Középkori templomok útján Szlovákiában 3 nap

Reggelit követően míg az autókat elvitték Rozsnyóra volt időnk szétnézni a szállásunk környékén. Itt is, mint a többi községben a lakosság zöme cigány, erre fel is hívták a figyelmünket, és óvatosságra intettek bennünket, de a fokozott figyelmen kívül, ami nem volt tolakodó nem történt semmi érdemleges, és egyébként segítőkészek voltak. Rövid sétánk alkalmával kiderült mellettünk turistaszálló üzemel, kinti fakáddal, de még ennél is jobban tetszett az előtte látható tájékoztató tábla,

amit figyelembe véve utolsó napunkon Rozsnyó felé vettük az irányt. Elhaladtunk a Szilicei jégbarlang mellett, de sajnos a tervekkel ellentétben ez kimaradt. Viszont betértünk Szalócra, ugyancsak templomügyben, de itt is hiába történt egyeztetés, csak a templom külső falait láthattuk.

Rozsnyón mindenki fél órás szabadidőt kapott, mely a főtér néhány látványosságára, és egy futtában elköltött ebédre ép elég volt. 

Én közben egy ládát is megkerestem, a közelben lévő többit pedig kihagytam, hogy Csucsom előtt kicsit pihenjek. Emelkedőre számítottam, és úgy is lett, de megérte. A nehéz utak mindig szép helyre visznek.
Csucsom kis bányászközség, polgármestere meghívására jöttünk, aki körbe is vezetett a majdnem egyutcás falucskán. Miután az autókat felszereltük, egy bányajáratba vitt bennünket, ami adta az ötletet hogy egy bányászskanzent hozzon létre. Az megvalósítás még csak alakul, de a lelkesedés és az elhivatottság biztos meghozza az eredményt. A bemutató így is érdekes volt, élveztük a tárna hidegét, a felfedezést,

és lefelé vezető sétát is, a bemutató helyhez. Míg ide értünk megtudtam, hogy utcanevek híján csak házszámok vannak, látszólag összevissza sorrendben az építési időt követve (A mentőknek, tűzoltóknak nincs egyszerű dolguk, a postás előbb utóbb úgy is megtanulja). A Materciát alapul vett kicsinyített bemutatóhely

a polgármesterünk szomszédságában volt található. Itt is leltünk pár érdekességet.

A közös program befejeztével elköszöntünk, megköszöntünk, de még elmentünk a Rozsnyói Tescóba vásárolni, és Krasznahorka várát is megnézni.

A 3 nap alatt szerencsénk volt, sem baleset, sem rossz idő nem árnyékolta utunkat, ugyan a rendkívül éber rendőröktől egyik sofőrünk szép összegben szerzett büntetést, de nagyjából mindenhová eljutottunk. Ide is, csak épp a kapuhoz érve leszakadt az ég. Nem baj, bemenni úgy sem lehet a felújítások miatt, Imre a rejtést ép meglelte, és hazafelé teljes szivárványívben gyönyörködhettünk.

Köszönöm Nyírturisták, köszönöm Gördögök, köszönöm Szlovákia.

Középkori templomok útján Szlovákiában 2 nap

Első éjszaka idegen helyen mindig nehezen telik, de ez sosem a szállás hibája. Enyhén lelakott, de tiszta, normális munkásszálláson háltuk a Szlovákiai 2 éjszakát. Időnk legkevesebb részét töltöttük itt és a célnak tökéletesen megfelelt. Volt ágyunk, asztalunk, székünk, szekrényünk, tiszta ágyneműnk, az ajtót tudtuk zárni, a konyhában volt hűtő, tiszta a zuhanyzó, wc, közösségi helyiség, kényelmesen elfértünk, átszellőzött a lakterünk és mi kellhet még? Talán szúnyogháló, és sötétítő függöny. De, nem voltak szúnyogok, úgyhogy ezek sem igazán.

A reggeli finom volt és bőséges, még útravalót is csomagoltunk belőle, de tempósan mert feszített volt a mai program. 

A szomszéd község Pelsőc templomát néztük meg először. Nem tudom ma milyen templomba járnak az itteniek, mert a térképen nincs másik, ezt pedig nem látom élőnek. Annak ellenére sem hogy a XIII. században épült templom még pusztultában is impozáns. Az itteni műemlékvédelmi hivataltól idegenvezetőt kaptunk mára, ő aprólékosan bemutatott mindent miközben mi egyik ámulatból a másikba estünk. Elképzelhetetlen az akkori jólét, és rettentő a mai világgal szembeni kontraszt. 

Észak felé haladva mellettünk a keleti hegy vonulta tartotta bennem a lelket. Na nem volt ez azért olyan vészes, még a meleg ellenére sem, csak így jobban hangzik, de a hegy akkor is gyönyörű volt. Az út mellett rét, falu, rét, falu váltakozva, de közvetlenül mögötte, szinte már megfogható közelségben, rendíthetetlenül hirtelen ott volt a hegy. Mintha a semmiből, pedig már 2 napja benne/közte vagyunk. 

Csetnek előtt kitértünk Ochtinska (akkor mondták a Magyar nevét is, de elfelejtettem) nevű községbe is templomnézőbe. Odafelfelé bőszen imádkoztam, hogy itt is valami szépet lássak, nem mintha maga a táj nem lett volna elég szép, de megkaptuk. A kis templom ezerévek nyomaival már nincs is rá több jelző mennyire volt gyönyörű. 

Csetnekig újra lejtett és hogy bevárjuk egymást megkerestük a temetőben elrejtett ládikát. 

Aztán jött a templom. Eddig volt már bezárt, kör, félbehagyott-újrakezdett, kicsiny, és most itt egy szinte palota. Vannak ismétlődő motívumok, de mégis hasonlóságában mind más, mind gyönyörű, egyszerű, és mégis impozáns. Itt is felújítási munkálatok folynak, de idegenvezetőnk bemutatása ezt feledtette velünk.  

A templom megtekintése után jó sok pihenőt kaptunk, volt aki kocsmázott, aki vásárolt, szétnézet, vagy csak pihent, 

de kellett még erő Gecefalváig. Ez volt a nap utolsó bemutatott temploma, de ettől még nem kapott kevesebb figyelmet, tiszteletet. 

A rejtés meglelése után mindenki önállóan, vagyis kisebb csoportokban, de szabadon indult vissza a szállásra. Én a túránk két vezető Jánosával mentem, és útba ejtettük Rostárt, egy láda kedvéért, 

majd Csetneken kocsmáztunk és majdnem egy trappban visszatekertünk Gémeshorkára. Fárasztó, de annál érdekesebb, élvezetesebb utunk volt, és olyan hamar megérkeztünk, hogy Pogacsa1-l volt időnk gyalog is ládázni egyet. 

Visszatértünkben bekukucskáltunk a szállásunkat biztosító cég udvarán, 

és vacsora után a mai kocsmázás alkalmával megtudtuk a Szolnoki papírgyárral testvéri kapcsolatban voltak, többször csereüdültek nálunk, és aránylag jól ismerik Szolnokot. Meglepő volt, de ma legalább nem estem hasra, és még sütizni is volt idő (na nem mintha az olyan finom lett volna).

Középkori templomok útján Szlovákiában 1 nap

Az 500-s köröm Jászapáti reggelén jött az ajánlat, melyre rögtön választ kellett adni, de ilyen olcsón ilyen érdekes dolgot nem lehet kihagyni, és ráadásul még Adrinak is volt kedve hozzá.
Mi Kompoltról indultunk, majd a korai Egri találkozót követően átszálltunk, és további pár órás út után Bánrévén keresztül már Gémeshorkán is voltunk. Gyorsan lepakoltunk és kocsival délre Gömorrákosra értünk ahol végre lekerültek a kerékpárok és megmozgathattuk lábainkat. Egyenlőre csak a biciklik templomhoz feltolásával, mert ott még meg kellett várni a sofőröket, akik hazavitték az autókat. Kicsit komplikált volt ez a kezdet, de azután hogy láttuk hol kell majd visszatekernünk nem ezen főtt a fejünk. Mindenesetre míg vártunk megkerestük az itteni ládát, és benéztünk volna a templomba, de annak ellenére, hogy egyeztettük a látogatásunk mégsem volt elérhető a kulcs. A templom egyébként kívülről is megdöbbentő, és a tájékoztató tábla képei alapján is örültem hogy ennyi idő elteltével még áll, és legalább ennyit láthattam bellőle.

Süvétéig volt részünk fel és le szakaszokban egyaránt. A melegben jól esett a lejtős rész, de tudtuk mi jön utána, és az bizony nagyon jött. Amíg oda nem értünk. Aztán persze a leküzdése csak lassan. Egyszer azonban mégiscsak megérkeztünk a rotundához. Szerencsére itt még dolgoztak a restaurátorok így kívül-belül megcsodálhattuk a munkálatokat és az eredményt is. Lenyűgöző ez a több ezer éves letisztultság, a sokfélét átélt falak közötti nyugalom, a kifejezőerő, és elszomorító hogy akik itt élnek semmire nem becsülik.

Mivel a vacsihoz sietni kellett nem sok időt kaptunk ládázni, de megpróbáltuk. Sikertelenül.
Szállásunkig azonban nem adhattuk fel. Mindig elcsodálkozom rajta hogy a közutak miért nem a völgyben vezetnek, amikor a falvak is szinte mind ott vannak. Emelkedni akkor is kellene, de egyenletesebben (viszont hosszabb lenne az út). Ezek után már gondolom nyilvánvaló milyen terepen jártunk, amit egyébként így is élveztem, és vacsoráig még tusolni is volt időnk. Ettől a résztől kicsit tartottunk ugyanis érkezésünkkor nem volt víz és csak  remélhettük legalább hideg estére már lesz.
A vacsora nem volt sok, de finom, és legalább egy morzsa sem veszett kárba. A kapcsolatépítő kocsmázás után pedig jól esett az alvás.

Kukorica lisztből valami

A Szlovákiai túrára készülök gluténmentes finomsággal. Hogy milyen lesz kérdéses, de olyannak szeretném. Leginkább kukoricaprósza, vagy más néven málé amit gondoltam, de a Neten rengeteg recept van bizonytalan arányokkal ezért úgy döntöttem a hagyományos piskóta receptet alapul véve búzalisztet helyettesítem kukoricával és piskótát készítek amit majd lekvárral teszek ízesebbé, hogy a szállítást és a meleget is bírja.
Mire ezt a bejegyzést írom nem emlékszem a pontos arányokra, de a szokásoshoz hasonló állag eléréséhez kevesebb kukoricalisztre volt szükség.
Következő bibi, hogy fénykép sem készült, de kissé száraz lett, szép sárga, és elfogadható ízű szerintem.
Anyukám azt mondta sajnálja azt az embert akinek ilyet kell ennie, mert ezer finomabb sütit tudok készíteni mint ez a sült malacszőr ízű.
A túrázók is furcsállták, de elfogyott (lehet csak a lekvár miatt).
Akinek készült egyenest örült neki. De, még nem ismerem  nem tudom mennyire volt őszinte ez az öröm.
Az biztos még egyszer ilyet nem sütök, másvalamit még talán megpróbálok, de ...

Egy gyors bevált, Zsuzsinak

Zsuzsinak nagyon megtetszett az én Bugaci manikűröm, szabadságára olyat kapott Ő is.

Kecskeméti pancsi

Mindenképp strandot terveztünk mára, csak kicsit közelebb, de ha már így alakult pár kihagyott dologért útközben visszatértem.
1. Szelevényen, JNSz 9 láda a templomnál.

2. Tiszasas, Szt. Márton zarándokpecsét.
3. Tiszasas, szélmalom.

4. Akartam volna egyet pecsételtetni Kecskeméten a nagytemplomban is, de ez azt hiszem így 5. próbálkozás után egy lehetetlen feladat.
Mielőtt végcélunkhoz értünk vásároltunk a plázában, és irány a strand.
Nem vagyok odáig azokért a fürdőkért, ahol előre el kell dönteni mit akarsz használni, és ennek megfelelően megvenni a jegyet (ami alapáron is magas), egész nap "órával" a karodon kapukat nyitogatsz, és be vagy zárva egy épületbe. A Kecskeméti is ilyen azzal a kivétellel, hogy van egy kicsiny terasza. Mindezek után odabenn fáztam, a termál víz sem volt elég meleg, de úsztam egy jót.
A nap legjobb része, hogy leúsztam 2 km.-t, és a Tiszasas-i Jedi.

Gyorsan, haladósan.

Egyszer már sikerült, sikerülni fog most is munkaidő után letekerni Bugacra. Ma már nem álltattam magam hogy korán fogok végezni, csak azt reméltem 3-kor elindulhatok, és mondjuk előtte lesz egy manikűröm. Sikerült, de szerencse hogy rögtön lefényképeztem, mert már zuhanyzás közben néhol meggyűrtem.

A kórházban még megolajoztam a láncot, beállítottam a tükröt, és sipirc.
Tószegig simán ment minden, de azért rövidítettem a halastó felé.
Tiszavárkony is gyorsan megvolt, eddig haladtam szépen 18-s tempóban.
Tiszajenő letudva, néhol éreztem a szembeszelet, de még nem okozott gondot.
Tiszakécskén azért már jól esett az uzsi, és 10 perc pihi, de haladni kellett, hogy Alpáron még nyitva találjam a boltot és hűtött vizet vehessek.
Lakiteleknél már éreztem, hogy nincs minden rendben, de haladni kellett, toltam kicsit a nadrágon és nem törődtem a hasammal.
Tiszaalpár előtt azonban meg kellett álljak, és 10 percig azt hittem innen már nem is megyek tovább. Ahogy enyhült a görcsöm nem vártam tovább, lassabban, mereven, de tekertem, és mikor fordítottak a táblán a közért ajtajában voltam. Kaptam vizet. Aranyosak voltak. A szökőkútnál ettem és megmozgattam magam, de az idő továbbra is sürgetett.
Kiskunfélegyházáig 1 óra lemaradásban voltam a tavalyihoz képest, de annyival majdnem később is indultam, csak sajnos ugyanakkor sötétedet. A víztorony felé itt is rövidítettem, de a várost így is holdfényben hagytam el. Viszont két lámpám volt, jó helyeken, és nagyon szépen világított a hold is.
Próbáltam sötétben is figyelni a sebességre, de hamar rájöttem már teljesen mindegy mikor érek oda, sötét van, és az is marad, csak figyeltem az utat és mentem. Tavalyról sok kerülgetnivalóra emlékeztem, de vagy kijavították őket, vagy rosszul emlékszem, mert most csak Bugac után, a pusztáig volt kátyú, de ott aztán rendesen.
3/4 11-re értem Bugacra, kicsit szusszantam a bolt előtti padon, de a javát meghagytam a sátorállítás utánra. Most hogy csak Ősök napja van aránylag kevesen voltak a téren, és a sátorvárosban is, de még szólt a zene, és a fürgébbek ropták a táncot. Én csak pár pillantást vettetem rájuk, megörültem az egyik jurtának,

és siettem építkezni. Elfáradtam, fáztam, de boldoggá tett hogy a kerítés mellett leltem helyet, és még a szomszédaim is ébren voltak. Ők is nemrég érkezhettek, és Szolnokiak. A mélyebb ismerkedést azonban holnapra hagytam. Hozzájuk képest gyorsan felállítottam sátram, és a mai nap utolsó sietős dolgát a zuhanyzást is letudva nyugovóra tértem.
Fantasztikus nap volt. Nem javítottam a rekordomon, de élveztem, és volt miért köszönetet mondjak.