Szökőnapi találat

3 hete érkezett a felhívás, ilyen ritka napon kell valami emlékezetest tenni, döntsünk rekordot, és összefogásban keressünk meg 72ezer rejtést. Ehhez járultam én is hozzá egyel. Vagyis kettővel, mert egy régi motorost is visszacsábítottam a színtérre.
Állapotom még nem engedi, hogy mászkálósabb rejtést vegyek célba, de a vasútállomáson kiállított mozdony most jól jött.Egyszer már kerestem, de akkor nem találtam rá a kis fiolára. Írtam a rejtőnek, aki megnyugtatott, és biztatott, hogy nézzek csak szét jobban, meg lesz az. Most első bekukucskálásra megláttam, már csak félig-meddig a mozdony alá kellett másszak, a megfelelő helyen felnyúlni és érhetett is fülig a szám. (Csak a bogaram felejtettem itthol, de azért bekönyveltem neki egy láttam itt-et, elvégre januárban velem volt.)

Közel a retekhez

A szerencsés találat után, megelégedve magammal, hogy én is kivettem részem a feladatból meglátogattam a Gördögöket. Fiatal ismeretség, de mindig nagyon szívesen látnak, segítenek, jó öleteket adnak. Most is beszélgettünk 4órát. Az ülés ugyan még kényelmetlen, de nagyon jól éreztem magam, amikor meg kiderült még van az egyen pólójukból, nem is tudom elmondani mennyivel jártam a föld felett.

Hazafelé Imre is velem tartott, visszatértünk a mozdonyhoz,  hozzájárulni még egy találattal a nap kihívásához, melyért aztán itthol, bejelentve a találatot megkaptuk a jutalmunkat.

Sajnos a célul kitűzött értéket nem értük el, a 2008-as 36ezerhez képest duplának tervezett szám nem jött össze, "csak" 56ezer ládát kerestünk fel.
De, szerintem ez is szép szám, pláne hétköznap.

Itthol

Szombaton délelőtt benézet a dr., megbeszéltük a teendőket, és hazaengedett. Kínos kitérő, de a valóságban sem volt kellemesebb, a parát nem fogadta el.
Minden azonban nem mehet simán, szombatra látogatási tilalom lépett érvénybe. Még  a hazamenő betegekért sem mehetett fel hozzátartozó. Egyedül kellett lecipelnem a bőröndöt, mondanom sem kellett a lift nem működött, és ez nekem egyáltalán nem esett jól, kissé még a hasam is megfájdult. A hazaut buckái kicsit még rátettek, de összességében nem volt vészes, csak nem is hiányzott. Hazaérve beszaladtunk Márti nénihez, aki megfőzte a vendégeknek szánt ebédet, majd lepihentem, és mielőtt megérkeztek volna barátim még megfürdettem Hógolyót. Ismerve természetét, csak ne koszosan ugráljon már össze mindenkit. Mondanom sem kell, örült is meg nem is, de nagyon csini lett, és illatos, így már nyugodtan oda settenkedhet mellém is.
Szóval vendégek. Nem tudom mi lenne, ha nem lennének a barátaim. Fáradt voltam, fájdogált a fejem, de nagyon hiányoztak, és olyan jó volt látni őket.Örülök, és köszönöm, hogy nem hagyták magukat lebeszélni a látogatásról. Kicsit beszélgettünk, nevetgéltünk, terveztük a márc. 15.-i hétvégét, na meg a nyaralást, nem nagy dolgok, de olyan jól estek.
Nyilván nem ittam eleget, mert a fekvés megvolt mégis megfájdult a fejem, gondolom a spinál is közrejátszik ebben, mert 4 évente, ha 1x van ilyesmi nálam, mármint fejfájás. Úgy döntöttem, én a madarakat sem megyek ki megnézni, lefeküdtem.
Vasárnap a fejem még mindig kótyagos volt, és ha lehajoltam rendesen bele is nyilallt, de azért levegőre csak ki kellett mennem, nem penészedhetem 5 napig odabenn. Egyébként is, ennyi fekvés már ártalmas. Szerintem. Sétára készültem, vittem magammal a cinkegolyókat, meg az itatóba való vizet is. Megrökönyödésemre, az Adri szobájának párkányán lévő itatónak használt cserépalátétre valakinek nagy szüksége lehetett, mert eltűnt. 80 Ft. volt. Ne, monda senki, hogy az ilyesmit lopni kell, hogy nem talál otthol bármit, ami megfelel erre a célra. :@ Hátul minden rendben volt. A golyók szépen fogytak, a szalonna pl. teljesen, már csak a bőre lengedezik, az almákat pótoltam és sétáltam egy nagyot a kellemes, majdnem tavaszi szélben.
A nap hátralévő részében volt időm gondolkodni, miért kell nekem mindig erősnek mutatni magam? Miért nem tudok kicsit lassabban ténykedni, legalább ilyenkor. Belátom mi kell nekem, de megint előbb mások. Pedig tudom, ha most sem törődöm a saját szükségleteimmel és ráadásul a műtét ellen dolgozom, nem lesz jó vége. Pedig milyen csodás az emberi test, jelez, csak figyelni és tenni  kellene.

A műtét

Nem csalódtam. A mai két műszak is idevaló volt, és bárki is véli túl intimnek hangot kell adjak megelégedettségemnek. A ma hazamenő két betegtárs ágyát alaposan lemosták, kiszellőztettek. A műtőskocsira előttem tettek tiszta lepedőt, amit a műtősfiú betolt, majd kiment és zárta az ajtót, a vele érkező nővérrel feküdtem fel mesztelen, megadta a bátorítót és betakart, majd viszahíva a srácot, aki feltolt a műtőbe és ugyan végig beszélgettünk, egy cseppet sem volt tiszteletlen. A folyosón vénát szúrtak, majd benn megkaptam a spinált is, amit nem is éreztem és a srác úgy áttett az asztalra, hogy nem ért hozzám. Nekem, aki nem vagyok szégyenlős és úton-útfélen hozzáérek az emberekhez mindez nagyon sokat jelentett. A műtét alatt végig ébren voltam, csak kicsi húzásokat éreztem és mintha nyomták volna a szeméremdombom. A végén megnéztem mit vettek ki bellőlem és irány vissza a kórterem. Még éjfélig feküdnöm kell aztán lezuhanyzom és a kathéter ellenére is bugyit veszek. Túl vagyok rajta. A légzésem végig nyugodt volt, nem fájt jobban, mint egy menses, félre sem beszéltem, de azér nem jövök jövőre. Mára legyen is elég enyi, megvolt a látogatás, rentgeteg telefon, vizit, Shrek-el elcsendesülök.

Kecskemét

Pár perccel több mint egy óra alatt ideértünk, épp elég lett volna, hogy kicsit áthangolódjak, de csak nem magam jöttem, és persze nem lehetett ám másképp, mint méltatlankodva. De, itt legalább humánusabb, mint az eddig megismert kórházakban, régi, ismeretlen, ám tiszta és kedvesek, segítőkészek az emberek. Mindíg félek tőle, hogy bánnak-e majd velem is úgy, ahogyan én a betegeimmel, ha a másik oldalra kerülök, de szerencsére az eddigi két műszakkal kellemesen csalódtam, ami valjuk be őszintén, nőgyógyászaton igen meglepő. Ami az előző, hasonló műtettel szemben máris más még, hogy itt nincs beöntés, öblítés, és a gerinc érzéstelenítést is jobban preferálják. Olyanom meg ugyan úgy sem volt, igaz a listámon sem szerepel, de nem is ellenkezek. Úgy dömtöttem ezt a dolgot nem fogom írányítani, hagyom mindenkinek, amit jobban tud nálam és nem erősködöm, "csak" kezelem a testem jeleit és igazítom, hogy a legjobb legyen az összhang. Leginkább arra gondolok, hogy rendesen vegyem a levegőt és ébredés után bírjam a sok fekvést. Hogy nekem miért mimdíg az utánnal van bajom? Igen, a kérdés költői volt. Mert az az ismeretlen, beláthatatlan dolgoktól függő, amivel lehet törődni sem kellene még, csak, ha majd netalán tenyleg aktuális lene. Most mondjan, én ilyen előkészítős tipus vagyok. De tenyleg, és ez nem minden esetben előny. Nehéz nem előre gondolkodni, de menni fog.

A hátam közepére sem kívántam ezt a 3 napot. 3 hét alatt nem lehet világot megváltani, de azért kicsit előrébb is lehetnénk a betanítással. Viszont, innentől részemről ennyi, én megtettem mindent, nem rajtam múlik az eredmény. Holnap kiderül milyen lesz a mélyvíziben új kolléganőnk. Hát mit mondjak, nem irigylem. Ha ott lesz mikor visszamegyek minden elismerésem az övé. Nem mintha pótolhatatlan lennék, de neki minden alapismeret nélkül kell majd helytállnia. Igazából csak azt nem értem, mikor felvették mit kérdeztek tőle, ami alapján megfelelt, amikor nincs egészségügyi alapismerete, és a számítógépes rendszerünket sem ismeri. Attól meg, hogy tud vakon gépelni nem dől össze a világ. Vagy tévedek? De, végre vége, most jön még egy kis nehézség, aztán pihenés. Biztos nem unom meg, és egyébként is, lesz mit csináljak. Már most hosszú lista van előttem, ami megvalósításra vár. Nem kell aggódni, nem nehéz dolgok, csupa olyasmi, amit mindig halogatok, de most majd elpepecselhetek velük.
A nehezét megcsináltam előre, kocsi tiszta, lakás tiszta, a virágokat is lemosom holnap reggel, még indulás előtt, aztán minden más halasztható lesz.

Újra négykeréken

Tegnap este meghozták az autóm. A tavaszi megújulás jegyében ő is műtéten esett át. Neki a szívével volt baj, szerencsére hamar találtunk donort, így már a rehabilitációs időszakot töltjük. Holnap remélem lesz időm egy kis kozmetikával meglepni, hogy a kecskeméti útra toppon legyen. Csak meg ne fázzak közben.

A házunkkal szemközti fáról sorozatban tűnik el a cinkegolyó. A zöld hálót megtalálom, de a tartalom naponta "elgurul". Ugyan nagy a hó, de gondolom látnom kellene hová esik, és meddig gurul, már ha tud gurulni ebben a hóban, de nem, a golyók elvesznek. Kétlem, hogy a földre leesve valami megenné őket, mert akkor a fán lévők is gyorsabban fogynának. Viszont az Adri szobája előttiek szinte érintetlenek, az én szobám ablaka előttiekből egy már majdnem elfogyott, a másik olyan feles lehet, a lépcsőház ajtaja melletti éppen csak megkezdett, a "játszótér" mellettiek pedig ... Amikor beszereztem őket azt hittem 10 sosem fogy el, de holnap mennem kell újabbakat venni, mert bizony ma már nem tudom pótolni az elveszeteket. Miközben az etetőből nem fogynak a magvak, csak mióta látom, hogy a kiszemelt fák tövében lábnyomok vannak én szórok belőlük mindig a földre is. (Már jelezték jobb lenne, ha nem tenném, mert nem teszem zsebre, ha megjelennek az egerek.) Az alma viszont fogy, minden nap kiteszek egyet félbevágva, és estére szépen kicsipegetik a húsát, a héja meg  a magházzal ott függeszkedik csonttá fagyva az ágon. A szalonnát is csipegetik, valamint a víz is fogy, de csak az én szobám ablakából. Szóval, attól, hogy alig látom őket, itt vannak, falatoznak a madarak, és hátha egyszer meglátok egy őszapót. Az egerek meg nagyon remélem nem jelennek meg.

Mi ez a tánc? Talán ... Twist. Twist. Twiiiiist.

Tegnap hozzáfogtam végre Adri jelmezéhez, amit egyszer elszabtam, majd az alsószoknyához kevés anyagot vettem, így harmadszorra sikerült beszereznem a hozzávalókat teljesen. De, minden meglett időre, és milyen jól. Nagyon tetszik. Szerencsére Adrinak is, még a discohoz sem öltözött át, hizlalva vele az én hiúságom, és eddig sem kicsi fenekem.
De, mit is varrtam? Egy piros-pöttyös kisrucit, annyira aranyos volt benne, és nagylányos.

De, a kinézeten felül fontos volt a tánc is ám, nem a rucimon múlott a győzelem.

Mert igen, holtversenyben győztek a 8b-vel, akik limbóztak. :) Az is egy érdekes koreográfia volt. A fiúk megérdemelték a 20 pontot, mi meg a ráadás sztriptízt, még ha csak tizenéves srácoktól is. Látszik miből lesz a cserebogár.

A munka után jól szórakoztam, humorosan közelítette meg minden osztály a saját táncát. Persze, láttunk kissé érdektelenebb bemutatót is, de összességében jó buli volt, teli nevetéssel, sikítozással, és sok tapssal.
A discobol meg kimaradtam, ott a szülőket már nem látták szívesen, így a tomboláról is csak híreim vannak, de nélkülem is szerencséje volt a lánynak, 10-ből 5 szelvénnyel nyertünk.

Segítség

Pénteken újabb műtétem lesz. Lehetne halogatni, kipróbálni még ezt-azt, de két éve próbálkozom, eredmény nélkül. Hova halogassam tovább?
Ésszel fogom, hogy szükséges, el is határoztam magam, de minden szervem küzd ellene. Utólag persze belemagyarázhatnám még  a kocsit is, de nélküle is épp elég, hogy megint megfáztam, és jött vele az arcüreggyulladás, bedagadtak  a polipjaim és a légzésfunkcióm is igen gyér. Én nem érzem, hogy fulladok, de az aneszteziológust a számok fogják érdekelni, nem az érzéseim. Valaint, úgy érzem hiába döntöttem a műtét mellett, ha a hátrtalévő életemre kifejthető hatását nem könnyű elfogadnom, sőt egyenesen nem akarom, de sajna a kettő együtt jár.
Minden védekező mechanizmusom ellenére hétfőre jól kell legyek, különben 1 hónapot halasztódik  a műtét. Akkor nem lesz Balaton kör, és a nyári szabi is neccessé válik, hát ma itthon maradtam, gyógyulni. Úgy érzem a dolgok szétcsúsznak, és bár tudom, hogy mindent képes vagyok befolyásolni, mégsem tudom hogyan, vagyis inkább nem merem, ezért segítséget kértem. Hét elején pszichológusunk ajánlott egy srácot, akit ma fel is kerestem. Beszélgettünk egy jót, amibe szintén belemagyarázhatnék dolgokat, de az idő sürget.

Gyarapodunk

Otthol kismalacokkal, itthol dzsungáriai törpehörcsögökkel szaporodott a létszám.
Apu csak mutatóba hozta őket, de kiderült, ha nem visszük haza kiengedi az udvaron, valami majd elkapja őket, az eredeti gazda is ezt tette volna. Nehogy már, mikor olyan aranyosak, pihe-puha aprócskák. A befőttes üveg ugyan kicsi lesz végleges otthonnak, de lesz mibe tenni, maradt meg a többiektől akvárium, és ketrec is. A végén helytakarékosság miatt mégis narancsos vödör lett a megoldás. Spuri után rettentő fürgék, és pirinyók, de  abból nem másznak ki, sem át a fal fölött. Átlátszik, és a mókuskerék, papírguriga is belefér, ráadásul könnyen takarítható s nem törik, ha Adri osztálytársai jönnek át megnézni őket (ami persze a nézésnél kicsit többet jelent).

Ha már így rendezkedni kellett, az ébren lévő csigát is megfürdettem, és leellenőriztem él-e a párja, akiről azt hittem vacsora lett, de szerencsére ő csak elvermelte magát (igaza van).

A pancsolásból Hógolyó sem maradhatott ki. Hétvégén annyi szerelmeskedésben volt része, hogy nem ártott meg a víz ragacsos-csatakos bundájának. A végén még csini copfot is kapott, amit eddig még egyszer sem tűrt 4 lépésél tovább, de most jónak tűnik a kivitelezés, talán tartósabb lesz, és újra kilát majd a rövidebb tincsek között.

Sajnos a halak nem szeretik ezt a hőmérsékletet, a fűtőszálat meg hiába veszem fentebb nem mutat 20 foknál többet a hőmérő . A guppik úszkálnak, de nem szaporodnak, és nem is nőnek, csak kedvenceim a khuli-khulik élvezik a telet.

Odakinn a madarak végre észrevették a nekik kitett magvakat. Az almát már 2x pótoltam, a cinkegolyó is fogy, és ma az itató körül ürüléket találtam, tehát már azt is felfedezték. Sajnos világosban alig vagyok itthon, így figyelni nem tudom őket, de örülök, ha egyet-egyet látok falatozni, és tudom jut a többieknek is.

Esetem egy kukaccal

"Fába szorult féreg vagyok, fa odvában rekedtem, félek, hogy egy harkály doktor segít majd az eseten."

Betegeskedő kocsimat hazaszállítottuk, és ha már úgy is otthol voltunk elmentünk Trisztán ovis farsangjára. Elfogult vagyok, de nagyon ügyes volt. Ha már itt tartok dicséret illeti az óvónőket, dadákat, és pártoló szülőket, nagyszülőket is, ötletesen, otthonosan, ovisoknak és felnőtteknek is élvezhető módon szervezték meg az ünnepséget. Eredetiek voltak a jelmezek, a kis-manók átélték a szerepüket, bátran megmutatták magukat, ügyességükért mindenkinek jutott torta, pezsgő, a belevalóbbak még a színpadi műsorban is szerepelhettek, aztán a tombola sem maradt el.

Rengeteg megnyerhető tárgy volt, de nekünk ilyen szerencsénk még sosem, 7 tikettből 4-el nyertünk, jól megfogtuk Fortuna lábát.

A miénkkel meg kirúgtuk a tornaterem oldalát annyit táncoltunk, még a kukacot is rávettük egy kis popórázásra. Szégyenlősen adta be a derekát, de a végére csak nem kellett petrezselymet árulnunk. Volt ott vonatozás, twist, discó, minden amire csak rázni lehetett, még a két kicsi legóra is riszáltunk és nagyon jól éreztük magunkat.

A pihenőidőben beszélgethettem a volt osztálytársaim testvéreivel, kolléganőimmel, óvónénikkel, és szégyenlem, de a nézőtérről nagyon sokakat nem ismeretem meg, pedig tudnom kellene kik ültek velem szemben, mellettem, és az a 20 év nem olyan sok, hogy ennyit felejtsek, de nem estem kétségbe, elvégre mindenkit ismernem kellett volna, hát igyekeztem úgy is viselkedni, mintha.
A nagy buli közben otthol megszülettek a kismalacok, szám szerint négyen, 2 csíkos, 2 pöttyös. Retro alom.

Kicsi kocsim most nem száguld

A héten még minden nap tartogatott nekem valami meglepetést.
Hétfőn a parkolóbol kitolatás közben lefullad, majd nem indult. Az út közepén nem hagyhattam, hát visszatoltam, majd spuri a busz, amivel így csak fél órát késtem, de megvolt a napi torna. Pedig olyan szépen indult, míg melegvizet töltöttem az itatókba melegedni is volt ideje.
Kedden szintén szépen elindult, itatás közben szintén melegedet, majd 500 méter után, mint a múlt héten már 1x elkezdett dadogni. Megálltam, járattam még 10 percet, de aztán szépen beértem vele, kis késéssel.
Szerdán... Hoppá, kedden enyhe idő volt, akkor nem is volt gond, az előbbi dadogás már szerdán volt.
Csütörtökön aztán az utolsó kanyarban szépen elcsendesedett. A sorompón már toltam be a parkolóba. Ugyancsak hóban, de most nem 1 métert, hanem 100-at. És, milyenek az emberek? Nem vártam, hogy valaki tolja helyettem, ez az én dolgom, de legalább ne álljon már meg előttem gyalogosan. Mit gondol, ha már egyszer gurul majd hogy fogom meg azt a tömeget? Mindegy 4 kanyar, sok bamba béna ellenére elfoglaltam az első szabad parkolót, ahol aztán ott is hagytam, és pénteken (vagyis ma) már eleve busszal indultam, és tértem haza. Este trélerrel mentünk érte, és hoztuk haza szüleimhez megjavíttatni. Mi baja lehet, nem tudom, de ezen a téren érdektelen vagyok, nem értek hozzá, mondhatnak nekem akármit, ami az én dolgom azt én megtettem, olaj, víz, benzin van benne, a kerék sem lapos, a többit másra bízom, remélem boldogulnak majd vele.

Grrrrr

Az előző bejegyzést gyorsan lejjebb kell tenni a lapon, még a látványa is idegesít.