Keksz egérkék

Az idei szilveszteri buli nálunk lesz. A nagy előkészület mellett csak egyszerű sütivel készültünk, azt is szinte Adri, én éppen csak a formázásban vettem részt.
Egyszerű kókuszgolyót gyúrt (mivel voltak gyerekek is nem tettünk bele rumot, és kávét is keveset), kissé nagyobb gömböket formázott mint 1 falat, én ezek egyik oldalát "kihegyeztem", került rá némi csokireszelék, szem, orr, farok, és meg is voltunk az egérhadsereggel.

Hozzávalók: 50 dkg. kekszpor, 10 dkg. kakaópor, 1/2 adag kávé, 10 dkg. cukor, 3-4 dl. tej.

Madáretető

Láttam egy nagyon frankó madáretetőt. Kis anyagigény, kevés munka, praktikus, natúr, átlátható. Az ablakban nagyon jó lenne (bárhol máshol is) a tavalyi pet-palack helyett. Mondván, hogy csak két fúrás, csavarás, 10 szög és kész is múlt hétvégére beterveztem odahazára a megvalósítást. A farönkön kívül mindent vittem is magammal, de apunak jobb ötlete támadt.
Az enyém csak annyi lett volna, hogy félbevágunk egy tűzifának való rönköt, olyan férfi karnyi vastagot, közé illesztünk egy ágacskát, mondjuk 5 cm. átm.-ű; 10-15 cm. hosszút, megfúrjuk alulról-felülről, bele egy-egy hosszú csavar, az aljára körbe szögelünk egy lécet (Adri ágyneműtartóját pont 1 cm.-rel kellett megrövidíteni), a tetejére még valami akasztó és lehet is lakozni. Mint mondtam egyszerű, természetes, olcsó. Csak a fűrész nem volt megfelelő hozzá, balta meg nem lesz jó felezésre. De, van a kertben mindenféle léc, gerenda, majd abból megcsináljuk. Belementem. A célnak megfelelő, és majd meglátom milyen lesz, de rögtön kettő kell, mert ugye a gyermekemről sem feledkezhetek meg.
Legelőször padló deszkából lett volna az egész, de akkor a szél felfordítja, az aljára valami nehéz kell. Végül alul valami gerenda lett, a többi meg padló, de így már két oldala lett, meg még körbe a perem is, és valami amire lehet az akasztót rögzíteni. Szóval jól megkomplikáltuk, és olyan szedett-vedett az egész. A madaraknak ugyan mindegy miből csipegetnek, csak adjak nekik, de szerintem nem a jobb ötlet került megvalósításra.

Jászalsószentgyörgy

Annyira szeretem ezt a községnevet ráírni az utiköltség utalványokra. Nem elég, hogy hosszú, de még szótagolhatom is, hogy biztosan leírjak minden betűt. Ráadásul nagyon sok betegünk származik a településről. Mégsem erről szeretnék írni, hanem arról a pár érdekességről, amivel már itt találkoztam. Sajnos geoláda nincs, de van bádog rendőr.

Amikor először itt jártam, és a község központjában egy tábla alól megláttam a trafipax mögül rám mosolyogni elnevettem magam. Én korábban ilyesmiről még csak nem is hallottam, most meg hirtelen egy tábla alól sasolva itt áll velem szemben, és fényképez. Engem. Hogy az a ... Nem esett jól ez a tréfa, de be kel valljam megtanultam a leckét. Jászalsószentgyörgyöm, bár már tudom nem készül kép, mégis lassabban megyek, még attól is, ahogyan egyébként szoktam és mindig mosolyt csal az arcomra. 

A másik látványosság, a karácsonyi időszakban a községháza mellett látható. Sas Dezső fényárban úszó házához évek óta zarándokolnak emberek. Itt már annyi a giccs, hogy egyenesen szép. Van majdnem életnagyságú hógömb, óriás szarvas, kutyák, és Mikulások százával, de még van pár nap az évből, bárki megnézheti.

Adrinak is hasonló manikűr készült

Az ünnep utolsó napjára még egy kis manikűrt/pedikűrt ütemeztem. Most gyermekem volt a szenvedő alany. Komolyan szenvedő! Neki a körömvágás nem élvezet. A lába az amivel szinte birkózunk és majd 1 óra is eltelik, mire mind a 10 úját rendbe teszem. A kezén csak a reszeléssel nincs kibékülve, de aki lakkot is akar, annak ezt ki kell bírnia.
Elsőre más mintát szeretett volna, ám nem volt nálam minden felszerelés, csak erre a stílusra készültem, és mivel nem akart snassz, egyszerű, csak színt megbarátkozott vele. Nagy feladat volt rávenni a mártogatásra (mintha nem is az én gyerekem lenne), de megoldottuk. Sőt, az utolsó kisujját már profi mód tartotta.

Water Marble - Márvány köröm

Szentestére nem lett készen, de jobb is, hogy volt segítségem, mert nem olyan egyszerű ez. (Azért egyedül is kivitelezhető.) Zsófitól (az új pszichológuslányunk) kaptam egy weblap címet, melyről már kinéztem pár nekem is tetsző, megvalósítható ötletet, de karácsonyra csak egy manikűrrel akartam kedveskedni magamnak. Meg is néztem rengeteg videót, blogot, útmutatót mire kedden reggel Trisztán (6 éves kisöcsi) segedelmével nekifogtam a kivitelezésnek. Ám hiába a legügyesebb segítség csak nem készült el a manikűröm indulásra, pedig úgy adogatta nekem a színeket, mondta, hová csöppentsek, és már a 3.-nál vészmadárkodott is, hogy ezt már elbasztam, kezdjük elölről. Nem kis érdeke volt neki ebben a nem sikerült kérdésben, hiszen a hártyát ő kanyaríthatta le a víz felszínéről. Bevallom, szinte mindig igaza volt, bár én azért belenyomtam a körmöm, de csak könyökig lettem lakkos, a minta nem nézett ki jól. Végül nem húztam tovább az időt és natúran mentem fel Parádra, de este újra nekirugaszkodtam. Megint megnéztem pár videót, amik láttán sógornőm, Zsóka is kedvet kapott és ha már velem kezdte nem is engedtem haza még kész nem lettem, lettünk. (22.30)
Úgy gondoltam a legegyszerűbb, ha egy gyorsan száradó piros OPI alappal kezdek és arra csak színtelen-fehér hullámok kerülnek. Ezzel a választással le is szűkítettem jócskán a lehetőségeimet színválasztás terén, amikor nem stimmelt egyik fehér lakkom sem a vízen. Nem kevésszer próbálkoztunk mire legalább a csíkozásig eljutottunk, mert nem akart elterülni a csepp, vagy hamar dermedt. Trisztán élvezte volna a sok bőrözést, de mi kevésbé voltunk elragadtatva a sikertelenségtől. Aztán egyszercsak összejött. Nem tudom mit csináltunk másképp mint korábban, de még 4x kellett ismételni, hogy minden körmömön legyen minta.

A lépéseket nem írnám le, helyette itt egy videó ami bemutatja és több hasonlóhoz is elvezet.
Aki kedvet kapott hozzá figyeljen rá hogy a víz langyos legyen és a lakk híg.
Ja, és legyen otthol aceton, végszükségre.

Boldog békés karácsonyt

*

Jó

szót

szólni.

Egy beteget

felvidítani. Valakire

rámosolyogni. Megdicsérni

az ételt. Nem megfeledkezni egy 

közelgő születésnapról. 

Apróságoknak örülni. Halkan 

csukni be az ajtót. A hívatásoddal törődni. 

Jó tanácsot adni. Egy levél megírásával örömet 

szerezni. Apró hibákat nem észre venni. Régi sérelmeket 

nem felemlegetni. A barátságot nem színlelni. Az egészséges 

önfegyelmen túl jónak lenni magadhoz. Egy félre sikerült szó miatt 

nem megsértődni. Az évek tanúlságlait mindig szívesen venni. Megtalálni a 

jó szavakat: dicsérőt a jóra, együttérzőt a 

meggyötörtnek, tréfásat a gyereknek. Becsületesen 

elismerni, ha hibáztunk, lépéseket tenni kijavítására. Meleg 

kézszorítással vigasztalni a szomorút. Vitás helyzetben ha kell hallgatni,

 ha kell aludni rá egyet. Kellő energiát, időt szánni egymásra. Érdeklődve végig hallgatni 

az öregek sokszor hallott történeteit. Érezni, hogy az a legjobb kapcsolat, amelyben az egymás 

iránt érzett szeretet meghaladja az egymással szembeni érdekeket.

A fenti gondolatok

jegyében kívánok

Boldog Karácsonyi Ünnepeket. 

Előkarácsony

Újra együtt.
Minden fáradtság, szapora előkészület, és még ezt követő rohanósabb nap ellenére is de örülök nektek. Egy öleléssel elhoztátok a nyugalmat, nevetést, és persze a havat is. Jó volt ez a pár óra együttlét a nagy karácsonyi előőrületben.

Fénylánc

Világvége.
Meg egy nagy lóf...t!
Teszünk róla, hogy minél előbb feléljük, lakhatatlanná tegyük a földet, de nem adják a véget olyan könnyen. Nem annyi az, hogy csak majd reggel nem ébredünk fel, addig meg boldogan szemetelünk, eszünk, iszunk, sz..unk mindenre.
Elképzelhető a Walie-s változat, mely szerint addig gépiesítünk, falunk, lustulunk, követünk haszontalan dogmákat (örök-érvényű igazságok helyett) míg megszűnünk ember lenni. Kéz, láb, szív, agy minden megmarad, csak nem használjuk. Nem lépünk, nem érzékelünk, nem is érzünk, nem gondolkodunk, még annyik sem leszünk mint az állatok, akik legalább ösztönösen gondoskodnak magukról, utódaikról, csak azt veszik el, ami nekik szükséges, és cserébe adnak is. A mesében nincs szó másképp gondolkodók fennmaradó kis csoportjáról, akik majd megmentik a világot. Nem is lenne lehetséges, hisz ott  annyira globális a csökevényesedés, hogy az ő nemtörődömségükön nem lehet kívül maradni, hiába lenne az elhatárolódás, ha ellep a szemetük.
Apokalipszis. Aha, a felé haladunk. Háború, halál, viszály, éhínség. Melyikkel nem találkozunk nap mint nap? Pedig még az éghajlat változásról, cunamikról, hurikánokról, vulkánkitörésekről, járványokról, aszájról, globális felmelegedésről nem is beszéltem. Szó szerinti fordításban azonban elrejtett, titkos dolgok feltárulása, amitől annyira nem is kellene félni. (Ezt én sem gondolom komolyan.)
A világ változik, aki alkalmazkodik fennmarad, így volt ez már több jégkorszak/felmelegedés óta. Lesz aki a hatalmával visszaélve akar a változás ura lenni, lesz aki továbbra nem törődik semmivel, csak él a mának, lesz aki magányos farkasként egyszemélyes háborút vív majd az egész világgal, lesznek rosszak, akik összefogva félelemben tartják a gyengéket, és lesz aki magába fordulva keresi a hasonszőrűeket és talán egy magasabb szellemi/lelki szinten túlélnek. Persze az élet nem fekete-fehér, lehet még ezer féle fennmaradási lehetőség, és persze az is lehet, hogy én nézek sok filmet és egyszerűen csak nem lesz semmi. Könnyű megoldás lenne, nem ezt érdemeljük, de a remény hal meg utoljára, és hátha az utolsó órában könyörületes lesz, de ebben hinni a legkönnyebb, legfelelőtlenebb megoldás.
Ami biztos, én nem akarom, hogy a világnak vége legyen. Sokáig szeretnék szeretni, csodálkozni, lélegezni, sírni, nevetni, ölelni, elfáradni, felébredni, simogatni, hegyre mászni, vizet inni, lebegni, hulló csillagot keresni, szagolni,
Sokminden lehetne másként, még olyanok is, amiken tudnék változtatni, de egyszer eljön az az idő is. Most azonban csak azt szeretném tudni, hogyan akartam én ebből a gondolatsorból eljutni a téli napfordulós fényláncig? Már mindegy, gyors fordulat és itt vagyok. Vagyis, ott voltam, voltunk (Adri is) a Tesco mögötti kápolna udvarán. 50-nél is többen gyújtottunk szertüzet a szokatlanul világos éjszakában, hogy megünnepeljük a sötétség átfordulását világosságba, a kara csun-t.

Karácsonyi koncert 2012

Az 1 évvel ezelőtti koncert teljesen mást váltott ki belőlem, mint amit gondolom az iskola szeretett volna. Szörnyű volt látni, hogy sorra dőlnek ki a gyerekek, de a tanárnő csak kalimpál és énekeljünk még, még, és még, és még egy dalt szavakkal hajszolja őket. Egyáltalán nem volt karácsonyi a hangulat, nem a szeretet volt ott a meghatározó. Féltem is ettől a koncerttől. De, Uram láss csodát, Kati néni visszafogta magát és nem akarta mindenáron megmutatni mennyi mindent tanított meg a gyerekeknek. Most is voltak hangszeres előadások, fellépett a Tücsök kórus is, (Nem is kevés ideig, sőt még a konferálást is maguk végezték.), külön a verseny kórus, aztán egyre sokasodva az egész Kodály nagy-kórus, végül a Menyecskék zenekar (az iskolában dolgozó tanárnőkből alapult népzenei együttes) kíséretében még bennünket is megénekeltettek, meglepetésként pedig a Cuháré néptánccsoportból (az iskola diákjaiból, és volt diákjaiból álló néptánc csoport) táncosok is bekapcsolódtak. Gyermekeink tiszta hangját hallva borsózott a hátam, de ez igazi ajándék volt. Sok munkába kerülő, de gyönyörű meglepetés. Most is elhangzottak latin, francia angol nyelven dalok a magyar mellett, de amikor a helyettes kórusvezető tanárnő saját szerzeményét énekelték és vele együtt a siketek jelnyelvén is elmutogatták a dalt az iskolában tanuló 3 nagyothalló diáknak és családjuknak, könnyeztem is. Igen, erről szól a karácsony, tiszta szeretettel, kényszer nélkül adni magunkból egy darabot.

Videó

Azonban ezt is felültudták múlni a már említett Cuhárés-Menyecskék befejezéssel. Nem voltunk templomban, de Jézuska születését ünnepeltük jellegzetes Magyar népdallal, Magyar néptáncot táncolva. Itt, a nagy Eu-ban, mi Magyarok. 

Videó

A tanárnőknek köszönöm a jól összeválogatott és betanított dalokat, gyermekeinknek pedig a kitartást, mely lehetővé tette hogy örömet okozzanak nekünk.

Mécsestartók nagyüzemben

Évek óta egyre kevesebb jut az ajándékozásara, de nem akaródzik lejjebb adni, és kihagyni embereket. Nem csak azért hogy olcsóbb legyen, de eddig is magunk készítettünk ajándékokat, és úgy gondolom ennyit nem szabad sajnálni. Egyébként is jó úgy adni, hogy a készítés közben gondolok arra akinek szánom, és bár időben nem kevesebb, mint a bazárokat járva vásárolni a bóvlit, de sokkal meghittebb, pláne ha sikerül együtt ügyeskednem Adrival. Ugyan ő az első körben nem volt benne, de maradt még pohár, lehet ügyeskednünk pénteken is. 

Karácsonyi mézeskalácsok

50 dkg meglangyosított méz, 2 db. egész tojás, 2 db. tojás sárgája, 6 dkg. cukor, 1 késhegynyi faháj, citromhéj. 

Ezeket mind együtt habverővel amennyire sikerült felhabosítottam, majd apránként hozzákevertem 1 kávéskanálnyi szódabikarbónát és 50 dkg lisztet (jóval több liszt kellett hozzá, hogy gyúrható, nyújtható legyen), majd fél cm. vékonyra nyújtottam és felkockáztam, a felét közepén kiluggattam a teamécses alumínium házával, majd  azt a lukba visszatéve ki is sütöttem őket, langyos sütőben 10-15 perc alatt. 

A maradékból szívecskét, hóembert, csillagot is készítettünk.

A díszítéshez a 2 db. tojás fehérjét vertem kemény habbá, hozzáadva kb 40 dkg. porcukorral. Mielőtt a zacsiba beletettem volna mind, elosztottam 5 felé, a legnagyobb rész maradt fehéren, a többihez por alakú ételfestéket kevertem és kezdődhetett is a móka. 

OKT 194-193-192. Hollókő - Szandaváralja

Hajnal fél6-kor csörgött a telefon. Kinn sötét volt és hideg. Reméltem hogy a tegnap átizzadt 3 garnitúra ruhám megszáradt, ellenkező esetben ma nem lenne mit magamra vegyek. Szerencsém volt, a pulóver, pólók, trikók mind megszáradt, még a cipőm talpbélése is, csak maga a cipő maradt kissé nedves, de az már nem lesz vészes. Gyors tisztálkodás, pakolászás, öltözködés, pár falat reggeli, egy kis tea, és haladjunk, hosszú lesz a mai nap is. Tegnap este már nem mentünk fel a kocsmához pecsételni, örültünk, hogy luk van a fenekünkön és épp nem szelel. Meleg vízre, forralt borra és az alvásra gondolva igyekeztünk minél előbb elfoglalni a szállást, elvégre pecsételni ráérünk ma is. Végül mégsem érünk rá annyira, hogy a 8 órai kocsmanyitást kivárjuk, de még a fél8-as boltnyitásig sem akartunk egy helyben szobrozni. Nekivágtunk pecsét nélkül. Pechünkre ahogy világosodott úgy fogott hozzá az eső is esni, hol ónos, hol csak sima, de szakadatlan esett innentől egész nap. Nagyon nézelődni sem volt kedvünk, leginkább csak lefelé hajtott fejjel baktattunk, hogy az arcunkon ne follyon a víz befelé a ruha alá. Ládát sem kerestünk, pedig nem kellett volna sokat kitérni, de ilyen időben, és ekkora tervvel nem kísértettük az ördögöt. Mivel a Bézmát tegnap kihagytuk és így az ezen a szakaszon lévő 500-asok nem lesznek meg, már a többi sem volt fontos. Csak érjünk be végre Nógrádsipekbe. Itt aztán nagyon frankó volt, az út lefagyva, csúszkáltunk jobbra-balra. Cserhátsurányban se volt jobb a helyzet, de a kocsma hangulata jót tett megtépázott lelkemnek. A kandalló mellett átmelegedve nézegettem a rádiókat, karikatúrákat, és az ötletes tapétázást a plafonon. Feldobott ez az egyedi, egyszerű megoldás, rögtön könnyebb volt tovább indulnom. Terényig még volt egy rövid szakasz a mezőn át, aztán már nem tértünk le a közútról, inkább vállaltuk az úton csúszkálást, mint a sárban valót, egyébként is ekkorra elkezdték sózni az utakat, és vele együtt minket is. Ja, találtunk egy friss róka lukat, a mező széli út kellős közepén. Örülni fog az a gazda akinek majd belecsúszik a kereke. Terényben egyébként nagyon szép palóc házak vannak. Nyilván Hollókőn is, csak abból semmit nem láttunk, pedig a szállásunk is ilyenből volt átalakítva. Az ittenieket is csak kívülről, mert az úton jól haladtunk, de még sok volt hátra az esőben, átázott kabátban. Szandán betértünk ebédelni egy kocsmába, ahol átvettem a pólóm, ha már a vízállónak vásárolt kabát beázik legalább alatta legyek száraz, kitudja mennyit megyünk még ma. Ugyan a tervben már csak a következő falu szerepelt (Szandaváralja), de busz csak vasárnap jár erre ilyenkor,  a vonatot meg el kell érni vagy Becskén, vagy Magyarnándoron (+10 km.). A falu boltjában pecsételtünk, a főtéren elkészítettük az igazoló fényképeket, és nekivágtunk a már egyáltalán nem óhajtott útnak. Peti mindkét nap előttem haladt (Én mindig azt mondtam: neki jobban kell pisilni.), de így volt a jó, mert én egyedül sokkal lassabb lettem volna. Megcsináltam volna, de 3 nap alatt, és ebben az esőben bizony rettentő negatívan. Sokszor sajnáltam szegényt, hogy miattam szív, mert bizony ő másképp csinált volna dolgokat, csak rám való tekintettel fogta vissza magát. Jó lett volna, ha most is késik a megjósolt időjárás, és olyan fantasztikus időben mehettünk volna még 1 napot mint tegnap, minden azonban nem sikerülhet és ez most így jött össze. De, jöhetne erre egy kocsi, hogy legalább a vonatot elérjük. A harmadik elé eldöntöttem kiállok az út közepére és bárhová szeretne menni Magyarnándorba fog! Nem kellett autót térítsek, a második autó utasai megkegyelmeztek és hip-hop a vasútállomáson voltunk. A sarokba oda kulantott várótermű vasútállomáson. Milyen emberek vannak? Túránk során eddig nem láttam szemetet, persze   mindent takart a 10-15 cm.-es hó, de ez nagyon hiányzott, kellett már valami, ami visszatérít a földre. Itt élünk. Itt Magyarországon, ahol nem csak állampolgári, felebaráti, de még az emberi mivoltunkból adódó kötelességeinkre is szarunk. Majd MÁS takarít. Eltakarít utánunk, mert itt mindent szabad. Ami nem az enyém, az senkié, arra nem kell vigyázni, megőrizni.
Hagyjuk is, 6 sor elég volt a felháborodásomból.
A vonaton meleg volt (erre még futja), annyira, hogy szépen el is aludtam az utolsón.

OKT 197-196-195. Mátraverebély - Hollókő

Harmadszor indultam neki az OKT 60-nak. Most nem hagytam kibúvót, társasággal terveztem menni. Ugyan a terv befuccsolni látszott mikor Anikó leesve a székről bordáját törte 1 héttel az indulás előtt, de Bíró Petivel mi elég elszántak voltunk, hogy kísérőautó nélkül, a teljes cuccot végig cíhelve belevágjunk. Nem volt tejes az örömöm, mert Peti jó fej srác, de ő 12 óra alatt lenyomja a 60-at és ezt a túrát is max 2 naposta tervezte rám való tekintettel. Miután én tájékoztattam mit várhat tőlem és még így is benne volt, mentem hát vele, és bevállaltam a napi 30-at, nem kis félelemmel, hogy nekem a 3 km/h is gyors, pláne hegynek fel, de ha nem megy majd ketté válunk és én maradok a 3 napos felosztásnál.
Hajnal 5.33-kor indult a vonat, 7.20 körül érkeztünk a Mátraverebélyi állomásra, 26-kor már indultunk is, poénosan megjegyezve, hogy akár már mehetnénk is vissza az éppen csordogáló Zagyván. A cigány-telepen átérve aztán megkezdődött a kálváriám. Az első dombocska megizzasztott. Nem volt nehéz pedig, csak még nem voltam teljesen ráhangolódva és testem, ahogy mindig most is megpróbálkozott a könnyebb megoldás felkínálásával. De én nem hagytam magam, mentem kitartóan Peti után. Ha nem haladt volna előttem, biztos lassabb lettem volna, de azért meg akartam próbálni, sőt nem csak próbálni tenni is azt a 30-at ma, elvégre nem is nehéz terepet választottunk. Csak ez a kis domb, aztán egy nagyobb pukli és máris Sámsonházán leszünk. Mégis meglepődtem, amikor megláttam a templomtornyot. A falu szélén szátváltunk, Peti felment megkeresni a Sámson várnál elhelyezett geoládát, én pedig haladtam tovább, hogy ne húzzuk az időt a kitérővel. A geológiai feltárást azért nem hagytam ki, kicsit megálltam csodálni a kanyargós vonalakt és csak aztán vágtam neki a  Nagybárkánytól elválasztó dombnak. Többször hátrafordultam, hátha meglátom Petit, de azért reméltem leszek annyira "gyors" és előbb beérek a faluba, hogy szusszanjak egyet, mire odaér. Sikerült is, majd 1 órát vártam a postán mire nekivágtunk a hegynek. A faluba érve nem láttam elsőre a kocsmát, ezért egy nénit kérdeztem meg  hová térhetnék be megvárni  társam. Nagyon aranyos volt. Mikor meglátott (szóval, tulajdonképpen ő szólított le) rögtön azt kérdezte "Kedveském, miért büntetik magát, hogy ilyenkor kell itt mászkálni? És még egyedül is van? Jöjjön csak inkább velem, sütünk valamit, beszélgetünk egyet, aztán hazamegy szépen. A Csepegtetős-kút felé meg nagy ám a hó, ne menjen arra." Végül megnyugtattam, nem vagyok egyedül, és magam választottam az útvonalat, de mivel nem tudott jobb melegedő helyet javasolni beengedett a postára. Meglepetésemre fűtötték a vevő oldalt is. A pecsételés után a pulóverem ki is terítettem a radiátorra, de a pólóm, trikóm is lecseréltem, mert teljesen átizzadtam, és bár eddig nem fáztam benne , de jobbnak láttam szárazban tovább menni. Mire Peti megérkezett a pulcsi megszáradt és miután ő is evett egy szendvicset tovább indultunk, persze, hogy a Csepegtetős-kútnak. Ugyan nagyobb volt az emelkedő, de sokkal könnyebben vettem, mint az elsőt, itt már nem volt minek próbálkozni, visszamenni sem lett volna könnyebb mint előre. Sőt, mi még nehezítettünk is rajta, mondván, ha már itt vagyunk legyen meg a Cserhát 500-as is. Megbeszéltük, hogy Peti kitér a Kerek-bükk két bércére, meg a Hármashatár-hegyre, én pedig megyek tovább és csak a 100-100 m.-es kitérőt igénylő Köves-bércre, a Varjú-bérc 2 csúcsára megyek ki míg ő beér. Mire ez sikerült is már túl voltam a Nagy-kő tetőn, átértem a Garábi nyergen, de a Garább feletti jelszót már együtt kerestük meg. Ehhez már lámpa is kellett, sőt innen tovább haladva végig a Macska hegyen, a Purgán, fenn a Tepkén meg pláne. Itt a rejést kerestük fél órán át, de a 15 cm.-es hó alatt nem jártunk sikerrel, majd a nyomvonal alapján kérjük a találat elfogadását. Lefelé aztán gyorsabban haladtunk és a Babgulyás csárdába már 7-körül beértünk. Kértünk egy-egy tál vadmalachúsos babgulyást (olyan finom volt, hogy az itthol lévő, vagy 3 kg. vaddisznóhúsból is ez lesz) és elvitelre forralt bort, aztán Hollókő felé vettük az irányt, de már közúton. 10 körül a szállást  is sikerült elfoglalni, és éjfélre ágyban forralt boroztunk,  meg jutalom csokiztunk. Fantasztikus nap volt. A legtöbb szakaszon még ember nem járt előttünk a hóesés óta. Láttunk sok őzet egyedül, párban, csoportban táplálkozni, vonulni, megriadtan elfutni, és végre láttam/hallottam őszapót is, de a jótékony hótakarómnak köszönthetően most szemetet egy szálat sem. Nagy kihívás volt de rettentően élveztem és minden egyes faölelésnél végiggondoltam mennyire örülök neki hogy ilyen szerencsésen itt lehetek.

Hatailja

Fészen értesültem róla, hogy karácsonyi akciót tart Medde, akiről én Kérától értesültem, és a Meskán már korábban megnéztem alkotásait. Most, hogy kicsit olcsóbbak lettek az ékszerei rendeltem én is egy Medálbogát.
Vásárlás után azt is megkérdeztem mit jelent a név. Mint kiderült azért nem találom sehol, mert az az ő fantáziájának szüleménye, azt jelenti Az Aki Odaért.
A bogár foglalatba zárt kő Howlit, amiből a Türkizt hamisítják. Ha csak úgy magába a követ meglátnám valahol nem hiszem hogy megvenném, de így bebogarasodva ez volt a legszebb. A fehérsége miatt egyszerű, kereksége okán egységes, és természetes, akár igazi bogár is lehetne. Mondjuk akkor nem tenném a nyakamba, legfeljebb megfognám és elengedném. De, így viselem is. Ami egyébként meleg/jó érzés. Nem tudom a kőnek tudható-e ez be, de lényegtelen is, mint az is mit tud még ezen kívül maga a Howlit. Tetszik és kész.

12.12.12.

Ez az egy com-os láda van a közelben. Vagyis ez sincs. Ugyan betegként szerepel, de többen, köztük Osi is meglelte ebben az állapotában, gondoltam nekem is szerencsém lehet és meglesz a jelvény is vele. Az meglett, de a láda most épp tényleg beteg. Gondolom a díszkivilágítás miatt. 

50. Aranycsillag társastánc vizsgabál

Nem kell megijedni, nem egy újabb elfoglaltság. Bááár. A társastánc szerepelt gyerekkori listámon. De, melyik lányén ne szerepelt volna, aki látta a Piszkos táncot, vagy a Hölgyválaszt, Vezet a ritmust? Melyikünk nem álmodozott róla, hogy Ő majd egyszer úgy táncol egy férfi oldalán? És persze tudtam én, hogy kell hozzá a zene, a ruha, a férfi, a nő, de a tudás is, az meg nem jön csak úgy a kisujjunkból. Legalábbis az enyémből nem. A ritmust érezni kell, de az apalépéseket megtanulni. Aztán majd jön egy igazi férfi, aki nem szégyell/fél a szemembe nézni, kézen fogni és csak velem táncolni.
De, térjek csak vissza a mába. Vizsgabálon voltam.  Rögtön kettőn is, szombaton Szolnokon, vasárnap Törökszentmiklóson. Koránt sem volt olyan nagy kaliberű ez a vizsga, mint a filmekben, mégis olyan szépek, elegánsak voltak a táncosok, és az egész rettentő romantikus volt a családiassága mellett. És még mindig nem én társastáncvizsgáztam, "csak" a szünetekben hastáncoltunk. Mivel a Frei-ben mi nem voltunk a maratoni tánccal most léptünk fel először. Hááát. Hagyott némi kivetni valót a táncunk. Van mit gyakorolnunk.

Keresd a Mikulást

Úgy terveztük, hogy Adrival kimegyünk a Gördögök ez évi utolsó rendezvényére. Én majd élesben egyedül tájékozódási versenyzek, ő meg találkozik a Mikulással, meg a gyerekekkel jót játszik a vadasparkban. Végül ébresztéskor lányom úgy döntött ő ma alszik, nem jön, nekem pedig sok dolgom volt, ezért kicsit átszerveztem a napot. Úgy döntöttem varrom tovább a ruhám, a versenyt kihagyom, de a végére tiszteletemet teszem, és persze megkeresem a Malomszögi Mikulást.
Sajnos a versenyről nem sokat tudok mondni. Mikor az utolsó induló beért akkor érkeztem meg, de voltak jócskán. Viszont kihallgattam az elfelé sétálókat. Középiskolások voltak, és azt mondták még általánosban sem volt ilyen jó Mikulások. Jönnek jövőre is, és akkor az is nevez a versenyre aki most nem tette. Dagadt a májam, pedig részem sem volt az egészben. Pedig jó lett volna élesben kipróbálni milyen öltözék lesz megfelelő a jövő-hétvégi túrához, de végül is hátizsákkal úgy sem tekeregtem volna. Annyira meg így is rájöttem, hogy az aláöltöztet + farmer alulra nem lesz elég, de felülre vékonyabb pulóver fog kelleni és valami kell az arcomra is, valamint a kesztyű is megoldatlan kérdés. Pedig csak össz. 2 órát voltam kinn, ebből ráadásul másfelet a tűz mellett sütkéreztem, beszélgettem, és csak a végén sétáltam egy rövidet az erdőben. De, az nagyon jól esett. Ahogy kiléptem a vadaspark kerítésén lett úrrá rajtam a nyugalom. Tudtam, hogy sietnem kell, de belül nem voltam rá képes. A lábam tettem egymás elé, az agyam viszont csak a hóval, a nyomokkal, csicsergéssel foglalkozott.

Rejtés a Mikulás jegyében

Ez a harmadik, már hagyományosnak mondható ajándékcsomagom. Először nem találtam meg tél lévén a ciprusokat, de akkor is ide a Cora (már Auchan)  melletti ártérre rejtettem. Nekem ez a hely rendkívül szimpi. Nemcsak közel van, de szép is, pláne, hogy tavasszal megszabadítottuk a sok szeméttől. Sajnos, vagy szerencsére még nem esett a hó, így a ciprusokról lehullott tűlevél ágacskáktól a vödör környéke rőt barna, piciny arany csillogással. Persze az útról mindez nem látszik, de nincs messze, és érdemes érte kicsit összekenni magunkat, és reménnyel beljebb sétálni háta arra baktat egy őzike, nyuszi, mókus (tavasszal fácán, vadkacsa) is . Előzetesen azt az infót kaptam, hogy a rönköm megsemmisült, nyilván valaki feltüzelte, ezért munka után siettem, hogy még világosban tudjak kialakítani valami új rejteket, de megvolt az a rönk, csak kicsit belepte az avar. Nekem így még jobb is, rejtettebb, kevéssé egyértelmű. A vödröt gyorsan besüllyesztettem alá, pár ággal lefedtem, megszórtam avarral és jöhettem is boldogságtól átmelegedetten hazafelé.
Már csak figyeli kell, nehogy kifogyjon.
De, azért nem fogom minden nap ellenőrizni, mint az elsőt. Ha valaki egyben elviszi, úgy sem tudok mit tenni utólag ellene, ez benne van a pakliban. Én megtettem, amit szerettem volna. Gyorsabban. mint gondoltam, de szeretettel, és a csokin kívül pénzbe sem került. Minden  volt itthol (tavaly gyártott illatgyertya, jókívánság feles-pohár,  toll, a felújításkor megmentett szőrmók kulcstartók, horgolt angyalka, és a só-liszt karácsonyfa dísz) csak hozzá kellett csomagolni 1-1 szaloncukit, átírni a fedél szövegét, felújítani a füzetet és már tehettem is a táskáim mellé, nehogy reggel idehaza hagyjam. Most az alkoholt kihagytam. 1 éve nagy félelmem volt, hogy megfagy, szétreped az üveg és valaki megvágja magát. Tudom én hogy a szesznek nem szabadna megfagyni, és avarral takarva, még ha nagy zima lesz is védve lenne, de majd a nyuszival iszunk.

Adventi készülődés

A bál után sok tennivalót terveztem mára. Legelőször  hogy még a kozmetikus előtt (ahol ugyancsak jól kiveséztük ezt a fog kérdést) megformázom a só-liszt adventi koszorúkat, karácsonyfa díszeket, hogy míg odavagyok kisüljenek, és miután hazajövök már csak festeni kelljen őket, valamint beleférjen még két madáretető is (belefért, de erről majd csak, ha már készen is lesznek).
6-kor már keltem, gyúrtam, formáztam, és teszegettem szépen egymás főlé őket a sütőbe. Újra rá kellett jöjjek nincs valami nagy fantáziám. Nagy nehézséget okozott 4 koszorú kigondolása, a kivitelezés már ment, de mire rájöttem mit formázzak, bizony eltelt jó idő. Aztán a sütőben is történt bibi, először a hóembernek legurult a feje, a csiga meg bedőlt, gondolom a légkeverés hatására, és a díszek felhólyagosodtak, mikor azoknak kellett volna a leglaposabbak lenniük. A receptet egy másik blogból vettem, de a 2 óra sütési idő nem jött össze, az utolsó több, mint 6 órán át sült, és az anyué még így is visszanedvesedett, de a recept jó, dolgozni könnyű vele, és nem repedezik meg sütés közben, csak vagy más hőfokon kell sütni, vagy nem légkeveréssel. A festéssel viszont már könnyebb dolgom volt, abban lett segítségem is. Kentek, szórtak, ragasztottak, nyomkodták a szegfűszeget, amit csak kellett csináltak, így egy kivételével készen is lettünk 4-re. Délben elszerettem volna indulni, hogy sötétedés előtt megkeresem hazafelé Cactus, és/vagy Geoneo Mikulás rejtését, de hiába frissítettem óránként a listát csak nem jelent meg rajta semmi, így nyugodtan festettünk tovább. Pedig, ha ma nem, akkor már idén nem is fogom tudni őket keresni. Odakinn hol eső, hol hó, de szakadatlan esett, szóval megértem, hogy nem volt kedvük korán kitenni. Ha meg már úgy is sötétben kell vezessek, levágtam még apu haját is (hogy tökéletes legyen a nyírtó bedöglött, ollóval).

Lovasbál

A Tarna-menti Lovas Klubnak voltunk már több rendezvényén, most is itt volt a helyünk. Én szerda óta beteg vagyok, így nem számítok nagy bulira, de ki sem hagynám. Ma még munka volt, így csak 4 után tudtunk haza indulni. Addigra Adri már ki is cicomázkodott, csak a körmét kellett Kompolton megfesteni, de én még sehol sem voltam.

6-tól lehetett érkezni, 9-re volt a vacsora időzítve, én félre értem oda. (A körmön így is csak egyszerűen piros lett.) Sajna lemaradtam a köszöntőről, a palotásról, még a Mikulásról is, de a vacsi finom volt, és utána még kicsit beszélgettem is. Ebből sem lehetett sokat, mivel együtt jár a nevetéssel, és attól köhögési rohamom lesz, az meg nagyon jó társasági tevékenység.

Viszont figyeltem, és megdöbbentem. Úgy emlékszem írtam már erről, de most is ez jött le, mennyire öregszünk. (Remélem én nem annyira.) Láttam volt iskolatársakat, akik fiatalabbak nálam, és anyukájuknál öregebbnek néznek ki. Hiányos fogazat, ami van az is fekete. Ezt nem  helyettesíti a csilli-villi ruha! Oké, hogy a bőre ereszkedik, de attól még nem kell igénytelennek lenni. Biztos vagyok benne, hogy ezt nem a városi és falusi élet közötti különbség teszi. Kompolton is van fogorvos, ahogy butik is. Sőt, pont egymás mellett vannak! Csak néha be kellene oda is térni, és kiállni némi fájdalmat. Bár, ne mondja nekem senki, hogy a rothadó fog nem fáj. Nyilván azért veszem ezt észre, mert nagy rettegésem, hogy nekem ilyen fogaim lesznek. Egyszer volt egy olyan rémálmom, amiből csak arra emlékszem, hogy ilyen szájberendezéssel vigyorgok magamra. Halálom napján se lássam ezt újra. Pedig én sem teszek meg mindent ellene, de amit teszek, az egyáltalán nem sok és nem megterhelő, csak napi pár perc. Ugyan a genetika beleszól a kifejletbe, de nem magyarázat, még a dohányzás sem. Táplálkozni meg én sem táplálkozhatok egészségesebben. De, még csak az igényesek közé sem sorolom magam. Mondjuk, soha nem is akartam pláza-cica lenni, inkább voltam fiús. De, arra odafigyelek  hogy ami rajtam van az tiszta legyen, mint ahogyan én is. Lehet kopott, előfordul hogy slampos, vagy már nem ártott volna tegnap hajat mosni, esetleg kimaradt 1 manikűr, de nem sminkelek (már ha véletlen eszembe jut) tusolás és fogmosás nélkül. És, évente rendbe tettem a fogaimat. Kerül, amibe kerül (nem anyagilag).

Reform konyha II.

Az iskolában hagyományosan megtartják, mint lehetőséget az étkezési szokások megváltoztatására. Remélem minden gyermeknél csak egy kicsit segít, mert bizony az én gyermekemre ráfér ez a fejlődés. Nem gondolom, hogy amit itt terítékre kerül, az feltétlen egészséges, de lát olyat, amire eddig rá sem nézett, nem hogy megette volna.
Tavaly én is ott voltam, sokat segítettem is nekik, ami miatt meg is kapták a végén társaiktól hogy mert bezzeg, pedig minden asztalnál volt felnőtt segítő, vagy szülő, vagy tanár. Idén, hogy ezt elkerüljük én nem mehettem el a rendezvényre. De, otthol megtehettem az előkészületeket, mert a  biztonság kedvéért este mindent elkészítettünk.
Elsők lettek.

Kinder piqui

Kicsit elnapoltuk, de ha egy gyerek a konyhában akar ténykedni nem szabad meggátolni benne. Szerencsére sokat segített és nem csak a kóstolásban. :))

         

Hogy ne érje szó a ház elejét követtük a NoSalty útmutatását. (Amiben mégsem, azzal meg is jártuk.)

Tészta: (2 lap) 6 db. tojás, 6 evőkanál cukor, 6 evőkanál meleg víz, 6 evőkanál liszt, 2 evőkanál keserű kakaópor, 1 csomag sütőpor. 

Tejszínes krém: 5 dl. tejszín (Hulala)1 csomag étkezési zselatin, 1 evőkanál folyékony méz, 1/2 kávéskanál vanília aroma.

Csokoládé krém: 15 dkg. csokoládé, 10 dkg. ráma, 1 evőkanál víz, 2 evőkanál olaj. 

Bevonat: 20 dkg. étcsoki, 10 dkg. ráma, 3 evőkanál olaj, 1 evőkanál víz, 1 evőkanál porcukor.

1. A tésztához a tojások sárgáit fehéredésig keverjük a cukorral, apránként adjuk hozzá a vizet, és keverjük bele a sütőporos, szitált lisztet.  (Én inkább 2x-re készítettem el, mint az egyébként is vékony tészta felezésével az egyik lapot tovább slankítsam.)
2. A végén a kakaóport szitáljuk bele, és lassan elegyítjük a masszával, majd a tojások keményre vert habját is óvatosan keverjük hozzá. (Mivel a kakaó több keverést igényel én mindig az első adag lisztel teszem a masszához, a sütőporral együtt.)
3. A tepsit olajozzuk ki, béleljük ki sütőpapírral. (Miért kellene kiolajozni a papír alá?)
4. Felezzük el, majd előmelegített sütőben 200 °C-on a 2 lapot süssük ki. (A múltkor azt tanácsolták, amikor konyharuhára kiterítem a piskótát vizes kézzel tapogassam meg a még forró papírt és úgy könnyebben lejön. Most kipróbáltam, nem tűnt könnyebbnek. Vagyis, nekem szárazon sem jön le nehezen.)
5. A zselatint áztassuk be 6 evőkanál vízbe, 5-10 percig hagyjuk állni, míg megduzzad, majd lassú tűzön, kevergetve langyosra oldjuk fel, hogy áttetsző zselét kapjunk. (Az előre kicsomagolt tortazselé savanyított!!!)
6. Közben verjük fel a tejszínt kemény habbá, és keverjük össze a zselatinnal. (Nekem Lidl-es volt itthol, de nem mondhatok rá rosszat, finom édes, krémes, jól habosítható.)
7. Lassan csorgassuk bele a mézet. (Mivel a zselatin savanyított a tejszínen négyszeresét tettem hozzá. Nagyon édes lett, de a savanya így is érződött. De, ha előbb olvasok is 2 kanál mézet teszek hozzá.)
8. Az alsó lapot visszatesszük a tepsibe, a krém felét egyenletesen simítsuk rá, és tegyük hűtőbe. (Mivel a hab és a csokikrém is elég masszív, nem kell a tepsiben kencézni, a tálcán sem csurrant el.)
9. Gőz fölött olvasszuk fel a csokoládét a vízzel, és amikor már felolvadt, adjuk hozzá a margarint és az olajat, és jó alaposan keverjük el, míg egyneművé válik. (Először kicsapódott az olaj, már majdnem kidobtam, de egy habverő csodát tett. Finom, karamell jellegű krémet kaptam.) 
10. Ha kissé lehűlt, terítsük a tejszínes rétegre.
11. Ismét tegyük hűtőbe dermedni.
12. Amikor a csokis réteg megdermed, tegyük rá tejszín másik felét, és azt is kenjük rá. (A csoki is nehezen akart tapadni a habhoz, na most a hab a csokihoz sem ment könnyen.)
13. Erre kerül a másik lap, amit szintén csokoládéval vonunk be. (Én sajna kristálycukorral készítettem. Nem olvadt el. Grillázsos lett a bevonat.)  
14. A süteményt tegyük vissza a hűtőbe. (1 óra múlva megpuhul a tészta és már ehető is.)

Sonkás-sajtos muffin

Amikor először kóstoltam, édesre számítottam, ezért harapás után majdnem kiköptem. Fél év múlva második kóstolásra sem ízlett, de most valami sós kellett gyorsan, és ennél gyorsabb megoldást nem tudok.

Hozzávalók: 20 dkg. liszt, 1 csomag sütőpor, 1 teáskanál só, fél teáskanál bors, 1 teáskanál szárított petrezselyem, 2 db. tojás, 1 dl. olaj, 2.5 dl. tej, 10 dkg. reszelt trappista sajt, 10 dkg. felkockázott sonka.
Én 2 adagot készítettem, ebből a mennyiségből 30 puffancs lett.

A NoSalti cifrázza az elkészítést, de én csak mint az édesnél mindent beleöntöttem egy nagy tálba és fakanállal összekevertem. Így is könnyű lett a tészta és a sütőben is szépen feljött. A fél óra sütési időre viszont szükség van, de az magától történik, én már készíthettem alatta a többi dolgom, összekeverni pedig 5 perc sem kell.

A végeredmény finom lett, még nekem is ízlik.

Gyümölcs torta

Úgy készültem, hogy ide is felkerül a recept, a telefont is előkészítettem, csak a fáradtság, meg nyilván a sietség miatt is a lépések kimaradtak, de nem ördöngösség ez, ha netalán ez alapján a bejegyzés alapján kap rá valaki kedvet menni fog nélkülük is a torta elkészítése.
Lehet szerencse is, hogy nincs mindenről fénykép, három-négy dolog is készült egyszerre, amikhez minden az asztalon volt, hely pedig nem sok maradt. De, mint ahogy írtam, minden ott volt, és nagy odafigyelés árán minden sorban belekerült a tálba (a sárgájára nagyon kellett figyelni, sorra ki akartam dobni őket a hájjal együtt, pedig azokat is inkább megenni kellene, de majd ráveszem előbb-utóbb erre is magam).

Tészta: 4 db. tojás, 18 dkg. cukor, 14 dkg. liszt, 10 dkg. olvasztott ráma (a legnagyobb tortaformához).
A szokásos lépések, fehérje habbá, kétszerre bele a cukor, majd már csak keverve kétszerre hozzá a liszt is, és végül az olvasztott ráma, amivel előbb körbe kenem a formát. Miután a formát ki is liszteztem jöhetett bele a tészta. Nem kell félni, ha kevésnek tűnik, szépen kifogja tölteni sülés közben. Ja igen, sülés. Előmelegített sütőben, de már kislángon, míg meg nem sül. ;) (kb. 15 perc.)

Addig jöhet a krém, ami szintén nem nagy ördöngösség.1 csomag főzős vanília pudingot szoktam 4 evőkanál cukorral és 4 dl. tejjel felfőzni. Mikor kicsit hűlik a tésztára is lehet önteni, majd teljes dermedés után jöhetnek a gyümölcsök is. Én most banánt és narancsot használtam, de akár befőttel, vagy kiolvasztott fagyasztott gyümölccsel is tökéletes, vagy bármivel, ami szezonálisan  megterem.
Kivétel a kivi, azon nem dermed meg a zselatin!
Ha már a felkiáltó jelnél tartok, megjegyzem, hogy a zselatin nagyon kényes dolog. Számtalan sütit elrontottam már, hogy nem dermedt, ezért vagy mindenki ragaszkodjon a bevált márkához, vagy kövesse az elkészítési javaslatot és bízzon a szerencsében. Az viszont biztos, hogy 4 dl.-nél nem kell több belőle erre a tortára.

Szülinapi előkészület

Tegnap szabadságon voltam. Rossz szájízzel, mert a szabadság pihenésre lenne való, én meg 30 órában takarítottam, majd főztem. És még vágjak is hozzá jó pofát, hogy Peti szerint korábbra kellett volna a bulit tenni, mert akkor már rég készen lennénk, miközben ki is herélném, nem csak a többes szám miatt. (A visszaköltözés előtti 3 napra szavam sem lehet, de azóta ha égőt kell cseréni is ki van akadva, én meg unok olyan szekeret húzni, amin nemhogy ülnek, de még ki is kötötték, így nem nagy ívben de lesz...tam mikor lesz kész a lakás.)
A nappalra már nem is emlékszem mi mi után következett, de arra igen, hogy Adrihoz éjfél után akasztottam fel a függönyt, aztán hozzánk, és a fürdőbe. 3-körül fejeztem be az étkezőben a tálalószekrénynek azt a felét, amit használunk (a többit majd ma). 7-kor mentem ki Hógolyóval, addig a konyhát takarítottam, de annak is csak az egyik oldalát, a másik fele szintén mai feladat lesz és 9-volt mire Hógolyót kifésültem, megfürdettem, szárítottam. De, a folyosón még ekkor mint bombatámadás után volt a helyzet, mindenhol szemét, polcok, cipők, cserepek. Mindent kivittem a sufniba, Adrit megbíztam a hörik kitakarításával, és gyorsan felporszívóztam, felmostam még utoljára a vendégek előtt, itt még úgy is sorolhatatlanul sok lenne a tennivaló. Csak eztán jöhetett a sütés főzés majdnem 10-kor.  Még szerencse, hogy Peti nem oroszkrém tortát kéret, mer bizony 24 óra talpon lét után az nem lett volna meg. (A tojások sárgáját így is folyton kiakartam dobni a héjával együtt.) Éreztem én, hogy a határomon járok, de még sok volt hátra a napból. 3 dolgot terveztem sütni, a gyümölcs tortát, valami sósat, meg Adrival Kinder pinquit, és még fogalmam sem volt róla mi lesz az ebéd. A tervezet palócleves, nemlehetabbahagyni csirke, krumpli pürével volt, ezzel szemben 9-kor még minden vagy a boltban, vagy a fagyon leledzett. Mivel a palócleveshez előbb pörkölt kell, ezt már reggel elvetettem, most helyette borsó leves lett a tűzhelyre téve, és nekifogtam a tortának, hogy legalább ezek bizti meglegyenek. Mivel csirkéből csak egyet találtam, őt meleg vízbe tettem, és módosítottam sóban sült csirkére meg hurkára, a püre ezek mellé is maradhat. Ha délben mindet odateszem, 1-re ebéd lesz az asztalon, addig meg elkészül 3 süti, de nem pinqui lesz, hanem piskótatekercs. A sós pedig muffin. Ugyan amikor először kóstoltam majdnem kiköptem, de az enyém jó lesz és nem utolsó sorban gyors is. Szerencsére ehhez a tervhez már tudtam tartani a tempót. Mire a vendégek megérkeztek a tortáról csak a zselé hiányzott, de az is csak pár percig, a bekíséréssel együtt vittem az első tálca muffint a szobába, de akkor már sült a tekercs, ami nemsokára gőzölögve az is asztalon várta a sorsát. A második tepsi sós után a husik következtek, az utolsó adagot pedig már ráértem utánuk, ebéd közben is kisütni.

Les Choristes

A Kodály Kórus ahogyan az iskola is, idén 30 éves. Az évfordulót megünnepelendő egész évben programmal készülnek a diákok, tanárok. Volt már képgaléria, volt tanár-diák találkozó, adnak ki naptárt, lesz gála, bála, és most egy koncert a Szolnoki szimfonikusokkal. 

A gyerekek szeptembertől készülnek erre a fellépésre, de 1 hónapja Bánfi Balázs vezetésével már élesben zajlanak az igen kemény, sokszor 3-4 órás próbák. 

Megérte? Nem érte meg? 

A koncert élmény volt, de hol van a gyerekkor? 

10-18 éves gyerekek adtak műsort, amiben 3 órát énekeltek magyarul, latinul, franciául, angolul! 

Sokat várunk tőlük.

Avar kupa

Tegnap nagy köd volt nálunk. Reggel alig láttam Hógolyót és ez a délután sétáltatásnál sem volt másképp. Ma azonban már korán reggel jó időre keltem. Az öltözés, szendvics készítés, sétáltatás is vígan zajlott, mert végre mehetek, és milyen frankó időben.
A szokott módon jócskán korán indultunk, hogy öreges tempóban időben a verseny színhelyére érjünk, át Gyöngyös felől a Mátrán. Még mielőtt túl közel kerültünk volna Mátraszentistvánhoz Galyatető előtt a második kilátópontnál megálltunk akklimatizálódni, de tényleg  csak szokni a klímát, mert  gyönyörködésre nem is nagyon volt lehetőség, olyan szél fújt.

Gyorsan el is döntöttük, hogy itt ma mindenki versenyezni fog, mert egy helyben 3 órán át nem lesz jó ténferegni. A parkolóban aztán ez tovább durvult, vagy csak fenn a pusztán erősebbnek éreztük a rohamokat. Mégis a kocsiból mindenki mit talált magára aggatott, hiába nem esett, még az esőkabát is felkerült  a pulcsik tetejére, had szigeteljen. Én is felvettem a bunda bélelt polár kabátkámra a széldzsekit, mert a nagy pufi téli dzsekit azért túlzásnak találtam, de kértem mellé kesztyűt, és igen hiányzott a sapka. (Meg is jegyeztem, hogy innentől derékvédő, kesztyű, és fejpánt, vagy sapka nélkül nem túrázunk. Inkább cipelem, mint megfagyjak.) Igyekeztünk is az indulással, minél előbb had melegedjünk fel a bóják keresésben, meg persze az oda vezető út kihívásaiban.

Ezen a versenyen nem megadott sorrendben kellett megkeresni a pontokat. Itt mindenki maga döntötte el, melyik bóját keresi meg, és milyen sorrendben, de nem is kellett mindet, csak a megadott 2 óra 40 alatt a lehető legtöbb pontot összegyűjteni  a megadott pontszámot érő lukasztók felkeresésével. Plusz, voltak elméleti kérdések, amikkel újabb pontok voltak szerezhetők, meg még szorgalmi feladat is az eddig választott év fáiról. Érdekesnek ígérkezett. Hogy több térképet kapjunk Schmidingerékken felül mi még két csapatban indultunk, de együtt, csak két kartonon kellett igazolnunk a részvételt. A térképre máris visszatérve én még most is azt mondom, hogy nem stimmelt rajta valami, mert nekem a tó nem ott volt, ahol a papíron jelezték, és még a templom sem volt rajta. Pedig, ott áll már az jó pár éve! Biztosan csak több idő kellett volna a viszonyításhoz, de szerencsére nem én vezettem, nekem csak mennem kellett, egyenlőre lefelé és figyelni a térképet (amin csak az irány nem stimmelt).  Az első pont közel volt, mi még a fázásnál tartottunk, amikor máris le kellett térni az útról egy sziklás részre. 10 m. és az első lukasztás már meg is volt. Irány vissza az úton a többiek után. Hamar beértük őket, de a második pontot kihagytuk, nem találtuk a határjelző karót, aminél újból le kellett volna térnünk. Vissza nem mentünk, úgy is közelebb van a táv végére hagyott szakaszhoz, gondoltunk majd az utolsók között lemászunk érte. Az első visszafordító után elhagytuk ezt az ösvényt, egy meredekebb részen szinte lecsúsztunk az alább futó gazdasági útra, hogy arról le-le térve, de követve azt rátérjünk a közútra és újabb 3 lukasztás után a visszafelé tartó rész következzen, immáron emelkedőkkel. A többiek így is tettek, de nekem pihenő következett. Foghatnám a szélre, a sietésre, vagy bármire, de arra nem, hogy eddig bármi nehézség lett volna. 10 m kivételével lejtőn jöttünk, már vetkőztem is, a táska sem volt nehéz, és nem is akadályozott, mégis úgy fújtattam, mint egy gőzmozdony, ha nem jobban. A 3. puff után elengedtem a többieket, ne várjanak rám, menjenek, én majd visszasétálok a célhoz egyedül. Nem könnyen hagytak ott, de belátták, hogy ez nem őserdő, alig másfél km.-t jöttünk, enyhe lejtőn, a hátralévő több mint 2 óra alatt visszaérek csigatempóban is. De, előbb kerestem egy követ, amire a pulóverem leterítése után leültem. A fulladás nem akart szűnni, néha csillapodott kicsit, de amint a továbbindulásra, vagyis inkább a többiek utáni iszkolásra gondoltam visszatért. Néztem a térképet melyik út merre vezet, mit nézhetek meg, ha már így jártam, de az eredeti kicsit tovább lefelé és a műúton vissza tervet elvetettem. Fulladni a műúton is fogok, akkor már maradjak inkább az erdőben, legyen valami jó is benne. Ahogy a térképet nézegetve kezdett kialakulni a tervem lettem egyre jobban. Maradtam még kicsit a kövön, szétnéztem, hallgatóztam, és miután indulásra késznek éreztem magam elpakoltam, telefonnal a kezemben felfedezőútra indultam. Már nem bójákat kerestem,  helyettük, gombákat, üregeket figyeltem, hallgattam a szélben recsegő-sikító fákat és végül ugyanazon az úton kezdtem el araszolni visszafelé, amin eddig jöttünk.

A célállomásra érkezve megnéztem a GPS-t 3.6 km.-t mutatott. Nem nagy táv, és még van több mint 1 órám. A sísánchoz nem mentem el, de a tavacska mellől készítettem pár képet, inkább a Három falu templomát vettem célba.

Amikor nyáron erre jártam a kéket nem vettem észre. Figyeltem  de vagy nagyon elborította az agyam, hogy csak Galyáig érek el aznap, vagy egyszerűen csak nem jó helyről kerestem. Utólag az is lehetett a baj, hogy nem kőépületet kerestem, hanem mondjuk fehéret. A kék bizony nincs messze, de az irányzékkal megint baj lesz, mert a kéken kereszteztem az egyik sípályát, azok pedig most mind alattunk vannak. Én pedig balra felé kerestem a templomot, ami lefelé volt, nem pedig felfelé-jobbra. Nem csoda, hogy nem lett meg. De, most igen, közelről is. 

Ezek az új építésű templomok nekem nem tetszenek annyira, mint az idősebbek. Attól, hogy kicsi még lehet szép, ami kívülről igaz is, a maga tisztaságával, natúrságával, de az oltárkép már modern, elnagyázott. A mai világban persze a törekvés maga is díjazandó. Ugyan a miséről lemaradtam, de nem hiszem, hogy a 3 faluból 40-nél sokkal többen járnának rendszeresen istentiszteletre, és mégis kellett, összehozták, abban az "átkosban". 

A templom melletti tábla felhívta figyelmem a mögötte található Stuller kőre. Gondolom kicsit távolabbra utalt a mögöttével, és nem ez a jelzőkő az a bizonyos, de rajzolata megragadott, messzebbre elsétálni pedig már nem volt időm, Imre jött velem éppen szembe a templom mögül. Mivel még volt bő fél órája ő egy rövid nézelődés után tovább indult becserkészni még két közeli pontot. Rám meg bízta a lányok bevárást, akik szerinte még a háta mögött voltak. 

Tévedett. Ők már a kocsi körül kerestek engem, lévén a kulcs nálam volt. Mentem is gyorsan hozzájuk, had melegedjenek kicsit a szélmentes autóban. De nem akartak még beülni, amíg Imre keresgélt elmentek a tó mögé szétnézni, én pedig a szorgalmi feladattal totóztam, hogy csak a szakmai rész maradjon még a végére, amihez úgy sem értek. 

Hazafelé Pásztón keresztül terveztük az utat, betérve Szurdokpüspökibe vízért, és persze egy kis kesselésre. Út közben azért bekapcsolva hagytam a gépet, így jutottunk el Fallóskútra. Á, dehogy így. Imre és Anikó tudtak a helyről, csak nekünk hátsó sorban ülőknek volt ismeretlen. Szerencsére nem voltak ellene egy kis plusz sétának, és megálltunk szétnézni. 

A templomhoz rövid séta vezetett, és már a szél sem fújt. 

Egy kis nézelődés után én leváltam és bevettem magam az erdőbe, hogy a láda is meglegyen és végre letegyem a már több mint 1 hónapja nálam lévő bogarat. Közben még gombászni is befogtak. A néninek ugyan már volt egy teli szatyra, de jól jött a segítségem a másodikhoz is. Marasztalt, segítsek még kicsit, de igyekezni kellett, ha még a padon is ücsörögni szeretnék a 6 órási hazaérkezés előtt. 

Szurdokpüspökiig még 4 láda esett útba, nem is voltak messzi az úttól, akár kocsival is bejárható kirándulás lehetne, amikor még így is összejönne legalább 10 km.-nyi séta az erdőben. Meg is lesz ez egyszer, de leghamarabb tavasszal. Most csak vegyünk egy kis vizet, és keressük meg a karbantartáson átesett ládát, hogy a Gördögöknek is találat legyen (nekem már megvolt), aztán csücs, és irány haza. A találat gyors volt. Lefelé jövet a barlangnál ketten beszélgetek. Mivel mi sem voltunk éppen csendben, gondolom érzékelték nincsenek egyedül, nem indultak el felfelé, de nem látom a bejegyzésüket, így mégsem kesserek voltak. :( Odalenn a pad most is rezeg, gyengébben, amikor ültek mellettem nem is éreztem, de rezeg.

Jászalsószentgyörgyön Terikének még lángost is volt ideje készíteni, amíg mi beállítottuk a tévét, de aztán tényleg padlógáz és irány haza.

A nap túra részét nagyon elbasztam. Senki nem nógatott miatta, de ettől független sem volt jó legfiatalabbként kiesni a sorból. Azért még nem adom fel, csak legközelebb nyílt kategóriában egyedül indulok, és nem fog érdekleni mennyi van meg.