Reform konyha II.

Az iskolában hagyományosan megtartják, mint lehetőséget az étkezési szokások megváltoztatására. Remélem minden gyermeknél csak egy kicsit segít, mert bizony az én gyermekemre ráfér ez a fejlődés. Nem gondolom, hogy amit itt terítékre kerül, az feltétlen egészséges, de lát olyat, amire eddig rá sem nézett, nem hogy megette volna.
Tavaly én is ott voltam, sokat segítettem is nekik, ami miatt meg is kapták a végén társaiktól hogy mert bezzeg, pedig minden asztalnál volt felnőtt segítő, vagy szülő, vagy tanár. Idén, hogy ezt elkerüljük én nem mehettem el a rendezvényre. De, otthol megtehettem az előkészületeket, mert a  biztonság kedvéért este mindent elkészítettünk.
Elsők lettek.

Kinder piqui

Kicsit elnapoltuk, de ha egy gyerek a konyhában akar ténykedni nem szabad meggátolni benne. Szerencsére sokat segített és nem csak a kóstolásban. :))

         

Hogy ne érje szó a ház elejét követtük a NoSalty útmutatását. (Amiben mégsem, azzal meg is jártuk.)

Tészta: (2 lap) 6 db. tojás, 6 evőkanál cukor, 6 evőkanál meleg víz, 6 evőkanál liszt, 2 evőkanál keserű kakaópor, 1 csomag sütőpor. 

Tejszínes krém: 5 dl. tejszín (Hulala)1 csomag étkezési zselatin, 1 evőkanál folyékony méz, 1/2 kávéskanál vanília aroma.

Csokoládé krém: 15 dkg. csokoládé, 10 dkg. ráma, 1 evőkanál víz, 2 evőkanál olaj. 

Bevonat: 20 dkg. étcsoki, 10 dkg. ráma, 3 evőkanál olaj, 1 evőkanál víz, 1 evőkanál porcukor.

1. A tésztához a tojások sárgáit fehéredésig keverjük a cukorral, apránként adjuk hozzá a vizet, és keverjük bele a sütőporos, szitált lisztet.  (Én inkább 2x-re készítettem el, mint az egyébként is vékony tészta felezésével az egyik lapot tovább slankítsam.)
2. A végén a kakaóport szitáljuk bele, és lassan elegyítjük a masszával, majd a tojások keményre vert habját is óvatosan keverjük hozzá. (Mivel a kakaó több keverést igényel én mindig az első adag lisztel teszem a masszához, a sütőporral együtt.)
3. A tepsit olajozzuk ki, béleljük ki sütőpapírral. (Miért kellene kiolajozni a papír alá?)
4. Felezzük el, majd előmelegített sütőben 200 °C-on a 2 lapot süssük ki. (A múltkor azt tanácsolták, amikor konyharuhára kiterítem a piskótát vizes kézzel tapogassam meg a még forró papírt és úgy könnyebben lejön. Most kipróbáltam, nem tűnt könnyebbnek. Vagyis, nekem szárazon sem jön le nehezen.)
5. A zselatint áztassuk be 6 evőkanál vízbe, 5-10 percig hagyjuk állni, míg megduzzad, majd lassú tűzön, kevergetve langyosra oldjuk fel, hogy áttetsző zselét kapjunk. (Az előre kicsomagolt tortazselé savanyított!!!)
6. Közben verjük fel a tejszínt kemény habbá, és keverjük össze a zselatinnal. (Nekem Lidl-es volt itthol, de nem mondhatok rá rosszat, finom édes, krémes, jól habosítható.)
7. Lassan csorgassuk bele a mézet. (Mivel a zselatin savanyított a tejszínen négyszeresét tettem hozzá. Nagyon édes lett, de a savanya így is érződött. De, ha előbb olvasok is 2 kanál mézet teszek hozzá.)
8. Az alsó lapot visszatesszük a tepsibe, a krém felét egyenletesen simítsuk rá, és tegyük hűtőbe. (Mivel a hab és a csokikrém is elég masszív, nem kell a tepsiben kencézni, a tálcán sem csurrant el.)
9. Gőz fölött olvasszuk fel a csokoládét a vízzel, és amikor már felolvadt, adjuk hozzá a margarint és az olajat, és jó alaposan keverjük el, míg egyneművé válik. (Először kicsapódott az olaj, már majdnem kidobtam, de egy habverő csodát tett. Finom, karamell jellegű krémet kaptam.) 
10. Ha kissé lehűlt, terítsük a tejszínes rétegre.
11. Ismét tegyük hűtőbe dermedni.
12. Amikor a csokis réteg megdermed, tegyük rá tejszín másik felét, és azt is kenjük rá. (A csoki is nehezen akart tapadni a habhoz, na most a hab a csokihoz sem ment könnyen.)
13. Erre kerül a másik lap, amit szintén csokoládéval vonunk be. (Én sajna kristálycukorral készítettem. Nem olvadt el. Grillázsos lett a bevonat.)  
14. A süteményt tegyük vissza a hűtőbe. (1 óra múlva megpuhul a tészta és már ehető is.)

Sonkás-sajtos muffin

Amikor először kóstoltam, édesre számítottam, ezért harapás után majdnem kiköptem. Fél év múlva második kóstolásra sem ízlett, de most valami sós kellett gyorsan, és ennél gyorsabb megoldást nem tudok.

Hozzávalók: 20 dkg. liszt, 1 csomag sütőpor, 1 teáskanál só, fél teáskanál bors, 1 teáskanál szárított petrezselyem, 2 db. tojás, 1 dl. olaj, 2.5 dl. tej, 10 dkg. reszelt trappista sajt, 10 dkg. felkockázott sonka.
Én 2 adagot készítettem, ebből a mennyiségből 30 puffancs lett.

A NoSalti cifrázza az elkészítést, de én csak mint az édesnél mindent beleöntöttem egy nagy tálba és fakanállal összekevertem. Így is könnyű lett a tészta és a sütőben is szépen feljött. A fél óra sütési időre viszont szükség van, de az magától történik, én már készíthettem alatta a többi dolgom, összekeverni pedig 5 perc sem kell.

A végeredmény finom lett, még nekem is ízlik.

Gyümölcs torta

Úgy készültem, hogy ide is felkerül a recept, a telefont is előkészítettem, csak a fáradtság, meg nyilván a sietség miatt is a lépések kimaradtak, de nem ördöngösség ez, ha netalán ez alapján a bejegyzés alapján kap rá valaki kedvet menni fog nélkülük is a torta elkészítése.
Lehet szerencse is, hogy nincs mindenről fénykép, három-négy dolog is készült egyszerre, amikhez minden az asztalon volt, hely pedig nem sok maradt. De, mint ahogy írtam, minden ott volt, és nagy odafigyelés árán minden sorban belekerült a tálba (a sárgájára nagyon kellett figyelni, sorra ki akartam dobni őket a hájjal együtt, pedig azokat is inkább megenni kellene, de majd ráveszem előbb-utóbb erre is magam).

Tészta: 4 db. tojás, 18 dkg. cukor, 14 dkg. liszt, 10 dkg. olvasztott ráma (a legnagyobb tortaformához).
A szokásos lépések, fehérje habbá, kétszerre bele a cukor, majd már csak keverve kétszerre hozzá a liszt is, és végül az olvasztott ráma, amivel előbb körbe kenem a formát. Miután a formát ki is liszteztem jöhetett bele a tészta. Nem kell félni, ha kevésnek tűnik, szépen kifogja tölteni sülés közben. Ja igen, sülés. Előmelegített sütőben, de már kislángon, míg meg nem sül. ;) (kb. 15 perc.)

Addig jöhet a krém, ami szintén nem nagy ördöngösség.1 csomag főzős vanília pudingot szoktam 4 evőkanál cukorral és 4 dl. tejjel felfőzni. Mikor kicsit hűlik a tésztára is lehet önteni, majd teljes dermedés után jöhetnek a gyümölcsök is. Én most banánt és narancsot használtam, de akár befőttel, vagy kiolvasztott fagyasztott gyümölccsel is tökéletes, vagy bármivel, ami szezonálisan  megterem.
Kivétel a kivi, azon nem dermed meg a zselatin!
Ha már a felkiáltó jelnél tartok, megjegyzem, hogy a zselatin nagyon kényes dolog. Számtalan sütit elrontottam már, hogy nem dermedt, ezért vagy mindenki ragaszkodjon a bevált márkához, vagy kövesse az elkészítési javaslatot és bízzon a szerencsében. Az viszont biztos, hogy 4 dl.-nél nem kell több belőle erre a tortára.

Szülinapi előkészület

Tegnap szabadságon voltam. Rossz szájízzel, mert a szabadság pihenésre lenne való, én meg 30 órában takarítottam, majd főztem. És még vágjak is hozzá jó pofát, hogy Peti szerint korábbra kellett volna a bulit tenni, mert akkor már rég készen lennénk, miközben ki is herélném, nem csak a többes szám miatt. (A visszaköltözés előtti 3 napra szavam sem lehet, de azóta ha égőt kell cseréni is ki van akadva, én meg unok olyan szekeret húzni, amin nemhogy ülnek, de még ki is kötötték, így nem nagy ívben de lesz...tam mikor lesz kész a lakás.)
A nappalra már nem is emlékszem mi mi után következett, de arra igen, hogy Adrihoz éjfél után akasztottam fel a függönyt, aztán hozzánk, és a fürdőbe. 3-körül fejeztem be az étkezőben a tálalószekrénynek azt a felét, amit használunk (a többit majd ma). 7-kor mentem ki Hógolyóval, addig a konyhát takarítottam, de annak is csak az egyik oldalát, a másik fele szintén mai feladat lesz és 9-volt mire Hógolyót kifésültem, megfürdettem, szárítottam. De, a folyosón még ekkor mint bombatámadás után volt a helyzet, mindenhol szemét, polcok, cipők, cserepek. Mindent kivittem a sufniba, Adrit megbíztam a hörik kitakarításával, és gyorsan felporszívóztam, felmostam még utoljára a vendégek előtt, itt még úgy is sorolhatatlanul sok lenne a tennivaló. Csak eztán jöhetett a sütés főzés majdnem 10-kor.  Még szerencse, hogy Peti nem oroszkrém tortát kéret, mer bizony 24 óra talpon lét után az nem lett volna meg. (A tojások sárgáját így is folyton kiakartam dobni a héjával együtt.) Éreztem én, hogy a határomon járok, de még sok volt hátra a napból. 3 dolgot terveztem sütni, a gyümölcs tortát, valami sósat, meg Adrival Kinder pinquit, és még fogalmam sem volt róla mi lesz az ebéd. A tervezet palócleves, nemlehetabbahagyni csirke, krumpli pürével volt, ezzel szemben 9-kor még minden vagy a boltban, vagy a fagyon leledzett. Mivel a palócleveshez előbb pörkölt kell, ezt már reggel elvetettem, most helyette borsó leves lett a tűzhelyre téve, és nekifogtam a tortának, hogy legalább ezek bizti meglegyenek. Mivel csirkéből csak egyet találtam, őt meleg vízbe tettem, és módosítottam sóban sült csirkére meg hurkára, a püre ezek mellé is maradhat. Ha délben mindet odateszem, 1-re ebéd lesz az asztalon, addig meg elkészül 3 süti, de nem pinqui lesz, hanem piskótatekercs. A sós pedig muffin. Ugyan amikor először kóstoltam majdnem kiköptem, de az enyém jó lesz és nem utolsó sorban gyors is. Szerencsére ehhez a tervhez már tudtam tartani a tempót. Mire a vendégek megérkeztek a tortáról csak a zselé hiányzott, de az is csak pár percig, a bekíséréssel együtt vittem az első tálca muffint a szobába, de akkor már sült a tekercs, ami nemsokára gőzölögve az is asztalon várta a sorsát. A második tepsi sós után a husik következtek, az utolsó adagot pedig már ráértem utánuk, ebéd közben is kisütni.

Les Choristes

A Kodály Kórus ahogyan az iskola is, idén 30 éves. Az évfordulót megünnepelendő egész évben programmal készülnek a diákok, tanárok. Volt már képgaléria, volt tanár-diák találkozó, adnak ki naptárt, lesz gála, bála, és most egy koncert a Szolnoki szimfonikusokkal. 

A gyerekek szeptembertől készülnek erre a fellépésre, de 1 hónapja Bánfi Balázs vezetésével már élesben zajlanak az igen kemény, sokszor 3-4 órás próbák. 

Megérte? Nem érte meg? 

A koncert élmény volt, de hol van a gyerekkor? 

10-18 éves gyerekek adtak műsort, amiben 3 órát énekeltek magyarul, latinul, franciául, angolul! 

Sokat várunk tőlük.

Avar kupa

Tegnap nagy köd volt nálunk. Reggel alig láttam Hógolyót és ez a délután sétáltatásnál sem volt másképp. Ma azonban már korán reggel jó időre keltem. Az öltözés, szendvics készítés, sétáltatás is vígan zajlott, mert végre mehetek, és milyen frankó időben.
A szokott módon jócskán korán indultunk, hogy öreges tempóban időben a verseny színhelyére érjünk, át Gyöngyös felől a Mátrán. Még mielőtt túl közel kerültünk volna Mátraszentistvánhoz Galyatető előtt a második kilátópontnál megálltunk akklimatizálódni, de tényleg  csak szokni a klímát, mert  gyönyörködésre nem is nagyon volt lehetőség, olyan szél fújt.

Gyorsan el is döntöttük, hogy itt ma mindenki versenyezni fog, mert egy helyben 3 órán át nem lesz jó ténferegni. A parkolóban aztán ez tovább durvult, vagy csak fenn a pusztán erősebbnek éreztük a rohamokat. Mégis a kocsiból mindenki mit talált magára aggatott, hiába nem esett, még az esőkabát is felkerült  a pulcsik tetejére, had szigeteljen. Én is felvettem a bunda bélelt polár kabátkámra a széldzsekit, mert a nagy pufi téli dzsekit azért túlzásnak találtam, de kértem mellé kesztyűt, és igen hiányzott a sapka. (Meg is jegyeztem, hogy innentől derékvédő, kesztyű, és fejpánt, vagy sapka nélkül nem túrázunk. Inkább cipelem, mint megfagyjak.) Igyekeztünk is az indulással, minél előbb had melegedjünk fel a bóják keresésben, meg persze az oda vezető út kihívásaiban.

Ezen a versenyen nem megadott sorrendben kellett megkeresni a pontokat. Itt mindenki maga döntötte el, melyik bóját keresi meg, és milyen sorrendben, de nem is kellett mindet, csak a megadott 2 óra 40 alatt a lehető legtöbb pontot összegyűjteni  a megadott pontszámot érő lukasztók felkeresésével. Plusz, voltak elméleti kérdések, amikkel újabb pontok voltak szerezhetők, meg még szorgalmi feladat is az eddig választott év fáiról. Érdekesnek ígérkezett. Hogy több térképet kapjunk Schmidingerékken felül mi még két csapatban indultunk, de együtt, csak két kartonon kellett igazolnunk a részvételt. A térképre máris visszatérve én még most is azt mondom, hogy nem stimmelt rajta valami, mert nekem a tó nem ott volt, ahol a papíron jelezték, és még a templom sem volt rajta. Pedig, ott áll már az jó pár éve! Biztosan csak több idő kellett volna a viszonyításhoz, de szerencsére nem én vezettem, nekem csak mennem kellett, egyenlőre lefelé és figyelni a térképet (amin csak az irány nem stimmelt).  Az első pont közel volt, mi még a fázásnál tartottunk, amikor máris le kellett térni az útról egy sziklás részre. 10 m. és az első lukasztás már meg is volt. Irány vissza az úton a többiek után. Hamar beértük őket, de a második pontot kihagytuk, nem találtuk a határjelző karót, aminél újból le kellett volna térnünk. Vissza nem mentünk, úgy is közelebb van a táv végére hagyott szakaszhoz, gondoltunk majd az utolsók között lemászunk érte. Az első visszafordító után elhagytuk ezt az ösvényt, egy meredekebb részen szinte lecsúsztunk az alább futó gazdasági útra, hogy arról le-le térve, de követve azt rátérjünk a közútra és újabb 3 lukasztás után a visszafelé tartó rész következzen, immáron emelkedőkkel. A többiek így is tettek, de nekem pihenő következett. Foghatnám a szélre, a sietésre, vagy bármire, de arra nem, hogy eddig bármi nehézség lett volna. 10 m kivételével lejtőn jöttünk, már vetkőztem is, a táska sem volt nehéz, és nem is akadályozott, mégis úgy fújtattam, mint egy gőzmozdony, ha nem jobban. A 3. puff után elengedtem a többieket, ne várjanak rám, menjenek, én majd visszasétálok a célhoz egyedül. Nem könnyen hagytak ott, de belátták, hogy ez nem őserdő, alig másfél km.-t jöttünk, enyhe lejtőn, a hátralévő több mint 2 óra alatt visszaérek csigatempóban is. De, előbb kerestem egy követ, amire a pulóverem leterítése után leültem. A fulladás nem akart szűnni, néha csillapodott kicsit, de amint a továbbindulásra, vagyis inkább a többiek utáni iszkolásra gondoltam visszatért. Néztem a térképet melyik út merre vezet, mit nézhetek meg, ha már így jártam, de az eredeti kicsit tovább lefelé és a műúton vissza tervet elvetettem. Fulladni a műúton is fogok, akkor már maradjak inkább az erdőben, legyen valami jó is benne. Ahogy a térképet nézegetve kezdett kialakulni a tervem lettem egyre jobban. Maradtam még kicsit a kövön, szétnéztem, hallgatóztam, és miután indulásra késznek éreztem magam elpakoltam, telefonnal a kezemben felfedezőútra indultam. Már nem bójákat kerestem,  helyettük, gombákat, üregeket figyeltem, hallgattam a szélben recsegő-sikító fákat és végül ugyanazon az úton kezdtem el araszolni visszafelé, amin eddig jöttünk.

A célállomásra érkezve megnéztem a GPS-t 3.6 km.-t mutatott. Nem nagy táv, és még van több mint 1 órám. A sísánchoz nem mentem el, de a tavacska mellől készítettem pár képet, inkább a Három falu templomát vettem célba.

Amikor nyáron erre jártam a kéket nem vettem észre. Figyeltem  de vagy nagyon elborította az agyam, hogy csak Galyáig érek el aznap, vagy egyszerűen csak nem jó helyről kerestem. Utólag az is lehetett a baj, hogy nem kőépületet kerestem, hanem mondjuk fehéret. A kék bizony nincs messze, de az irányzékkal megint baj lesz, mert a kéken kereszteztem az egyik sípályát, azok pedig most mind alattunk vannak. Én pedig balra felé kerestem a templomot, ami lefelé volt, nem pedig felfelé-jobbra. Nem csoda, hogy nem lett meg. De, most igen, közelről is. 

Ezek az új építésű templomok nekem nem tetszenek annyira, mint az idősebbek. Attól, hogy kicsi még lehet szép, ami kívülről igaz is, a maga tisztaságával, natúrságával, de az oltárkép már modern, elnagyázott. A mai világban persze a törekvés maga is díjazandó. Ugyan a miséről lemaradtam, de nem hiszem, hogy a 3 faluból 40-nél sokkal többen járnának rendszeresen istentiszteletre, és mégis kellett, összehozták, abban az "átkosban". 

A templom melletti tábla felhívta figyelmem a mögötte található Stuller kőre. Gondolom kicsit távolabbra utalt a mögöttével, és nem ez a jelzőkő az a bizonyos, de rajzolata megragadott, messzebbre elsétálni pedig már nem volt időm, Imre jött velem éppen szembe a templom mögül. Mivel még volt bő fél órája ő egy rövid nézelődés után tovább indult becserkészni még két közeli pontot. Rám meg bízta a lányok bevárást, akik szerinte még a háta mögött voltak. 

Tévedett. Ők már a kocsi körül kerestek engem, lévén a kulcs nálam volt. Mentem is gyorsan hozzájuk, had melegedjenek kicsit a szélmentes autóban. De nem akartak még beülni, amíg Imre keresgélt elmentek a tó mögé szétnézni, én pedig a szorgalmi feladattal totóztam, hogy csak a szakmai rész maradjon még a végére, amihez úgy sem értek. 

Hazafelé Pásztón keresztül terveztük az utat, betérve Szurdokpüspökibe vízért, és persze egy kis kesselésre. Út közben azért bekapcsolva hagytam a gépet, így jutottunk el Fallóskútra. Á, dehogy így. Imre és Anikó tudtak a helyről, csak nekünk hátsó sorban ülőknek volt ismeretlen. Szerencsére nem voltak ellene egy kis plusz sétának, és megálltunk szétnézni. 

A templomhoz rövid séta vezetett, és már a szél sem fújt. 

Egy kis nézelődés után én leváltam és bevettem magam az erdőbe, hogy a láda is meglegyen és végre letegyem a már több mint 1 hónapja nálam lévő bogarat. Közben még gombászni is befogtak. A néninek ugyan már volt egy teli szatyra, de jól jött a segítségem a másodikhoz is. Marasztalt, segítsek még kicsit, de igyekezni kellett, ha még a padon is ücsörögni szeretnék a 6 órási hazaérkezés előtt. 

Szurdokpüspökiig még 4 láda esett útba, nem is voltak messzi az úttól, akár kocsival is bejárható kirándulás lehetne, amikor még így is összejönne legalább 10 km.-nyi séta az erdőben. Meg is lesz ez egyszer, de leghamarabb tavasszal. Most csak vegyünk egy kis vizet, és keressük meg a karbantartáson átesett ládát, hogy a Gördögöknek is találat legyen (nekem már megvolt), aztán csücs, és irány haza. A találat gyors volt. Lefelé jövet a barlangnál ketten beszélgetek. Mivel mi sem voltunk éppen csendben, gondolom érzékelték nincsenek egyedül, nem indultak el felfelé, de nem látom a bejegyzésüket, így mégsem kesserek voltak. :( Odalenn a pad most is rezeg, gyengébben, amikor ültek mellettem nem is éreztem, de rezeg.

Jászalsószentgyörgyön Terikének még lángost is volt ideje készíteni, amíg mi beállítottuk a tévét, de aztán tényleg padlógáz és irány haza.

A nap túra részét nagyon elbasztam. Senki nem nógatott miatta, de ettől független sem volt jó legfiatalabbként kiesni a sorból. Azért még nem adom fel, csak legközelebb nyílt kategóriában egyedül indulok, és nem fog érdekleni mennyi van meg.

Adri próbálkozik: A'la tejszínes puding gyümölcs lekvárral

A hűtől vegyük ki az előre megvásárolt, kész terméket,







Bontsuk ki,






Fordítsuk egy tányéra,







Távolítsuk el az alsó védőfóliát is,







A szabaddá vált nyíláson fújjunk levegőt  dobozba , miközben felemeljük azt a pudingról.





Jó étvágyat!

Nesze semmi, fogd meg jól

Öcsém vásárolt egy táblagépet. Ugyan nem akarta, de megvette. Másnapi első kérdése nem-e kérem. Miután meggyőzött, hogy neki a 3 PC, 2 androidos telefon mellé nem kell, de had ne magyarázza miért vette meg, csak szívesen nekem adja, elfogadtam. Örömmel, mert nézegettem ugyan, de hát az ára. Kellene, vagyis szeretnék, mert ahogy eddig nem haltam meg nélkül, eztán sem ettől függne sem az életem, sem a boldogságom, de könnyítene pár helyzeten. Viszont kellene telefon is, és nem szeretnék azt sem olyat, ami csak telefon, legyen jó a fényképezőrendszere, legyen rajta használható internet, uram bocsá GPS, e-book olvasó, nagy memória, és kicsit fürgébb tempó, mint a mostanin, na meg tanítható is legyen, elférjen zsebben (bár nagyon ritka, hogy oda teszem, de ne legyen vele teli a táska). Nem szeretem, ha valami kellene de nincs nálam, viszont azt sem szeretem, ha egy bőrönd a kütyükkel-töltőkkel, pót aksikkal van tele. Értem, hogy ha minden egyben van, az mindenből csak egy kicsi, és semmi sem a legjobb rajta, de valahol kompromisszumot kell kötni. Annyira már rájöttem, hogy androidos készülék kell, de Nokia nem lesz jó. Legjobban a HTC flyer tetszik, nyilván mert azt már próbáltam, de ki is kellene fizetni, meg mellé telefont is venni. Nézegettem kicsiben is, de nagyon másodmegoldás lenne, és inkább egy egyszerűbb telefon meg a tablet tetszene. Bár, a Wildfire-t tényleg csak kívülről néztem meg, kezembe sem vettem.
De, itt ez, amit kaptam. Toshiba JournE Touch.

Az aksi 2 óránál csak kicsit többet bír.
Csak Wifi-t tud kezelni, ami ugye erdőben nem lesz, de még a kempingben sem valószínű és szállodában sem feltétlen, apartmanban meg ritka.
Valami Windows C 1.0-s szoftver, amire nincs frissítés, és nem lehet magyarra állítani.
Opera böngésző, amivel nem tudok pl. a BK-n életerőt tölteni, vagy itt blogot írni, és rendkívül hosszadalmas a turistautak.hu-n a térkép nagyítása.  A játékra megoldás lenne egy egér, de azt még nem próbáltam csatlakoztatni.
3 általam nem használt chat rendszer, de nincs köztük sem MSN, sem Sky, sem Facebook.
Nincs semmi használható jegyzettömbszerűség. Bár van benne naptár, meg emlékeztető, és számológép is, de egyben 10 sornál többet nem tudok sehová leírni.
Azonnali YouTube csatlakozás. Képnézegető, zene- és videólejátszó, a 2 G memóriára azonban nagyon sok fér ám. Igaz van USB, és mini USB csatlakozás, meg kártya olvasó is.
Jaj, az e-book-ról meg ne feledkezzek. Töltöttem is le próbának könyvet, mindenféle formátumban. A letöltési listában ezek meg is jelennek, csak az alkalmazás megnyitáskor nem látszódnak, tehát így elolvasni sem fogom tudni őket.
Nagy pozitívum az érintőképernyő, ami fantasztikus, érzékeny, pontos, hyperszuper, és a billentyűzet, csak lehetne lenémítani.
Szóval, csak arra nem lehet használni amire szeretném.
De, nagyon szép dugutális képkeret.

Különben is: szuvenyiru nyihuhu nye kukucsku protku.


Mielőtt azonban hitelrontással vádolnának leszögezem, nő vagyok, ugyan nem szőke, de ettől még elektronikai, számítástechnikai, és még több más téren is véleményem nem tudásra alapozott, nem mérvadó. Nálamnál okosabb kezében lehet ez a gép is fantasztikus, csak én nem vagyok hozzá a megfelelő felhasználó.

Halloween

Nem tekintem ünnepnek, sem követendő valaminek, de jó készségfejlesztőnek igen. Amikor kicsi voltam ősszel a tök betakarításakor faragtunk mi is töklámpást. Ez az idő jóval korábban van, mint az idegenből beszivárgó hóbort, de már nem otthol lakom, a városon pedig nem takarítanak be tököt így elfelejtem mikor is lenne az ideje, csak ilyenkor jut eszembe, hát mostanában ilyenkor faragunk lámpást. Megtervezzük, aztán lesz belőle valami, meggyújtjuk benne a gyertyát, kicsit csodáljuk és kinn az udvaron hagyjuk elégni. Nem kapcsoljuk össze a halottainkra emlékezéssel, ez szórakozás, együtt ügyeskedés.