Virág alátét

Utolsó órákban még a hideg kövön fázós virágaimra is gondoltam, és nekik már tényleg egyedül készítettem ahogy az anyag kiadta négy kis alátétet.

Fésülködő asztal

Ma sem unatkoztunk.

A tükör már idehaza került fel, és még hiányzik a foglalata, meg a fiókrészből a dobozok, de már így is oké.

TV állvány

Ma apuval voltunk orvosnál de a délutánt is kihasználtuk, hogy újabb raklap bútorral gazdagítsam albérletem.
Ugyancsak mondanám, hogy én csináltam, de fizikailag apu adott bele többet, még ha én is legalább annyira elfáradtam a csiszolásba, tartásba, magyarázásba, mint ő.

Kicsit nagyollom, de tetszik.

Kompolti körömök

Ma délután szülői volt, és ha már ilyen korán hazaértem megadtuk a módját. 

Anyunak.

Nekem.

Túra projekt

Tudtam én, hogy nem elég a spórolás, és az alkalmi 1-2-több ezer Ft sem olyan bevétel, amivel már "nyugodtan alhatnék", de hosszútávra tervezhetően eddig nem kacsingatott semmi. Évi néniék ugyan már év végén is ajánlották egy ismerősüket, de ő inkább egész napra keresett társalkodónőt, így megfeneklett a dolog. A mai interjúra is általuk, sőt Ákossal mentem, de még most sem tudom mire mondtam igent. Bocsánat, a mire az tiszta, de nagyon lassan kell azt a pár dolgot csinálni, hogy a napi 1 óra kijöjjön belőle. Mindenesetre majd meglátjuk mindketten hogyan jövünk ki egymással, a feladattal és az idővel.
Elsőre azért azt leszűrtem tiszta, kedves, nyugodt, jó indulatú emberekkel találkoztam és jó ómen hogy nyugodtan mentem, és jó érzésekkel jöttem el tőlük.
Klári néni szombaton lesz 87 éves, azt hiszem tolakodó lenne ha felhívom és köszöntöm, inkább hétfőre sütök egy zsúr tortát.

Ma csak olvadt. :( - DDK 33,

Kustánszegtől rögtön felfelé kezdtünk, de a havas táj rettentő tetszett,

és csak az első emelkedő volt kaptatósabb utána már feltűnően könnyen haladtunk, nekem pl. meg sem kottyant. Kecske-part után Kerek-domb előtt mégis rátértünk a régi kékre kihagyva ezzel némi emelkedést, de akkora már igen csúszósan olvadt a talaj és így volt biztonságosabb.
Egy napsütötte tisztáson megebédeltünk, egy kidőlt fa gyökereinél pózoltunk

és a rövidke kaptatón még régmúlt idők életjelét is megtaláltam. (Pár lépés múlva rájöttem nem is vagyunk olyan messze a lakott területtől. Igaz ma már max. két udvarban van élet, de pár éve még jóval többen lakhattak itt.)

T0M3M

Utolsó boldogító felfedezésként az éledő vadvirágok látványa a következő túrákra már jót jósolt,

de hamar elértük a Zalalövőt majd egyszer elkerülő (addig amortizálódó) félbehagyott utat (Ja, aki követi a kék nyomvonalát megszívja vele.),

és aztán már csak a hazaúton járt az agyunk.

Ahogyan Imre megígérte. /Legközelebb hóesésben jövünk./ - DDK 41-40.

Még tegnap munka után indultunk hogy Évi nénitől ma reggel kipihentebben kezdhessük a napot. Ehhez a jó kezdéshez segített még hozzá egy reggeli rövid séta a Balaton parton. Már jó ideje azt írom milyen hideg van, de most is tényleg az volt. (Nincs mit csodálkozni rajta, tél van.) Fújt a szél, de a jégtáblák torlódásának látványa kárpótolt a lefagyott füleim zsibbadásáért.

Hiába voltunk közelebb, még így is több óra út volt mögöttünk mire Lasztonyától gyalogolni kezdhettünk.
Szerencsére több napja hideg volt, így nem csúszkáltunk, és biztonságosan, gyorsan haladtunk Szentpéterfölde felé hol erdőben, hol irtásokkal szegélyezve. Igazán sok szint sem volt, de azért volt szépségben is részünk,

és még egy forrást is megkerestünk

a geoláda (Gyönyörű volt a befagyott tó.),

és a vadászház előtt. Itt lesz az éjszakai szállásunk, de még kipakolás előtt továbbindultunk Rádiházára. Ekkor már havazott. Az első pihék láttán még el sem hittük (mint a festés helyett táblával történő jelzést),

aztán az egyre sűrűbben hulló pihék fehérre festették az utat

és mire kocsiba szálltunk már mi is majdnem hóemberek voltunk.
Lehet ez nem következik be, ha nem állunk le az egyik karám mellett lovakat simogatni, de ki tud ellenállni pár Murának? Én nem. Még az útra való almám is nekik adtam.

Az óriás szőlősutulónál

azért még beosontunk a tőkék közé, hogy legalább messziről a kápolnát is lássuk, a gázégő mellett.

de ami nap túrás részének vége volt. Mire a Szentpéterföldén a vadászházhoz visszakanyarodtunk már azt is hó fedte.
100%osan emlékszem, hogy lefényképeztem a tó melletti vasúti sínpárt mindkét irányban, az erdőben fákat, az út felől a vadászházat, az udvarán felboncolt őzet, és még táblákat, kilátásokat, de N95 8G biztosan sztrájkolt, vagy még nem szokott vissza a használathoz, mert bizony ezek a képek nincsenek meg (A Csömöri lovasprogiról is tűntek el képeim, és ott is biztosra tudom, minek kellene még a memóriában lennie.), így legyen elég csak a vadászházhoz felvezető út,

és Osiról egy társalgóban készült kép.

A szállást egyébként csak ajánlani tudom. Tiszta volt, tágas, meleg, felújított szobákkal, fürdőkkel, nyugodt helyen.            

Lovas-mátrix-terem-tájékozódás Csömörön

El nem tudtam képzelni hogyan lesz ez a mai program a lovakkal, de ha Osi bevállalta akor kivitelezhető.
Imre, Józsi, Adri és én utaztunk egy kocsiban, és szerencsére mi érkeztünk elsőnek, az meg még nagyobb szerencse, hogy Imre is gondolt a ládázásra, nem nekem kellett szemtelenül kitérőket javasolni.
A többieket várva  legelső ilyen kitérőnk a Szeder-völgy-be esett. Meleg autónktól nem sokat kellett az odvas fűzig gyalogolni, de épp elég volt az oda-vissza táv egy reggelire a nagy hidegben. Mivel mi majdnem a célig kocsival mentünk nem tudom van-e a völgynek más érdekessége is, de az öreg füzek a most kiszáradtnak tűnő mederben, zúzmarásan szépek voltak.
A kálváriára sem kellett többet sétálni, de sajnos a városra nem nyílt panoráma az egyébként szemetes helyről. (Nem Csömör szemetes, csak a kálvária domb.)
Mire visszaértünk a kijelölt lovardához, már a többiek is megérkeztek, de a lovasoknak még se híre se hamva nem volt. Felmértük a terepet, de úgy tűnt egyre nagyobb lesz a késés. Eredeti terv szerint 10-re kellett állni a pályának, délig bemelegítés, majd mehet a mért verseny. Ezzel szemben megérkezés után éppen lekerültek a lovak a trélerről, és nézelődni kezdtek, majd ebédelni, és 2-re halasztódott maga a bemelegítés is. 2-re a pálya már rég állt, működtek a műszerek, de a lovak még nem is voltak felszerszámozva. Mire a 8 ló és a 16 zsoké is bemelegedett még legalább 1 óra kellett. Szépek voltak, de mi már csak a fejünket fogtuk az egyre porosabb (de legalább nem olyan hideg) lovardában. Lovasonként legalább 4 körre számoltunk. Gyalogosan (kisebb pályán) ez 1-1 perc lett volna, de itt még mi sem tudtunk mennyivel szorozzunk. Mikor kiderült még 5 perc sem lesz mindenkinél elég már tudtuk ez a verseny nagyon nem úgy lesz ahogyan terveztük, és a 6-ra be kell fejezni nem fog menni.
Végül a 8 pályából mindenki azon gyakorolt, amin szeretett volna 2-2 kört, de a verseny a legnehezebb 2 pályán zajlott, csak 1-1 mért idővel. Legalább az eredményhirdetéshez nem kellett sokat viszonyítgatni. Míg én számoltam a többiek össze is pakolták a felszereléseket. Az előkészülés sem volt lassú, legfeljebb az elektronika beüzemelése, de visszafelé még haladósabb volt. Végül a hideg ellenére is jól éreztük magunkat. Nem csak mi, a versenyzők is. És ügyesek is voltak. Mi pedig velük együtt sokat tanultunk, bár nem ez a profilunk.

Egy kis pöttyözés kicsiben és nagyban is.

Az Adrié homályos, de a kékek vége pöttyös a csillámos csíkoktól, az ezüst pedig mint az én szilveszterim.

A enyémről viszont kép sem készült.  De ez inspirálta csak barna-lila lett.

Star Wars 7 és (majdnem) 7-et egy csapásra.

Péntek este a szórakozásé (meg a hétvége többi része is).
Két hete próbálom Star Wars-ból feltornázni magam a tudom ki kicsoda szintre, de a 6. részt még meg sem néztem (ezt anno sem tudtam), és a többit is csak részletekben bele-bele aludva. Így nagy a hiányosság, de a szeretet mindent legyőz szokták mondani, hát így lesz ez most is, mikor egy féléves meghívás jön össze.
A részleteket nem részletezném, legyen elég annyi megnéztük, de nem fog ártani egy ismétlés, hogy véleményt is mondjak róla. (És még manikűrözni sem volt időm.)
Film után a tetőn megkerestük a com-os ládát, de zoom híján ezt és az urbanizált téli környezetet sem tudom megmutatni.
Szombat reggel vásárlással kezdődött. Azt reméltem Pesten nagyobb választékot találok a Decathlon-ban mint Szolnokon, de a már itthol kiválasztott Forclaz 500-at vásároltam meg. 2 éve gyűjtök egy jobb téli túrabakancsra, de mire oda jutok vagy elfogy a rávaló, vagy ennyi marad. Legalább a kívánalmaknak megfelel, tetszik, és kényelmes is. A többi előbb-utóbb kiderül.
Első próba egy túra lett volna rögtön ma, de a szakadó esőben kihagytuk.
Legalább nem fáradtunk és nem is áztunk el hogy hazafelé a vonaton megbeszéljük az SzMSz részleteit.
Persze nem értünk a végére, otthol folytatni kellett így korai tesztnek lett alávetve legutóbbi pálinka variációm, és idehaza voltam mire Adri haza ért.

Négy évszak

Nem tudom mit kapok majd mikor nekem lesz szükségem segítségre, de én igyekszem mindenkivel kedves lenni, segítek sokszor többet is mint lehetne, és nem egyszer megkaptam már mert beszélgettem a "betegekkel", akiket én igyekszek nem akként kezelni. Sajnos a neveket nehezen jegyzem meg, és nehezen megy a tegeződés is, de annyiukkal meghaltam már, és talán ezzel védekezem, mégsem tudom megállni hogy ne legyek kíváncsi, és ne érdeklődjek a mindennapjaik iránt. Mindig csodás dolgokra derül ilyenkor fény, és minden alkalommal rádöbbenek még én is mennyire dobozolok. Mindenkit elfogadok olyannak amilyenként megismertem, ha lehet egyáltalán megismerésről beszélni a van-e panasza, segíthetek valamiben, hogy viselte az első kezelést, vagy mit tapasztalt az utolsó óta kérdéseken keresztül, de szerencsére mindig van valaki aki a váróterem felől üresnek tűnő néhány pillanatban a pultomra könyököl és mesél a kórház nélküli életéről.
Több éve készülök erre az alkalomra, volt amikor már majdnem összejött, de ma végre sikerült eljutnom egy természetfotós kiállítására. Mindenképp megakartam nézni a képeit, de hogy karácsonyra meghívót is kaptam a megnyitóra nem odázhattam az alkalmat egy egyszerű könyvtárlátogatásig.
Sajnos a Zoom még nem készült el, így meg sem próbáltam emlékeket lopni a valóságot megörökítő képekről, pedig annyira igaziak voltak mintha én is abban a ködben, vagy virág mezőn, fák között lennék és saját szememmel látnám az egész képere rá sem férő tájat.

Köszön János.

BÚÉK 2016

BÚÉK 2016

Kívánom hogy 2016-ban az egészségetek javuljon, szerencsétek ne hagyjon el, utatok a megfelelő irányba vigyen, minden napra jusson ölelés, és mindenből legalább annyi amennyi pont elég. 

Az Újév köszöntő házavató bulira és buliról.

A sütemények készen voltak, de sok időm így sem volt készülődni a munkanapocska után ezért körmeim terén tartottam magam az eredeti egyszerű tervhez. (Amiben elsőre nem volt elég mély és fémes az ezüst, ezért már cipőben kapott még egy lapkás réteget.)

Pécelig volt ideje körmeimnek keményre száradni, de igyekeztem minél előbb célba érni. Ám mégsem eléggé hogy vacsora előtt Berciék új házánál legyek, aminek ez a szilveszteri buli egyben az avatója is volt. Érkezésemkor még mindenki az asztalnál ült, éppen nem az utolsó falatnál tartottak, és az üdvözlés után szorítottak nekem is helyet nehogy éhen keljen búcsúztassam az ó-t. Ez az éhen dolog annyi finomság mellett egyébként is nehezen ment volna, és különben is majd minden órában volt valami újabb és már majdnem elfelejtett ínyencség hogy legyen energiánk tovább beszélgetni. A dermesztő hidegben tűzijáték nézéshez kellőre meg pláne. Odakinn rettentő hideg volt, sapka híján a sálam tekertem fejemre, meg gallérom hajtottam fel a fülemig, és a kesztyű is elkélt, de a fényárt majdnem minden dohányzóval kimentem megcsodálni. Éjfélig is mindig volt mit nézni, de himnusz után azt sem tudtuk merre forduljunk. Vecséstől Isaszegig rálátva a környező helységekre kapkodtuk a fejünk merről lőnek épp fel szebbet és esünk egyik ámulatból a másikba.

K.b... hideg volt (mintha mondtam volna már), de a látvány gyönyörű. A fényár nem akart alábbhagyni, de 10 perc után mi vacogva egyre bentebb húzódtunk, míg végül a meleg nappali ablakából kukucskáltunk csak kifelé. Hogy az örömfaktor nem lankadjon két tűzijátékos kiosonás között az ajándékozást is megejtettük, meg láva lámpát nézve örömködtünk, és beszélgettünk tovább míg inkább az alvásra nem gondoltunk egyre többet.
Hazafelé a tél újabb arcát is megmutatta, de Berci jó házigazdához híven mindannyiunk autóját megtakarította a ráhullott hótól, csak azt kellett kivárnunk míg fűtésem az ötünk által belihegett párát felszárítja. Persze a hidegben felébredtünk és Jóéknál folytattuk még egy darabig a  beszélgetést, de aztán a másnapi lencsére és friss kenyérre gondolva végleg elköszöntünk 2015-től.