Sűrű nap

Adri járt nálam. Nem gondolta, hogy jövet jól el is ázik, de sikerült neki. Gyerekruha nincs raktáron, csak munkaruhát tudtam ráadni, amiben igazán jól festett. Remélem nem nővérke lesz, de jó lett volna a pultban a helyemen lefényképezni, amit csak odahaza engedett meg. Érthető, 3x nagyobb nadrágban Én sem rajonganék az ötletér (egyébként, már rám is nagy).

Munka után babanézőbe mentünk, de előbb egy másik csemete is szeretgetésre szorult. Anikó rozsdásfarkút talált az úton. Azt mondja a postásautó ablakának repülhetett neki. Megitatta, bélelt kosárba tettük a kertben, és reméltük, hogy hamar ébred a sokkból, amíg macska nem jár arra. Lába, szárnya nem volt törve, bíztunk benne mire hazaérünk már kirepül a kosárból, de azért szívesen simogattuk volna.

Petiéknél aztán volt részünk ebben is. Simizhettük, puszilgathattuk, rázhattuk a popóját a nem is picuri Borinak. Az egész gyerek gyönyörű, de a haja a legcsudásabb. 4 hónapos tündérke, de már akkora, hogy fonni lehetne. Néha a hangját is megmutatta, de nagyon barátságos manó, észre sem vettük, hogy majd 3 órát gyömöszöltük.

A végére maradt még egy élvezet, pont a Tiszaföldvári TB motel mellett vitt utunk, igaz Nekem már megvan, de Imrének segítettem. Amikor Gáborral kerestük sem hittem, hogy ott van, most meg egyenest értem is, miért nincs itt TB. Szept. 30 óta rajtunk kívül 1 kesser járt erre, bogár is csak látogatóban (nem értem, hogy járhatott ott a bogár, mikor kesser nem reggelt hozzá), véletlen sem megpihenni. Igénytelen hely, még igénytelenebb rejtés.

Hogy az igénytelenséget fokozzuk (nem tudtuk előre, mi vár ránk), megálltunk a Farkas pékségnél. A péksütemény finom volt, de sem tűzvédelmileg, sem tisztaságilag nem ellenőrzik ezt a boltot. Pókháló, bogarak, csüngő vezetékek, luk a falban, koszos ablak, minden egymás hegyén-hátán-mellett. A pék termékeit nincs hét, hogy valaki ne dicsérné, de a tálalás nem az erőssége.

A roszdásfarkú hazaérve nem volt a kosárban, remélem megtalálta a családját és már velük repül.