6 órás Balaton 0. nap.

Indulás nap.
Délelőtt azonban még munka, de miért ne fél 4-kor még mindig. Máshol péntek van, nálunk inkább hétfő. Mi lenne, ha egyszer nem így lenne?
Szerencsére éjjel legalább aludtam, otthol nagyjából bepakolva várnak a táskák, már csak apróbb igazításokra van szükség, és pár még eszembe jutottat betenni, aztán uzsgyi.
Végre.
Hosszú-hétvége. Balaton kör. Én idő.
18,27-től 30 perc volt mire a Zagyván átértünk. Esik egy kis lé, és megáll a város.
Aztán jött a többi. Végestelen végig eső, vízátfolyás, vagy csak csillogó pocsolyák sora, és már sötét.
A villámokat élveztem, az esőfüggönyt azonban mindenkinek ki kellene próbálni, lehetőleg 3x egymás után (csak ne üljön mellette a gyermeke). Az ember azt hiszi tud vezetni, de kiderül vannak esetek amikor csak elméletben. Mint mikor nem fog a fék, tudsz, csak a technika nem áll melletted. Látok én, csak nem az utat. Még szerencse, hogy mindig egyenes volt, és eleve nem mentem gyorsan. Adri viszont édesen visítozott mellettem (Lehet volt olyan jó mint Disneyland-ben.), de annak ellenére, hogy 5 óra volt az út én sem álmosodtam olyan hamar. Lett volna még estére pár feladat (manikűr, koordináták), de fontosabb volt odaérni, mint sietni.
De, lehet nem is az izgalom, hanem Dunaújvárostól a guminudlik tartottak ébren.
100 ici-pici guminudli menetele a sivatagban. Jönnek a Törökök levágnak egyet, már csak 99 marad.
99 ici-pici guminudli ...
70-nél már uncsi volt, de 20 után megint élveztem.

Linzer másként.

Újabb Balaton körre készülődöm. Ott pedig szükség van pumpedlire (A fehér natúr, a sárga citromos, a kék vaníliás, a piros rumos, a zöld mandulás ízesítésű.),

és valami szárazra. Linzer mellett döntöttem, csak a csokoládét kellett kihagynom róla. Bár hűvössel riogatnak, de annak elég lenne egy kis napsütés, hogy leolvadjon, mindent összekenjen, egyberagadjon. A cukrozott, aprított dió viszont biztonságos, de mivel Adri nem szereti a diót, a fele felsőlapot csak kristálycukorral szórtam meg, majd kihűlve meggylekvárral tapasztottam össze a lapokat.

A csomagolás nem túl esztétikus, de legalább 2 napot kell kocsiban kibírnia, oda inkább a praktikum való. 

Nekem kellt fel reggel a nap

Hűvös van, szívet melengető a ködön átsejlve kelő nap. A madarak javában dalolnak, de még a harmat is kedvemre nedvesíti át zoknimat. Rajtunk kívül senki sincs az úton, besötétített ablakok mögött alszanak a szomszédok. Csendben ébred velem a reggel.

Már este a réten hazafelé sétálva is minden csillag rám mosolygott. Akkor egy fennsíkra képzeltem magam. Most is jó lenne egy sátorban ébredve, a ködből előbújó csúcsokat csodálni. De, ma ez a csúcs.

Nyúl a rönk alatt

Kiindulási alapot a Zsiráf rolád adott, csak kihagytam a rácsozást, de a krémen nem változtattam, viszont alkalomhoz illően dekoráltam.

(Finiii. Baszhatja, aki kihagyta.)

- Ki fedezi fel a hibát? -

Nyuszipogi

Annyira jól sikerült a szülinapi sajtos rúd, hogy húsvétra is ebben gondolkodtam, de valami aktuális formában.

A munka megvolt vele, bele adtam apait, anyait, de legfőképp időt, az eredmény azonban nem tükrözi elképzeléseimet.
Ízre finom, csak kisülve nem látszik nyúlnak, ezért így fénykép sem készült róla.

Tiramisu

2 hete erre vágyom, megvettem az alapanyagokat is, de a kivitelezés máig váratott magára.
Vagyis rám.
(Gyarló az ember. Én meg pláne falánk. Fénykép csak fogyasztás közben jutott eszembe.)

Hozzávalók: 5 db. tojás, 5 ek. cukor, 500 g. Mascarpone sajt, 3 cs. habfix.
4 adag kávé, tej, cukor, 1 cs. vaníliás cukor, rum. 2 cs. babapiskóta.
Kakaópor.

Nógrádi vártúra

Végre megint Szabad Lovagok randi. Megérkezésünkig kérdéses volt ki lesz ott, és ki marad ki a buliból, de végül nagyobb lett a létszám, mint még este megbeszéltük. Persze ez csak jó, és öröm, és legközelebb is alakuljon így, vagy még jobban. Robi gyógyulj, Ildikóhoz pedig igyekeznünk kell alkalmazkodni.
Találkozó Szurdokpüspökiben a kútnál. Cseppet sem diétás reggeli

után víz vétel, és fényképezkedés,

de persze mi fanatikusak megkerestük az itt elrejtett ládát is. (Vagyis nekem már megvolt, és mint kiderül Dy nem lelte az új helyen.) Én még rejtettem egy nem publikusat is, félve tőle Geoneo-ék nem jutnak el Szolnokra.
A barlangok körül egyébként szép virágok nyílnak.

Salgóvárig kb 1 óra volt az út, ez alatt én gyorsan GPS-be tápláltam a közeli ládák adatait (Jó lenne egy lépésben mindenre a ZOOM is, csak még nem vagyok benne jártas, nem akartam, hogy gyakorlás közben lemerüljön az aksi, és ne tudjak fényképezni.), N90-ről tanulmányoztam a leírásokat, és már ott is voltunk. A dombtetői leágazásról jó rálátás nyílt a várra, de kocsival lévén nem voltam elég gyors egy képhez. A parkolót viszont már nagyon vártam. Persze volt bennem némi félsz is, ismervén a többiek tempóját, és tudva milyen rövid távokat fogunk gyalog megtenni.
:)  ):
A táv még annál is rövidebb volt, mint gondoltam. Parkolótól a várig kemény 300 m. Fenn egy láda, a szemben lévő sziklán egy másik, köztük 400 m. Hátha szerencsém lesz, és maguktól is megakarják majd nézni.
A parkolót alig hagytuk el Berci máris egy vörösbegyre hívta fel a figyelmünket. Szépen dalolt, közel volt, de pont mikor lenyomtam az exponálógombot elröpült. Az élményt nem csorbítja, de +1 pont a virágok javára, még úgy is hogy felfelé hosszan hallottuk a család énekét.

A kapun beérve rájöttem elmentünk a láda mellett, lefelé kell ügyesnek lenem. De, gyorsak voltunk hamar körbejártuk a várat. Főképp a nap hátralévő részére ígérkező idő miatt.

Azért nem kevésszer kacsingattam a közeli szomszédos, és még ma célba veendő Somoskő felé.

Meg körbe is. Jó időnk volt.

Visszafelé megkerestük a rejteket. Nagyon nem is kellett keresni, a fehér doboz már a leágazásról virított egy fa tövében. Nem is hittük, hogy tényleg az, de kikerülve egy nagy adag ürüléket megbizonyosodtunk róla. (Csak jelszó nem volt benne.)

Lefelé eleredt az eső, ám szerencsém volt, a többiek ugyan nem vártak be (szerencsére, zavart volna, ha megteszik), de a Boszorkányszikla felé vették az irányt. Mire beértem őket már a sziklán pózoltak,

és egy távoli fekete felhőt csodáltak.

Nem bízván benne, hogy még ma utolér bennünket elindultam körbe a sziklán megkeresni az itteni rejteket.
Hogy is van a leírásban: "Kérlek légy óvatos mászás közben, a kövek csúszhatnak!"
Siettem, de mint kiderült repülve sem lehettem volna elég gyors. Az a felhő olyan ripsz-ropsz a nyomomban volt, hogy mire a pontra értem már a nyakamban éreztem cseppjeit. Ami eddig nem csúszott, az innentől faszányosan. Ugyan nem villámlott, nem dörgött, de fém botommal a kezemben nem kezdtem el keresgélni a sziklák/bokor kombó között, mert amíg a köveken nem kezdett el folyni ez a pár csepp eső, vissza kellett jussak a pár méterre lévő tetőre. Mire a csúcson hagyott esőkabátot magamra kaptam már jég is hullott.

300 m. volt kocsiig vissza az út, de mintha nem védet volna semmi az esőtől, úgy eláztam. Szerintem nem kellett volna annyira kapkodni, mire leértünk elállt az eső, odafentről viszont szép látványban lehetett volna részünk.
Somoskőig az idő újra kedvezőre fordult, úgy tűnt a felhő nem követ bennünket.
Jegyeink megvétele után a bazaltorgonát néztük meg először.

Majd nem bízván másra a fordítást, szépen félrevezettem a csapatot, mondván 500 m.-re van egy vízesés. Minden volt, csak vízesés nem, pláne a megadott koordinátán, de legalább keresetlenül megleltük a vár com-os ládáját, és szerintem a kőtenger is megérte a kitérőt, de lehettem volna figyelmesebb is.

A várba felérve gyorsan szétnéztünk. Szó szerint gyorsan. Legalábbis nekem. Meg sem néztem mindent. A felét sem. Inkább ami belefért azt jobban, mint mindent sehogy,

de Salgóra visszakacsintottam.

Lefelé a hu-s jelszó is meglett, és az eső is újra eleredt, de bekacsintottam a Petőfi emlékházba, és megnéztem a maketteket,

aztán már az éttermet kerestünk. Nem leletünk egyet sem nyitva.
Gyors nap, gyors befejezés. Kávé, csoki, egyebek után Tar-on elköszöntünk.
Hazafelé figyeltem a felhőket és már gondolatban a holnapra készültem.

Angry birds újratöltve

Mivel az első adagot kitettem szükség volt újabb, ittholra szánt példányokra. Tanulva a hibákból (Alapozást nem a végére hagytam, a kontúrral javítottam az egyenetlenségeket.) ezek szerintem jobban sikerültek, szebbek lettek.
Még csak festve, és már a locsolókat várva:

Fonott kalács

Az éves kalácsozásunk csúcspontja Balatonszárszón van, mikor a COOP boltban hozzájutunk háromszínűhöz (fehér, barna, rózsaszín). Nem tudom másnak mi, de nekünk a Balatonhoz ez annyira hozzátartozik, mint vásárhoz a lángos. A kalácsevésnek még sincs nagy hagyománya nálunk, de havonta 1x itthol is szoktunk vásárolni fonott, szigorúan barna részt is tartalmazót (Leginkább, mikor svéd teára éhezem -langyos tejbe teafű áztatva míg enyhe színt kap, cukor és mehet befelé, csak úgy natúr kenetlen a kaláccsal-). De, még sütni soha nem próbáltam. Nem is lett volna sok értelme, azért a fél rúdér belefogni ekkora munkába, viszont most Adri Görszünetel és gondoltam a 8 gyereknek csak megéri kipróbálni 2 rúddal.
Íme életem első dagasztásos története:
1. A megfelelő rp. kiválasztása. -Nem ám ami a nagymamáknak bevált! Keresés a neten, aztán mégis telefon, hogy pontosan hogy is van ez, meg az.
2. Követve az utasításokat a tészta előkészítése. -Na ezért nem foglalkozok én ilyesmivel. Nem elég a kemény munka, még órákat várjak is mire betehetem a sütőbe.
3. Ima. -Nem sokat segít, de a remény hal meg utoljára. Egyszer el kell indulni felfelé is.
4. Puding próbája az evés. A kalácsé is. -Kissé sós, de a lekvár segít rajta. Frissen kemény a héja, de fél nap zacsiban és megoldódik a probléma, csak ne lenne szélesebb, mint magas.

(Adrinak nem ízlik, de azt mondja a többieknek tetszett.)

Hátha megint kedvem támad hozzá:

• 80 dkg finomliszt
• 5 dkg élesztő
• 1 egész tojás+1 sárgája + 1 tojás a kenéshez
• 10 dkg olvasztott rendes vaj
• 5 evőkanál cukor
• 3 dl tej
• 1 citrom héja
• 1 vaniliás cukor
• 2 evőkanál kakaó
• késhegynyi só

1. lépés
A 3 dl langyos tejben 1 evőkanál cukorral felfuttatjuk az élesztőt hatalmasra
Az élesztő kb. 20-25 perc alatt jön fel, így én egyszer alágyújtottam picit, siettettem - feljött a 2 literes lábas pereméig.
2. lépés
A liszthez keverjük a maradék cukrot, a citromhéjat, a vaniliás cukrot és pici sót, majd egy krátert készítünk a közepébe
3. lépés
A legnehezebb fizikailag, de aki engem ismer, olyan nagyon nem ijed meg:-) :
A kráterbe öntjuk a kovászt, betakarjuk liszttel és gyurmázni kezdünk, majd hozzáadjuk a tojást+az egy sárgáját. Ragad, nyúlik kb. 10 percig is, de csak picike lisztet tégy a kezedre, ne légy türelmetlen! Ezután elválik már a massza a tál oldalától, de még kicsit ragad! Csak gyúrjad, emelgesd, üssed-vágjad! :-) Ez kb. negyedórás gyötrelem, lesznek kis hólyagok benne, és csillogni is fog a tészta egy kicsit.
Ha kakaós fonatot is szeretnél, akkor az egyharmad tésztába most szórj bele (magasról:-) 2-3 evőkanál kakaót.
4. lépés
Ezután adjuk hozzá az olvasztott langyika vajat, akkor már "kalácsfogású" lesz a tészta: könny?, puha, langyos. Szinte már a kezed között elkezd emelkedni.
5. lépés
1 óra kelesztő pihenő melegebb helyen textillel letakarva - kb. a kétszeresére fog megdagadni!!!
6. lépés
A sütőt 200 fokon előmelegítjük a kelesztés ideje alatt
7. lépés
A fonás: 4 fehér és két kakaós darabra vágjuk a tésztát, lisztezett deszkán hengeres formára húzogatjuk. Nem sikáljuk ki belőle a buborékokat! Majd 2 fehér és egy kakaós fonatot összefonunk.
Normál sütőtálcára 2 kalács fér el egymás mellett. Itt is hagyjuk pihenni kb. fél órát. Majd megkenjük tojással és betesszük a sütőbe. A hőfokot 170-180-ra állítjuk. Beteszünk alulra egy kisebb sütőtálcán 3 pohár vizet.
Kb. 20 perc múlva barna lesz a kalács teteje, ezért ezután alufóliát teszünk a tetejére és úgy sütjük tovább, még 15-20 percet. Villapróba, és kész! 

Pite, mint a régi filmekben

Apa dolgozik, anya háztartást vezet, gyerekek iskola után odakinn játszanak.
Tiszta lakás, gondozott udvar, meleg estebéd, és még pite is.
Olyan kerek, de oldala is van, a teteje csak rácsos, esetleg néha teljesen fedett, olyankor a felső szél általában sodrott zsinórszerű,  tölteléke gyümölcs, és az ablakba kitéve hűl (gyakran nyoma vész).
A filmekben olyan egyszerű, gyors (akkoriban még nem volt mikró, elektromos habverő, légkeverés, tehát abszolút mindenki képes rá), és mindenki örömmel falatozik belőle, ilyet szerettem volna most én is készíteni.

Tésztának linzert, vagy kevertet gondoltam, végül 45 dkg. lisztből, 1 db. tojásból, 1/2 cs. sütőporból,  1 cs. vaníliás cukorból, 25 dkg. cukorból, és 20 dkg. zsírból (akkoriban nem volt ráma sem) kevés tejjel tésztát gyúrtam. Kétharmadát kör alakúra nyújtottam, tortaformába fektettem, hogy az oldalára is felérjen 3-4 cm.-re, megtöltöttem 1 sor cukrozott meggy-gyel (Ügy látom a gugli sem tud helyresírni, de még Peti is azt tanácsolta fogalmazzam át a mondatot. Nem teszem, inkább szívesen veszem a tanácsot, hogyan helyes.), alá és fölé is kekszport szórva, és még negyed kiló cukrozott vaníliás túrót is rápakoltam. A tetejére kihagyott tésztaharmadból szívecskéket szaggattam, de mielőtt sütőbe került volna megkentem tojással, és megszórtam kristálycukorral. Órát nem néztem, de közepes lángon addig sütöttem, míg tetején a cukor karamellizálódva gyöngyözni kezdett.

A gyerekeknek is ízlett.

Nem mindíg azt kapod, amiért elindultál, de attól még lehet szép

Tiszapüspökibe menet döntöttem el visszajövök a 4-es előtti ártérhez madarakat nézni. Igyekeztem volna hamarabb, de a zoom nélkül nem volt sok értelme, így egészen máig várnom kellett erre a kis kiruccanásra. Szerencsére még nincsenek szúnyogok, de a várható eső, és szeles idő miatt csak 9-kor indultam, mikorra biztossá vált ma is tévedtek a meteorológusok.
Frissen, még a korábban "átkozott" bicikliút sem tűnt olyan elviselhetetlennek, pedig nem simítottak rajta, csak nagyon vártam a megérkezést és siettem. Annyira, hogy az evezősnél még az összehasonlító képet is kihagytam, pedig 1 hónap alatt szépen belombosodtak az ártér fái.
A Toyotával szembeni házak mögött azonban mégis megálltam. Egy kisebb birkanyáj, még télikabátban keresztezte utam, ami nem lett volna baj, félni eszembe sem jutott tőlük, de az egyik kis fekete bárány fehér sisakban, és farokbojttal nagyon cuki volt, gondoltam pár percet nézhetem őket. Odahaza voltak bárányaink, és tanultam némi genetikát is, de sehogy nem értem a barna kosnak, és a fehér jerkéknek hogy lesznek fekete utódaik? Lehet mire felnő barna lesz? Persze, az is megeshet a szülei nincsenek a nyájban, vették őket.
Végül is ez mindegy, a bárány cuki bárminők is voltak fogantatásának körülményei.

Közben a kos is felkeltette érdeklődésem, addig vártam, hogy szembe forduljon velem, felemelje a fejét, hogy készüljön egy jó kép a szarváról,

míg megjelent egy újabb nyáj. Divatos nyári frizurájukkal jól elkülönültek egymástól, de ők biztos ezen apróság nélkül is mind tudták melyik csapathoz tartoznak. A nyírógép által napvilágra került tekintélyes birkahere láttán a barna kos után számomra is hamar kiderült mire a nagy sietség, a jövevény kos próbálta volna háremét növelni, a korábbi asszonyok pedig hűen, vagy inkább kíváncsian követték párjukat. Annyi azonban biztos, én is kíváncsi lettem, mi fog ebből kikerekedni. A jerkék forgatagában a barna ugyan figyelt, de nem nagyon zavartatta magát, látszólag nyugodtan legelészett tovább, hagyta a jövevényt ismerkedni, amíg az tisztes távol maradt tőle, de amint a közelébe került felgyorsultak az események, és többször egymásnak estek. Volt, hogy csak a másik oldalába rontottak, de háromszor szemből is összecsaptak.

A koponyák visszahangzó koppanása tisztára olyan volt, mint az indián, vagy tibeti filmekben, mikor a bölények/jakok vívnak a párosodás jogáért. Félelmetes nem, de hátborzongató volt, bár bennem inkább anyai ösztöneim ébredtek fel, és azt figyeltem melyik esik mindjárt össze, vagy sebesül meg, és mikor menjek istápolni az alulmaradót. Szerencsére ilyesmire nem volt szükség, mindenki látszólag épen, és erkölcsileg is sértetlenül mehetett útjára.
Én is hamar odaértem korábban a gátról kiszemelt ponthoz, ahol gátoldalba lelakatolva elfektettem a biciklit, és lesétáltam az ártéren megmaradt pocsolyához, ami legalább 1 m.-t apadt, így 10 m.-t is összébb húzódott, alig hagyva életeret a madaraknak. Lehet, ha hoztam volna gumicsizmát száraz lábbal áttudtam volna sétálni a túloldalra, ami 20 m.-nél nem volt messzebb.

Az idő szép volt, és én letelepedtem egy kidőlt fára, de az érkezésemkor felröppent 3, talán gém óta madár nem merészkedett felém. Mögöttem a "sétányon" hallottam csiripelnek, de ahhoz hogy lássam is őket már sok volt a levél.

A kései indulás miatt csak 1 órát terveztem kinn maradni, de a gyérnél is kisebb forgalom láttán fél óra elteltével inkább elindultam a sárgán, hátha észreveszek valami érdekeset.
Jó döntés volt.
Először óriás folyami kagylók maradványai felett ámuldoztam (hogy nőttek meg ekkorára? - 9-es a cipőm-),

majd egy csuka kiszáradt teteme felett gondolkodtam el, milyen gyors lehetett az apadás, ha ez a hal így a gyökerek fogságba esett? Bár az is lehet, csak az őt kifogó horgásznak nem kellett, és partara dobta.

Így jártunk. Ő kiszáradt (szemei még így is fenyegetőek), én meg madarat nem láttam.
Hazafelé a gát tetején toltam kicsit a biciklit, gyíkok szaladtak el mellettem, lepkék repkedtek körülöttem, és pár virág miatt is megálltam, többért, mint amennyi kép sikerült (Túl sok volt a fény, a legtöbb kép tudom mit takar, de élvezhetetlenül megvakult. Én meg úgy figyeltem rá ne árnyékoljak, pedig lehet úgy jobb lett volna.)
Sokpettyes virágbogár pitypangon.

Ő volt a legérdekesebb, messziről gomba is lehetett volna, de közelről csak a mozdításra elszórt spórák adták a hasonlóságot. (Jól eljátszadoztam vele, de a spórafelhőt nem sikerült lefényképezni.)

Miután a kutyakozmetikus telefonon utolért sietőssé vált a hazaút, de közbeszólt a technika ördöge, a Mary-nél már megszokott pedál kilazulás formájában. Tekergettem én egy darabig, szerszám híján mást nem is tehettem, de jó, hogy a korábbi bárányok szomszédságában volt élet. A fűrész hangját követve letértem a gátról, és mily szerencse, hogy reggel felszereltem a kürtöt, a kis műanyag tung-linggel csengethettem volna, hogy észrevegyenek estig is. A garázsajtót csiszoló férfi rendkívül kedves, és segítőkész volt, kb. a 10. kulccsal sikerült is meghúznia a kilazult csavart, amit én megköszöntem és iszkiri haza. Volt még 5 percem a fél órából. (Szembeszélben, csak hogy legyen valami plusz kihívás.)