Sűrű nap

Adri járt nálam. Nem gondolta, hogy jövet jól el is ázik, de sikerült neki. Gyerekruha nincs raktáron, csak munkaruhát tudtam ráadni, amiben igazán jól festett. Remélem nem nővérke lesz, de jó lett volna a pultban a helyemen lefényképezni, amit csak odahaza engedett meg. Érthető, 3x nagyobb nadrágban Én sem rajonganék az ötletér (egyébként, már rám is nagy).

Munka után babanézőbe mentünk, de előbb egy másik csemete is szeretgetésre szorult. Anikó rozsdásfarkút talált az úton. Azt mondja a postásautó ablakának repülhetett neki. Megitatta, bélelt kosárba tettük a kertben, és reméltük, hogy hamar ébred a sokkból, amíg macska nem jár arra. Lába, szárnya nem volt törve, bíztunk benne mire hazaérünk már kirepül a kosárból, de azért szívesen simogattuk volna.

Petiéknél aztán volt részünk ebben is. Simizhettük, puszilgathattuk, rázhattuk a popóját a nem is picuri Borinak. Az egész gyerek gyönyörű, de a haja a legcsudásabb. 4 hónapos tündérke, de már akkora, hogy fonni lehetne. Néha a hangját is megmutatta, de nagyon barátságos manó, észre sem vettük, hogy majd 3 órát gyömöszöltük.

A végére maradt még egy élvezet, pont a Tiszaföldvári TB motel mellett vitt utunk, igaz Nekem már megvan, de Imrének segítettem. Amikor Gáborral kerestük sem hittem, hogy ott van, most meg egyenest értem is, miért nincs itt TB. Szept. 30 óta rajtunk kívül 1 kesser járt erre, bogár is csak látogatóban (nem értem, hogy járhatott ott a bogár, mikor kesser nem reggelt hozzá), véletlen sem megpihenni. Igénytelen hely, még igénytelenebb rejtés.

Hogy az igénytelenséget fokozzuk (nem tudtuk előre, mi vár ránk), megálltunk a Farkas pékségnél. A péksütemény finom volt, de sem tűzvédelmileg, sem tisztaságilag nem ellenőrzik ezt a boltot. Pókháló, bogarak, csüngő vezetékek, luk a falban, koszos ablak, minden egymás hegyén-hátán-mellett. A pék termékeit nincs hét, hogy valaki ne dicsérné, de a tálalás nem az erőssége.

A roszdásfarkú hazaérve nem volt a kosárban, remélem megtalálta a családját és már velük repül.

Pille torta Gyereknapra.

Annyira bejött a pillecukor, hogy gyereknapra is felhasználtam a tortához. Na, nem mintha szokott volna erre az alkalomra torta lenni, de valami sütire csak szükség volt, hát torta lett.
Legelőször elkészítettem a pille cukrot, ugyanúgy, mint a Balcsi előtt. Pont úgy, még a sót is kihagytam megint. Viszont kevesebb olajat tettem a papírra, de vastagabb rétegben könnyebb volt elválasztani egymástól őket, valamint fehér helyett kék színű lett a natúr, ízesítetlen, és a dekoráláshoz szaggattam szív, kör, és virág formákat is, a kockák mellé.
A 2 (16 cm.-es) torta alapja a 6 tojásos piskóta tészta 33x32 cm.-es tepsiben sütve, majd ebből 4 egyforma karika kivágva.
Krémnek 5 dl. Hulala tejszínt vertem fel 3 cs. habfixálóval.
Az alsó lapra ujjnyi vastag rétegben habot kentem, majd rápakoltam az apróra darabolt pillecukrot, amit újabb ujjnyi réteg hab követett.  A második tésztára vékonyabb hab réteg került, amint a torta szélére is. A tetejüket még megszórtam a pillecukorral, és kíváncsian vártam a tortavágást.

(A gyerekek magában szívesebben ették volna, de szerintem finom lett. Különben is, maradt meg jócskán a tálban cukor, ehettek kedvükre.)

Balatoni 8-as 4. nap. The End.

Hogy a célba együtt érkezzünk Adrival 8-kor elindultunk Balatonfüredről (Nem a sietség miatt, de nekem is sikerült belilulnom. A hátsó csörögést figyelve úgy rámásztam egy -szabályosan- parkoló autóra,  ahogyan a nagykönyvben meg van írva.), sőt Csopakon sem mentünk le a faluba. De, Almádiban megálltunk nézelődni, fényképezni, először kedvemért a Platán fák alatt,

majd a 0-ás kőnél,

 de kitértünk a szeles mólóra is tenyérjóslásra, beszélgetésre, viszont a csoportképről lemaradtunk.

Akarattyán egybeértünk egy gyors ebédre, de Mi innen is előre siettünk és Aligán is bevállaltuk a könnyítést. Emlékeszek a tavalyi kaptatókra, lenn csak a végén kellett tolni, de ha megint odafenn megyünk végig tolhattuk volna, így is jól esett a Világos előtti jégkrém, és még korán van, nincsenek nyaralók, nyitva voltak a kapuk. Egyszóval, szerencsénk volt, Világoson a Csók István Sétányon pedig már újra együtt voltunk, és nem csak a fénykép kedvéért.

Innen maradt is együtt a csapat, a Sóstói kiindulópontra együtt gurultunk be. Előttem Levente tekert, neki még korai volt a megérkezés, nem is hitte el, hogy már a végére értünk, pedig megvolt a kör, 214 km., 1318 m. emelkedés. Voltak velünk öregebbek, fiatalabbak, volt aki sérült, volt aki elveszett, de a végére mind éppen, egészségesen beértünk.

Jó út volt. 

Amíg a felnőttek felpakolták a bicikliket a gyerekek még játszottak, de 4-kor már úton voltunk hazafelé, és 7 után nem sokkal megérkeztünk Szolnokra. Visszafelé nem vagánykodtam, beálltam Imréék közé, és jöttünk konvojban Dunaföldvár felé. Oda 5 óra, 300 km., vissza 3 és fél óra, 200 km., össz. fél tank benzin. Hosszútávon jó fogyasztás, de városban sajna 300 km.-t sem mindig megyek 40 l.-rel. 

Balatoni 8-as 3. nap

Az éjszakai vihar gyorsan elvonult felettünk, reggelre már csak az eső illata, és néhány csepp maradt belőle a fákon, füvön. Kellemes idő ígérkezett, és Mi ezt a reggelt is vásárlással kezdtük volna, ha nyitva lett volna bármi is. Tudtuk, hogy Pünkösd van, de 1 éve is volt nyitva kisbolt. Most nem volt mázlink, csak tegnapi rétes, 1 pár virsli, jó reggelt szelet, meg joghurt. A mai nap sem ígérkezett nehéznek, bátran nekivágtunk ennyivel. Az elejét jól meg is húztuk, mentünk 20 fölött is. Ennyi gyerekkel nem gondolom Én ezt jónak, de ha akarják menjenek, Én inkább lassabban haladtam Adrival. Ugyan így Neki is meg kellett állnia a ládáknál, de nem hajtottam ki, és 60 km.-t kellett csak tekerni, volt idő nézelődni, beszélgetni.
A Fonyódligeti Nagyboldogasszony templom csak 50 m.-re volt a bicikliúttól, 5 perc alatt visszaértem Adrihoz, még annak ellenére is, hogy a rejtés nem az Én magasságomhoz volt igazítva, és az épületre elsőre nem mondanám, hogy templom.

Pár sarokkal odább a Balatonboglári Nagyboldogasszony kápolna is útba esett, de a találat már nem. Hiába voltam jó helyen, és tapogattam körbe a rejteket, nem találtam meg a kincset.

Úgy tűnik ez a nap a kápolnákról szólt, mert  a Lellei reggeli előtt megint egy katolikus következett, ahol újra másznom kellett, de ez legalább meglett.

Lellén aztán koppantunk. Az egész vásártér kihalt volt, örültünk, hogy egy fagyist nyitva leltünk, és legalább ennyivel adtunk egy kis kalóriát az izmainknak, hogy Szárszóig kitartson az erőnk. Szerencsére itt már volt élet. Míg kisült a hal, és a pizza elmentünk léghokizni. Pech, épp elromlott, pedig gyűjtöttem rá a 100-asokat. Nem sok választásunk maradt, visszatértünk a büféhez. A halam korábban elkészült, Adri is majdnem azzal lakott jól, de míg a pizzából is csipegetett elmentem a boltba ugyancsak nosztalgiázni, egy kis rózsaszín kalácsért reggelire.  Ez a bolt ugyan nyitva volt, de kifosztva. Se kenyér, se kalács, se zsömle, se tejföl, innen sem lesz holnap reggeli. Mikor visszaértem Adri gondolva a vacsorára ép elrakta a pizza nagyobbik felét. Sereghajtóként vágtunk neki a Szántódi rév felé vezető útnak, de alig pattantunk nyeregbe már le is szálltunk róla. Megjavították a léghokit. Az ebéd is jót tett a  kedvünknek, de igazából a játék, és velejáró nevetés, ami az órás pihenő után újra lendületbe hozott bennünket. A kompig meg sem álltunk volna, ha a bicikliúton parkoló autó lefényképezését kihagytam volna.
Ez úton is köszönet JOJ-515 sofőrjének. Tiédtől nagyobb autókkal is betudtak állni párhuzamban, de Rád nem vonatkozik a kresz. Nem elég a sok gödör, pukli, a bicikliúton kóválygó gyalogos, még Te is kellesz oda. Pedig baszki, még helyi is vagy.

Ha már szünet, Adri zenére gyújtott, de hogy tudjon fényképezni korábban letörölte őket, 2 maradt, most ezeket hallgatta felváltva. Én meg reménykedtem hamar lemerül az aksi, de legalább Szántódra gyorsan elértünk, és a kompon csend volt.

Tihanyban megszavaztunk egy kis desszertet, Adri fagyit Én palacsintát kívántam. Én voltam a gyorsabb, és míg Ő is elnyalta, hosszú naciban lévén adtam még egy esélyt a Révből-révbe rejtésnek. Először a 2 nappal korábbi irányból közelítettem meg a fűzfát, de hamar elértem a vizet. Sajnos másodszorra sem voltam szerencsésebb, de legalább már láttam a fát, és azt is, fölösleges a harmadik próba, mert teljesen körbeveszi a víz. Hiába a hosszú naci, vagy mezítláb megyek be, vagy gumicsizma kellene. Mivel az első kizárt, csizma meg nincs a tarsolyomban, így jártam.

Ma Mi is a könnyebb utat választottuk, és elhúztunk jobbra az autóúton. Itt is voltak kisebb emelkedők, de nem vészes mértékben, és ennyi kell is egy napra, mielőtt gyorsan beérnénk a célba. Szerintem Balatonfüreden mivoltunk az utolsó befutok, de még annak ellenére is jó időben voltunk, hogy a parton nézelődtünk is egy jót. Mivel a vacsihoz még korán voltunk gyorsan letusoltam és nekivágtunk a strandnak. Adri előbb a Balcsiban akart megmártózni, de nyilván nem jó felé indultunk, vagy találtunk érdekesebbet és már nem volt értelme tovább keresni, így csak a zuhany maradt neki is mint ázási lehetőség. Előtte azonban jártunk a mólón, ahol nem hittem, hogy ilyen könnyen meg lesz a találat,

és a parti sétányon néztük ámulva, hogyan készül el egy spray festmény. Több nyaralás alkalmával volt már részünk ilyen élményben, mindig ki is választottuk a nekünk legjobban tetszőt, de a vásárlásról most is le kellett mondanunk (a zsebpénz viszont gyűlik).

Mire visszaértünk a többiek már túl voltak a vacsorán, de hagytak nekünk is egy kis chilisbabot, amit megtoldottam az ottholról hozott pillecukorral. Nem csak a gyerekek körében aratott osztatlan sikert. Igaz a sütéshez már nem volt elég (3 napja rájártunk), de duzzogva így is megették egy szempillantás alatt, a 2 l.-es doboz tartalmát. Nekem már csak a fizetségen kellett agyalnom, hogy mivel kárpótoljam Imrét, amiért egész este a biciklimet javította (a tegnapi fennakadás óta további küllők tűntek el, és 5-öt kellett cserélni, 1 hely még üresen is maradt, meg a nem kicsiny 8-ast kicentírozni -elvégre Balatoni 8-ason voltunk, hát Én tettem a biciglire is egyet, ami persze nem jelenti azt, hogy ettől könnyebb dolgom lett volna tekerés terén). Gondoltam felmegyek a boltba, és hozok sört, de mindent vettem csak azt nem, és még a kért kapucsínóját is elfelejtettem, maradt a kreativitás. Izomlazító, testápoló, izületi gyulladás csökkentő krém, és egy jó kis kéz/kar masszázs. Mit mondjak, nem egy bevállalós fazon, 2 percig sem bírta.

Balatoni 8-as 2. nap

Reggel kipihentem ébredtem. Szerencsére sem a fülem, sem az arcom, homlokom nem fájt, amíg a többiek szunyáltak folytathattam a koordináták bepötyögését. A bolt úgy is csak 7-kor nyitott, addig  legalább csendben kihasználtam az időt. A 9-es indulásig sikerült mindenkinek felébredni, felöltözni, sőt meg is reggelizni, de időnkből még rétes vásárlásra is futotta, hogy felkészülten vágjunk neki a mai napnak. Míg kiértünk Badacsonyból volt pár dombocska, de a mai napra nem ez volt várhatóan a jellemző. A csapat választhatott, a bevállalósabbak felmehetek a Szigligeti várba, a lustábbak maradhattak lenn a réten. Én  még korábban meglátogattam Badacsonytomajon 2 ládát. Ők a hu-n multiként vannak fenn, de jelenleg nem kereshetőek, a com-on viszont 3, vagy 4 különálló ládaként, nekem csak 2-re futotta közülük, de nagyon jól esett, hogy végre lelek is valamit. Először a templomot jártam körbe, és bár a környékét takarították, azt hiszem sikerült észrevétlenül megkeresnem és visszarejtenem a fiolát.

1 sarokkal arább a megkínzott állatoknak állítottak emléket. A leírást csak akkor olvastam el, amikor odaértem, meg is lepődtem mi a rejtés apropója, de egyet értek a rejtővel.

Szerintem ez egy olyan "mozgalom", aminek hirdetnie kell a környezetvédelmet, tennie kell a vadon élő állatokért, a védett növényekért, és össze kell hozza azokat az embereket, akik szeretik a természetet, és együtt próbálnak élni a többi földlakóval. (Ezzel ellentétben Magyarországon nem ilyesmit tapasztalok, ami általánosságban, az a Geokessing-ben is érezhető. Gondatlanok, felelőtlenek vagyunk, szemetelünk, önzünk.) Láda pedig nem csak olyan helyre való, ami történelmileg, vagy földrajzilag különleges, az emberi értékekre sem árt felhívni a figyelmet.
A csapatot még a Szigligeti vár alatti pihenőn utolértem.

Indulás után le is maradtam tőlük. Nem jól rögzítettem a gumipókot és feltekeredett a hátsó tengelyre, szerencsésnek véltem magam, hogy csak 1 küllő mínusszal megúsztam. Bár idénre nem nyomtattam szintrajzot, de emlékezetem szerint emelkedő nagy már nem lesz, Imre majd estére megnézi, addig biztosan kibírjuk mindketten így. Keszthelyen tartottuk a második pihenőt, de előbb  a Maraton miatt tekeregtünk kicsit a városban. Több kereszteződésben találkoztunk a futókkal, akik már  fele távon túl voltak. Volt akin látszott jól bírja, de volt akit saját maga veszélyeztetése miatt kiállíttattam volna, és bár Én biztos nem fogok ilyesmibe kezdeni elismerésem az övék. Beszélgettünk olyanokról, akiket ismerünk és bevállalnak ilyesmit, de ezzel sem került közelebb hozzám a futás. Annál inkább a mai ebéd. Hívtam Lucky-t, de nem vette fel, így a nosztalgikus velős pirítósom "egyedül" kellett elfogyasszam. A bazárok között nézelődve Adrinak még megvettük az emlékkarkötőt, de a fagyival már sietni kellett, hogy a csapattal tudjunk tartani a Balatonmáriafürdőig tartó trappban. Én még a csücsökben készítettem egy fotót,

kitértem a Csicsergő félszigetre, de rövidnadrág-csalános párosításban ez a láda sem lett meg. Máriafürdőre már együtt érkeztünk meg, a strandon múlattuk kicsit az időt, volt aki csak napozott, de voltak, akik a vízbe is bemerészkedtek. Én a pancsolással megvártam a Balatonfenyvesi tábor strandját.

Azonban mielőtt megérkeztünk kicsit betértem a sínek közé. Érdekes volt. Én még utaztam ilyen vonaton. Emlékszem, ettük a párizsis szendvicset, ittuk a teát, és énekeltük a Mint a mókust, meg a többi úttörő éneket. Ma pedig itt várja az elmúlást, ami már nincs messze.

Mielőtt megvacsoráztunk volna ki is mentünk a partra, és bár 5-6 m.-ig a partmenti víz vöröses volt belemerészkedtünk. Nos, hideg is volt, nem csak vörös. De, jólesett, ahogyan a vacsora is. Ma paprikáskrumplit kaptunk, és voltam olyan jól, hogy nem felejtkeztem el az otthonról hozott islerről sem. Kicsit megpirult némelyik, de kivoltunk éhezve már az édességre is. Este Wifi jelet keresve feltérképeztük a tábort és a partot, de csak a vihar előszelével találkoztunk. Szép volt, és pihentető álmot hozott.

Balatoni 8-as 1 nap.

5-kor ébredtem, próbáltam csendben letusolni, rámolni, de kíméletből inkább a térképet tanulmányoztam, és átnéztem a ládaleírásokat, hogy a többiek alhassanak még egy  kicsit. A 7 órás ébresztés után azonban nem volt mese, pakolásznom kellett, egyik táskából ki, másikba be, biciklire fel, kocsiba, utánfutóra, mi hová volt való. 9-re pontban kész is voltam, sőt reggeli közben még pár koordinátát beírnom is sikerült a GPS-be (csak elmozdult a kártya, szerencsére).
Nem számoltam, de Imre szerint 45-en voltunk, kik ittuk a szavát, és ki jobban, ki kevésbé felkészülten, de már nagyon vártuk a rajtot.
Mivel nem volt kötelező együtt haladnunk, csak ezen az első strandig tartó rövid szakaszon volt együtt a csapat, de a fényképről úgy látom nem csak a két fényképész, és Mi Imrével hiányzunk.

Ekkora már túl voltuk az első baleseten (Ildikó jó mély sebet szerzett a jobb tomporára), és az első ládán. Vagyis bocsánat. A láda nem lett meg. A kikötőben akkora volt a tömeg, hogy hiába álltam Én az X-en nem mertem keresgélni, a "The End"-nyi segítség pedig kevésnek bizonyult biztatásként. Jövök Én még erre, lefényképeztem egy-két hajót és siettem a többiek után.

Szántódon átkompoztunk Tihanyba, ekkor már lehetett érezni a szelet, de Én szakadatlan másoltam a koordinátákat, hogy a túlparton estig megteendő út alatt is legyen mit keresgélnem. Odaát kettévált a csapat, a fürgébbek elindultak jobbra, a lustábbak bevárták a lemaradó, későbbi komppal érkezőket. Amíg reggeliztek Én bevettem magam a susnyásba. Még tavaly megtaláltam a Révből-révbe Szántódi felét, ideje volt elmenni a Tihanyiért is. Ez a nap nagyon jól indult, a második ládát sem találtam meg (technikai okok miatt). Ide az öltözékem nem bizonyult megfelelőnek, mert bíz a csalánosba rövidgatyóba nem megyek be még egy találat kedvéért sem.

Reggeli után a nehezebbik utat választva fellihegtük magunkat az apátsághoz. Valami oknál fogva a hu-s ládát nem véltem jó ötletnek, ezért már ki sem nyomtattam, de a com-oshoz, készítettem nagy oxigénhiányomban egy képet, gondolván a többit majd otthol kikeresem a netről.

Pár szusszanás után az őslevendulás felé haladtunk hol le, hol fel, de a táj szép volt. A belső tó fölött megálltunk csodálni a ki- és rálátást, valamint a pacikat. Nem hittem Én sosem, hogy a lovak nem fekszenek le, vagy ha igen halálukon vannak. Papánál is láttam fekvő lovakat, és azok még idomítva sem voltak, mint a csikós mutatványokhoz, vagy a cirkuszban, de ezek itt nem hogy feküdtek, egyenest hemperegtek, négy lábbal az ég felé rúgkapáltak. Láthatóan nem hogy halálukon lettek volna, hanem fene jó dolguk volt.

Igaz a levendulást nem láttuk, vagy mert még nem virágzott, és nem tudtuk ott vagyunk, vagy mert nem is ott voltunk. Táblát láttunk, mentünk is arra, amerre mutatta, de egyszer csak az Apáti templomromnál voltunk.

Amíg Én keresgéltem, a csoport haladt, az Örvényesi malomnál a lemorzsolódókat beértem, de Adri előrébb járt. Reménykedtem a Balatonudvardi temetőnél majd beérem őket, de mire odaértem, már ott sem leltem senkit, siettem hát tovább, kissé éhesen. Végül Balatonakalinál sikerült beelőznöm őket, és a Zánkai katonai kiállítás mellett már az itteni ládát kihagyva együtt pihentünk. Mivel az éhség mellett az ürítés is szükségessé vált, és hát vannak bizonyos igények a család kisebbik része felől a vasútállomásig még megszakítva a táplálkozási folyamatot eltekertünk. Egyébként a A Zánka-Köveskál VÁ. rendkívül rendezett, és tiszta. Ugyan csak egy alkalmazottat láttunk, de még a gyöngykaviccsal felszórt állomás teljes területe is fel volt gereblyézve, mint a régi szocialista időkben, csak rajtunk kívül utas nem volt a láthatáron sem.

Szepezden aztán újra szidtuk a biciklis út kijelölőt. A Viriusz út most sem volt lankásabb. Mindegy, menni kell, hát mi feltoltuk rajta a bicót, és még tovább is sétáltunk kicsit. Itt tudtuk meg, hogy nincs meg az egyik velünk tartó kislány. Többen már keresték, de Mi is benéztünk minden utcába hátha megpillantjuk, nem sok esélyét láttuk, de ennyit tehettünk. És, szerencsénk lett. Az egyik kanyar után láttuk, hogy tolja velünk szembe a biciklit. Megörültünk egymásnak, a nyugtatás után hívtuk is gyorsan apukáját, ne aggódjanak tovább. Mint kiderült 27-en mentek éppen egymás után, de a sorba beállt 3 idegen, akik egyszer lekanyarodtak, Ő pedig ment utánuk. Amikor rájöttek eltévedtek, csak akkor vették észre kíséretük is van. Ami eztán történt azt viszont nem értem. Bocsánat, persze a szülők is figyelmetlenek voltak, de 3 férfi, hogy mondhatja azt egy  13 éves kislánynak, hogy menj vissza és keresd meg a szüleidet? Valahol a falu felett, vagy alatt az erdőben voltak, szerintem minimum, hogy a településre visszakísérik, és mit tudom Én egy bolt előtt mondjuk leültetik, ha nem akarnak vele a rendőrségig elmenni, de nem hagyok magára egy gyereket, aki ráadásul nem is odavalósi. Mikor rátaláltunk nem volt kétségbeesve, de mi van, ha az erdőben még messzebb bolyong? Így is 2 óra telt el mire egymásra leltünk az eltűnése felfedezésétől fogva. Ügyes gyerek, de történhetett volna másképp is. Szóval egymásra leltünk, az egyik legszebb szakaszon a Révfülöp után következő, közvetlenül a vízparton, platánfák alatt vezetőn már együtt voltunk, és együtt is maradtunk míg a Badacsonyi szállásig el nem tekertünk.

Fáradtak voltunk, de még jócskán volt hátra az útból, a szállásunk is a Római út másik végén volt, és ezért még csak rövidíteni sem lehetett. A Szt. Imre templom előtt összefutottunk Imrével, akire rábíztam az itteni láda megkeresését, de sajnos a tömeg, és segítség hiányában nem lelete meg. A mai nap után ezt egyáltalán nem bántam. Ez volt a leghosszabb szakasz, emelkedtünk is párszor, de nem ez volt a rossz, hanem az állandó szembe szél. Fájt a fülem, az arcom, a homlokom, a tarkóm, és nagyon szűk volt fejemen a bőr, hiába dugtam be a fülem, akkorra már késő volt. Megettem a babgulyásom, és örültem, hogy luk van az alfelemen, meg van egy ágy, amibe gyorsan bele is tettem magam, mit nekem Bay Alex meg a meg a többi Euroviziós fellépő.

Adri hazaérkezése, és a Balatoni 8-as 0. napja

Milyen szerencse, hogy 2 hete elkéredzkedtem (sajna a kolléga feledékeny), így 1-kor el is tudtam jönni. 4-kor indulni akartam, de a sok hátralévő feladat miatt már láttam ez nem fog menni, pedig reménykedtem Adri 8-ra Pesten lesz, és Nekem előbb kell odaérni.
Mindent bepakoltam, a biztonság kedvéért le is ellenőriztem, harmadszorra is áttanulmányoztam a Pesti útszakaszt és a hasamban pillangókkal 6-kor (pont telefonált Adri, hogy a Szlovák-Magyar határon vannak) nekivágtam a már nem első egyedüli messzi útnak. Vezettem Én már haza, meg Pécelre, Egerbe, Parádra, még Pécsre is egyedül, sőt Pestre is betértem, de nem szívlelem, és nem is egy utcácskából áll, hogy egyszeri alkalom után azt mondjam a kisujjamban van az egész.
Volt nálam egy Magyarország, és egy Bp. térkép, a telefonom és még a CSIX is, persze minden beizzítva, de akkor is izgultam. Találkozónk az Anna-hegyi pihenőben volt megbeszélve, még ha a másik oldalon is, ez nem tűnt nehéznek, 8-ra oda is értem. Hívtam Adrit, merre járnak? És itt kezdődött a nehézség. Sofőrünk meggondolta magát, mégsem az M0-n akart menni. Forduljak vissza, és az M1-n menjek be a Gazdagréti lehajtóig, de ott a Rákóczi híd felé térjek, és a benzinkútnál vár. Hogykapjabe! Nem elég, hogy egyszer megkellett forduljak az M0-n, most megint, és a ... még csak nem is az első pihenőben állt ki, becsalt a városba. Végül 9-kor vettem át Adrit a nem kicsit csodálkozó tanárnőktől. Nem hitték, hogy ketten, éjjel lemegyünk a Balcsira, és aztán még körbe is tekerjük. Én pedig azt nem értettem, mi olyan hihetetlen ezen?
Azt azonban még ettől is kevésbé, hogyan fogok átjutni a 7-re? Gondoltam, vissza párhuzamosan, ahol jöttem, csak az M0 előtt, az M1-ről volt egy letérő (vagy Én néztem rosszul, aminek elég nagy eshetősége van), ami rávitt az M7-re. Én ezeket a lehajtókat mindig megszívom. Az első kijáratot azonban nem hagyhattam ki, addig mindketten a táblákat lestük. Ja, a CSIX-ben idefelé elemet kellett cserélni, és a térkép elszállt, a telefonon valamilyen oknál fogva állandóan bekapcsolt  a képernyővédő, a térképhez pedig sötét volt, de út volt a kerekek alatt, és gurultunk a Balcsi felé. Érden sikerült rátérni a 7-re, onnan jöhetett az élménybeszámoló Jénáról, és gyönyörködés a minden irányból cikázó villámokban. A zuhogó esőtől (jéggel spékelve) az útból nem sokat láttam, 30-al alig mentünk, de fantasztik volt. Adri mesélt, Én néha kérdeztem, és a villámok megadták az aláfestést, de mégis szerencse, hogy nem tartott sokáig, és mehettünk kicsit haladósabban is, míg pont 11-kor bekanyarodtunk a Sóstói Ifjúsági tábor kapuján. Megkönnyebbülés volt. Egyszer mert megérkeztünk, és másodszor is mert MEGÉRKEZTÜNK! 
Imrééken és Ildikóékon kívül már mindenki aludt, de nemsokára Mi is, hisz holnap nagy út vár ránk. A leghosszabb, a legemelkedőbb.

A manikűr tulajdonképpen már hajnalban készült, amikor még mindenki aludt, de inkább ide teszem fel a képet. Tulajdonképpen nem ezt akartam, csak a tervhez nem volt minden nálam, és a kép is már 4 nappal később odahaza készült, mert frissen fényképezni is elfelejtettem a nagy lázban. De, legalább bizonyítja, még 1 hét múlva, 1 rétegben is jó az OPI.

Pille cukor

Egyszerűen szeretjük, de nem lehet annyit venni belőle, hogy ne fogyna el, és egyre drágább, ezért megpróbáltam magam elkészíteni. Nem voltam segítség nélkül, ismerek olyat, aki már készített, sőt kóstoltam is a művét, tehát tudtam nem lehetetlenre vállalkozom. De, tutira mentem és utánajártam kicsit alaposabban a készítés fortélyainak, rá is leltem egy blogra, ahol leírnak minden lépést, végül ezt követve készítettem el Én is.
Mivel a blog tényleg nagyon körültekintő nem részletezem az elkészítés módját, csak amit menet közben változtattam: felülre nem tettem zsírpapírt, és a 4 színből 2-be elfelejtettem sót tenni, valamint rosszul saccoltam, és a 25 dkg-os zselatinból 4 adag lett, tehát mindegyik színhez csak kb. 6 dkg. került, nekem a papírt teljes egészében "borotválni" kellett a masszáról, amit eleve egy tálcára öntött porcukor/kukorica keményítő keverékre borítottam, és azon szeleteltem, olló híján a porba beleforgatott késsel. Színezéshez szörpöt használtam, a zöld zöld almás  a sárga narancsos, a piros vadmálnás, a fehérbe nem került külön íz, de mivel írtak a fakulásról plusz színezéket is adtam még felfőzés előtt a szirupokhoz.
Szupi lett!
A 4 adag nincs több 300 Ft.-nál, ami több mint 2 nagy zacsi Lidis, a munka pedig max. 90 perc (közbeiktatva 2 óra hűtést, ami alatt megvan a takarítás, vagy valami más házimunka).

Recept, a biztonság kedvéért:

Hozzávalók: 13x18 cm-es edényhez
150 g cukor
50 ml víz
1 evőkanál kukoricaszirup (vagy helyette méz)
8 g zselatin + 3 evőkanál víz
csipet só
esetleg: ízesítő aroma és ételfesték
A hempergetéshez:
1 evőkanál kukoricakeményítő + 1 evőkanál porcukor

Elkészítés:
Egy téglalap alakú műanyagdobozhoz méretre vágok 2 sűtőpapírt. Az egyiket szilikonecsettel jól átkenem olajjal és a doboz aljába teszem.
Magasfalú kisebb habverőedényt válasszunk. Én 1 literes, kerek, magas, műanyag fagyisdobozban csináltam.
A habverő edénybe teszem a porzselatint, hozzáadok 3 evőkanál vizet, elkeverem. Állni hagyom. (Ekkor lehet hozzáadni az ételfestéket is).
Egy kislábosba teszem a cukrot, mézet és a vizet, felforralom és még kis lángon forralom kb. 3-4 percet. A viszonylag hígabból sűrű, kristálytiszta szirupot kapok. Minden recept azt mondja, hogy a hőmérséklet legyen 260 F fok, de ne menjen fölé fölé, ami kb. 126 Celsius fok. Én ezt így oldottam meg, elértem, hogy jól forrjon, majd levettem a lángot, és így forralgattam. A forró szirupból azonnal egy keveset a zselatinhoz öntök és a mixerrel elkeverem. Hozzáadom a többi szirupot is, vanília vagy más extractumot és egy csipet sót. Majd a mixerrel alacsonyabb fokozaton elkezdem keverni. Kb. 6-7 perc múlva maximumra veszem a fordulatot és még habosítom 1-2 percig. Akkor jó, ha már hófehér, megkeményedő a hab, nyúlós, elkezd felmászni a habverőn. Az időtartam függ a mixertől. Ezt a habot az előkészített dobozba öntöm, kanalazom. Ragacsos, nyálkás, nyúlós massza. Kissé elegyengetem a tetejét, a másik papírt is bekenem olajjal és a tetejére teszem. Hagyom dermedni a hűtőben, kb. 2-3 óra múlva jó lesz. A megdermedt hab egy szivacsos, gumiszerű, ruganyos valami lesz. Ekkor a doboz oldalánál késsel körbevágom, kiborítom a dobozból, és óvatosan lehúzom a papírt róla. Kés élével segítek, ha kell. Az olajos papírra teszem vissza, mert ragadós nagyon! A konyhai ollóval először csíkokat vágok belőle, majd a csíkokat felkockázom. Egy tálkában összekeverem a keményítőt a porcukorral és minden mályvacukor kockát meghempergetek benne, a felesleget lesöpröm. Hónapokig tárolható, mert valójában csak cukor. Nálam a fehér kókuszos, a sárga vaníliás, a zöld keserű mandulás, a piros rumos, a kék szintén vaníliás ízesítést kapott. Színezék nélkül hófehér színű lesz.

Gördögös zászló biciklire

Az egyesület tagjai közül, akik vettek, azoknak van egyen pólójuk. Amikor csatlakoztam, az volt az első kérdésem van-e még belőle. Szerencsémre volt még pár. Adri kicsit később, az első Balaton köre után csatlakozott, de rá való sajnos már nem volt. Azonban kaptam egy kiszabott, de varratlant (próbanyomat volt, hibás rajta a fényvisszaverő felület), Én megvarrtam, így már Ő is feszíthet benne. Valamint, kaptam 2 emblémás előrészt amiből zászlót kell varrjak. És ha már itt tartunk úgy gondoltam nem egyet varrok, hanem amennyit sikeredik. Így amikor rosszabb az idő, vagy több napos a túra és nem a póló van rajtunk, akkor is reklámozhatjuk az egyesületet.
A múltkori Pesti turkálás alkalmával találtam sárga pólókat, kiszabtam őket, irattartóból szikével (kinek dekorkés, kinek szike jut, cipész maradjon a kaptafával, és ez jobban is áll a kezemben) elkészítettem a sablont, szivaccsal már pár nyomat készült is, de sajnos a festéket (Vaterás vétel) közben túlhígítottam, és némelyiken megfolyt. Kimosni nem lehet, sajnos kevesebb zászlót tudok majd készíteni, de a szűz felüket levágtam, és nem megy olyan sok kárba.

Jobb eredményt remélve dekorgumiból készítettem nyomdát. A sablon alapján megrajzoltam a mintát, kisollóval kivágtam, hungarocell lapra ragasztottam, majd ecsettel felvittem rá a festéket. Ééééés?
Sikerült volna elsőre, ha kicsit gondolkodom, és tükrözve készítem a nyomdát. Egyet rontottam, de szerencsére csak pár betűt kellett áthelyezni, megfordítani, és sok időt/alapanyagot nem vesztettem.

Száradás után jöhetett a varrás, amihez fényvisszaverő csíkot is sikerült szereznem.

Hátra van még a lukasztás, ami a túra után fog következni, mert a cipész szabin van.Valamint Imre készít majd hozzájuk az ülés merevítőre (én azt gondoltam azt a csövet hátsó villának hívják, de a bicikliket bemutató képeken nem ezt a csövet hívják annak), vagy a csomagtartó tartóra szerelhető tartórudat és már fújhatja is a szél.

Tavaszi sláger: Bodza üdítő.

Szeretjük, és a rövid virágzási idő kedvez, hogy ne unjuk meg. Igazából nem Én szoktam készíteni, de Márti néninél most festés van, és a hétvégi programra vinni szeretnék, ezért belefogtam. Hűvös van, és még fiatalok a virágok, az ernyőben sokuk még bimbózó, ezért lassabban fog érni, de péntekre tökéletes lesz.

5 l. víz, 5 db. ernyős virág mosva, 25 dkg. cukor, 1 db. citrom mosva/karikázva, 1 d. citrompótló (mozsárban összetörtem) és 1-2 nap szükséges a fogyasztásához.

A virágokat lehetőleg ne forgalmas út melletti bokorról szedjük, és ne folyó víz alatt mossuk, elég csak egy tál vízben meglögybölni.
A frissítőt szűrés után érdemes hűtőben tárolni, így 2-3 napig fogyasztható, különben hamarabb megforr.

Hogy jusson és maradjon is Én 2 adagot készítettem.

Útrakészen

Ha már a sajátomat nem tudom minden héten, legalább máson megvan a heti 1-1 manikűr. Lefekvés előtt az utolsó 5 percben újra Adri került sorra. Egy gyors rózsaszínre került levonó a hüvelykujjain  majd fedőlakk és mehetett is aludni pár órát a nagy út előtt.

Telefontokok Jéna-ba

Nemsokára indulás, de elkészültem mind a 100 tokkal, sőt 20-al pluszban is, mert volt rá jelentkező.
A kezdeteket már ismeritek, azzal fél nap alatt megvoltunk. A varrásban is besegített Kati, felét Ő hímezte, felét Én, így 5 nap alatt megvoltunk. Az utolsónál mértem az időt, 20 perc alatt készültem el vele, ezt tudva lehetnének díszesebbek is, de majd legközelebb. Mosás, keményítés, vasalás, és varrás, melyhez az alap mintát innen vettem. Kicsit módosítottam rajta, mert az enyémek kicsit nagyobbak (12x30 cm.),  nincs visszahajló fedőlap,  tépőzár, és akasztó helyett is csak fület tettem rá, azt is oldalra, de a többi ugyanaz. Egészen addig, míg ki nem derült rosszul választottam anyagot, vagy a varrógépet nem sikerül jól beállítani, mert négysorosan nem viszi a bélésnek szánt polárt. A már elővarrt 10-et végül pelenka öltéssel varrtam össze, de ez sem ment egyszerűen, mert a hímzőfonal (amit nagyon szeretek, Kordonet) sem könnyen megy át a bélésen, miután véglegesen használhatatlanná tettem 2 tokkal 3 tűt vékony bőrvarró cérnára váltottam.

Szerencsére Steff-ék beszaladtak, a rövid látogatás elterelte annyira a figyelmem, hogy  felül tudtam kerülni a problémán, és egy komplikáltabb varrási sorral, de jelen esetben mégis haladósabbal tudtam a hátralévő 90-et elkészíteni (Először színét belülre egymás felé fordítva a két rövidebbik oldalnál varrtam össze a  bélést a külső műszálas napszövettel, majd a varrásráhagyást a napszövetre fordítva pontosan egymás felé illesztettem a varrásokat, biztonság kedvéért gombostűvel is rögzítettem mielőtt a hosszabbik oldalakat is összevarrtam volna, kihagyva egy kis rést a poláron -melyen át kifordítottam az egészet- és a napszövet jobb felső csücskébe beillesztve az akasztó fület. Eztán már csak a lukat kellett összevarrni, és mint a kesztyűbe beletunkolni a bélést. Hogy ne csússzon szét a két alsó csücsköt meg is tűztem.)

A gép még így is sokat visított, és a vastagabb részeken jócskán rá kellett segítsek, ezért némelyik nem tökéletes, de szerintem jók lettek.