Keksz egérkék

Az idei szilveszteri buli nálunk lesz. A nagy előkészület mellett csak egyszerű sütivel készültünk, azt is szinte Adri, én éppen csak a formázásban vettem részt.
Egyszerű kókuszgolyót gyúrt (mivel voltak gyerekek is nem tettünk bele rumot, és kávét is keveset), kissé nagyobb gömböket formázott mint 1 falat, én ezek egyik oldalát "kihegyeztem", került rá némi csokireszelék, szem, orr, farok, és meg is voltunk az egérhadsereggel.

Hozzávalók: 50 dkg. kekszpor, 10 dkg. kakaópor, 1/2 adag kávé, 10 dkg. cukor, 3-4 dl. tej.

Madáretető

Láttam egy nagyon frankó madáretetőt. Kis anyagigény, kevés munka, praktikus, natúr, átlátható. Az ablakban nagyon jó lenne (bárhol máshol is) a tavalyi pet-palack helyett. Mondván, hogy csak két fúrás, csavarás, 10 szög és kész is múlt hétvégére beterveztem odahazára a megvalósítást. A farönkön kívül mindent vittem is magammal, de apunak jobb ötlete támadt.
Az enyém csak annyi lett volna, hogy félbevágunk egy tűzifának való rönköt, olyan férfi karnyi vastagot, közé illesztünk egy ágacskát, mondjuk 5 cm. átm.-ű; 10-15 cm. hosszút, megfúrjuk alulról-felülről, bele egy-egy hosszú csavar, az aljára körbe szögelünk egy lécet (Adri ágyneműtartóját pont 1 cm.-rel kellett megrövidíteni), a tetejére még valami akasztó és lehet is lakozni. Mint mondtam egyszerű, természetes, olcsó. Csak a fűrész nem volt megfelelő hozzá, balta meg nem lesz jó felezésre. De, van a kertben mindenféle léc, gerenda, majd abból megcsináljuk. Belementem. A célnak megfelelő, és majd meglátom milyen lesz, de rögtön kettő kell, mert ugye a gyermekemről sem feledkezhetek meg.
Legelőször padló deszkából lett volna az egész, de akkor a szél felfordítja, az aljára valami nehéz kell. Végül alul valami gerenda lett, a többi meg padló, de így már két oldala lett, meg még körbe a perem is, és valami amire lehet az akasztót rögzíteni. Szóval jól megkomplikáltuk, és olyan szedett-vedett az egész. A madaraknak ugyan mindegy miből csipegetnek, csak adjak nekik, de szerintem nem a jobb ötlet került megvalósításra.

Jászalsószentgyörgy

Annyira szeretem ezt a községnevet ráírni az utiköltség utalványokra. Nem elég, hogy hosszú, de még szótagolhatom is, hogy biztosan leírjak minden betűt. Ráadásul nagyon sok betegünk származik a településről. Mégsem erről szeretnék írni, hanem arról a pár érdekességről, amivel már itt találkoztam. Sajnos geoláda nincs, de van bádog rendőr.

Amikor először itt jártam, és a község központjában egy tábla alól megláttam a trafipax mögül rám mosolyogni elnevettem magam. Én korábban ilyesmiről még csak nem is hallottam, most meg hirtelen egy tábla alól sasolva itt áll velem szemben, és fényképez. Engem. Hogy az a ... Nem esett jól ez a tréfa, de be kel valljam megtanultam a leckét. Jászalsószentgyörgyöm, bár már tudom nem készül kép, mégis lassabban megyek, még attól is, ahogyan egyébként szoktam és mindig mosolyt csal az arcomra. 

A másik látványosság, a karácsonyi időszakban a községháza mellett látható. Sas Dezső fényárban úszó házához évek óta zarándokolnak emberek. Itt már annyi a giccs, hogy egyenesen szép. Van majdnem életnagyságú hógömb, óriás szarvas, kutyák, és Mikulások százával, de még van pár nap az évből, bárki megnézheti.

Adrinak is hasonló manikűr készült

Az ünnep utolsó napjára még egy kis manikűrt/pedikűrt ütemeztem. Most gyermekem volt a szenvedő alany. Komolyan szenvedő! Neki a körömvágás nem élvezet. A lába az amivel szinte birkózunk és majd 1 óra is eltelik, mire mind a 10 úját rendbe teszem. A kezén csak a reszeléssel nincs kibékülve, de aki lakkot is akar, annak ezt ki kell bírnia.
Elsőre más mintát szeretett volna, ám nem volt nálam minden felszerelés, csak erre a stílusra készültem, és mivel nem akart snassz, egyszerű, csak színt megbarátkozott vele. Nagy feladat volt rávenni a mártogatásra (mintha nem is az én gyerekem lenne), de megoldottuk. Sőt, az utolsó kisujját már profi mód tartotta.

Water Marble - Márvány köröm

Szentestére nem lett készen, de jobb is, hogy volt segítségem, mert nem olyan egyszerű ez. (Azért egyedül is kivitelezhető.) Zsófitól (az új pszichológuslányunk) kaptam egy weblap címet, melyről már kinéztem pár nekem is tetsző, megvalósítható ötletet, de karácsonyra csak egy manikűrrel akartam kedveskedni magamnak. Meg is néztem rengeteg videót, blogot, útmutatót mire kedden reggel Trisztán (6 éves kisöcsi) segedelmével nekifogtam a kivitelezésnek. Ám hiába a legügyesebb segítség csak nem készült el a manikűröm indulásra, pedig úgy adogatta nekem a színeket, mondta, hová csöppentsek, és már a 3.-nál vészmadárkodott is, hogy ezt már elbasztam, kezdjük elölről. Nem kis érdeke volt neki ebben a nem sikerült kérdésben, hiszen a hártyát ő kanyaríthatta le a víz felszínéről. Bevallom, szinte mindig igaza volt, bár én azért belenyomtam a körmöm, de csak könyökig lettem lakkos, a minta nem nézett ki jól. Végül nem húztam tovább az időt és natúran mentem fel Parádra, de este újra nekirugaszkodtam. Megint megnéztem pár videót, amik láttán sógornőm, Zsóka is kedvet kapott és ha már velem kezdte nem is engedtem haza még kész nem lettem, lettünk. (22.30)
Úgy gondoltam a legegyszerűbb, ha egy gyorsan száradó piros OPI alappal kezdek és arra csak színtelen-fehér hullámok kerülnek. Ezzel a választással le is szűkítettem jócskán a lehetőségeimet színválasztás terén, amikor nem stimmelt egyik fehér lakkom sem a vízen. Nem kevésszer próbálkoztunk mire legalább a csíkozásig eljutottunk, mert nem akart elterülni a csepp, vagy hamar dermedt. Trisztán élvezte volna a sok bőrözést, de mi kevésbé voltunk elragadtatva a sikertelenségtől. Aztán egyszercsak összejött. Nem tudom mit csináltunk másképp mint korábban, de még 4x kellett ismételni, hogy minden körmömön legyen minta.

A lépéseket nem írnám le, helyette itt egy videó ami bemutatja és több hasonlóhoz is elvezet.
Aki kedvet kapott hozzá figyeljen rá hogy a víz langyos legyen és a lakk híg.
Ja, és legyen otthol aceton, végszükségre.

Boldog békés karácsonyt

*

Jó

szót

szólni.

Egy beteget

felvidítani. Valakire

rámosolyogni. Megdicsérni

az ételt. Nem megfeledkezni egy 

közelgő születésnapról. 

Apróságoknak örülni. Halkan 

csukni be az ajtót. A hívatásoddal törődni. 

Jó tanácsot adni. Egy levél megírásával örömet 

szerezni. Apró hibákat nem észre venni. Régi sérelmeket 

nem felemlegetni. A barátságot nem színlelni. Az egészséges 

önfegyelmen túl jónak lenni magadhoz. Egy félre sikerült szó miatt 

nem megsértődni. Az évek tanúlságlait mindig szívesen venni. Megtalálni a 

jó szavakat: dicsérőt a jóra, együttérzőt a 

meggyötörtnek, tréfásat a gyereknek. Becsületesen 

elismerni, ha hibáztunk, lépéseket tenni kijavítására. Meleg 

kézszorítással vigasztalni a szomorút. Vitás helyzetben ha kell hallgatni,

 ha kell aludni rá egyet. Kellő energiát, időt szánni egymásra. Érdeklődve végig hallgatni 

az öregek sokszor hallott történeteit. Érezni, hogy az a legjobb kapcsolat, amelyben az egymás 

iránt érzett szeretet meghaladja az egymással szembeni érdekeket.

A fenti gondolatok

jegyében kívánok

Boldog Karácsonyi Ünnepeket. 

Előkarácsony

Újra együtt.
Minden fáradtság, szapora előkészület, és még ezt követő rohanósabb nap ellenére is de örülök nektek. Egy öleléssel elhoztátok a nyugalmat, nevetést, és persze a havat is. Jó volt ez a pár óra együttlét a nagy karácsonyi előőrületben.

Fénylánc

Világvége.
Meg egy nagy lóf...t!
Teszünk róla, hogy minél előbb feléljük, lakhatatlanná tegyük a földet, de nem adják a véget olyan könnyen. Nem annyi az, hogy csak majd reggel nem ébredünk fel, addig meg boldogan szemetelünk, eszünk, iszunk, sz..unk mindenre.
Elképzelhető a Walie-s változat, mely szerint addig gépiesítünk, falunk, lustulunk, követünk haszontalan dogmákat (örök-érvényű igazságok helyett) míg megszűnünk ember lenni. Kéz, láb, szív, agy minden megmarad, csak nem használjuk. Nem lépünk, nem érzékelünk, nem is érzünk, nem gondolkodunk, még annyik sem leszünk mint az állatok, akik legalább ösztönösen gondoskodnak magukról, utódaikról, csak azt veszik el, ami nekik szükséges, és cserébe adnak is. A mesében nincs szó másképp gondolkodók fennmaradó kis csoportjáról, akik majd megmentik a világot. Nem is lenne lehetséges, hisz ott  annyira globális a csökevényesedés, hogy az ő nemtörődömségükön nem lehet kívül maradni, hiába lenne az elhatárolódás, ha ellep a szemetük.
Apokalipszis. Aha, a felé haladunk. Háború, halál, viszály, éhínség. Melyikkel nem találkozunk nap mint nap? Pedig még az éghajlat változásról, cunamikról, hurikánokról, vulkánkitörésekről, járványokról, aszájról, globális felmelegedésről nem is beszéltem. Szó szerinti fordításban azonban elrejtett, titkos dolgok feltárulása, amitől annyira nem is kellene félni. (Ezt én sem gondolom komolyan.)
A világ változik, aki alkalmazkodik fennmarad, így volt ez már több jégkorszak/felmelegedés óta. Lesz aki a hatalmával visszaélve akar a változás ura lenni, lesz aki továbbra nem törődik semmivel, csak él a mának, lesz aki magányos farkasként egyszemélyes háborút vív majd az egész világgal, lesznek rosszak, akik összefogva félelemben tartják a gyengéket, és lesz aki magába fordulva keresi a hasonszőrűeket és talán egy magasabb szellemi/lelki szinten túlélnek. Persze az élet nem fekete-fehér, lehet még ezer féle fennmaradási lehetőség, és persze az is lehet, hogy én nézek sok filmet és egyszerűen csak nem lesz semmi. Könnyű megoldás lenne, nem ezt érdemeljük, de a remény hal meg utoljára, és hátha az utolsó órában könyörületes lesz, de ebben hinni a legkönnyebb, legfelelőtlenebb megoldás.
Ami biztos, én nem akarom, hogy a világnak vége legyen. Sokáig szeretnék szeretni, csodálkozni, lélegezni, sírni, nevetni, ölelni, elfáradni, felébredni, simogatni, hegyre mászni, vizet inni, lebegni, hulló csillagot keresni, szagolni,
Sokminden lehetne másként, még olyanok is, amiken tudnék változtatni, de egyszer eljön az az idő is. Most azonban csak azt szeretném tudni, hogyan akartam én ebből a gondolatsorból eljutni a téli napfordulós fényláncig? Már mindegy, gyors fordulat és itt vagyok. Vagyis, ott voltam, voltunk (Adri is) a Tesco mögötti kápolna udvarán. 50-nél is többen gyújtottunk szertüzet a szokatlanul világos éjszakában, hogy megünnepeljük a sötétség átfordulását világosságba, a kara csun-t.

Karácsonyi koncert 2012

Az 1 évvel ezelőtti koncert teljesen mást váltott ki belőlem, mint amit gondolom az iskola szeretett volna. Szörnyű volt látni, hogy sorra dőlnek ki a gyerekek, de a tanárnő csak kalimpál és énekeljünk még, még, és még, és még egy dalt szavakkal hajszolja őket. Egyáltalán nem volt karácsonyi a hangulat, nem a szeretet volt ott a meghatározó. Féltem is ettől a koncerttől. De, Uram láss csodát, Kati néni visszafogta magát és nem akarta mindenáron megmutatni mennyi mindent tanított meg a gyerekeknek. Most is voltak hangszeres előadások, fellépett a Tücsök kórus is, (Nem is kevés ideig, sőt még a konferálást is maguk végezték.), külön a verseny kórus, aztán egyre sokasodva az egész Kodály nagy-kórus, végül a Menyecskék zenekar (az iskolában dolgozó tanárnőkből alapult népzenei együttes) kíséretében még bennünket is megénekeltettek, meglepetésként pedig a Cuháré néptánccsoportból (az iskola diákjaiból, és volt diákjaiból álló néptánc csoport) táncosok is bekapcsolódtak. Gyermekeink tiszta hangját hallva borsózott a hátam, de ez igazi ajándék volt. Sok munkába kerülő, de gyönyörű meglepetés. Most is elhangzottak latin, francia angol nyelven dalok a magyar mellett, de amikor a helyettes kórusvezető tanárnő saját szerzeményét énekelték és vele együtt a siketek jelnyelvén is elmutogatták a dalt az iskolában tanuló 3 nagyothalló diáknak és családjuknak, könnyeztem is. Igen, erről szól a karácsony, tiszta szeretettel, kényszer nélkül adni magunkból egy darabot.

Videó

Azonban ezt is felültudták múlni a már említett Cuhárés-Menyecskék befejezéssel. Nem voltunk templomban, de Jézuska születését ünnepeltük jellegzetes Magyar népdallal, Magyar néptáncot táncolva. Itt, a nagy Eu-ban, mi Magyarok. 

Videó

A tanárnőknek köszönöm a jól összeválogatott és betanított dalokat, gyermekeinknek pedig a kitartást, mely lehetővé tette hogy örömet okozzanak nekünk.

Mécsestartók nagyüzemben

Évek óta egyre kevesebb jut az ajándékozásara, de nem akaródzik lejjebb adni, és kihagyni embereket. Nem csak azért hogy olcsóbb legyen, de eddig is magunk készítettünk ajándékokat, és úgy gondolom ennyit nem szabad sajnálni. Egyébként is jó úgy adni, hogy a készítés közben gondolok arra akinek szánom, és bár időben nem kevesebb, mint a bazárokat járva vásárolni a bóvlit, de sokkal meghittebb, pláne ha sikerül együtt ügyeskednem Adrival. Ugyan ő az első körben nem volt benne, de maradt még pohár, lehet ügyeskednünk pénteken is. 

Karácsonyi mézeskalácsok

50 dkg meglangyosított méz, 2 db. egész tojás, 2 db. tojás sárgája, 6 dkg. cukor, 1 késhegynyi faháj, citromhéj. 

Ezeket mind együtt habverővel amennyire sikerült felhabosítottam, majd apránként hozzákevertem 1 kávéskanálnyi szódabikarbónát és 50 dkg lisztet (jóval több liszt kellett hozzá, hogy gyúrható, nyújtható legyen), majd fél cm. vékonyra nyújtottam és felkockáztam, a felét közepén kiluggattam a teamécses alumínium házával, majd  azt a lukba visszatéve ki is sütöttem őket, langyos sütőben 10-15 perc alatt. 

A maradékból szívecskét, hóembert, csillagot is készítettünk.

A díszítéshez a 2 db. tojás fehérjét vertem kemény habbá, hozzáadva kb 40 dkg. porcukorral. Mielőtt a zacsiba beletettem volna mind, elosztottam 5 felé, a legnagyobb rész maradt fehéren, a többihez por alakú ételfestéket kevertem és kezdődhetett is a móka. 

OKT 194-193-192. Hollókő - Szandaváralja

Hajnal fél6-kor csörgött a telefon. Kinn sötét volt és hideg. Reméltem hogy a tegnap átizzadt 3 garnitúra ruhám megszáradt, ellenkező esetben ma nem lenne mit magamra vegyek. Szerencsém volt, a pulóver, pólók, trikók mind megszáradt, még a cipőm talpbélése is, csak maga a cipő maradt kissé nedves, de az már nem lesz vészes. Gyors tisztálkodás, pakolászás, öltözködés, pár falat reggeli, egy kis tea, és haladjunk, hosszú lesz a mai nap is. Tegnap este már nem mentünk fel a kocsmához pecsételni, örültünk, hogy luk van a fenekünkön és épp nem szelel. Meleg vízre, forralt borra és az alvásra gondolva igyekeztünk minél előbb elfoglalni a szállást, elvégre pecsételni ráérünk ma is. Végül mégsem érünk rá annyira, hogy a 8 órai kocsmanyitást kivárjuk, de még a fél8-as boltnyitásig sem akartunk egy helyben szobrozni. Nekivágtunk pecsét nélkül. Pechünkre ahogy világosodott úgy fogott hozzá az eső is esni, hol ónos, hol csak sima, de szakadatlan esett innentől egész nap. Nagyon nézelődni sem volt kedvünk, leginkább csak lefelé hajtott fejjel baktattunk, hogy az arcunkon ne follyon a víz befelé a ruha alá. Ládát sem kerestünk, pedig nem kellett volna sokat kitérni, de ilyen időben, és ekkora tervvel nem kísértettük az ördögöt. Mivel a Bézmát tegnap kihagytuk és így az ezen a szakaszon lévő 500-asok nem lesznek meg, már a többi sem volt fontos. Csak érjünk be végre Nógrádsipekbe. Itt aztán nagyon frankó volt, az út lefagyva, csúszkáltunk jobbra-balra. Cserhátsurányban se volt jobb a helyzet, de a kocsma hangulata jót tett megtépázott lelkemnek. A kandalló mellett átmelegedve nézegettem a rádiókat, karikatúrákat, és az ötletes tapétázást a plafonon. Feldobott ez az egyedi, egyszerű megoldás, rögtön könnyebb volt tovább indulnom. Terényig még volt egy rövid szakasz a mezőn át, aztán már nem tértünk le a közútról, inkább vállaltuk az úton csúszkálást, mint a sárban valót, egyébként is ekkorra elkezdték sózni az utakat, és vele együtt minket is. Ja, találtunk egy friss róka lukat, a mező széli út kellős közepén. Örülni fog az a gazda akinek majd belecsúszik a kereke. Terényben egyébként nagyon szép palóc házak vannak. Nyilván Hollókőn is, csak abból semmit nem láttunk, pedig a szállásunk is ilyenből volt átalakítva. Az ittenieket is csak kívülről, mert az úton jól haladtunk, de még sok volt hátra az esőben, átázott kabátban. Szandán betértünk ebédelni egy kocsmába, ahol átvettem a pólóm, ha már a vízállónak vásárolt kabát beázik legalább alatta legyek száraz, kitudja mennyit megyünk még ma. Ugyan a tervben már csak a következő falu szerepelt (Szandaváralja), de busz csak vasárnap jár erre ilyenkor,  a vonatot meg el kell érni vagy Becskén, vagy Magyarnándoron (+10 km.). A falu boltjában pecsételtünk, a főtéren elkészítettük az igazoló fényképeket, és nekivágtunk a már egyáltalán nem óhajtott útnak. Peti mindkét nap előttem haladt (Én mindig azt mondtam: neki jobban kell pisilni.), de így volt a jó, mert én egyedül sokkal lassabb lettem volna. Megcsináltam volna, de 3 nap alatt, és ebben az esőben bizony rettentő negatívan. Sokszor sajnáltam szegényt, hogy miattam szív, mert bizony ő másképp csinált volna dolgokat, csak rám való tekintettel fogta vissza magát. Jó lett volna, ha most is késik a megjósolt időjárás, és olyan fantasztikus időben mehettünk volna még 1 napot mint tegnap, minden azonban nem sikerülhet és ez most így jött össze. De, jöhetne erre egy kocsi, hogy legalább a vonatot elérjük. A harmadik elé eldöntöttem kiállok az út közepére és bárhová szeretne menni Magyarnándorba fog! Nem kellett autót térítsek, a második autó utasai megkegyelmeztek és hip-hop a vasútállomáson voltunk. A sarokba oda kulantott várótermű vasútállomáson. Milyen emberek vannak? Túránk során eddig nem láttam szemetet, persze   mindent takart a 10-15 cm.-es hó, de ez nagyon hiányzott, kellett már valami, ami visszatérít a földre. Itt élünk. Itt Magyarországon, ahol nem csak állampolgári, felebaráti, de még az emberi mivoltunkból adódó kötelességeinkre is szarunk. Majd MÁS takarít. Eltakarít utánunk, mert itt mindent szabad. Ami nem az enyém, az senkié, arra nem kell vigyázni, megőrizni.
Hagyjuk is, 6 sor elég volt a felháborodásomból.
A vonaton meleg volt (erre még futja), annyira, hogy szépen el is aludtam az utolsón.

OKT 197-196-195. Mátraverebély - Hollókő

Harmadszor indultam neki az OKT 60-nak. Most nem hagytam kibúvót, társasággal terveztem menni. Ugyan a terv befuccsolni látszott mikor Anikó leesve a székről bordáját törte 1 héttel az indulás előtt, de Bíró Petivel mi elég elszántak voltunk, hogy kísérőautó nélkül, a teljes cuccot végig cíhelve belevágjunk. Nem volt tejes az örömöm, mert Peti jó fej srác, de ő 12 óra alatt lenyomja a 60-at és ezt a túrát is max 2 naposta tervezte rám való tekintettel. Miután én tájékoztattam mit várhat tőlem és még így is benne volt, mentem hát vele, és bevállaltam a napi 30-at, nem kis félelemmel, hogy nekem a 3 km/h is gyors, pláne hegynek fel, de ha nem megy majd ketté válunk és én maradok a 3 napos felosztásnál.
Hajnal 5.33-kor indult a vonat, 7.20 körül érkeztünk a Mátraverebélyi állomásra, 26-kor már indultunk is, poénosan megjegyezve, hogy akár már mehetnénk is vissza az éppen csordogáló Zagyván. A cigány-telepen átérve aztán megkezdődött a kálváriám. Az első dombocska megizzasztott. Nem volt nehéz pedig, csak még nem voltam teljesen ráhangolódva és testem, ahogy mindig most is megpróbálkozott a könnyebb megoldás felkínálásával. De én nem hagytam magam, mentem kitartóan Peti után. Ha nem haladt volna előttem, biztos lassabb lettem volna, de azért meg akartam próbálni, sőt nem csak próbálni tenni is azt a 30-at ma, elvégre nem is nehéz terepet választottunk. Csak ez a kis domb, aztán egy nagyobb pukli és máris Sámsonházán leszünk. Mégis meglepődtem, amikor megláttam a templomtornyot. A falu szélén szátváltunk, Peti felment megkeresni a Sámson várnál elhelyezett geoládát, én pedig haladtam tovább, hogy ne húzzuk az időt a kitérővel. A geológiai feltárást azért nem hagytam ki, kicsit megálltam csodálni a kanyargós vonalakt és csak aztán vágtam neki a  Nagybárkánytól elválasztó dombnak. Többször hátrafordultam, hátha meglátom Petit, de azért reméltem leszek annyira "gyors" és előbb beérek a faluba, hogy szusszanjak egyet, mire odaér. Sikerült is, majd 1 órát vártam a postán mire nekivágtunk a hegynek. A faluba érve nem láttam elsőre a kocsmát, ezért egy nénit kérdeztem meg  hová térhetnék be megvárni  társam. Nagyon aranyos volt. Mikor meglátott (szóval, tulajdonképpen ő szólított le) rögtön azt kérdezte "Kedveském, miért büntetik magát, hogy ilyenkor kell itt mászkálni? És még egyedül is van? Jöjjön csak inkább velem, sütünk valamit, beszélgetünk egyet, aztán hazamegy szépen. A Csepegtetős-kút felé meg nagy ám a hó, ne menjen arra." Végül megnyugtattam, nem vagyok egyedül, és magam választottam az útvonalat, de mivel nem tudott jobb melegedő helyet javasolni beengedett a postára. Meglepetésemre fűtötték a vevő oldalt is. A pecsételés után a pulóverem ki is terítettem a radiátorra, de a pólóm, trikóm is lecseréltem, mert teljesen átizzadtam, és bár eddig nem fáztam benne , de jobbnak láttam szárazban tovább menni. Mire Peti megérkezett a pulcsi megszáradt és miután ő is evett egy szendvicset tovább indultunk, persze, hogy a Csepegtetős-kútnak. Ugyan nagyobb volt az emelkedő, de sokkal könnyebben vettem, mint az elsőt, itt már nem volt minek próbálkozni, visszamenni sem lett volna könnyebb mint előre. Sőt, mi még nehezítettünk is rajta, mondván, ha már itt vagyunk legyen meg a Cserhát 500-as is. Megbeszéltük, hogy Peti kitér a Kerek-bükk két bércére, meg a Hármashatár-hegyre, én pedig megyek tovább és csak a 100-100 m.-es kitérőt igénylő Köves-bércre, a Varjú-bérc 2 csúcsára megyek ki míg ő beér. Mire ez sikerült is már túl voltam a Nagy-kő tetőn, átértem a Garábi nyergen, de a Garább feletti jelszót már együtt kerestük meg. Ehhez már lámpa is kellett, sőt innen tovább haladva végig a Macska hegyen, a Purgán, fenn a Tepkén meg pláne. Itt a rejést kerestük fél órán át, de a 15 cm.-es hó alatt nem jártunk sikerrel, majd a nyomvonal alapján kérjük a találat elfogadását. Lefelé aztán gyorsabban haladtunk és a Babgulyás csárdába már 7-körül beértünk. Kértünk egy-egy tál vadmalachúsos babgulyást (olyan finom volt, hogy az itthol lévő, vagy 3 kg. vaddisznóhúsból is ez lesz) és elvitelre forralt bort, aztán Hollókő felé vettük az irányt, de már közúton. 10 körül a szállást  is sikerült elfoglalni, és éjfélre ágyban forralt boroztunk,  meg jutalom csokiztunk. Fantasztikus nap volt. A legtöbb szakaszon még ember nem járt előttünk a hóesés óta. Láttunk sok őzet egyedül, párban, csoportban táplálkozni, vonulni, megriadtan elfutni, és végre láttam/hallottam őszapót is, de a jótékony hótakarómnak köszönthetően most szemetet egy szálat sem. Nagy kihívás volt de rettentően élveztem és minden egyes faölelésnél végiggondoltam mennyire örülök neki hogy ilyen szerencsésen itt lehetek.

Hatailja

Fészen értesültem róla, hogy karácsonyi akciót tart Medde, akiről én Kérától értesültem, és a Meskán már korábban megnéztem alkotásait. Most, hogy kicsit olcsóbbak lettek az ékszerei rendeltem én is egy Medálbogát.
Vásárlás után azt is megkérdeztem mit jelent a név. Mint kiderült azért nem találom sehol, mert az az ő fantáziájának szüleménye, azt jelenti Az Aki Odaért.
A bogár foglalatba zárt kő Howlit, amiből a Türkizt hamisítják. Ha csak úgy magába a követ meglátnám valahol nem hiszem hogy megvenném, de így bebogarasodva ez volt a legszebb. A fehérsége miatt egyszerű, kereksége okán egységes, és természetes, akár igazi bogár is lehetne. Mondjuk akkor nem tenném a nyakamba, legfeljebb megfognám és elengedném. De, így viselem is. Ami egyébként meleg/jó érzés. Nem tudom a kőnek tudható-e ez be, de lényegtelen is, mint az is mit tud még ezen kívül maga a Howlit. Tetszik és kész.

12.12.12.

Ez az egy com-os láda van a közelben. Vagyis ez sincs. Ugyan betegként szerepel, de többen, köztük Osi is meglelte ebben az állapotában, gondoltam nekem is szerencsém lehet és meglesz a jelvény is vele. Az meglett, de a láda most épp tényleg beteg. Gondolom a díszkivilágítás miatt. 

50. Aranycsillag társastánc vizsgabál

Nem kell megijedni, nem egy újabb elfoglaltság. Bááár. A társastánc szerepelt gyerekkori listámon. De, melyik lányén ne szerepelt volna, aki látta a Piszkos táncot, vagy a Hölgyválaszt, Vezet a ritmust? Melyikünk nem álmodozott róla, hogy Ő majd egyszer úgy táncol egy férfi oldalán? És persze tudtam én, hogy kell hozzá a zene, a ruha, a férfi, a nő, de a tudás is, az meg nem jön csak úgy a kisujjunkból. Legalábbis az enyémből nem. A ritmust érezni kell, de az apalépéseket megtanulni. Aztán majd jön egy igazi férfi, aki nem szégyell/fél a szemembe nézni, kézen fogni és csak velem táncolni.
De, térjek csak vissza a mába. Vizsgabálon voltam.  Rögtön kettőn is, szombaton Szolnokon, vasárnap Törökszentmiklóson. Koránt sem volt olyan nagy kaliberű ez a vizsga, mint a filmekben, mégis olyan szépek, elegánsak voltak a táncosok, és az egész rettentő romantikus volt a családiassága mellett. És még mindig nem én társastáncvizsgáztam, "csak" a szünetekben hastáncoltunk. Mivel a Frei-ben mi nem voltunk a maratoni tánccal most léptünk fel először. Hááát. Hagyott némi kivetni valót a táncunk. Van mit gyakorolnunk.

Keresd a Mikulást

Úgy terveztük, hogy Adrival kimegyünk a Gördögök ez évi utolsó rendezvényére. Én majd élesben egyedül tájékozódási versenyzek, ő meg találkozik a Mikulással, meg a gyerekekkel jót játszik a vadasparkban. Végül ébresztéskor lányom úgy döntött ő ma alszik, nem jön, nekem pedig sok dolgom volt, ezért kicsit átszerveztem a napot. Úgy döntöttem varrom tovább a ruhám, a versenyt kihagyom, de a végére tiszteletemet teszem, és persze megkeresem a Malomszögi Mikulást.
Sajnos a versenyről nem sokat tudok mondni. Mikor az utolsó induló beért akkor érkeztem meg, de voltak jócskán. Viszont kihallgattam az elfelé sétálókat. Középiskolások voltak, és azt mondták még általánosban sem volt ilyen jó Mikulások. Jönnek jövőre is, és akkor az is nevez a versenyre aki most nem tette. Dagadt a májam, pedig részem sem volt az egészben. Pedig jó lett volna élesben kipróbálni milyen öltözék lesz megfelelő a jövő-hétvégi túrához, de végül is hátizsákkal úgy sem tekeregtem volna. Annyira meg így is rájöttem, hogy az aláöltöztet + farmer alulra nem lesz elég, de felülre vékonyabb pulóver fog kelleni és valami kell az arcomra is, valamint a kesztyű is megoldatlan kérdés. Pedig csak össz. 2 órát voltam kinn, ebből ráadásul másfelet a tűz mellett sütkéreztem, beszélgettem, és csak a végén sétáltam egy rövidet az erdőben. De, az nagyon jól esett. Ahogy kiléptem a vadaspark kerítésén lett úrrá rajtam a nyugalom. Tudtam, hogy sietnem kell, de belül nem voltam rá képes. A lábam tettem egymás elé, az agyam viszont csak a hóval, a nyomokkal, csicsergéssel foglalkozott.

Rejtés a Mikulás jegyében

Ez a harmadik, már hagyományosnak mondható ajándékcsomagom. Először nem találtam meg tél lévén a ciprusokat, de akkor is ide a Cora (már Auchan)  melletti ártérre rejtettem. Nekem ez a hely rendkívül szimpi. Nemcsak közel van, de szép is, pláne, hogy tavasszal megszabadítottuk a sok szeméttől. Sajnos, vagy szerencsére még nem esett a hó, így a ciprusokról lehullott tűlevél ágacskáktól a vödör környéke rőt barna, piciny arany csillogással. Persze az útról mindez nem látszik, de nincs messze, és érdemes érte kicsit összekenni magunkat, és reménnyel beljebb sétálni háta arra baktat egy őzike, nyuszi, mókus (tavasszal fácán, vadkacsa) is . Előzetesen azt az infót kaptam, hogy a rönköm megsemmisült, nyilván valaki feltüzelte, ezért munka után siettem, hogy még világosban tudjak kialakítani valami új rejteket, de megvolt az a rönk, csak kicsit belepte az avar. Nekem így még jobb is, rejtettebb, kevéssé egyértelmű. A vödröt gyorsan besüllyesztettem alá, pár ággal lefedtem, megszórtam avarral és jöhettem is boldogságtól átmelegedetten hazafelé.
Már csak figyeli kell, nehogy kifogyjon.
De, azért nem fogom minden nap ellenőrizni, mint az elsőt. Ha valaki egyben elviszi, úgy sem tudok mit tenni utólag ellene, ez benne van a pakliban. Én megtettem, amit szerettem volna. Gyorsabban. mint gondoltam, de szeretettel, és a csokin kívül pénzbe sem került. Minden  volt itthol (tavaly gyártott illatgyertya, jókívánság feles-pohár,  toll, a felújításkor megmentett szőrmók kulcstartók, horgolt angyalka, és a só-liszt karácsonyfa dísz) csak hozzá kellett csomagolni 1-1 szaloncukit, átírni a fedél szövegét, felújítani a füzetet és már tehettem is a táskáim mellé, nehogy reggel idehaza hagyjam. Most az alkoholt kihagytam. 1 éve nagy félelmem volt, hogy megfagy, szétreped az üveg és valaki megvágja magát. Tudom én hogy a szesznek nem szabadna megfagyni, és avarral takarva, még ha nagy zima lesz is védve lenne, de majd a nyuszival iszunk.

Adventi készülődés

A bál után sok tennivalót terveztem mára. Legelőször  hogy még a kozmetikus előtt (ahol ugyancsak jól kiveséztük ezt a fog kérdést) megformázom a só-liszt adventi koszorúkat, karácsonyfa díszeket, hogy míg odavagyok kisüljenek, és miután hazajövök már csak festeni kelljen őket, valamint beleférjen még két madáretető is (belefért, de erről majd csak, ha már készen is lesznek).
6-kor már keltem, gyúrtam, formáztam, és teszegettem szépen egymás főlé őket a sütőbe. Újra rá kellett jöjjek nincs valami nagy fantáziám. Nagy nehézséget okozott 4 koszorú kigondolása, a kivitelezés már ment, de mire rájöttem mit formázzak, bizony eltelt jó idő. Aztán a sütőben is történt bibi, először a hóembernek legurult a feje, a csiga meg bedőlt, gondolom a légkeverés hatására, és a díszek felhólyagosodtak, mikor azoknak kellett volna a leglaposabbak lenniük. A receptet egy másik blogból vettem, de a 2 óra sütési idő nem jött össze, az utolsó több, mint 6 órán át sült, és az anyué még így is visszanedvesedett, de a recept jó, dolgozni könnyű vele, és nem repedezik meg sütés közben, csak vagy más hőfokon kell sütni, vagy nem légkeveréssel. A festéssel viszont már könnyebb dolgom volt, abban lett segítségem is. Kentek, szórtak, ragasztottak, nyomkodták a szegfűszeget, amit csak kellett csináltak, így egy kivételével készen is lettünk 4-re. Délben elszerettem volna indulni, hogy sötétedés előtt megkeresem hazafelé Cactus, és/vagy Geoneo Mikulás rejtését, de hiába frissítettem óránként a listát csak nem jelent meg rajta semmi, így nyugodtan festettünk tovább. Pedig, ha ma nem, akkor már idén nem is fogom tudni őket keresni. Odakinn hol eső, hol hó, de szakadatlan esett, szóval megértem, hogy nem volt kedvük korán kitenni. Ha meg már úgy is sötétben kell vezessek, levágtam még apu haját is (hogy tökéletes legyen a nyírtó bedöglött, ollóval).

Lovasbál

A Tarna-menti Lovas Klubnak voltunk már több rendezvényén, most is itt volt a helyünk. Én szerda óta beteg vagyok, így nem számítok nagy bulira, de ki sem hagynám. Ma még munka volt, így csak 4 után tudtunk haza indulni. Addigra Adri már ki is cicomázkodott, csak a körmét kellett Kompolton megfesteni, de én még sehol sem voltam.

6-tól lehetett érkezni, 9-re volt a vacsora időzítve, én félre értem oda. (A körmön így is csak egyszerűen piros lett.) Sajna lemaradtam a köszöntőről, a palotásról, még a Mikulásról is, de a vacsi finom volt, és utána még kicsit beszélgettem is. Ebből sem lehetett sokat, mivel együtt jár a nevetéssel, és attól köhögési rohamom lesz, az meg nagyon jó társasági tevékenység.

Viszont figyeltem, és megdöbbentem. Úgy emlékszem írtam már erről, de most is ez jött le, mennyire öregszünk. (Remélem én nem annyira.) Láttam volt iskolatársakat, akik fiatalabbak nálam, és anyukájuknál öregebbnek néznek ki. Hiányos fogazat, ami van az is fekete. Ezt nem  helyettesíti a csilli-villi ruha! Oké, hogy a bőre ereszkedik, de attól még nem kell igénytelennek lenni. Biztos vagyok benne, hogy ezt nem a városi és falusi élet közötti különbség teszi. Kompolton is van fogorvos, ahogy butik is. Sőt, pont egymás mellett vannak! Csak néha be kellene oda is térni, és kiállni némi fájdalmat. Bár, ne mondja nekem senki, hogy a rothadó fog nem fáj. Nyilván azért veszem ezt észre, mert nagy rettegésem, hogy nekem ilyen fogaim lesznek. Egyszer volt egy olyan rémálmom, amiből csak arra emlékszem, hogy ilyen szájberendezéssel vigyorgok magamra. Halálom napján se lássam ezt újra. Pedig én sem teszek meg mindent ellene, de amit teszek, az egyáltalán nem sok és nem megterhelő, csak napi pár perc. Ugyan a genetika beleszól a kifejletbe, de nem magyarázat, még a dohányzás sem. Táplálkozni meg én sem táplálkozhatok egészségesebben. De, még csak az igényesek közé sem sorolom magam. Mondjuk, soha nem is akartam pláza-cica lenni, inkább voltam fiús. De, arra odafigyelek  hogy ami rajtam van az tiszta legyen, mint ahogyan én is. Lehet kopott, előfordul hogy slampos, vagy már nem ártott volna tegnap hajat mosni, esetleg kimaradt 1 manikűr, de nem sminkelek (már ha véletlen eszembe jut) tusolás és fogmosás nélkül. És, évente rendbe tettem a fogaimat. Kerül, amibe kerül (nem anyagilag).