Nem kell megijedni, nem egy újabb elfoglaltság. Bááár. A társastánc szerepelt gyerekkori listámon. De, melyik lányén ne szerepelt volna, aki látta a Piszkos táncot, vagy a Hölgyválaszt, Vezet a ritmust? Melyikünk nem álmodozott róla, hogy Ő majd egyszer úgy táncol egy férfi oldalán? És persze tudtam én, hogy kell hozzá a zene, a ruha, a férfi, a nő, de a tudás is, az meg nem jön csak úgy a kisujjunkból. Legalábbis az enyémből nem. A ritmust érezni kell, de az apalépéseket megtanulni. Aztán majd jön egy igazi férfi, aki nem szégyell/fél a szemembe nézni, kézen fogni és csak velem táncolni.
De, térjek csak vissza a mába. Vizsgabálon voltam. Rögtön kettőn is, szombaton Szolnokon, vasárnap Törökszentmiklóson. Koránt sem volt olyan nagy kaliberű ez a vizsga, mint a filmekben, mégis olyan szépek, elegánsak voltak a táncosok, és az egész rettentő romantikus volt a családiassága mellett. És még mindig nem én társastáncvizsgáztam, "csak" a szünetekben hastáncoltunk. Mivel a Frei-ben mi nem voltunk a maratoni tánccal most léptünk fel először. Hááát. Hagyott némi kivetni valót a táncunk. Van mit gyakorolnunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése