megkaptam a jelvényt és az emléklapot már a fele induló beért, és még mindig volt átadni való bőven, sőt olyan is ami még az asztalra sem került. Lipák István még ekkor is aláírt, hogy a több mint 800 (Lehet többen is voltunk. Megkérdeztem, de már nem emlékszem.) ember mind kézzel aláírt oklevelet kapjon. -Köszönöm a fáradozást, és persze a szervezést is.

A célban Anikóék vártak rám, és nemsoká Pomázi Imre is beért. Végül én vele mentem haza. A kocsiból már alig tudtam kiszállni, de nem bántam meg a választást.

Somlói galluska

Vendégségre készülök, de nem is igazán tudtam eldönteni mit süssek, és még el is aludtam tegnap, így ma hajnalban felriadva kezdtem neki a főzésnek sütésnek.
Míg egyszerre sült a töviskes pecsenye és a beakonos csirkemáj megfőztem a krumplit, és megdinszteltem a hagymát amibe majd frissen belemelegítem a krumplit. Hogy ne vesszen kárba ledaráltam az előző hétvégéről megmaradt főt sonkát, kifőztem hozzá a tésztát, és a máj helyett már tehettem is a sütőbe sonkás tésztának hétvégére. De a sütivel még mindig bajban voltam.
Időm munkába menetelig még bármire lett volna, de a habverővel csak ne zajongjak még, puhulásra meg csak fél nap marad így sok lehetőség kiesett, de somlóihoz van idehaza babapiskóta.
Eredetileg én 2-3 tojásból sütök piskótát, abból már bazi nagy adag lesz, de így csak fél tál babapiskótát daraboltam össze, majd öntöttem le 1 csomag vanília pudinggal, amit 8 dl. tejjel főztem fel. Hozzákevertem még egy nagy marék darabolt diót, meg kicsit több magozott meggyet, és már csak a csokiöntet kellett felfőzzem. (Most azt sem komplikáltam túl, 300 g.-s Milka csokit olvasztottam fel kb. 3 dl. tejben.) Tejszín volt palackban.

Sanyi bácsi emlékére 2016

Jobb idő?
Aha. Esik.
Immáron hagyományosan Almási Sanyi bácsi emlékére kezdjük az tekerős idényt, de ma az eső miatt igen kevesen, a hideg miatt pedig röviden.
Találkozó most is a Damjanich szobornál volt, de én csak a temetőhöz mentem, ahol már Évi néni és Ákos vártak, de hamar ideért a csapat másik fele is.

Sanyi bácsis sírjánál elhelyeztük a virágokat, mécseseket

és rövid beszélgetés után, átázva haza mentünk.
Vagyis, Karcsi megmentette a mundér becsületét, Ő letekert a Kutyakaparóhoz.

Csillebérc helyett 3. nap

Az előző napi tervek közül gondoltam majd valamelyik összejön ma, de addig vártam a jobb időre míg nem csináltam semmit.
Szinte.
Maradjunk ennyiben.

Csillebérc helyett 2 nap

Mára azt terveztem letekerek Kengyelen át Törökszentmiklósra, majd haza Szajol felől, vagy legalább Kengyelig meg vissza, de a széltérkép dupla akkora szélerősséget mutatott, mint tegnap. Végül addig vártam az indulással, míg tovább erősödött és csak a városban maradtam megkeresni az eddig kimaradt rejtések nagy részét.

Első utam a majdnem szomszédos Kőrösi úti víztoronyhoz vezetett. 

A pillepalack hamar meglett, de ez csak a kora-tavaszi még éppen "rügyfakadásnak" köszönhető. Egyébként kifejezetten rühelem a borostyános, vagy bokorban rejtéseket. Nem lennék jó kincskereső, turkálni a poros, bogaras levelek között nem az én műfajom. Ezeknél csak azt szeretem jobban, mikor egy erdőben a segítség "fán", vagy egy épületnél "tégla alatt", esetleg hegyen "kő alatt". Három közül mégis a téglás a legjobb, mikor nekiállsz kocogtatni, mozgatni a téglákat, számomra ez már rongálás kategória. 

Visszaülve a biciklire (kicsit érzékeny ülőgumókkal) a belvárosi séta hozzám legközelebbi pontja a nagytemplom felé vettem az irányt. 

Sajnos a belső ajtó zárva és N95-el sötétben, messziről nem készülne jó kép, de szerencse, hogy csak az egyik szobornál van latin szöveg. 

Zounok Ispán emlékművéig nem kellett sokat tekerni, 

onnan a Tiszai hajósok emlékművéig még annyit sem. 

A Zagyván átkelve a Szolnoki vár emlékrejtésének pontjait is útba ejtettem, és a Török építészeti emlékekhez végre lefényképeztem a Török kutat, és 

A Vár kápolnát, mely mellett valahol itt volt a Dzsámi.

melletti Szt.István emlékmű, 

és a Kárpátok emlékpark (jó lenne róla egy légi-felvétel is) 

után megkerestem a ládát is, és örültem, hogy nem a gát Tisza felőli oldalánál 

rejtették el, bár a borostyán itt is kísértett. 

A Verseghyi út ellentétes oldalán visszafelé haladva betértem a művésztelepre, és igen, kellett falat bontani is.

Az iskolások már jártak a Damjanich emlékműnél, de én nem mentem közelebb, 

sőt a  Kossuth térről sem készítettem sok felvételt, 

és mivel csomagolást kapott a Polgármesteri Hivatal is kimaradt. (Ami miatt az itteni jelszórészlet nem lett meg, és még a neten sem lelem.)

A Golgotánál már szürkült (Soha nem értettem ez a rondaság mit ábrázol, és mit keres itt.),

A MOL-nál pedig már lámpa is kellett,

de a molnárfecske-telep tábláját nem a sötétség miatt nem leltem meg, ami azért nem volt annyira mély, hogy ne menjek el az Aradi vértanúk szobráig, majd még át a Zagyván,  

de aztán már tényleg haza. 

A 15 pont felkereséséhez 4 óra kellett, és 13 km. 

Induláskor kevesebbnek gondoltam.