Szilveszteri előkészület 8: Valami körömre

Már vendégségben, 10 perc alatt készült.
Ha nyár lenne a kocsiban megkentem volna, de sötétben erre még én sem vagyok képes.

Szilveszteri előkészület 7: Habos-krémes linzer.

Ez is egy frissen kóstolt finomság, amit Márti néninél volt szerencsém megismerni, és rögtön terveimbe vettem az elkészítését.

A recepten csak annyit módosítottam, hogy az előző két sósból megmaradt 4 tojás fehérje, ezeket még beletettem ebbe -természetesen dupla cukorral. Így sem lett magas a hab réteg, de sülés közben jócskán fojt lefelé a megfordított tepsi oldalán. A nagy sürgés-forgás közben nem örültem a mosogatásnak, de ez már így alakult.

Recept a biztonság miatt:

Tészta: 35 dkg liszt, 10 dkg porcukor, 1/2 csomag (12,5 dkg) margarin, 1 csomag sütőpor, 1 csomag vaníliás cukor, 4 tojássárgája.

A fentiekből jól nyújtható tésztát készítünk, majd amíg a hab elkészül, hűtőbe tesszük.

Hab: 4 tojásfehérjét, 15 dkg cukorral habosra keverünk.

A lapokra: baracklekvár, 10-15 dkg durvára vágott dió

A tésztát 2 részre osztjuk, egyenként tepsi nagyságúra kisodorjuk, a lapokat baracklekvárral vékonyan megkenjük, rásimítjuk a habot, megszórjuk apróra vágott dióval, majd külön-külön megsütjük 180°C-on, 10-12 perc alatt.

Krém: 1 csomag vaníliás pudingpor, 3 dl tej, 1/2 csomag (12,5 dkg) margarin, 15 dkg porcukor.

A pudingot a tejben megfőzzük, majd kihűtjük. A margarint a porcukorral habosra kikeverjük, ezután a kihűlt pudinggal jól kihabosítjuk, és ezzel töltjük a lapokat.

Szilveszteri előkészület 6: Szezámmagos háromszögek, helyett sajtosak.

Az eredetileg tervezett sós süteményt karácsony másnapján sógornőméknél kóstoltam. Ízlett, és mivel elkészíteni sem ördöngösség bevállaltam.
Sajnos az elkészült finomságról képet elfelejtettem készíteni, de fini lett, és a nyers alapján is elképzelhető a kinézete.

Recept, biztonság esetére:
A tésztához: 80 dkg liszt, 1 evőkanál só, 1,5 dl olaj, 5 dl tej, 5 dkg élesztő.
A krémhez: 20 dkg margarin, 4 tojássárgája, 1 evőkanál tejföl, kevés só.
A tetejére: szezámmag, esetleg reszelt sajt

Elkészítés:

Az élesztőt a langyos tejben felfuttatjuk, majd puha tésztát gyúrunk a hozzávalókból. Kétszeresére kelesztjük, átgyúrjuk, és 3 cipót formálunk, gáztepsi nagyságúra nyújtjuk. A töltelékhez 3 tojássárgáját a margarinnal és a sóval habosra keverjük.A lapokat egyenként megkenjük ezzel a krémmel, majd feltekerjük, mint a bejglit. A tejfölt az 1 tojássárgával kikeverjük, és a rudakat megkenjük, szezámmaggal vagy sajttal megszórjuk, és 45 fokos szögben háromszög alakokat vagdalunk. Még fél óráig meleg helyen tartjuk, kelesztjük, majd megsütjük 180 fokon.

Szilveszteri előkészület 5: Malac pogi

Úgy gondoltam legyen két édes és egy sót a szilveszteri repertoárom, de család lebeszélt, 2 sós és egy édes, hát ez lett a második sós, de mivel ezt a legtöbb idő elkészíteni, ez valósult meg elsőnek.

Bulis, ezért döntöttem mellette.

A recept innen származik, de a formázást más képek alapján egyszerűsítettem. Csak bevágás, hajtás és kész van. Viszont sülésnél sok fül visszaegyenesedett, ezért a második tepsinél jól meg is csíptem őket, hogy összeragadjon a két réteg. Valamivel nagyobb lett a siker, de szerintem kenni is elég lenne hajtás után őket. 

Recept mentése a biztonság miatt: 

50 dkg liszt, 2 dl langyos tej, 1 kiskanál cukor,1 zacskó szárított élesztő, 20 dkg vaj, 1 tojássárgája,
1 dl tejföl, 20 dkg reszelt sajt, 2 kiskanál só, 1 nagy gerezd fokhagyma, 1 tojás a kenéshez, egész bors.

Az élesztőt a cukrozott langyos (nem forró) tejbe szórjuk, és felfuttatjuk. A vajat belemorzsoljuk a lisztbe, beleöntjük a tojássárgáját, a sót, a tejfölt, az élesztős tejet, belenyomjuk a fokhagymát és összegyúrjuk.

A tésztát lisztezett deszkára borítjuk, és kinyújtjuk ujjnyi vastagra. Megszórjuk a reszelt sajt egyharmadával, aztán hajtogatjuk (ld  Leveles tésztafonat virslivel ).

Az összehajtogatott tésztát 10-15 percig letakarva pihentetjük. Ezután megint kinyújtjuk, megszórjuk a maradék sajt felével, és ismét összehajtogatjuk, majd ismét pihentetjük. Ezt a nyújtást, sajtozást, hajtogatást, pihentetést még kétszer megismételjük.

A harmadik pihentetés után újra kinyújtjuk a tésztát egy-másfél centi vastagra.
A tésztából nagy pogácsaszaggatóval  korongokat szaggatunk, majd másfélszer annyi korongot szúrunk ki kisebb szaggatóval.

A nagy körlapokat tepsibe rakjuk (én nem vajaztam) és a tetejüket megkenjük a felvert tojással. A nagy korongok számának megfelelő kisebb körlapokat kétszer kiszúrjuk, hogy malacorrformájúak legyenek.
A maradék köröket négy egyforma körcikkre vágjuk. (Ezek lesznek a malackafülek.)
A füleket és orrokat a nagy tésztakorongokra (malacfejekre) illesztjük. A füleket-orrokat is megkenjük felvert tojással. Borsszemekből szemeket ragasztunk a malackáinknak.

Előmelegített 220 fokos sütőben kb. 15 perc alatt aranybarnára sütjük.

Helyesbítés: 15 percnél több kell mire megsül a tészta. Ebből az adagból 17 db.-t sütöttem, de 1,5 cm.-nél vékonyabbra nyújtottam a tésztát. 

Szilveszteri előkészület 4: Kulcskarika

A tervben könyvjelzőnek indultak, de elfelejtettem kalapgumit vásárolni, ezért csak egy kis bújtató került a tetejükre, és majd teszi ki hová érzi jónak, de leginkább kulcskarikának gondolom őket.

Szilveszteri előkészület 3: Levendulazsák

Ősszel a kórház udvarán learattam a levendulakertet, Márti néninél a szárak kiszáradtak,

nem kis szemetet generálva az ágyamon lemorzsoltam a virágokat, és most hasznosulnak.
Tervem csicsásabb volt, de akkor óriási zsákokat kellett volna varrni, ezért egyszerűsítettem, és íme:

Alig fél óra alatt mind a 8-at megvarrtam, Adri tölcséren keresztül megtöltötte őket, most illatozva várják gazdáikat.

Szilveszteri előkészület 2: Fürdőbomba

Karácsonyra szappant szerettem volna, de miután a Duna-túra előtti próbálkozásom nem járt sikerrel, nehezen akarózott másodszorra hozzáfognom, és végül addig halogattam, hogy kicsúsztam az időből, tehát szappannak lőttek. Teljesen nem adtam fel, és megtudtam kitől kérhetek tanácsot, de nem leszek meg így sem 2 nap alatt, hát akkor mi legyen, amire elég ennyi idő?
Irány Pinterest, és bloglista.
Végül több hasznos tanácsot összemosva, de leginkább az Éden szappan oldal csekély útmutatására hagyatkozva Adrival összeügyeskedtünk két variációban valamit, ami majd próba után kiderül az-e, aminek indult.

Hozzávalók: 
2 dl. szódabikarbóna
1 dl. tejpor,
25 dkg. citromsav por (mindenhol többet ajánlanak, de volt már nekem szerencsém a citromsavhoz, nem szeretném azt a hatást test szerte),
0,5 dl. olaj (ebből is többet ajánlanak, de én még ezt sem tettem mind bele, különben folyt volna az egész),
20-20 csepp illó olaj (levendula, és vanília, kétféle illatban külön-külön készültek).
(A legtöbb helyen vizet is írnak, de már az olaj is sok volt.)

Legelőbb a száraz összetevőket kevertük össze, majd lassú csurgatással hozzáadva az összekevert olajakat tovább kevertem a habverővel, míg formázható állagú nem lett a massza. Eztán már csak kosárka formákba nyomkodtuk és vártunk. Gondolkodás nélkül felkerültek a konvektorra, de rájöttem az olajat melegítve nem fogok jól járni, ezért kitettem őket a konyhába.

Pót bejegyzés:
2013.12.30. A massza még nem akar szilárdulni, ezért kivakartam a formából mind és gömbölyűre simogattam őket, a levendulásak tetejére került egy kis szárított virág is.

2014.01.03.
A golyók külseje már alakul, de mint kiderült 2 nap alatt ezzel sem lettem készen. Ajándéknak majd később lesznek jók. (Lehet csak húsvétra. :))) )

Szilveszetri előkészület 1: Kis semmiség - bugyi (neszesszernek álcázva)

Buli lesz, és kellenek a meglepik.
Ötletem sok van, de megvalósulni -főleg idő hiányában- nem mind fog. Mivel a tervek közül ez lenne a legütősebb, és még ha erre is kell a legtöbbet szánni, akkor is megcsinálom. Méghozzá legalább 5-t.
Anyuéktól elmúlt 2-mire hazaértünk,  az előkészület (szabásminta, cipzár keresés, anyagválasztás, szabás, varrógépről elpakolás) is belekerült 2 órámba, de maga az elkészíts már haladt, és alig fél-fél órába telt míg egyel elkészültem. Pedig, féltem, hogy majd szarakodás lesz, de szerencsére még a cipzárral sem volt gond, és az első minta darab méretre is jó lett, így nem kellett próbálgatni, módosítgatni a terven sem.
Végül 5 féléből 2-2-t, tehát 10-et varrtam, és csak 3-nál hibáztam, de ezek közül is csak ez utolsó vészes, igazi hiba.
- A piros pöttyöst sikerült megvasalnom, és az egyik oldalon a csipke kiégett -ezt csak majd felfejtem és egyoldalasan is tökéletes marad.
- A csíkosra felkötött golyón nagyobb a luk, mint  többi díszen és lehetetlen akkora csomót kötni a zsinórra, amin ne csúszna keresztül, de majd veszek másik gyöngyöt és ez is megoldva.
- A legutolsó fekete viszont rendesen elcsúszott. Mire egyformára kihozom a két oldalt több idő, mint egy újat varrni, még ha megspórolom a cipzárt, és kifejtem akkor is. Tehát ez lehet nem lesz javítva.
Végül 6-t csomagoltunk be ajándéknak, de remélem ezek legalább annyira tetszenek majd leendő gazdáiknak, mint amennyi örömmel teli várakozással készítettem őket.

Karácsonyi majdnem fürdőzés.

Már eleve úgy jöttünk haza, az ünnepek alatt lesz pancsolás is. Pénteken végre eldöntöttük hol. Szombaton azonban felváltva nem akartak elindulni a gyerekek, mire mégis nekiveselkedtünk már apu volt plafonon és végül maradt otthol. Mivel az első baki nálam volt, hogy 8-kor még nem álltam útra készen jócskán okolom magam, és ki hogyan, de én igen keserű szájízzel indutam neki. Pedig olyan egyszerű lenne, csak azt a néhány dolgot elkerülni ami miatt kisiklanak a jónak induló dolgok.

Egerszalók (és környéke) nagyon megváltozott mióta nem járok erre szinte minden nap (középsuli, '91), sőt még a 2 évvel korábbi ládázás óta is. Igaz a szürkület miatt most is szinte csak a fényeket láttam, de ezt észre vettem. Sajnos a telítettség miatt a fürdőbe nem tudtunk bemenni (3 közül egyikbe sem), de megkerestük (erős szürkületben, lámpa nélkül, magassarkúban) az ufó házat. Az én fényképemen nem látszik belőle semmi, ezért az egyik logból csentem a képet,

de legalább a placcra kivetett dobozban (a sötét miatt csak az egyik oszlop tövéhez rejtettem, száraz fűvel takarva) volt egy bogár, és tudtam cserélni (szóval, nyugi, megvolt az a bogár, csak elbújt).

Számomra a nap tanulsága: Légy készen, és ne várj senkire.

Twilight maraton

Imádom, és végre mind megnéztem. Nem egy ültő (vagy fekvő) helyt, de rövid időn belül.
Fantasztikus.
Kolléganőm karjára "Elmúlik" szó van tetoválva, hogy mindig emlékezzen, ami most van, az akár jó, akár rossz, elmúlik. Szerintem a jó és a rossz rajtunk múlik, de mi elmúlunk.

ÉLJ!

1 köröm karácsonyra is jutott

Keresztlányom kérte és kapta.

Békés Boldog Karácsonyi Ünepeket

Egyszerűen oda, ahová nem jutott az igaziból.

Idehaza is van megsárgult lapú könyvünk, de antikváriumban is nehezen találtam olyat, amit "szívesen" tennék tönkre. Amit azonban sikerült találjak, annak szerencsés utolsó reinkarnációja lészen Ikladon látott ötletem alapján.

A piros díszes vastagabb lapú karácsonyfához a fűzött könyvnek 62 lapját kellett meghajtogatni, a kékhez 73-at (kb., de az a lényeg hol ér végett egy fűzési rész). Hajtogatás után ragasztópisztollyal a bordát jó vastagon összekentem, majd összeillesztve tartottam kis ideig, de a csúcsi csillagról sem feledkeztem meg közben. Eddig csak időbe került, eztán jött az aprólékos rész. Ragasztó pisztoly, gyöngyök, és meleg. Vagy, szemöldök csipesz, és kihűlt, megszilárdult ragasztó mire a gyöngy a helyére kerül. Nem egyszerű az élet, de éjjeli 11 óta pepecselve hajnal 6-kor (5 napja 3 órákat alszom) igyekeztem egyre gyorsabb lenni. Utolsó lépésként még egy kis illó olajat is csöpögtettem a lapok közé, hogy helyükön sült ama, és téli este illatot ontva hozzanak örömöt.

Illatos lakásdísz a'la karácsony

Ilyen kevés időt még nem szántam a karácsonyi ajándékok elkészítésére, de idén nem akarózott jönni az ihlet. Heteken át tanácstalanul ténferegtem mindenfelé, hátha meglátok valamit, de 14.-ig kellett a naptárban lapozni mire megleltem a megfelelőt. Megvalósításra így 1 hetem maradt, de nem véltem kivitelezhetetlenek a dolgot.
Vasárnap megszedtem a közeli csipkebokrokat, megmostam a magvakat és papírlapon a konvektorra terítettem őket száradni.
Hétfőn felvásároltam a város összes olcsó lime-ját, beirdaltam őket, majd ők i

s a konvektorra kerültek.
Keddtől minden nap felszeleteltem pár narancsot, és ami hely még volt a konvektoron oda citromlébe mártott almaszeleteket tettem. (Forgatva kb. 1 nap alatt megszáradnak.)
Ami mandarint 1 hét alatt megettük annak a héját is kiszárítottam.
Közben kaptam fenyőtobozokat, és héjas diót is, amit kifúrattam.
Pénteken végre sikerült paprikafűzért vásárolnom, ami szintén a konvektoron landolt.
Felmérve az alapanyagokat rájöttem az egész lime kevés lesz, vettem még hozzájuk, de pici mandarint is pluszban, és mivel az eddig konvektoron száradó hétfői adag még mindig nedves volt, rácson mind a sütőbe tettem, és legkisebb lángon kitámasztott ajtóval egész éjszaka szárítottam őket.
Szombaton megvettem Szolnok összes egész, és tényleg rudas faháját, rengeteg babérlevelet, és némi karácsonyi mintás vásznat, hogy a fűzéshez is neki tudjak kezdeni mikor a végére szánt dísz elkészül.
Vasárnap a feladathoz nem voltam egyedül, Adri is kedvet kapott, és egész éjfélig ő is velem készítette a füzéreket.
Ugyan felírtuk, hogy miből mennyi kell minden füzérre, és mi az amiből nem jut mindenre, ami csak választható plusz, de biztos vagyok benne a 60 elkészült ajándék között nincs 2 egyforma. Kivétel az illatuk, az mindnek fantasztikus, karamelles, narancsos, kicsit babéros, finom.

Hófehér dísz

Szeretem a só-liszt gyurmát is de most igazán fehér díszt szeretnék, és ha lehet gyorsan. Vagyis, ilyesmi idén nem volt tervben, de ha már megláttam nekem is ki kellett próbálnom.

Én egy egységet 2 dl.-nek vettem, így 4 dl szóda (11 csomag), 2 dl. keményítő és 2,5 dl. víz kellett  106 db. dísz kiszúrásához.
A kihűlésre szántam egy egész éjszakát, majd formázáshoz a nyújtódeszkát beszórtam keményítővel (száradás közben a méret nem változik, olyan vastagra kell nyújtani, amilyenre szeretnénk a kész terméket), és száradni a konvektorra terített papírlapra tettem őket. A megszilárduláshoz így is kellett 12 óra, de szerencsére nem repedeztek meg, és mire kellettek készen lettek.
Mivel nem tudtam mire lesz elég egy adag, eleve kettőhöz vettem meg az alapanyagot, és még felfőzés közben is készültem a második fordulóra, de a tészta nagyon kiadós és elég lesz ennyi idénre  az ajándékokra és a fára is.

Ajándék kísérő

Az idei karácsony legegyszerűbb feladat volt az ajándékkísérő kártya elkészítése.
Szerencsére volt idehaza színes lap, és lukasztó is.

Karácsonyi suli koncert 2013.

Egyáltalán nem volt biztos, hogy ideérek, de sikerült, és bár idén kicsit alább adták, de nem bántam meg a nagy sietséget, és a gyerekeknek is így az egészségesebb. Ők megint nagyon ügyesek voltak, de az alsós szülők félidőben való kivonulása megbotránkoztatott.
Hm, minden rosszban, van valami jó: legalább jobban láttam a gyerekeket, és ámulat, öröm, hátborsózás, pityergés, együtt éneklés minden megvolt, hogy iskolai szinten is megkezdődhessen a karácsony.

A dal nem tűnik karácsonyinak, de magyarra fordítva a címe kb. Menetelünk Isten útján (sajnos fényképezőgéppel felvéve).

Ezüst vasárnap a Börzsönyben - OKT 172, Kisinóci turistaház - Törökmező

Végre eljött a gyalogtúrák ideje!
Igaz nekem necces, időben és tüdővel is, de nem hagyhatom ki.
Éjfélkor még a túra adatait nézegettem, terveztem, hogy alvás közben is tudjak rá készülni, de 4-kor már ébren voltam, hogy a táskában is minden benn legyen, mire jönnek értem. Sikerült (csak a Duna-túra óta hordozott bogarat nem leltem).
Kúrva hideg van, de a dzsekim szárazban már bizonyított, csak kezdjünk el mozogni. Igaz alig lesz emelkedés, de akkor is melengető az erdei séta.
Kisinóci turistaházban pecsételés,

majd beleveszés az őszi erdőbe. Kicsit fel, kicsit le,

de leginkább szintben haladunk a patakig, majd inkább emelkedünk a kóspallagi látkép láda helyéig, ami mögött már csak pár lépés a kálvária,

a kilátás elmarad. Fényképeztem, de ebben a magasságban nagy a köd.

A következő 2 km. műúton vezet egyfolytában lefelé, az erdei letérés után is szinte szintben haladunk a furcsán kialakított új jelzés mentén. Azt mondják erdőrendezés lesz, ezért kel az új útvonal. Most nagyon szar, hogy szinte végig az eredeti 2 nyomos erdei út helyett 2-10 m.-rel beljebb, rönkök között bukdácsolunk. Többször le is térünk róla, és inkább a már átfestett, de még jól kivehető előző jelzést követjük. Amikor eltávolodtak egymástól az újat választottuk, de hamar meg is bántuk. Az aránylag száraz erdőből kiértünk egy szántőföld szélére, és a ragadós sárban egyre nehezebben haladunk. További nehezítés, hogy a térképen a régi jelzés van, és a GPS sem lett frissítve, a legelőn pedig elvesznek a jelzések.

Igaz útból sincs sok választható, de mi lesz, ha a jelzéssel ellátott villanypásztor karókat áttelepítik? (Egyébként is nagyon szerencsés ez a térd, vagy még az alatti magasságban lévő festés, sokszor ujjnyi vastag gallyon.)

Örültünk a paciknak,

de nagyon vártuk, hogy végre megint erdőbe érjünk. De, még milyen erdőbe? Végre öles fák közt kanyarogtunk, lehetett ölelni, mohát simogatni,

és az utolsó szakaszon, a patakig megint lefelé araszolni.

Alig 100 m. után már éreztem a bal térdem, világossá vált nem jöhetek idén sem merevítés nélkül, pedig alig 1 km.-t kellett meredekebben süllyedni, és én már a csillagokat is látni véltem.
A Török-mezei tavacskánál a lányok kicsit pihentek,

míg megkerestem a ládát. Imre szemből jött, ő már mindezt megtette, így engem aránylag rendben fogadott, de elhiszem neki, hogy a kövek között szétdobálva találta.

Pedig, volt benne 2 bogár is. (Idehaza kiderült, nyilvántartva egyik sem ebben a ládában volt.) Nem is hagytam ott őket. Sőt örültem, hogy az eddig hordozott nincs velem, mert ilyen ládában egyébként sem hagytam volna.
A túrából már csak 1 km. volt hátra, az viszont felfelé, de kell olyan is a napba.

Azt már tudtuk a következő szakaszba a korai sötétedés miatt már nem kezdünk bele, de a turistaház hűvösnél is ridegebb vendéglátási taktikája meglepett. Ehhez jött hozzá a megérkezésünkkor még jó ötletnek vélt fák közötti kötélpálya, de átérve az épület mögé, már csak az üzlet látszott belőle, és az erdő kifosztása. Nem ezt vártam erdőben élő emberekből (de lehet csak betelepültek), annyira kiakadtam, hogy fényképezni is elfelejtettem.
Kocsival még elgurultunk Nagymarosra, a kikötőből megcsodáltuk a Dunakanyar ködből kisejlő részét, és a Visegrádi vár alatti hegyoldalt,

majd irány haza. Vagy mégsem. Jászalsószentgyörgyön megnéztük még a díszkivilágítást. (Elsőre is sok volt, másodszorra meg már nem is érdekes, pedig nem teljesen ugyanaz, mint tavaly volt.)

Ki ne maradjon, gombák, és egyéb érdekesek:

Mátyás-hegyi barlangtúra

Régi vágy volt Koppánnyal egy barlangászás (ha már a merülés nekem nehezen kivitelezhető), és mivel Adri is szeretett volna, ezt a túrát kapta Mikulástól ajándékba.

Terv szerint: 1-ig munka, 3 előtt indulás, fél 5-kor találkozó és együtt fel a barlanghoz, hogy fél 6-ra ott legyünk mikor a túra indulna. 

A találkozó összejött pár perc késéssel (Prielle Kornélia út és Fehérvári út sarok lett volna, de félkor még a Rákóczi hídon araszoltunk, miután bekanyarodtam a Népstadionhoz. :$ Módosítottunk a Dombóvári - Fehérvári út sarokra, ami annyira sikeres lett, hogy parkolóhely híján elsőre felálltam a b.o.-i padkára. Mikor  megnyugodtam nem maradt le az alváz megláttam a 10 m.-rel odébb lévő kicsinyke parkolót, uzsgyi át. Fel is, le is szépen végig súroltam a fenéklemezt, de jó helyen voltam. Nagy nagy köszönet, és hála Koppánynak, hogy innen már rendkívül figyelmesen ő vezetett, és elég volt a féklámpáját figyeljem, nem a telefonos navival kellett lányom nagy örömére "beszélgetnem".), és szerencsére a hegyen is időben fenn voltunk, csak a túravezetőnk késett, de legalább kicsit tudtunk beszélgetni és volt időm megkeresni a Pálvölgyi és Mátyás barlang ládáját. (Biztosan szép a barlang környéke is, de már sötét volt, és a fejlámpa fényénél ebből nem sokat láttam, örültem, hogy a rejteket megleltem, és sietnem is kellett.) 6 után indultunk öltözni, de hogy a barlangba mikor arról már nincs adat, annyira be voltunk zsongva. 

A koedukált öltözőben meleg volt, és úgy is egymás fenekét fogjuk odalenn követni, hát szoktuk a helyzetet. (Most ez úgy hangzik, mintha nem tetszett volna, pedig dehogyis nem. :) Első pillanattól fogva élveztem. Mindenki kapott aránylag méretére illő ruhát, sisakot fejlámpával, és pár hasznos tanácsot, melyek után már eleve kellően koszosan indultunk, hogy a további sár/por ne zavarjon bennünket. És mire jó a kölcsön ruha? Nem féltem, hogy koszos lesz. Odakinn igaz, még fáztam benne, de lenn már nagyon jó választásnak véltem, és nem vittem haza fél-fél kiló port.
A téli hidegben átmenni a barlanghoz kicsit didergős volt, de odalenn már az izzadás volt soron. Az ajtón be még felegyenesedve tudtunk lépni, a következő lábváltásnál viszont már illő volt fejet hajtani a mélység, vagy kitudja mi előtt.
A tárna rövidségébe csak egy kanyar fért bele és máris a padoknál voltunk, ami pont jó hely a csoportképhez. 

Lefelé hosszú létra vezetett, amin Adri még félt, de bíztam benne bele fog jönni, és pár kezdeti lányos nyavalygás után megembereli magát, bevállalósabb lesz.

Miután mindenki leért egy gyors csúszással-mászással az első kiszélesedésben a Kápolnában voltunk. Meghallgattunk pár rém mesét, és a német lokátor állomásról szóló történetet, de igazán nem időztünk sokat, csak amennyit éppen kell, hogy valami tudományos tapasztalásunk is legyen.

Nagyterem, Dóm, Toldy-ág és Színház. Kicsit felegyenesedve, majd megint lehasalva, térden mászva, vagy fenéken csúszva, de szépen sorban bejártuk e gyönyörű tárnákat.

Gyönyörű. Eddig más fogalmam volt erről a szóról, de örömmel veszem a tapasztalást.
Odalenn váltakozó síkosságban, de minden csúszik, ha nem a nedvességtől akkor portól. Fényt csak a lámpák adnak, hangot is magunk keltünk, élőt pár gyökeret láttunk,

és mégis gyönyörű volt a magasabb szintek habzó plafonja,

a tengeri lenyomatok,

a kristályok,

a különféle alakzatok, böhöm nagy sziklatömbök.

Egyébként azt vártam, hogy milyen kényelmetlen helyzeteket fogok majd lelni, de formára kivájt mélyedésekben kényelmes ülő és fekvőhelyeket találtunk, bár azt nem tudom mennyire tettszenének egy egész éjszakán át.

Annyi azért szent, jobban, mint Adrinak ötletem, hogy a színházban énekeljen valamit. Pedig a barlang szelleme, akivel itt találkoztunk biztosan örült volna neki. 

Ha már legfiatalabbunk nem volt önfeláldozó kedvében igyekeztünk felvidítani mással: pl. a fiúk felmásztak a Micimackó lukba tapsolni,

nehogy úgy járjunk, mint a rosszcsont kisfiú.

Már nem emlékszem, hogy a Földgömb-terem (a túránk legmélyebb pontja) előtt vagy után, de mindenképp a Színház és az Elefánt

között másztunk egy hasadékban is

majd már felfelé haladva a kecske következett, akinek Adri túrt az orrába (azt mondja nedves volt).

Bár a tüdőm még mindig nem hitte, hogy ez jó nekem, én és Adri is egyre kevésbé törődtünk a körülményekkel, vagy a veszéllyel. Láthatóan lányom magabiztosabban lépdelt, nálam pedig a tapasztalás-kipróbálás előbbre való volt a légvételnél, ezért megpróbáltam visszafelé egy csúszdát, vagy a hasadék alja helyett felette átlépdelni.

Visszafelé megálltunk az ebédlőben (választék: levegő, ásványvíz -a képen-, szendvics -két szikla között hús- osztriga),

de már több kanyarban ismerős helyeken haladtunk, csak másik irányból.

2 óránál több volt míg újra az öltözőbe értünk, és bár mindenki elfáradt, nagyon jól éreztük magunkat. Legalábbis mi ketten Adrival tuti, de ahogy a többieket elnéztem ők sem bánták meg az esti programválasztást.
Biztos vagyok benne, hogy legalább fele szakaszon két lábon  haladtunk, de mégsem volt ez olyan egyszerű lépkedés. A kiszélesedésekben általában elég volt ha csak figyeltünk, de a szűkebb részeken minden mozdulathoz kaptunk útmutatást: melyik láb hová, merre forduljunk, hol kapaszkodjunk. Vezetőnk humora mellett segítőkész és figyelmes is volt, de többnek tűnik nekem ez a túra, mint 900 méter. Persze volt egy-egy szívatás is, de nyilván nem csak annak köszönhetően lett pár lila foltom, és érzem minden izmom.
A öltözőben bizonyítandó, hogy mindenki visszatért újabb csoportkép készült,

a büfében még öblítettünk, és megcsappant energiánkat a grillázzsal próbáltuk pótolni, de már hazafelé terveztük az utat. Vagyis, mi Ritáékhoz. Szegényeket jól megvárakoztattuk. Éjfél előtt nemsokkal érkeztünk, és szerencse volt, hogy Grétit nem ébresztettük fel, de pihenésre Attilának így sem sok időt hagytunk. Nagyon jól esett, hogy finom vacsorával, és mindketten ébren vártak bennünket. Rövidet beszélgettünk, de a pancsi (Nem kicsit voltunk koszosak. Igazából egy hajmosás is jól esett volna, de inkább csak nedves törölközővel próbáltuk kitöröli a filcesedést hajunkból.) után hamar hulla fáradtan feküdtünk, és hagytuk a java dumcsit holnapra.