Nem kell messze menni ...

egy kis szépségért:Az utcánk végén is megjelent az első Hunyor.

A szomszéd lépcsőházban pedig embernyi nagyságú pozsgást láttam, ráadásul virágzik, és nekem ez is újdonság.

és egy kis izgalomért: Remélem az esti sétáltatás alatt Hógolyótól megmentett cinke életben marad. (Én csak egy kicsit simiztem meg.)

A nyereg bűvöletében újra Pesten, de korában kelve belefér egy manikűr is.

Ha belefér, belefér.

Az újabb utazás apropója pedig megfázásom ellenére az Utazás Kiállítás,

és a Bringaexpó.

Igen legatyásodott állapotom miatt és mert tanultam a tavalyi esetből nem igyekeztem minden standról zsákmányolni valamit. Azt nem mondom, hogy nem is nézelődtem, vagy visszautasítottam volna a finom kóstolókat, de nem töltöttem ki minden kérdőívet, nem vettem el prospektusokat, csak célirányosan a térképekre utaztam. De abból sem mindegyikre, ami nem volt elég részletes inkább visszaadtam, mint eldobjam, vagy hazáig cipeljem, és ott kerüljön hasonló sorsra. Ma óvatos duhaj volta, de a tavalyinál kevesebb kiállító között is megleltem a számomra érdekes színfoltokat, még ha nyakpánt gyűjteményem sajnálatosan nem gyarapítottam.

Idegenvezetve a világnap alkalmából

Címszavakban: Indulás vonattal 7.15-kor, találkozó 10-kor a Vasarely múzeum előtt, korokon átívelő 3 órás séta Óbudán, a Bálnától induló 15 órás buszos városnézésig pedig szabad foglalkozás, majd spuri a vonathoz, és haza.
Kicsit részletesebben:
Óbudai séta.
- Vasarely múzeum. Op-art. Hát ez az amire sajnáltam volna fél órát (pedig gyerekként még ámulva néztem a fekete-fehér kuszaságból előbújó alakokat), de nem mentünk be képeket nézegetni, csak a művész életútjáról halhattunk pár mondatot, hogy a majdnem jelenből induljunk visszafelé.
- Szentlélek tér. A pestis járványból való megmenekülés emlékére emelt impozáns szobrot viszont kár lett volna kihagyni. Azonban bevallom a szentek (és a zászló) ismertetéséről megléptem, és míg körbejártam a szobrot megkerestem az ide rejtett geoládát. (Lett volna több kereshető is, de csak idehaza vettem észre, hogy a telefonom nem minden lehetőséget mutatott meg. Pedig, rettentő sok időt vett igénybe a folytonos betöltögetés az offline-ba mentés ellenére is.)

- Zichy-kastély. A térről éppen csak párat lépve nem is sejtve hová lukadunk egy kapualjon át érkeztünk meg a belsőudvarra éppen a főépülettel szembe. Annak ellenére, hogy itt 3 múzeum is helyet kapott, és hivatal, meg esküvőket is tartanak az udvaron nem mondanám rendezettnek, amit főképp a kapualjnak otthont adó és a bal oldali épület lepusztultsága okoz. Pedig ....

- Városigáz elosztóállomás. A térre visszalépve, éppen csak jobbra fordulva máris a műjégpálya mellett találtuk magunkat. Furcsa kontraszt, de a kettő egy. A pálya közepén az egyedüli meghagyott elosztóállomás abból a korból amikor még gázzal világítottak a köztereken.

- Latinovits Zoltán szobra. Még mindig nem léptünk összesen 100-at, és máris újabb érdekesség. Egy elkapott pillanat a művészről.

- Várakozók. Varga Imre kuncsaftra várakozó párizsi utcalányokat ábrázoló szoborkompozíciója más felállásban megtalálható Siófokon és részlete Los Angelesben is. Népszerűsége ellenére a lányok nem tűnnek prostiknak, és örülök, hogy végre képet is tehetek fel róla, mert az itteni találat már a Duna-túrán megvolt.

Herrer Pál szobra. Ő volt Óbuda első, és egyben utolsó polgárestere, az is csak 1 évig.

- Aquincumi erődített tábor keleti kapuja. Méterben alig mérhetőt, de időben nagyot ugrottunk visszafelé, és itt kapott értelmet számomra a nap mottója: "A gondolat 30, a tett 25, és a szervező 165 éves." A most bemutatott terület pedig majd 2000. Hihetetlen, és én ebbe még soha nem gondoltam bele, pedig mi még tanultunk Aquincumról, Attiláról és mégsem esett le, hogy ez majdnem Jézus kora, és sokkal-sokkal előbb vagyunk, mint a honfoglalás. Mondhatni innentől számítjuk az időt, és ezek között a kövek között már akkor is éltek emberek. Mit éltek? Virágzó városaik voltak, termeltek, kereskedtek, sokasodtak, háborúztak, nem is beszélve az őket megelőzőkről, akikről még nem szól írás. Megdöbbentő.

- A légió nagy fürdője. Nem is gondoltam mit rejt a Flórián téri aluljáró. Régi és új egymáson.

- Faluház. Kis ugrással visszatérve a jelenbe távolról megcsodáltuk az ökopanelt. Némelyik község nem számlál ennyi lakost, mint ez a zöld-fehér társasház.

- Szt. Flórián szobra. A felújított fogadalmi oltár 60 év után került vissza majdnem a régi helyére. Bevallom innentől hiányosak az emlékeim, főképp a magyarázatokat illetően, de továbbra is fényképeztem.

- Református templom, és parókia, Melyek helyén a középkorban királynői/hercegnői palota állt, és nincs kulcslyuk.

- Klarissza kolostor. A romok egy iskola udvarán szabadon vannak, de a közönséges járókelők elől kerítés zárja el őket. Kétszárnyas fa főoltárát a Szt. koronával együtt külföldre vitték, és még ott is tartják. A hátérben látható a Goldberger múzeum.

- Kéhli vendéglő. Ha jól emlékszem a városrész egyetlen olyan épülete, ami építése óta megtartotta funkcióját.

- Kereskedelmi és vendéglátóipari múzeum/Krúdy Gyula háza. A munkássága alatt nagylábon élő író élete utolsó 3 hetében élt itt.

- Szt. Péter és Pál templom, valamint a főplébánia. Sajnos bekukucskálni ide sem lehet, de biztos nem csak a MáriaZell-i kegyszobor másolat miatt. Helyén már Mátyás korában is templom állott, aminek falai közé temették Bonfinust.

- Lélekharang. A Magyar hazáért elesettek emlékére.

- A Klarissza rend íródeákjának a háza. Nekem már az is hihetetlen volt, hogy férfit alkalmaztak, de hogy ez lenne a legrégebbi lakóház a környéken is lehet csak tévesztés részemről, azonban a neten nem találok hozzá segítséget.

- Zsinagóga. Az épület ma a TV birtokában van, de újra aktív zsidó vallási élet színtere.

- Árpád-híd. Úgy emlékszem az egyetlen híd melyet nem robbantottak fel a II. világháborúban. Igaz még nem is készült el akkora, de pillérit előrelátóan építették, hogy a 2x2 sáv között 2 pár villamos sín is elférjen.

Tartalmas, és a leírtaknál sokkal többet adó 3 óránkat én mint nem éppen történelem kedvelő is köszönöm a sétánkat vezető egyesületi társunknak Bodnár Lajosnak.

Szabad foglalkozás: Séta a Margit-szigeten.
A szabadság relatív. Másfél óránk volt elérni a bálnától induló buszunkat, tehát nagyon nem andaloghatunk, de ami az utunkba esett legalább ránéztük.

Le nem mértük (Sőt ko. sincs, tehát ellenőrizni sem tudom.) és volt szélesebb törzsű is (igaz földhöz közel elágazó), de őt megölelgettük. 

Buszos városnézés. Eleinte fényképeztem, de mozgó járműből, ablakon át, ráadásul a belső ülésből nem volt sok értelme, ezért inkább csak figyeltem, és bántam, hogy nem indítottam el a hangfelvételt, mert ezt a mennyiségű információt mér tényleg nem voltam képes befogadni. Hallottam, láttam, és már kapcsoltam is a következő érdekességre, hogy legalább értelmezzem a szavakat, ha meg nem is jegyzem őket. A vezetőnkre azonban nem lehetett panasz, ismertetése érdekes volt, még ha én a 90 percből csak annyit tudok visszaadni akkor is, hogy végig mentünk a három stílust egyesítő Andrási úton, voltunk az állatkertnél, Hősök terén, a Pesti rész majdnem minden második épületről hallottunk érdekességet, fölmentünk a várba (számomra ez a rész volt a legérdekesebb), és sok van amit érdemes lenne gyalogosan alaposabban is szemügyre venni.

Hazafelé induló vonatunk elérése Rácz Petinek köszönhető, de eddigre én már kellőképp a megfázás áldozata voltam, és csak remélem nem fertőztem meg mindenkit az érdekes nap folyamán.
Idehaza forró sós fürdővel, infralámpával, és a házipatikában fellelhető szerek elfogyasztásával próbáltam gyógyulni, de már láttam a héten táppénzen leszek.

Még pár kép.

Biztos bálna támadás áldozata. B3, vagy inkább C?