Tiszafüred - Szolnok

Úgy terveztem 7 körül ébredek, és 8-kor már elindulok ládát keresni, hogy 11 felé ha nagyon elhúzódik is a keresgélés indulhassak hazafelé, meg az útba eső rejtésekhez. Mivel a tatár nem hajtott az órát nem húztam fel, a program dinamikus, amire telik meglesz, a többi meg majd máskor. Most nem éreztem úgy, hogy itt nem fogok még egyszer járni, de azért szerettem volna minél több találattal végezni. Ezzel szemben 8-kor ébredtem, kipihenten, nyugodtan, csak  egy baj volt, egyedül. Elmentem tusolni, visszapakolta a megszáradt ruhákat, befűztem a cipőm, és vittem leadni a kulcsot. Az esti felázott krumpli után már nagyon vágytam egy kis ropogósra, ezért még a kempingben rendeltem egy adagot reggelire, majd az első boltnál veszek valamit az útra, végszükségre műzli van a csomagban, csak valami kis finomságra vágytam, hogy az ébredés után az indulás is kellemes legyen. 

Legközelebb a Református templom volt, itt kezdtem a gyűjtést. Vagyis kezdtem volna, de csak kutakodtam, a kis fiola nem lett meg. A koordináta két villanyoszlop közé mutatott, de egyiknél sem találtam a kémcsőszerű dobozt. 

Innen kicsit odébb volt a Nyúzó Gáspár fazekas tájház, aminek ha elolvasom a leírását, megkímélem magam egy félórás kitérőtől. Sajnos a kapukat zárva találtam, itt sem jártam sikerrel.

Nem volt mit tenni mehettem fel északra a 33-as őt melletti rejtésekhez. Először megálltam a Hirtelen felindulásból elkövetett rejtésnél, de az út másik oldalán lehetett a mágneses tégely, ezért tovább mentem a Tiszafüredi Tisza híd-hoz, ahol szintén egy villanyoszlop volt segítségként megadva. A parkolóban egy kamion állt, látszólag üresen, de gondolom a sofőr csak a függöny mögött aludt. Imádom, amikor olyasmit kell tennem, amit ép eszű ember nem nagyon tesz meg, de ha nem teszem a 3. ládát hagyom ki, így körbejártam a kamiont, és az oszlopnál alaposabb kutakodásba kezdtem. Heuréka.

Visszafelé gondolatban edzettem a magasság kontroll-os mászáshoz, de ekkora forgalom mellett én nem mászok fel oda, bár mennyire biztos, hogy nem kell a tetejéig menni (de nem az). Talán, ha nem vagyok egyedül.

Dél felé járt és én még mindig Füreden voltam, annak is az ellenkező felén. Ideje volt vizet venni, és neki vágni a még előttem álló 80-90 km.-nek. Az éjszakai szállásom  mellett voltam, ha nem tekergek 14 km.-t, majd nem sikertelenül, már Abádszalókon lennék. De legalább láttam tavirózsát a sok sulyom után, amiről eddig azt sem tudtam létezik.

A Tiszaörvény-i kikötőben ejthettem meg első pihenőmet, persze aktívan. A kapunál már láttam, hol lehet amit keresek, de azért én körbesétáltam.

A fantasztikusan jó állapotú gátról nagyon gondolkodtam letérjek-e Tiszaderzs felé, hogy megnézzek egy templom romot, de győzött a kíváncsiság, letértem. Nem bántam meg. Három ház között, egy teleknyi területet kihasználatlanul hagytak, vagyis nem tettek pénzzé, helyette megőriztek valamit a régmúltból.

A helyi Coop bolt lépcsőjén elköltött ebéd alatt a térkép fölé hajolva kalkuláltam, menjek-e vissza ugyanazon az úton, amin lejöttem a gátról, vagy válasszam a közutat, amin hamarabb elérek Abádszalókra, de kihagyom a Nagy belógást, aminek elfelejtettem a leírását kinyomtatni, és azt hittem Kulisz rejtése. Mivel az ő ládáit sorra tönkreteszik meg volt rá az esély, hogy nem fogok a látványon kívül semmit találni, így a km.-re rövidebb, de látatlanban is rosszabb minőségű út mellett döntöttem. (Csak itthol jöttem rá, hogy a rejtő Cactus, és bántam meg a döntést.) Abádszalókon egy rejtést találtam azt is a com-on, amit igen furcsálltam, de ez van. Ráadásul ez is egy rondaság. Találatnak találat, de nem hiszem, hogy nincs más, amit meg lehetne mutatni ebből a városból, annak, aki kíváncsi is rá, mint egy roskadozó giccst. Nem is nagyon időztem  körülötte. (Ugyancsak itthol derült, ki, hogy ha nagyobbra állítom a térkép felbontását a Tiszatavi kör sűrű jelzésein kívül van itt még másik rejtés is.)

Meglepett, hogy a Eurovelo részeként a gáton futó kerékpárútra az egész városban nem lehetett feljutni, csak az elején és a végén, de Kisköre már nem volt messze, ezen az apróságon túltettem magam. A zsilipen, hogy tudjak nézelődni inkább csak toltam a biciklit, de a felhajtó lejtését már kihasználtam, hogy a virtuális is meglegyen. Sajnos minden láda amit megtaláltam, vagy csak a hu.-n volt kereshető, vagy mikró volt, így az érme nálam maradt, és nem is találtam másikat.

A Vízművek, és a Vizirendőrség épülete mellett az évgyűrűs fakorong tövében uzsonnáztam egyet, mielőtt újabb víz utánpótlást kerestem, majd nekivágtam az utolsó gáti szakasznak, ami után már csak 30 km. lesz hátra, de az már kevésbé kényelmesen, közúton.

Kiskörétől Tiszasülyig mese volt az út. Nem az a hol volt, hol nem fajta, hanem amilyen még a mesében sincs, olyan tökéletes. A sok buckához, fatörzs általi gyűrődéshez, meg repedéshez szokott ülepem most kicsit kímélődött. Ülni ugyan kellett, de ilyen sima szakaszon még 10 km-t sem tekerem, nem hogy 18-at, előtte meg másik 30-at, majd 50 km-nyi fantasztikus út. Tudunk mi, ha akarunk.
Persze Sülytől megkaptam amit kellett a másik oldalról is, jött a megszokott  kátyú hátán még nagyobb luk, olyan fél malac is elveszik benne típusúak, alig vártam, hogy beérjek végre Besenyszögre. A szomszéd falu, voltam is itt már vagy 4x, de még szét sosem néztem. Most, hogy nem csak huss áthajtottak velem rajta meglepődtem mennyire élhető település. Azt tudtam itt nincsenek romák, és ez nyilván belejátszik az utak, parkok tisztaságába, telepítettségébe, hogy jut az idősek otthonában parkra, térre, színpaddal, székelykapuval, és még ki tudja mit nem láttam.

Az utolsó 10 km-en már nem is izgatott az út minősége (nem mintha megjavult volna), csak mentem hazafelé. Nagy-csomó szépségben volt részem, a többi meg ugyan számít, de nem hagytam, hogy rontsa kedvem. Még megálltam csodálni a naplementét, mikor elindultamban vettem észre vele átellenben a majdnem teli holdat és egy szivárványt, akiknek szintén szenteltem pár percet.

Megint fél 9-re értem haza Úgy látszik a 100 km.-es utaknak ilyenkor kell véget érniük. Lepakoltam a csomagom, tusoltam egyet, és sütöttem egy melegszendvicset. Mire elkészült kedvem támadt egy kis lubickoláshoz, tele engedtem a kádat és a hüllő vízben? hógolyónak is adva pár falatot élvezkedtem egyet. Azt hiszem terhes voltam, amikor utoljára fürödtem. Nem hiányzott, de most jól esett. 

Tisza-völgyi kalandtúra 3/3

Vasárnap reggel még összepakolás előtt volt idő lefényképezni az ébredező tábort, mielőtt a tejes autó Boci boci tarkájára ébredeztek, és elkezdett volna zsongani a méhkas.

Nemsokára már mindenfelé álmos szemű, zöld poharas emberek mászkáltak, ki tejért, ki szendvicsért, ki a felfrissülésért, vagy csak visszaadni a kölcsönzött táborozási kellékeket. 

Egyben jó, és szomorú is volt látni őket. A túra utolsó napját kezdtük, még egy kis tekergés, és vége, olyan gyorsan hogy észre sem vettük. A csoportvezetők eligazításán döbbentem meg igazán, 20 perc múlva a kapuban kellene állni várni az első csapat startját. Részemről ez kizárt volt. Még állt a sátor, sőt Adri benne feküdt, ugyan este nagyjából összepakoltam, és már tusoltam, a reggeli is megvolt, de van még mit tenni mielőtt végleg itt hagyjuk a kempinget. Igyekezni kellett, hogy az első csoport helyett az útólsóval elstartoljunk, de összejött, és az ismerős köves úton nekivágtunk a Szamárhát nevű pusztának. A tájvédelmi körzet munkatársai már vártak ránk egy lesnél. Elmondták milyen feladatokat látnak ők itt el, és milyen jelentőse van ezeknek, aki figyelmes volt a szürke marha csordán kívül, még fekete gólyát is láthatott. Én most láttam élőben először őket, vagyis lehet láttam már máskor is, csak nem tudtam, hogy mit látok, madár, fekete, nagy, ennyi. Beérve az egyik tanyára meg is kóstolhattuk az előbb látott kérődzők testvéreinek ízét, a teraszon finom kolbászos és szalonnás falatkákkal vártak bennünket, na nem kis hátsó szándékkal, hanem hogy legyen erőnk szalma bálát gurigatni, nyulat bottal lőni. 

A gyerekek annyira elfoglalták magukat a kutyakölykök simogatásával, hogy utolsónak indultunk el Tiszaújváros felé, ahol a Művelődési házban kellett volna megnéznünk egy kiállítást, de ezt mi mivel késve is indultunk és még a városban is sokat tekeregtünk mire megtaláltuk a állomást kihagytuk, csak pecsételtünk és gurultunk tovább Tiszapalkonyára. 

Itt is tájház volt a program helyszíne, de csak gyors pillantást vetettünk rá, a pecsét után siettünk tovább Tiszatarjánba.A falu határában bivalyokat nézhettünk egy kis kitérő után, de ezt nem akartuk kihagyni, legalábbis engem nagyon érdekeltek. A csordás fiú nagyon bátran őrizte őket a villanypásztoron belülről, de miután én is a kerítésen belülre kerültem már nem csodálkoztam bátorságán. Rém félős, böhöm nagy, csupa izom, mind bika csorda volt előttem, vagyis hátrált előlem, pedig csak egy érintést akartam, megsimogatni őket kicsit. Olyan szép állatok voltak. 

A falu polgármesteri hivatal előtt kenyérlángost sütöttek nekünk, míg megnéztük a helytörténeti kiállítást és a templomot, majd jól lakva a holtágnál tehettük próbára magunkat. Lehetett a víz fölött kötélen két fa között csúszni, megint evezni és kötelet zsákolni is, persze pecsétér, pontér. 

Tiszakesziben Pi vízzel vártak bennünket, és hűsölésképpen iskola múzeumot látogattunk. Programon k kívül fagyiztunk is, a majd 10 km-es szakasz előtt, amit meg kellett még megtennünk Ároktőig kellett a kalória. 

Ároktón a tájházban már ránk nem várt frissítő, annyira a végén voltunk, hogy minden elfogyott, de már csak komp, és a célszalag volt hátra, addig meg kibírjuk a tarisznyánkból. Visszasiettünk a komphoz, és igyekeztünk a focipályára. A kapuval szembeni színpadon már javában folyt az oklevelek és kulacsok átadása, fényképeszkedés, sőt sokan már a túrós tésztát majszolták, de abból maradt nekünk is. 

                                                      

Volt akik párosan, de mindenki megtette a maga feladatát, végig tekeregtünk a sok élvezetes bemutató, feladat között a Tisza egy rövid szakaszán.

Hogy mit tanultunk? Csupa olyasmit, amit a gyerekeknek szüleiktől kellene tanulni, és felnőttként is alkalmazni azokat, de ma már ezeket az útmutatásokat fölöslegesnek véljük, és nem hogy gyermekeinek nem adjuk tovább, de még mi sem alkalmazzuk, helyette szemetelünk, pocsékolunk, semmibe vesszük mások munkáját. Nem tudom az élvezetes napokon kívül kiben mi maradt meg, és kiben alakul át a mindennapja, de remélem  legalább csak egy kicsit jobbak lettünk. 

Mi 2 után nem sokkal értünk célba, és 4-ig még közösen pihentünk, sztoriztunk, mosakodtunk mielőtt ki-ki indult útjára. 

Én Tiszafüredre szándékoztam megszállni, és majd holnap hazatekerni, persze közben megkeresve pár ládát, amire eddig nem volt lehetőségem, pedig sok nagyon közel volt hozzám. 

Elsőnek a Nagymajor-i Vay Kastély kertjében lévő ládát kerestem fel. 6 km-es kitérő volt, és a GPS sem akart prímán működni, egyszerűen nem mutatta merre haladok, a kis nyíl csak állt egy helyben, akár leültem valahol, akár sétálgattam. Kínos volt, mivel a bezárt kisbolt melletti kerítés résen hatoltam be a területre, és bár a leírásban az szerepelt a kert szabadon látogatható kicsit sem éreztem magam kellemetlenül, hogy ott lófrálok. Ha az én kertemben tenné ezt valaki a nemlétező puskám ráfognám. Miután feladtam a gépes keresést mentem a paraszti eszem után és hamar meglett a láda, amiben azt hittem fészkel is madár, de már nyilván kirepültek a fiókék, csak bogarak voltak a fészekben, meg a láda. 

Egyeken hamar túlértem, de Tiszafüred még odébb volt, és ahogy néztem pont felette készült vihar. Talán már a fekete felhőkből esett is az eső. Az utolsó 5 km-t ugyan laposan, de erős széllel szemben kellett lenyomjam, el is döntöttem, hogy nem keresem a kempinget, az első kiadó szobánál megállok. Hát ilyen nem volt 2 órát keresgéltem, minden büfés tanácsát követve, de végül szakadó esőben mégis a kemping lett a szálláshelyem. Ahhoz képest, hogy mennyire ki voltam akadva az itt lakok tájékozatlanságától kellemes meglepetés ért a kempingben. 2500 Ft-ért kaptam egy 6 (kényelme)ágyas faházat, és meleg víz folyt a csapból. Bevittem a biciklit is hogy ne kelljen a táskát lepakolni, és kiteregettem az átnedvesedett ruháimat. Elalvás előtt megterveztem a másnapot, sorba raktam a megkeresendő ládák leírását, memorizáltam a térképet, és pár falat megpuhult sült krumpli után elaludtam.