Kráter szelet felturbózva

Anyukám párszor már sütötte, a receptet mégis a netől vettem, csak megspékeltem az ottholról megszokott tejszínhabbal, és fele vanília, fele eper pudinggal  készítettem (nemcsak mert a netes receptben is így volt, hanem hogy ne keljen 3 adag vanília pudingot főzni, mert gyümölcs torta is készült -meg még sörkifli-).
Ő sem egy sok időt igénylő süti, és finom -még az eredeti változatban is.

Recept, a biztonság kedvéért:

A tésztához: 6 tojás sárgája, 25 dkg cukor, 1 dl tej, 1 dl olaj, 2 evőkanál kakaópor, 25 dkg liszt, 1 csomag sütőpor, 6 tojás habja.

A krémhez: 9 dl tej, 2 csomag vaníliás puding, 5 evőkanál cukor.

A mázhoz: 1 nagy pohár tejföl, 4 evőkanál cukor, 1 csomag vaníliás cukor.

Elkészítés:

A krémhez 9 dl tejjel és 5 kanál cukorral 2 csomag vaníliás pudingot megfőzünk, kihűtjük. A tészta hozzávalóit összedolgozzuk, és zsírozott, lisztezett tepsibe öntjük. A kihűlt krémet a tészta tetejére kanalazzuk, és előmelegített, 180 fokos sütőben megsütjük. A máz hozzávalóit alaposan kikeverjük, és a megsült tészta tetejére öntjük, és néhány percre visszatesszük a sütőbe.

Nagy hűhó majdnem semmiért

Az első manikűr Erzsikének készült, aki sajna elkészülte után 2 pillanattal mind a 10 úján felgyűrte.
A második az enyém, amihez igazán nem volt ötletem, de hogy a minta legalább éljen pár napot ismételtem.

Finom csalamádé egy kedves betegem nyomán

Sokszor kapok a betegektől házi finomságot, mézet, lekvárt, hurkát, süteményt, még pálinkát is. Van olyan amit csak illendőségből fogadok el, ám most egy savanyúság annyira megízlett, hogy a receptjét sem szégyelltem elkérni. Az elkészítése részemről még várat magára, de mivel már megkóstoltam bátran közzé teszem. A hölgy nevét nem osztanám meg, de úgy gondolom az Ő saját kezével írott receptet kell ide illesztenem.

Jó étvágyat hozzá!

Adiemus - Gyermekhangok

Elkezdődött a karácsonyi koncertsorozat, bár a szó szoros értelmében még nem a karácsony köré formálódtak a dalok. Most is, a tavalyihoz hasonlóan a Szolnoki Szimfonikusokkal leptek fel a Kodályos gyerekek a Kampuszban. A sok próba (Nem volt kevesebb, mint korábban, csak már a gyerekek nagyobbak és jobban bírták, de most talán jobban is tettszett nekik.) mellett frizurával is készültünk,

de igazán a gyermekek hangja volt az öröm adó, borzongató. (Adjatok rá jócskán hangot. :)

Devecseri kispuskától majdnem a Kolontári Jézuskáig

Hajnal 3-kor indultunk, hogy virradatra megérkezzünk a Devecseri laktanya területét elfoglaló ócskapiacra. Apu úgy saccolta az út legalább 4 óra lesz, de már 6-kor a benzinkúton beszélgettünk az időközben utolért, szintén Kompoltról induló fiúkkal. Idefelé nem akaródzott visszaaludni, de bezzeg most, hogy megálltunk, és hideg van majd lecsukódik a szemem, nem is maradtam velük sokáig a friss levegőn, inkább bekapcsoltam a Csix-et.
:) 120 m.-en találat.  Na ha még fél órán át a fiúk virtuskodnak én lelépek a fák közé és bár a kastélyt nem fogom látni, de felébredek.
Mire ezt így eldöntöttem, a többiek is elhatározásra jutottak és indultunk tovább. Nekünk ez az első idevándorlásunk, de társaink már visszatérő vendégek, célirányosan tudták mit merre kell keresni a hajnali sötétségben. Bennünket viszont minden érdekelt, hosszú listával érkeztünk: Trisztánnak gördeszka, Anyunak szőnyeg, és álló lámpa, Adrinak és Fanninak valami lányos csecse-becse, Apunak minden kocsira felni, motor a scúdóba, a büfébe sajt reszelőgépezet, meg valami komolyabb mixer, és habverő, na meg ami még akad. Szó se róla minden volt, csak nem olyan mindegy a minőség. Persze magas nívóra nem számítottunk, de a lom fele szó szerint lom volt, leginkább szemétre való. Hiányzó ajtajú mosógép, betört előlapos tv, szál szakadásos felni, szakadt ruha, hiányzó lábú baba, vagy kisgépek fontos alkatrészek nélkül, agyon koszolt bútorok, az esőcsorgásba kitett számítógépek, stb, stb, stb. Persze volt sok használható telefon, nejlonozott hűtő, mosógép, új sí- és golf felszerelés, bicikli, meg azt a pénzt még megérő kissé használt árú is, amik között keresgélve eltöltöttünk 6 órát, és megtöltöttük a scúdót rendesen. Gördeszka, és motor nem sikeredett, de olyan 60-70%-os felni az Öcsi kocsiját kivéve mindenre került, az utolsó pillanatban még szőnyeget is leltünk, lámpából pedig rögtön 3-at vettünk. (Hazafelé volt némi csörgés-zörgés, de végül minden épségben hazaért.) Volt azért pár olyan dolog is, amin meglepődtem: jacht - egy eldugott raktárban, sport autó -a kerítés mellé kitolva, fegyver -csak úgy fenn a függönyök tetején, de kitudja ezek is kellhetnek valakinek.

Nagy szerencsémre a Kolontári katasztrófa aput is érdekelte így hazafelé kitértünk az emlékhely felé.

Nagyon gonoszul hangzik, amit írni fogok, pedig egyáltalán nem ezt szeretném közvetíteni, és örülök, hogy legalább a katasztrófa árán lett a falvaknak pénze felújításra, de nagyon meglepett a médiában hallott, olvasott hírek után, hogy egyáltalán még élő településekről van szó. Persze van egy-két romos ház, de az átlagot nézve a magyarországi falvakban nem látni ennyi felújított épületet, új sportpályát, útépítést, gondozott gyepet, mint Kolontáron. Biztos vagyok benne, hogy egy élet megsemmisült produktumait, az emléktárgyakat nem lehet kárpótolni, de abban is, jobban éreznék magukat az emberek, ha 3 éve nem történt volna az ami.
És akkor máris helyesbítek. Devecseren reggel sötétben mentünk át, visszafelé főképp lerobbant házakat láttam (nem voltak vörösek), Kolontárnak csak egy csücskét, 2 utcáját láttam, az emlékhely is egy meghagyott istálló. Mint írtam, azt hittem ezek halódó települések, ahonnan az emberek elfelé költöznek. Most megnéztem a Google képtárát, és a templomot keresve próbáltam azonosítani milyen volt az a kis szöglet anno. A képeken nem omladozó 100 éves viskókat látok. Voltak 30, talán 50 évesek is, de azok is jó állapotban, és tőlük sokkal több volt az új építésű tulajdon. Hová is akartam kilukadni? Ja igen, fejlődik a település. Most azt hiszem a katasztrófa előtt is fejlődött, és rendkívüli, hogy az emberek nem hagyták el falujukat. Lehet 2 utcával odébb kellett költözni, de küzdenek még ma is az otthonukért, és a sportpálya, meg az egészségközpont nem új keletű dolgok, voltak már korábban is.
De, az az iszap, akkor sem hiányzott.

Még Kolontár előtt az útról láttuk a Szent kút-at, meg is egyeztünk a vízéből viszünk anyunak, ez a végén mégis elfelejtődött. Pedig, tegnap este is olvastam róla, de majd legközelebb kihagyom a piacot és megnézem Kolontárt kicsit alaposabban, az altemplomot (amiről itt hallottam érdekességet), meg a kutat, és a Jézus ösvénye (13 km.) is felkeltette az érdeklődésemet. Jó kis 1 napos program lenne.

Ja, egyébként azt mondják Devecseren sem a laktanyába érdemes menni, hanem van egy utca, ahol minden ház udvarán "piac" van. Ott kell házról házra járni.

Chioggiai csetepaté

Banális kis történet, mint a cím is sejteti bolhából elefánt, de életem első színielőadásán jól szórakoztam. Annyira, hogy az első félidőben még tapsolni is elfelejtettünk, de csakis azért, mert nevettünk helyette. Talán az első 5 perc volt kicsit nehézkes, de megjött Beppe, és vele a nevetés. Fortunato színrelépésekor még csak tátottuk a szánkat, aztán már alig vártuk, hogy megszólaljon, mint ahogy Checca kacérkodását is. Már az első félidőben jóslásokban bocsátkoztunk, mi lesz a vége, végül ki, kivel fog házasodni? Bármelyik felállásból jó kis muri kerekedett volna, de az írónak is az én verzióm tetszett. Sajnos nem fényképezhettem, így képekért a Szigligeti színház honlapját ajánlom figyelmetekbe, vagy magát az előadást.

Idén talán utoljára a gáton

6-kor gondoltam indulni, de végre aludtam egy jót és Hógolyó ébresztett fél7-kor. Nem bántam, ám a reggeli, gazdiknak kötelező tevékenységek miatt nem nyújtózkodhattam sokáig. A napkeltét már lekéstem, de szél nem fújt, továbbra is érdemesnek gondoltam kicsit tekeregni még egyet. Azért nem kapkodtam el a dolgot, majd 11 volt mire meleg teával a termoszban útnak indultam.
Ősz. Kicsi sár, hűvös, majdnem lombjuk vesztett fák. Igaz, piros egy sincs köztük, de majd lesz ez még szebb is.

A 4-es kereszteződéséig a kezdetekhez híven kínlódtam, fázom, de folyik rólam a víz, éhes vagyok (mikor az előbb reggeliztem), pisilnem kell, nem működik a váltó, lapos a gumi, zörög a termosz és így minden állatot messziről elűzök alapon sorakoztak a gondok. Kellett a 4 km. míg átérek a 4-es alatt, hogy észrevegyem milyen jó nekem, és az út is jobb, mint vártam, a homlokpántot meg le lehet venni, a cipzárt pedig lejjebb húzni. Nem mondom, hogy innen minden tökéletes volt, de már láttam a virágokat, vadméheket, hernyót, és megörültem minden gombának.

A lelassult pillangóknak meg pláne, az első után már sem a sebességet, sem az időt nem néztem.

Igaz odáig vagy 10x megálltam, de az első igazi nézelődést a szandai kanyar utánra terveztem. Eddig itt minden alkalommal ért valami meglepi, vagy a közeli lombok miatt volt hallhatóbb a szerelmes madarak dala, vagy ragadozó madárral néztem farkasszemet, de vadkacsákban is bővelkedik ez a szakasz, ám most leginkább csak a megtisztító tavaszi árra váró szemét ütött szemet.

Eddig a Coránál tekergett előttem 3 biciklinyom, de az a 4-esnél elpártolt a gáttól. Valahol később egy újabbat vettem észre, de az is csak egy rövid szakaszon maradt velem. A nyomokból ítélve leginkább kocsival jártak mostanában előttem, meg lóháton, de itt találkoztam futóval, valamint egy pár horgászásból indult hazafelé, de egy későbbi kutyás srácon kívül nincs nagy forgalom erre. Az őszi vetés viszont szépen serken, de a tavaszi árvíz szintje is felismerhető, és az én igazi örömöm még várat magára.

Idén többször jártam erre, a GPS-t minden estben néztem, sőt a térképet is többször, de csak most jöttem rá mi volt itt a gond 3-as fokozaton. A Rákóczifalvi gátőrháznál alig 20 m.-re van a gáttól az élő Tisza. Huh. Mikor láttam a vizet mindenhol láttam, de meggyőződésem volt, hogy az csak az ártér, a folyam jóval odébb van. Hát nem, és azért ez a folyó nem csak szőke tud lenni.

Ocsúdva a felismerésből a tanösvény felé most nem tértem ki, de nem felejtettem el a Vezsenyi templomtorony és a vele szemben álló kilátó felé pislantani.

A Bivalytói csatornáig nem láttam őzeket, de annál több ragadozó madarat. Többségük nagyon közel engedett magához mielőtt azokon az óriási szárnyain felreppent volna, hogy hosszasan körözzön felettem, majd kicsit távolabb, mögöttem újra őrségbe álljon a gát tetején. Legalább 10x figyeltem már messziről a mozdulatlan, kőnek tűnő, de szokatlan helyen lévő madarakat, de a fényképezéshez -rájöttem rég- az enyémnél jobb technika, és több idő szükséges, ám ez az élvezetemet nem csökkenti, gyönyörűek voltam mind.
Az út legszebb szakasza a Rákóczifalva és -újfalu közötti rész, annak is a kicsinyke Makkos

utáni része, Alsóvarsány (nem vagyok ilyen okos, csak nézem a térképet), pontosabban "csak" a Tisza felőli fele. Épp azon gondolkodtam, hogyan vegyem rá a családot holnapra egy kis Szegedi Darvadozásra, amikor felfigyeltem az előttem elterülő látványra. Hogy darvak voltak-e, vagy kócsagok, vagy bármi mások szürke színben, hosszú lábbal nem tudom, de nem a 20 pontér érdemes tekerni, hanem ezért. És ez az amit autóból sem látni. Az ágyból, tv előtt ücsörögve talán lehet még szebbet is, de nem élőbben. Fantasztikus volt. Az első tóval szemben le is állítottam a biciklit és elővéve a banánomat letelepedtem a fűbe, beállítottam a fókuszt és a gép fölött nézelődve vártam a pillanatot amikor leszállnak, majd újra megzavarja valami őket és egyszerre felreppenek. Mielőtt leizzadva agyonfagytam volna 3 ilyen periódust csodáltam meg, de végül a megjelenő motoros miatt annyira messzire vonultak, hogy nem láttam értelmét a további várakozásnak.

Cseppet sem szomorúan indultam el Mary felé, és ha keresem, biztos nem láttam volna meg, de mivel ilyesmire nem is gondoltam, a bicikli hátsó kereke mellett madár köpetet találtam.

Jól lehűltem, mégis inkább sétáltam jó darabig, hátha még a madarak visszatérnek, de ők már nem, csak az őzek jelentek meg a láthatáron.

Hepy end, Finish, Vége főcím, a többi már csak a szereposztás. A földútnál butykásabb bicikliút, pecsételés a kocsmában, és szembeszél, no meg civilizáció, mely sok szemetet és szabályok nélkül közlekedő embereket jelent.
Még 2 gomba a kukoricásban,

de én inkább balra a gát felé tekingetek. Visszafelé még soha nem mentem rajta (Nem igaz. Szandától a 4.-esig, Szt. István körön, nagyon régen), legközelebb meg kellene fontolni, vagy más útat keresni, mert így a fele szinte élmény nélküli.

Miskolcon jártam

Titokzatoskodom kicsit, de azért annyit elárulok a vártnál is jobban éreztem magam, és még egy virtuális ládát is felkerestünk.

Hamis túrós kocka

Nyilván már kiderült, szeretek én elpepecselni is a süteményekkel, de sokszor van hogy csak keverjük össze és majd a sütőben kialakul finomság készül. Ez a mostani is ilyen, de szeretjük.

Hozzávalók: 
250 dkg. fodroskocka, 3 db. tojás, 2 p. natúr joghurt, 1 p. tejföl, 1 cs. vaníliás cukor, 20 dkg. cukor, 1/2 l- tej (most csak 4 dl.-rel készítettem), reszelt citrom héj, ízlés szerint mazsola.
Én nagy tepsiben, dupla adagot szoktam készíteni.

Elkészítés:
- A fodroskockát szárazon, zacskóból beleöntjük a kivajazott tepsibe. Mivel a túróvá válás során nő a térfogat, és a tészta főlése is ezzel jár, olyan tepsit válasszunk, amiben a száraz tészta fele magasságig ér fel.
- A tej és a mazsola kivételével egy tálba összekeverjük a többi hozzávalót, majd ha már a kulimász elsimul hozzáadjuk a tejet is, és az egésszel nyakon öntjük a tésztát.
- Ízlés szerint a tetejét megszórhatjuk még mazsolával, de nem kell izgulni, mire a süti elkészül szépen lentebb csúsznak majd a szemek.
- Előmelegített sütőben előbb 10 percig magas hőfokon az egészet felforrósítjuk, majd 1, de kelhet akár 1,5 órán át is sütnünk kislángon, mire a tészta megpuhul és a tepsi közepéről is felszívódik/elkrémesedik a tej. Eddigre a sütemény széle is szépen megpirul.
- A szeleteléssel és a fogyasztással meg kel várni a kihűlést, mivel addig az egész eléggé képlékeny.
A gyorsaságnak ez az egyetlen hátulütője. Sajnos, ha mindjárt vendég jön, és persze megint túlórázni kellett, hiába készülne ez el szinte magától, ha csak másnap tudok belőle utánuk küldeni.
Ez a tészta másnapra való.

Volt idő egy kis körmözésre is

Először Adri kezeire került fel a rég kigondolt minta. Jó időt várt rá míg megvalósult, hisz a lakott hozzá még a nyári szünet utolsó napján az Ázsia Centerben vásárolta, de ötletül nyilván az én kutyás pólóm szolgált. Smilek a hét napjaira, csak péntekre már nem volt elég egy igazán boldog fej, buli kucsma kellett, konfetti esővel. Hiába no, kamaszodik, a suli már nem szórakozás. (Pedig az ovit is kihagyta volna miatta, neki bölcsi után már annyira isibe kívánkozott a menetel, úgy kellet vele minden évben egyezkedni, hogy még nem iskolába megyünk idén szeptemberben sem. Aztán, nesze neked 7 osztály, és már péntekről szólnak a napok.)

Az én terveim lassan forrottak, alakultak, és majdnem megvalósítatlanok maradtak, mert bizony ez a szivárványos lemosásra került még a befejezése előtt. A színeket is vékonyabbra, meg árnyaltabbra kellett volna húzni, a rést, amin kilátszanak meg pláne, de a feketével sem vagyok kibékülve. Ehhez még edzenem kell.

Ha már az első nem sikerült, a második is necces. A lakot (OPI. Könnyű felvinni, jól fed, gyorsan szárad, és a fedővel akár 2 hétig is kitart- kisebb sérüléssel-.) nagyon szeretem, de a színt (NL R46) nem.  Ez a rózsaszín hideg, természetellenes, legalábbis az én természetem ellenes. Aztán még azon az 1-1 körmön a mintát is túlzsúfoltam.

Újjabb tökös ügyeskedés

Ha már egyszer ezt is lehet, miért ne faragjunk megint hallowen tököt.
Trisztán leginkább csak az instrukciókat adta, kereszt szem, fogas száj, és persze a legnagyobb tökből, de a kivitelezés leginkább apura maradt.

Adrinak is kellett segítség, de legalább ő maga is szorgoskodott. (Néha -leginkább a fénykép kedvéért- önmagára is veszélyes Freddy Krueger verzióban.)

Én meg pláne. Két tervem volt. Az egyiket tegnap láttam egy másik hon-lapon, a másik az Adri iskolai versenye után szabadon egy virágos lett volna.
Csinglinget sikerült jól kivágnom (bár sötétben nem úgy tűnik), de a likak lehetnénk sűrűben is.

A virágos helyett meg ez lett. Egyszerű, luk ide, meg oda.

A művek anyuék lépcsőjét virágok helyett díszítik pár napig,

de ottholra is viszek tököt, és a vasárnapi vásáron szerzek olyan szerszámot amivel az eredeti virágos tervem is megvalósítom.