Holt Tisza másodszor

Ma ugyan rövidebb sétára készültem, de sikerült korábban, 11 után elinduljak. Mivel nem sokkal korábban keltem (megfázva), és akkor reggeliztünk, úgy gondoltam nem kell sietni azzal az ebéddel, ha beteg leszek, jövőhéten úgysem tudok mászkálni, hát uzsgyi neki most annak 3. pontnak.
A változatosság kedvéért Hógolyót is magammal vittem. Ő még nem tudta minek örül annyira, de meg sem lehetett fogni, annyira sietett kifelé. Még a kocsiban is nagyon izgult. Aztán kiszállás után volt lehetősége egy kis nagy-legénykedésre, ennek örömére az út elején vihettem ölbe, ha nem akartam két igazán nagykutya szájából kihalászni. Szerencsésen túljutottunk az első kanyaron, pórázzal elengedtem, majd a második után azt is levettem róla. Azt az örömöt, oda-vissza rohant, fa én, bokor én, szegénykém legalább 3x tette meg azt az utat amit én 1x, de dicséretére legyen mondva rettenthetetlen volt.

Ugyan az útról letérve, benn az erdőben nem ment volna messzebb tőlem 1 méternél, de bátran viselkedett, még a keresésben is segített, igaz minden áron a föld alatt  akart lelni valamit.

Végig hóban haladtunk, szerencsére ő pirosban, így nem tévesztettem szem elől, de vadat látni a folytonos ugatástól nem sok esélyem volt, pedig mint kiderült nem is olyan kicsi ez az erdő és talán pont ezért sikerült megint egy kanyart elvéteni, ezzel megtoldottam az utat plusz 1 km.-rel.

Majd még 1-el, amikor légvonalban akartam rávetni magam a jelszó harmadik felére, de vissza kellett ballagjak az 1-es vadászleshez és ott bebotorkálni a folyóparthoz, majd az erdőben fel a pontig. Érdekes keresés volt. Most túl mentem, most közelebb a vízhez, már meg megint hamar vagyok, és nagyon közel. Oda-vissza, és nem láttam a fáktól a megfelelőt. De mire megkerültem vagy 10-et meg lett a palack. Örültem ám neki.

Még sötét sem volt, és indulás haza. Hógolyó is ezt várta. Visszafelé fényképeztem párat, és az útra kiérve láttam két őzet. Ott álltak előttem (nem olyan közel azért) és néztek, csak a fényképen nem nagyon látszódnak.

Idehaza útitársam megfürdettem, olyan nyugodtan állta, mint még soha, a szárítás is simán ment, még a fésülésre sem volt egy hangja sem, csak aludt volna szegénykém.
Én még betettem a sütőbe két tököt, feltettem a levest, kirántottam a húst, meg a gombát, és miért ne égettem volna megint oda a rizst.

Téli napok

A hétfői folytatásnak annyi lett. Nem vittem magammal telefont, mire hazaértem már késő lett volna útnak indulni, kedd SzMK, szerda eső, csütörtök szülői és szánkózás, péntek meg ma van. Még mindig hó, szerencsére. Bár a kocsim ennek annyira nem örül, kicsit sérült, de szeretem (őt és a hót is). És, ha már végre megint így alakult Hógolyót megleptem egy pulcsival. Már nem kötök olyan gyorsan, mint fénykoromban, de meglett 4 óra alatt (a következő kicsit hosszabb lesz).

Nem gondolom, hogy egy kutyának, pláne, ha hosszú szőrű ruha kellene, de így kicsit könnyebb a dolgom, nem kell minden séta után megfürdetni, amikor esik valami. Amikor meg nem esik kirakózunk. A kutya leginkább csak enné a kockákat, mi meg kotorásszuk ki őket a szájából, de kész lesz egyszer az a kép.

Dagonya

Ma a Millér-i holt Tiszánál jártam.
Egy multi keresését vettem tervbe, amit elsőre kétpontosnak gondoltam, de mint kiderült három, az a  kettő. Sebaj, gondoltam meglesz az első, oszt a közelben lesz még kettő, nem lesz ezzel baj. Mindjárt 3 óra, de 2 óránál nem fog tovább tartani.
Aztán úgy kezdődött, hogy már leírásnak is másikat hoztam, mint ahol voltam (az Alcsi-szigetit), a telcsiben meg még nem volt benne a koordináta, mászhattam fel a gátról a net-re és kezdhettem jegyzetelni, még szerencse legalább térkép volt nálam.
Szóval net, GPS, kiszállás, térdig érő sár. De menni fog ez, kb 1 km a láda, és már itt is vagyok. A logbookba 15.05-kor írtam a jegyzetet, ideáig jól is haladtam, de mire az új koordinátákat is beazonosítottam a térképen már nem voltam ennyire biztos a dolgomban.

A nap még fenn volt, de 4 után már rohamosan nyugszik, haladni kellene ezekkel a ládákkal, mert ugyan összeköti őket egy autóval is járható út (ha nincs ekkora sár), de lesz ez vagy 5 km, és a Tisza másik oldalról jövök vissza, kitudja hol. Itt van gát, de a másik oldal ártér, ott nyilván nem lesz, csak még nagyobb sár. Belevágtam, megyek amíg látok, aztán vissza már nem lesz idegen az út. A második ponthoz 4-re értem el, jelszó nem lett meg, a rejteket adó fa megvan, de nincs benne a palack. Reméltem a harmadik részletből majd kitudom következtetni a hiányzó közepet, de még kicsit keresgéltem, hátha van itt még egy másik hasonló rejtek is  közelben. Mert, hát megint fát kerestem az erdőben. 10 perc után inkább nekivágtam az útnak a harmadik pont felé.

Kb újabb 10 perc elteltével jobbnak láttam visszafordulni. Amerre elláttam az út szántóföldön keresztül vezetett, még fű sem nagyon volt a szélén, a sárban lassabban haladtam, és sötétedés után már az irányt sem fogom tudni tartani.

Inkább a biztoson vissza a kocsihoz, és majd holnap az út másik végéról közelítem meg a pontot. Amíg nem értem vissza a fák közé elég sietősen lépdeltem, fújt a szél, és gondoltam haladjunk. Aztán ahogy szélvédettebb helyre értem megálltam inni, és miért ne, pisilni. Ez már nyilván szokás lesz. Minden ládakeresésnél kell egy kis csurgatás, mint a piacon sajtos-tejfölös lángos. Ha már megálltam szusszantam is kicsit, és úgy döntöttem nincs miért sietni. Az út több mint 1 óra, úgy is besötétedik, de szép helyen vagyok, legalább nézelődjek, amíg látok az orromnál messzebb. Odafelé menet amikor kiértem a fák közül láttam 4 őzet "kergetőzni", de amilyen nagy fújtatással eddig haladtam többre esélyem sem volt. Lassítottam. Láss csodát pár lépés múlva át is szaladt előttem egy őz, igaz már a felvillanó fenekén kívül nem sokat láttam, de láttam. Érdemes volt lassítani. Mielőtt visszaértem a kocsihoz a gát aljban még láttam két ugrándozó fehér feneket.
Várom a holnapot. Ha fél 4-ig a parkolóhoz érek, pont ilyen időben jövök majd visszafelé, de nem sötétben kell még a rejteket keresnem.

Bogarasodom

Ma megjött a harmadik bogaram is.
Többet nem szándékozok venni, csak a többiekét szállítani, minél többet.
Remélem mindhárom érdekes lesz, nem vesznek el, és sokáig kergetőzhetnek.
Már aktiváltam őket, a fordítás még hibádzik, és a figurák miatt a barátokat még nem indíthatom útnak, de táskára, kendőre festem a jelet, vasárnap már így megyek keresni. Ha lesz sapka, meg póló, akkor rájuk is  jel kerül.

El Camino

Jó éve beszélgetünk erről az útról.
Nem tartom lehetetlennek, de közelebbinek sem, mint felmászni a Tátrára (azét a Himaláját nem mondanám, annyira mégsem). Olyan élvezném, kihívás, jó lenne dolog.
Nagyon is élvezném. De, a Föld másik oldala. Vagyis, persze, tudom, hogy nem a másik oldala, ott Kína van. Ez, csak egy kis köpés (ha eléggé távolira állítom a goglit), át két kékségen, meg a csizmán. Vagy, akkor már kanyarban kellene köpni? Repülővel lehet 2 óra  sem kellene hozzá. Amikor nászútra mentünk (Én vonattal, Peti busszal) alig  1 nap volt az út. Most azt mondom a kiindulásig nehezebben jutok el, mint tovább, és ezzel nem lekicsinylem magát az út alatti teljesítményt.
És, már megint bezsongtam.
Na, térjek csak vissza a valósághoz. Ma megnéztem egy filmet, melyben Tokalyi Ferenc és Szabó Péter tették meg az utat. Ahogy a végén beszélgettünk kiderült a felvétel nem a valós úton készült. Ugyan ők együtt és külön-külön is többször zarándokoltak már, nem egy utat bejárva, de a forgatás valamelyest megrendezett volt. Ez nem érződött a vetítés alatt, szép helyeket láttam, jó narrátort választottak, a szöveg is magával ragadó volt, mentek is benne rendesen, de mégsem látszódott a szenvedés, a próbatétel. Olyan kiegyensúlyozott volt. Mentek, szépen egymás után tették a lábuk és haladtak. Nem izzadtak, nem volt innen nem megyek tovább pillanat, vagy ebből elég volt, kifelé jön a fülemen, inkább nem eszek semmit, még vízhójogok sem igazán. Nem csilli-villi kis kiruccanás, de nem is felfedve a nehézségeket tényfeltáró túrabeszámoló.
Nekem a beszélgetés többet ért, mint a film. Az személyes élménybeszámoló volt, talán több is annál. Kedv csináló, minden érdek nélkül, két idegentől.

Csak kb. 800 km. ;)

Többit holnap?

Mit többit?
Jó volt. Elfáradtam. Keményre fagyott a fenekem, combom, és nem is éreztem, hogy egy csomó helyen megszurkáltak a tüskék. Legközelebb okosabb leszek, de még nem tudom mikor és hol.
Februárban még a Pilisbe szeretnénk visszamenni, Holdvilág-árok, Lajos-forrás a kiszemelt áldozat.
Márc. 15.-e négy napos hétvégéjén Kőszegre megyünk, a határszélt járjuk be mindkét oldalról.
Május 1, szintén négy napján (5-öt csinálok belőle) Adrival tekerjük körbe a Balcsit. Ezt már nagyon tervezem, izgulok, kettesben nem tartom jó ötletnek, de nem rajtam fog múlni.
És! Ha, jó idő lesz addig is hétvégente egy kis erre-arra biciklivel, vagy gyalog.

Túra is, nem is.

A túranaplót jobban megnéztem, és jelentésnek hívják. Ezt kellett volna írjak, ha minden úgy alakul, ahogy terveztem. A Nagy-Eged induláskor már rég a múlté volt, éjjel már Demjén és Szalók ládáit nyomtattam ki. 3 láda, ebből kettő fen van a com-on, és ott van még 1 virtuális is. A térképet megnézve rögtön láttam ezek szépen sorban egymás után valami szaggatott vonallal jelzett úton elérhetőek. Meg is lett gyorsan a terv, amit most szépen kibelezek.  Mint mondtam eddig nem foglalkoztam ilyesmivel, ahová menni akartam vittek, kiszálltam a kocsiból, megnéztem és mentünk vissza, térkép nem kellett hozzá, legfeljebb Pesten, de a közúti (vagy hogy hívják) térképek másak, mint a turisták. Amint észrevettem a turista térképről hiányoznak a felsőbbrendű közutak, és nyilván mások is, de a földutak szépen jelölgetve vannak, még olyanok is, amelyeken a vadkan se nagyon mászkál. Hát ilyenre tévedtem én is. De, kezdjem az elején, hogy aki véletlenül erre téved egy laikustól hallja melyik jelölésnél mire számítson (a többiek meg jót nevessenek rajta).

Sűrűn szaggatott, pirossal megerősítve: Amin én ma jártam az egy tanösvény volt. Kilehetett venni merre megy az út a hegynek felfelé, visszafelé már ez nem volt olyan egyértelmű, de a fákon sűrűn volt maszekjelzés (széles ecsetvonás), e nélkül olyan lett volna, mint a csak simán

Sűrűn szaggatott. Ezt az utat tulajdonképpen az ember maga tapossa. Ha akarom erre vezet, ha akarom arra, mert bizony nem sok különbség van hogy egy fát erről, vagy arról kerülök-e meg. Útnak nem nevezném, de még ösvénynek se nagyon, legfeljebb egyszer erre járt valaki és nyoma maradt. Szóval, ha kitaposod lesz út, ha nem, akkor majd kitapossa más.

Ritkábban megszakított vonalak sora. Ezt nem lehet eltéveszteni, széles, de autóval nem járható.

Fehér útsáv: Néhol ugyan van rajta némi aszfalt, de ez olyan mintha nem is lenne, és egyszercsak annak is vége szakad, kocsival csak merészebbeknek ajánlott (mint Én).

Sárga útsáv: Rendes, aszfaltos közút, olyan, amilyen, de itt még buszok is járnak.

Van amit azonban nagyon hiányolok. Pl. legalább 3 patak fölött mentem át, és a térképemen, vagyis a turistautak.hu-ról nyomtatott részleten egy sincs jelölve (Mátrát hoztam magammal a Bükk odahaza figyel, de amilyen szerencsém van, lehet ez a rész még azon sincs rajta). Mintha a patakok olyan sokszor váltanának medret.

Én felváltva szaggatottak, meg fehérek egymásutánján látogattam volna meg 3ládát, odafelé lett volna 6 km, vissza a közúton 3,8. Ahogy magam ismerem legalább 3-al megtoldottam volna, jó kis túrának ígérkezett, nem győztem volna pecsételgetni (igaz emberrel sem találkoztam, nem nyitott könyvtárral, vagy ilyenek). Idehaza be is tettem gyorsan egy kis szaloncukrot, nehogy még a végén ehető ne legyen nálam ilyen nagy úton.

7,20-kor indultam anyuéktól, 40-or már a kocsiból szálltam ki és vágtam neki az ismeretlennek, szemem elől nem tévesztve a lobogó Magyar zászlót. 

A leírás szerint idáig az út egyszerűbb részét jártam, de a hátralévő sem lesz hosszú, csak kicsit kevésbé kiépített (mint mondtam). A szél fújt (most vagdalkozhatnék, hogy mondjuk 7-es erősséggel, de ekkora biztos nem volt, pláne nem is tudom a fokozatokat, de fújt), ami egyébként szerencse, mert ugyan még a talaj fagyott volt, de felengedés közben legalább szárította az egyébként sarat. Tehát szerencsém volt, nem varacskos disznőként kellett dagonyázzak. Egyébként szép helyen jártam. Az út egy majdnem kihalt utcáról indult, majd lezárt barlanglakásokkal folytatódott, és vezetett tovább felfelé lépcsőkkel tűzdelve. Amikor ilyen lécekkel, fahasábokkal megtámasztott lépcsőfokokat látok mindig jó kedvem lesz, ilyen lépcső vezetett fel Parádon a tetőre, mellette málnabokrok, és odafenn búzatábla, szerettem oda felmászni. Ide is örömmel baktattam. Odafenn szükségét éreztem egy kis légzésrásegítésnek, de pipa helyett szaloncuki volt csak nálam, a tervet gyorsan módosítottam, nem lesz itt kőfejtő, meg hegyoldal. A ládák között így már Én biztos nem az ösvényen fogok mászkálni, ameddig lehet megyek kocsival, és az utolsó olyan 1-2 km-t teszem csak meg gyalog, úgy még a végére fogok érni, csak max 6 km lesz az eredmény, és a jelentés is felejtős, mert ez bizony így nem túra lesz, csak egy kis mászkálás. Szerintem.

Ja, majd elfelejtem, hol is voltam. Demjén, Hegyeskő-bérc, már elhagytam a zászlót. Megyek kicsit fel, kicsit le, aztán újabb lépcsők és nagyon fel. Most jut eszembe, hátra nem is néztem, csak előre a Mátrát, de az csodálni való volt. Energiatakarékossági okokból csak itt vettem elő újból , a gps-t. Majd hanyatt is estem, nem gondoltam, hogy már a láda mellett jó ideje eljöttem, de legalább jó helyen voltam, és a megváltozott terv alapján úgy is visszafelé kellett menjek. Mire a láda meglett, a tetőt 2x is megmásztam, ügyes rejtés. Sajnos a doboz teteje megsérült, de még nem ázott be, viszont bogár sincs benne. Ami nem baj, de örültem volna neki.

A kocsiban újra átnéztem a térképeket, és indultam a Demjéni kaptárövekhez. Ide vezetett az a fehér sávként jelzett út, amit az imént aszfaltosnak jellemeztem, de ez nem volt aszfaltos, előttem lánctalpassal közlekedtek rajta. Szerencsére Peti nem volt velem, máskülönben ide nem mehettem volna be, de így igen. Jó út volt ez, míg egy sorompó le nem zárta. Kiszállás, gps, de már szemmel is láttam, hogy a kőistálló előtt vagyok, az alagút mellett meg már biztos eljöttem, mert ahogy emlékszem, annak még korábban kellet volna lennie, vagy nem olyan nagy az az alagút, hogy kocsiból meglássam (pláne a Petiéből, amiből szinte csak az utat látni, azt is csak előre).  Toronyiránt haladva aztán megláttam balra az alagutat is, gondolom más is látott engem, mert még kamera is volt a rács tetején. Már innen láttam nem lesz ez olyan kék jelzéses mászkálás, itt az istálló, gondoltam kicsit balra fölötte a kaptárkő, és nyilván tőle jóval jobbra lesz az a magányos tölgyfa (magányos kopasz fa), aminél a láda rejtőzik, de az  út nincs sehol. 

Ez volt az a sűrűn szaggatott szakasz, amit az ember vagy kitapos magának, vagy feladja. Én, ha már itt vagyok még egy kaptárkő nem fog ki rajtam, felmegyek oda. Így is lett. Néhol kétrét görnyedve másztam, de felértem. Kicsit csalódtam is, három kőkúpot láttam, pár mélyedéssel, de ott voltam, és ha már ott voltam pisilnem is kellett. Pedig nem is ittam sok vizet a reggelire elfogyasztott kocsonyára. Direkt, mégsem bírtam ki. Öregszem, eztán már az inkontinencia jön. De, előbb a fa, ládástul, ami ugyanezen a szinten kel legyen, mögöttem. Körülöttem csak bokrok voltak, meg messzebb fenyő (azt legalább télen is felismerem), így nem volt nehéz észrevennem a lentől jól látható célom. Fejmagasságban láda? Kinek a feje magasságában? Én felnyúlva sem értem volna el, de meglehetett mászni a sziklát. A rejtek egyébként már messziről látszott, de gondolom ide nem sokan jönnek, akik nem ezt keresik. Bogár nuku, bár a com-on sincs fenn. Irány vissza a kocsihoz.

Egerszalók felé haladva többször leesett az állam. Már Demjén is sokat fejlődött mióta én nem jártam erre (1991), de a fürdők? Mennyi vendégház, hotel, kiadó szoba. Végre valami fejlődik. A fürdőhöz lekanyarodva nem is hagyhattam ki, hogy kocsival felmenjek a szálloda bejáratához, és kicsit szétnézzek. 

Nem valószínű, hogy valaha itt megszállok, de a nagy változást muszáj volt megnézzem kicsit közelebbről is. Visszagurultam az alsó parkolóhoz, és megnyugodtam, hogy valamit hagytak a pórnépnek is. Ugyan kerítések mögül, de a forrást meglehet nézni, és van ott egy olcsó fürdő is, ide még biztos visszajövök újra párszor rucival. 

 A medencék felett murvás út vezet fel a forráshoz és talán tovább is a ládhoz, el is indultam rajta. Megint csak a leírás szerint a láda egy közepes vastag fenyő tövében van. Hol voltam? Fenyőerdőben. De, legalább fiatalban, nem volt sok közepes vastag fa. Viszont bogarat sem leltem.  Visszafelé benéztem a snasszabbik fürdőbe, hogy a virtuális találat is meglegyen, és kicsit megkésve délben elindultam haza. Úgy terveztem 11-re otthol leszek, aztán anyuékkal megyünk Parádra.

Kimúltam, a többit holnap.

Tagság

Ma tagja lettem a GÖRDÖGÖK SE-nek, vagyis remélem, mert a tagdíjat siettemben elfejetettem otthagyni. Sok kérdést is meg kellett volna még beszélnünk, de Adri osztálytársai telefonáltak, hogy beteg, menjek érte, hát a beszélgetés abbamaradt, csak a kitöltött belépési nyilatkozatot hagytam ott.

Úgy egyedül, vagy barátokkal értem én nagyjából mit jelent az, hogy túrázunk, de sejtem egyesületi szinten ez kicsit más. Mondjuk nem tervezem, hogy minden eseményen ott leszek, de, ha a feléről tudnám legalább mit takar, biztos már többet beírtam volna idénre a naptáramba. Bár általában ezekkel az a legnagyobb baj, hogy mindig olyankor vannak, amikorra már valami tervbe lett véve. Ugyan már néztem a tervezetet, de az első "egyesületi túrám" mégis valószínű egyedül lesz. Ha minden igaz az Egri sportrepteret fogom lefülelni, és ha már ott vagyok azt gondoltam, most a kaptárkövekhez vezető utat is megteszem. Magáért a látványért is meg tehetném, de sajnos beteg a láda (pedig nemrég GEONEO-nak is ajánlottam), így ellentétes irányban fogok hegyet mászni, mégpedig a Nagy-Eged-et. Ügyesen  tervemet egy kérdés kapcsán el is meséltem, így máris élőben próbálhatom ki milyen túranaplót vezetni, biztosan nem ezért fogok túrázni, de nagy izgalomban vagyok.

Sajnos, a bogarakat még nem tudom útnak indítani, de azt hiszem egyszerre egy izgalom is elég lesz.

Dilemma

Múlt héten rendeltem egy Barátság bogarat.
A magyar oldalon alig van fen mozgatható láda (13), és ha közel is kerül valamelyik hozzám, mire lecsaphatnék rá már megelőztek és elvitték az Isten háta mögé kettővel. Amíg nem kellett felnézek a com-ra nem is gondoltam ott milyen lehetőségek vannak. Most, hogy már ott vagyok nagyon lázba hozott a bőség. Szóval gyorsan rendeltem egy dupla bogarat, kitaláltam mi legyen a feladata, már csak szépen meg kell fogalmazzam, le kell fordíttatnom, regisztráltatnom kell, a több nyelvű cédulákat fóliáztatnom is kell  és mind  a kettőt útnak indítani, ja és még az ügynökök sem az igaziak hozzá. De, előbb még meg kell, hogy jöjjenek.
Már most félek. Minden 3. bogárnak nyoma vész, azok közül amiket eddig már megnéztem. Ezt tudva nem is csodálom, hogy az eddigi egyetlenem tulaja amint magamhoz vettem e.mai-ben megkeresett. Nekem ugyan eszembe sem jutott megtartani, az első pillanattól kezdve azon agyaltam merre vigyem, hol lesz jó helye, ahová még el is jutok, de sajnos, nem mindenki így gondolkodik. Ráadásul, én szeretném az ország határain belül tartani, ami újabb problémát vet fel. A ládákat nem csak olyanok keresik, akik képben vannak ezen a téren (ahogy én sem voltam, vagyok), több mint a fele hagyományos ládába nem is helyezhető a ládaleírás szerint bogár, amibe igen, azok közül sok nincs jó állapotban, beázik, gyakran eltűnik. Még annak sincs könnyű dolga, aki jól akar bánni a bogarakkal. Abba már belenyugodtam, hogy az kincsek között kinder belsőn kívül nem látok érdekesebbet, de legyen a pálya ezen a téren a gyerekeké, a felnőttek csak gyűjtsék a pontokat, és nem utolsó sorban az élményt, de legyen bennük legalább annyi kurázsi, hogy nem hagyják elkallódni ezeket a plusz izgalmat nyújtó tárgyakat.
Minden esetre, már eszembe is jutott egy másik bogaras terv, ami biztos nem fog elveszni. ;)

Telik a szabadság

Már 4. napja, hogy itthol vagyok. Eddig szinte csak a net-et bújtam, igyekezetem minden lemaradásom bepótolni, leveleket megírni, játékos dolgaimat rendezni és már fáj a könyököm. Nem beszélve róla, hogy Peti is itthol van mától. Ideje kinti elfoglaltságot keressek. Mi is lehetne az? Kert nincs, kaparászni nem fogok, tehát egy kis séta. De, céltalanul? Ugyan már! Keresek kincset!

Most, hogy már a .com-al is ismerkedem elmerészkedtem odáig, hogy megnézzem mi van ott, ami a hazai oldalon nincs meg. Hát leesett az állam! De, kérdem én miért? Miért nem lehet hozzánk is feltenni azt a sok ládát. Most fordítgathatom le, mikor még az eredeti magyar szöveggel is félreértelmezek dolgokat. Szomorú.

De, ez van, ebből élünk, alkalmazkodni kell. 

Hihetetlen, de 4 éve kinyomtattam kulisz ládáit, csak amikor reggeltem, mondván úgy is friss leírásra lesz szükségem eltéptem őket, hamar meg is bántam, amikor láttam nem lehet már keresni őket. Most meglepetésemre pár ládát már helyreállított, gyorsan tervbe vettem a Holt Zagyva-t, és ha már ez a láda is fenn van a com-on (és nálunk nincs a közelben több ebben az irányban) megnéztem ott mit találok. Hát persze, hogy ott van. Gőzmozdony a vasútállomáson. És egy a főtéren is, ami épp betegeskedik, de megjegyeztem magamnak.

Kabát, sapka, sál, kesztyű, kis táska és irány a természet. Peti vásárolni akart menni, hát összekötöttük a kettőt. Előbb a vonatot kerestük fel, mondván az még Őt is érdekli. Nem lett szerencséje, vagy én vagyok magányosan jó kincskereső, mert nem leletük fel a mikrót. Fel nem adom, itt lakom tőle nem mesze, írtam egy levelet a tulajnak, és ha választ kapok holnap megnézem magamnak azt a kereket még egyszer. Ha már csibe-sárga dzsekim olajos lett, mielőtt kimosom még rákenek pár újabb foltot. 

Egy kis izgalom, egy kis vásárlás. Turi. (4 farmerrel tértem haza, remélem jók is lesznek rám.) Aztán különváltunk, én kiszálltam a Nefag telepen, Peti ment a Lidl-be. 

Végre egyedül. Szél, sár, és előttem átfutó őzek. 

Nem lesz itt semmi gond, lássuk a holt Zagyvát!

A multi első része a hídon 8 helyre fekete filccel felírt 8 betűs jelszó. Mit ne mondjak az Éva + Laci felírat könnyebben és többször meglett, de a jó jelszót is megtaláltam 4x. 

Keni háta mögött a puszta. Nem is látszik a sár, és nem is bántam annyira, persze féltettem a cipőmet, de hamar rájöttem ebben a helyzetben is jó vétel volt. Ahová léptem, onnan nem csúsztam tovább, biztonságos. Útközben egy vadész-szerű teremtménnyel találkoztam, de nála is csak távcső volt, gondolom madarakat figyelt. Én barangoltam (elhúlott állatok szőre, ürülék, és sok szemét között). Ilyenkor más arcát mutatja a puszta, de megvan a szépsége így is. Élő a holtban.

Hogy a telefonomról is essék szó, rájöttem mi lehet a baja. Nyilván fázik, betettem hát a nadrágzsebbe, és mindjárt én is vacogni kezdtem hidegétől. Ha lenne, mondhattam volna lefagyasztotta a tököm, de legalább működött amikor elővettem. Szerencsére nem volt olyan nehéz ez a terep, a térképen és a valóságban is egyeztek az utak, vagyis a mezőn kb. ott és olyan irányban látszódtak keréknyomok, ahol a térkép mutatta, és belátható volt a táj, hogy a távolságot se legyen nehéz megítélni. Telcsi nélkül azt hittem ide kellene bemenjek a dobozér, erősen el is gondolkodtam rajta akarok e én ezt? A kígyók biztosan téli álmot alszanak, de ez a sás még így is térdig ér!

A kijelzőre nézve hamar rájöttem nem kell kockáztatni, a láda még kb 20 méter, kulisz megkegyelmezett nekem. Logolás után indultam vissza, most már szembe-szélben, az igyekezetben jól ki is melegedtem. A gáton  eszembe jutott, hogy a malomszög kalandparkkal  még egyéb találatként van meg. Mikuláskor helyreállították a ládát, ha gyalog megyek haza pont mellette megyek el, itt az ideje, hogy valósé tegyem a találatot. A jelszavakat mindig feljegyzem, a virtuális pontokat íyg nem is kell felkeresni, csak a logfüzetből az utolsó pár betű kell nekem. Meglesz a mai két találat. 

Feltárva a rejteket láttam még időben jöttem, mert bizony ez a láda hamar megint beteg lesz. Az erdőben követ kezdtem keresni, hogy kiemeljem a dobozt a vízből, és még egy darabig biztonságban legyen, de az alföldi erdőkben nem olyan jellemző a kő, pláne lombhullatás után. Helyette a szemét között hullámpalatető darabot leltem, ez még jobban megfelel, a helyet kevésbé tölti ki, de megemeli a dobozt a vízszint jelentő növekedése nélkül. Az elsősegélynyújtás után irány haza. Ott valahol a toronyház mögött, nem mesze, már meleg és ebéd vár.

Az út egy híddal kezdődött, azzal is ért véget. Nem tudom mennyire szabályos a vasúti hídon gyalogosan közlekedni, de szerencsére éppen nem jött vonat.

Felmelegedve vettem a bátorságot, és írtam kulisz-nak is egy levelet. A holt Tisza nincs fenn itthon, a fordítás nem egyértelmű, ugyan már jártam arra, de nem akarok ennyire segítség nélkül menni, hátha küld nekem egy magyar leírást, vagy újra felteszi a .hu-ra, esetleg vele mehetek a következő ládaellenőrzéskor. :)
Egyébként nem értem a com miért nem kér jelszót?

Leltár

Január. 

Egész hónapban elérhető árú, közeli lakóhelyet kerestem, néztem. Számoltam, terveztem, próbáltam felkészíteni magunkat, az új gyaloghídon való első átsétálás után megbeszéltem, és az új tervek szövése alatt nem folyt az orrom. Hittem is, meg nem is, hogy sikerül, de akartam.
Robi és Szilvi eljegyzéssel bizakodva kezdte az évet.

Február. 

Megkaptam a 2. Hepatitis oltást. Minden tesztem negatív másodszorra is, sem AIDS, sem máj gyulladás, sem egyebek.
Ügyvédnél jártam, rózsaszín köd elszállt, Adri iskola bálján már kilátástalanul ücsörögtem, de a tombolán nyertem egy szál kolbászt és 10 tojást (másnap finom rántotta készült belőle).

Március. 

Adri 11 éves, hörcsögöt kért (kapott is).

Nagyon nincs pénz, házi-beteg ápolást vállaltam. Oda-vissza 20 km, alkalmanként kb. 2 óra, 2000 Ft. Kétnaponta kiadni rengeteg, de bevételnek nem sok, és talán ha meglesz 10 alkalom. (2 hónapot jártam Évikéhez, és a végén születésnapján vele haltam.)

Április. 

Nevesincs, szükségtelen, kiábrándító továbbképzéssel indult, ahol megtudtuk mennyi mindent csinálunk másként mint kellene, hogy a betegnek beadott kemoterápia használjon is. Hiába való a beteg szenvedése, bizodalma, hite, ha "mi" szarunk az egészbe, és csak felesben gyógyítunk. Ez van, ez nincs, ennyit tehetünk, virágozzék a hospice.
Húsvétra nagyüzemi tojás festésbe fogtam.

Festészet. Azok a képek élnek (a festő nyáron meghalt, nem tudtam elköszönni tőle).

Hó végén, Bence ballagásán összejött a család fele, végre valami jó is történt.

Május. 

Utolsó iskolai anyák napja, lányos anyukák végig sírtuk, de még a fiúsak közül is páran.

Megvan a 3. teszt/oltás is, szintén negatív, de hogy kerek legyen a világ végre kiderült hasnyálmirigy- és patkóbél gyulladásom van, lehet diétázni (a gyomortükrözés nem olyan mint az orális szex).
5 éve lejárt a nővér kártyám, már télleg ideje érvényesíteni, mielőtt kirúgnak miatta, mikor itt a munkahelyi buli  "várva-várt" napja.

Június

Erdély. Gyönyörű volt. Ha eltévedtem volna, nem kerestem volna a hazavezető utat, lettem volna remete. Felejthetetlen.

Megszületett az első alom, 6 pici rizsszemecske. 

Elkezdtem biciklivel munkába járni, az ember mindenre képes. Én körbe fogom biciklizni a Balatont, akár elhiszi valaki, akár nem, nem a sok felületes, igénytelen, magamutogató véleménye számít. 

Rita férjhez ment. Meseszép esküvő volt. Kívánom, neki sikerüljön minden amit megálmodott.

Csortosok találkozója. Van akit az unokatestvéreim közül még nem is láttam, és a többieket sem mostanában. Eltávolodtunk, vagyis nem tettünk semmit azért, hogy közel maradjunk egymáshoz. Sajnos, de most tettünk egy lépést előre.

Július

Palóc nap. Egy önfeledt beszélgetős családi-baráti nap, finom ebéd, erdő, hagyomány.

Balaton. Pár nap együtt családdal, barátokkal, séta erre-arra, de főképp várakozás a következő biciklis hétre. 

Egy hét biciklin. Csak én akartam, család, barátok, de még a betegek is lebeszéltek róla. Mindenki kérlelt, ne menjek, valami bajom lesz. Még az időjárás is necces volt, de mennem kellett, valamit megtenni magamért. Büszke, de főképp boldog vagyok amikor ezekre a napokra gondolok.

Augusztus

Megleltem az első geoládám, de kölcsön bringával nem tekerek többé. Egy ilyen rossz döntés tönkreteszi az örömöt.

36/37. Az előző hét befogadóvá tett, merésszé, és talán követelőzővé is, ahhoz, hogy megakarjak kapni dolgokat. 2 évet zártam le ezen a napon, reméltem több is lesz, mint lezárás, de már ez is csoda volt.

20.-át Dobogókőn kirándulva töltöttük, ugyan egy ládát sem találtam, de nagy élmény volt.

Újra Balaton, Peti kollégáival. Végre a vízbe is bementünk.

Szeptember

Újabb továbbképzés. 69 pontos. ;)

5. osztály. Hú, mi lesz még ebből. Fejetlenség az egész, minden másként van, mint év végén mondták.

Gulyás-fesztiváloztunk.

Elkezdtem hastáncot tanulni. Érdekes, könnyebbnek gondoltam. 

Letört az egyik fogam, irány a fogászat. Ha már ott vagyok másik 2-ben is tömést cseréltek, sikerült lebeszélni doktornőt az érzéstelenítésről.
A káli lovas nap is gazdagította leltárom.

Október

Babanézőben jártunk Dinkánál, a kis Kitti tünemény, gyönyörű, nyugodt baba.

Nálunk már havazik, és rögtön egy Hógolyó pottyant hozzánk.

Szilvásváradra már vele mentünk, az Ősember barlangban kicsit lenyugodtam. 

Első találka a Gördögökkel. Az eső kicsit lerövidítette a túrát, de megérte. 

November

Mindenszentek, gyertya gyújtás, emlékezés. 

És, újra Pilis. Láda ugyan megint nem lett, de már maga a kirándulás is megérte, viszont sikerült találkozni Koppánnyal, és Gáborral is.

A BK 5. évfordulójára szervezett versenyen 4. lettem. Juhééé.

December

Mikulás mindenféle formában, itthon 3*, isiben, Gördögökkel, és a ládászokkal is. Végre én is adhattam valamit.

Újabb munkahelyi party, leírva tűnik csak fel, hogy idén kétszer is mímeltünk.

Dobogókőn fényt vártam, bár nem tudom mit kezdenék vele.

Karácsony. Idén kék-fehér fával, kicsit könnyebben, gyertya öntéssel, és mézeskalács sütéssel fűszerezve.

Szilveszter. Az előző buli is Pécelen volt, hasonlóan jó hangulatban temettük az ó-t, nem tettem fogadalmat, nem ígértem semmit, csak kértem, hogy legyen erőm tenni amit kell. Volt. Idén kérni sem tudok, csak vegyem  észre a szépet, és tudjak örülni neki.

3x túráztam a Pilisben. 

4 napot töltöttem Erdélyben.

KÖRBE BICIKLIZTEM A BALATONT.
Többször kirándultunk mindenfelé, nyársaltunk, sütögettünk.
Voltunk születésnapokon, eljegyzésen, esküvőn, ballagáson.

Hastáncolni tanulok. 

Megtaláltam 15 ládát (+4-et csak kerestem).

Elköltöztettem egy vándor bogarat.

Rejtettem egy Mikulás ládát.
Van egy facoin-om.

Betömték 3 fogam. 

Megtudtam milyen a gyomortükrözés, és hogy a hasi uh sem fájdalmatlan. 

Idén tavasszal még nem kell bántatnom az orrpolipjaimat.

A Nőgyógyász viszont kínos kérdésekkel zaklat.

Megszámolni sem tudom mennyi kedves betegem nem áll már meg többé a pultom előtt, de csak 2 baba született.
13* jártam kozmetikusnál.

12* festettem a hajam. (Mire jó egy naptár.)

Szex, sajnos ezt naptár nélkül is megtudom számolni.
Fogytam, híztam, de most megint apadok.
Volt pár manikűröm, de kiestem a gyakorlatból.
Olvastam pár könyvet, de a Gyűrűk ura 3 kifogott rajtam, fél év alatt a felénél tartok. 

Kerestem nettó 1028186 Ft-ot. (+ kaptunk a kormánytól -vagy kitől- 25000-t, pont karácsony előtt, amit inkább ne is adtak volna, ha másnak nem adtak, nem csak mi dolgozunk.)

3 napot voltam Tp-n.

Túlóráztam 4820 percet (80 óra = 10 nap), lecsúsztattam 3880 percet (64,4 óra ~ 8 nap), maradt 940 perc (15,6 óra ~ 2 nap) pluszban, amit soha nem fognak kifizetni, mondjuk jobb szeretném kivenni (egyébként többnek gondoltam). 

Visszaolvasva betűk-számok sokasága, pedig volt sok ismerkedés, váratlan kedves gesztus, várakozás, rácsodálkozás, meglepődés, próbatétel, öröm és boldogság is, ami lehet nem jön vissza a sorok közül, de én éreztem. 

Rosszabb ne legyen!