Dabas körül

Növünk.
Én széltiben (kicsit), gyerek inkább hosszában (szintén csak kicsit), és persze kíváncsiságban (annál jobban). Tágul a világ, kifelé kacsingat, ismerkedik. Persze, hogy a net a bűnös, de nem tarthatom búra alatt, legfeljebb kontrolláltan engedem tapasztalni. Így jutottunk Dabasra, egy netes barátnőhöz.
Előző este manikűr készült,

de hiába az elő-munka a tervezettnél később, 10 körül indultunk csak el. Nem akartam pesztrának maradni, de azért megnéztem hol hagyom a gyermekem, így én is betértem Anikóékhoz, majd megnyugodva indultam ládakereső körútra. A reggeli késedelem miatt a multikról már lemondtam, de az utca eleji apácatemető nem tartozott a kihagyható élmények közé.

Adri mitfárerkedése már kíváncsivá tett milyen egy apácatemető, mikor mellé értünk tudtam nekem ide be kell menjek. Távolról is rendkívül megható ez a puritánság, de betérve a gondozatlan kertbe, szemből nézve Jézust, körbe a nővérek fejfáival nem is tudnám másként elképzelni. Nyugodt. Közelebb lépve a keresztekhez olvasgattam a véseteket, nem könnyű korban éltek, nem voltak fiatalok, és mennyi apáca rend volt. Idehaza kicsit rákerestem, ma is sok van, és én ezt nem gondoltam. Pedig a mi családunkban is voltak, és még él is egy apáca, sőt lett volna helyem is a rendjében, amikor újra megnyitották a kapuikat, és Annus néni is bevonult, de én nem tudom ennyire szeretni Istent.
Ha már ez a mai nap így alakult gyermekkori zongorázós emlékeimet félretéve geoládász útra tértem. Csak 3 láda volt esélyes, ebből kettő közvetlen az 5-s út mellett, 1 km.-el bejárható körön. Megkockáztattam, bár nem értettem miért kell oda 2 láda, és a leírás alapján mintha egyébként is ugyanazok lennének, egy a rejtő, csak más a ko., és a segítség is. Meglátjuk.

Nem láttam meg. Elindultam az úton, elértem a méhekhez, de az eddig is majdnem járatlan út eltűnt. Kis topánkámban, szúnyog-csípetten visszafordultam. Én ma nem ehhez öltöztem. Autómhoz visszaérve lesöpörtem a kullancsokat magamról, és bíztam a még talonban lévő, rövid időn belül megkereshető ládában. Ócsa felé vettem az irány, és megnyugodtam. Bármi jön még ki ebből a napból, ez az út nagyon tetszik, a lápos, az erdő, az árnyak fantasztikusak. Nem is siettem, de azért odaértem, és a láda is meglett.

De, egészen mást vártam. A régi nálam nem 20 évet jelent. Ez elhagyott.
13,40 volt, 5-re kell visszaérjek Dabasra addig még van egy kis idő, irány Gyál, és Boldog születésnapot Judit.

Köszönöm.

Egy megvalósulatlanmajdnemvakrandi története

Kezdem a kályhától.

Még jóval ismeretségünk előtt a Gördögök segített egy térkép elkészülésében.
Megismerkedésünk után, főképp az első Szt. István körömhöz kaptam belőle egy példányt.
A térkép borítójának belső felületén ajánlják a Pelikán túrákat. A reklám rögtön felkeltette érdeklődésem, főképp a gejzír miatt. Amit azóta sem láttam, és valahogy a hivatalos időben sem sikerült végigmenjek az útvonalon.
De a Teljesítménytúrázók Tárasaságnál találtam egy fantasztikus élménybeszámolót, ami kapcsán ide, meg oda kattintgatva eljutottam egy első olvasásra is érdekes oldalra.
Az olvasás folytatódott, de a következő bejegyzésre várás, és a gyakori együttérzés ellenére nem akartam zaklatni a szerzőt.  Egészen az idei újévi bejegyzésig.
Úgy éreztem hasonló passzban voltunk és nem tudom mit reméltem, de legalább egy jó szót "adni" akartam.

Azóta néha egymásra írunk, ismerkedünk, kiderült egy napon születtünk, és más hasonló is van bennünk, de a személyes találkozás várat magára. 

A Pelikán túra és a Tiszaligeti Napok sajnos évek óta egyszerre vannak.
Eleinte még reménykedtem, hogy majd jövőre biztosan nem ilyen nekem sikeredettlen lesz a tervezés, de idén inkább már gondoskodtam magamról, és jó előre jeleztem örülnék, ha kihagyhatnám az ügyességi versenyt.
Szurkoltam, legyen elég jelentkező, és ne essen több eső, sőt, száradjon ezerrel a talaj.
Még 1 hete sem volt tuti a dolog, de nagyon úgy nézett ki meglesz a létszám, és enyém a Pelikán pálya. Lesz 50 pont, szép tekergés, és randiiiii.

Tudtam L.L. is ott lesz, de igyekeztem nem hitegetni, hisz egészen előző reggeli érdeklődésemig még én sem voltam benne biztos mit fogok tenni a mai napon.

Tegnap munka után valahogy elaludtam. Nem sűrűn fordul elő, és lett volna mit csináljak: takarítás, sütés, manikűr, felkészülés, elmaradt bejegyzések írása, és sorolhatnám tovább, de most így alakult.
Persze hajnal egykor kipattant a szemem, és miután rájöttem most nem takaríthatok, nem vásároltam be a sütéshez, a pakolászással sem kellene zörögnöm, és a manikűr is necces éjjel, maradt a net.
Első dolgom az elmaradt e-mailek elolvasása. SE hírlevél: "Kedves Sporttársak! Szombaton az 51.TISZALIGETI NAPOK keretében lebonyolítandó kerékpáros ügyességi verseny felépítéséhez és azt követően várjuk a segítőket a Sportcentrum bitumenes pályán reggel 8 órára! A verseny 10-15 óráig tart! Köszönjük a jelentkezéseket!"
Hogy az a K.... Valaki nyilván lemondta. 7-kor felhívom Imrét.
Addig. Mi legyen addig?
5-kor felkelek összepakolok, 6-kor rajt. 10-ig 4 órám van.
50 km. gyalog egyébként sem jön szóba.
50 km. biciklivel nem fér bele, és nem száradt elégé, rossz választás is lenne, pedig ez jelen álmaim netovábbja.
30 km. gyalog. Itt? 4 óra alatt? Hülye vagyok én?
20 km. gyalog. Ez az. Talán a kecske gyomrát sem üli meg és káposzta is marad. Bár az 5 km/h-s tempóhoz 7mérföldes papucs kellene, de erről még szó lehet. 28 pont, kitűző, és hátha pont jókor leszünk pár helyen.
Nézzük az útvonalakat. Ja. A 30-assal közös pont kb. csak a Nefag (+ rajt, cél). Találkára egyre kevesebb az esély, és a környék élvezetére is. De, addig még aludni sem ártana. Hajrá.
Nem ment. Semmi kedvem nem volt a MÁV Kh. mellett lesétálni a  holt Zagyvához, ott átnedvesedni, majd sarasan másik oldalt visszamászni a bicikliútra.
Biztosan lesz madár, növény, gomba, fa, érdekes pillanat, de ehhez 1. húzzak bakancsot, amit majd utána megkel pucolni (mert sár az tuti lesz, és még a cipőm sem takarítottam ki az eltájolás után), 2. cipeljem a hátiszákot, amiből kicsit még mindig nem vettem, 3. vigyek botot?, 4. kamáslit?, 5. mennyi vizet?, 6. a félvállas táskán hová teszem a térképet?, 7. nem lesz meleg a farmer?, 8. ismerkedős süti helyett viszek csokit, 9. a körmöm meg levan sz...
Végre elaludtam.
Egészen 7-ig. Na nem így terveztem.

Majdnem hetedhét ágra süt odakinn a nap. Vékony nadrág kell. Az legalább van.
Telefon Imrének. (Lemerült, teszem töltőre.) ......... Oké, ott leszek.
Egyik szemem sír, de a másik sem teljesen nevet.

8,30-ra értem oda. Két-kerékre Szolnok 10 km.-es kör elindult, fiúk építik a pályát, én meg levegő után kapkodok. Felhergeltem magam.
5 perc szünet míg megbeszéltem magammal ez így lesz jó, és kész voltam kihozni belőle a legtöbbet.

Tényleg jó lett. Nekem teljesen.
Ugyan fonható hosszúságú szőr kanyarog a rövidnacis lábamon, ápolatlan a körmöm, és továbbra is csoki van süti helyett, de mozgalmas, érdekes, jó nap volt. Taktikás pályát építettünk, a gyerekeknek is kihívás volt, és voltak is sokan, de mi is, és kellettünk is ennyien, hogy gördüljön a kerék.

Az eredmény összesítése után elkéreckedtem, de mielőtt hazamentem volna betértem a Vargába megkérdezni L.L. végzett-e.
12,30valahánykor, 2 órával előttem.
A telefonszámát megadták volna, de ennek akkor most így kellett lennie, nem kértem.

Odahaza gyors tus, összepakolás és go Kompoltra.
Félútnál már izzították a tüzet,

de előtte még lovagoltunk egyet.

Így készül a ....

pálinka.
Aha.
Az.
Szicsek módra. (Tévedés ne essék, nem fogok receptúrát kiadni.)
Nem tervezett látogatás volt, csak útba esett a célunk felé, és egyikünknek vásárolnivaló dolga akadt náluk.
Biztos vagyok benne a felnőtt lakosság 70%-a látott már pálinkafőzőt, én is. És ez nem kell titkos infó legyen, hisz (azt hiszem) már kipróbálhatja magát bárki ezen a téren is. Főnek is odahaza mindenféle gyümölcsből lekvár helyett párlatok. Több háztartásban fokoló került a fakanál mellé, és apuci is kiveszi részét a téli felkészülésből. De, ez itt kérem nagyüzem!
Na a daráló, az még nem akkora,

de a többi óriási.

Meg sem mertem kérdezni hány liter van a tartályokban, vagy egy nap alatt mennyit termelnek, de azt sem tudom elképzelni él annyi ember a Földön, amennyi ezt a sok szeszt elfogyasztja. És ez csak egy pillanatnyi mennyiség, az év harmada még hátra van, és már eddig is sok lé átfolyt az APEH mérőműszerein. Mind a mellett, hogy nagyobb többségben olyanokat ismerek, akik maguk főznek, vagy főzetnek pálinkát, meg ott vannak a kisebb falusi hivatalos kifőzdék, és más nagyüzemek is, irdatlan ez a mennyiség.
Mennyit iszunk mi?
Nem én! (Én naponta vízből biztosan többet, mint a 40 év alatt pálinkából.)
Mindenki más. Ti!

A majdnem kéretlen, de minden esetre váratlan "tárlatvezetést" élveztem. Közvetlen volt a hangnem, ráérő az idő, hozzáértő a bácsi, és szívesen láttak bennünket. Biztos nem alaptalanul még a bemutatóterem/ebédlő is megnyílt előttünk, érdemes lenne ide egy pikniket tervezni.

Kifelé jövet még lekaptam a cég reklámját hordozó autókat,

de igyekeztünk, hogy a másuk üzembe is időben érkezzünk. Egyébként volt dolgunk vilmoskörtével, málnával, cseresznyével, akkor érett a bodza, és főtt a som.
.
Folyt. köv.
Így készül a nyomtatott póló, sapka, névjegykártya, meghívó, majdnem bármi. 
A télen egyesületi pólót rendelhettünk, de mindig van, aki elfelejtett, vagy kér még, és ezeket az igényeket jöttünk most leadni. Ugyan itt is százszámra készülnek a megrendelt termékek, de az előbbinél sokkal kisebb cégről van szó, inkább olyan egyszemélyes manufaktúráról.

Itt is szívesen láttak, és készséggel magyaráztak, mutogattak, és a pálinka gőz, meg most a festékek gázával átitatódva mi is szívesen hallgattunk, kérdeztünk, nézelődtünk. De, lehet csak én voltam kíváncsi, a többiekre meg úgy átragadt, de azért én úgy láttam nekik is érdekes volt. Azt pedig remélem sikerülni fog egy kicsivel kevesebb festékkel megoldani az én pólóimra a logó felvitelét.

Terep 100-as bejárás 2/2.

Találkozó a 13-s pontnál.
A jelentkezők fele nem érkezett meg, mondván éjjel esett, de ez az elszántabbakat nem érdekelte.
- 16-s pontig megvoltunk múlt héten, most nem kerültünk pontról-pontra odáig, szépen levágtuk bicikliúton a kanyart, új jelszót kerestünk, és belevetettük magunkat az "annyira szeretett" Alamand-dűlő kátyúiba. 3 km. kátyús élvezett, és ha szőrős a szívünk csak fél pont jár érte, elvégre aszfaltozott(nak mondott) a szakasz. Tenyő-puszta felé vezető leágazásnál tapasztalatunk szerint egyszer mindenki bepróbálkozik 3 km. megspórolásával. Térképen úgy látszik kb. 200 m.-t kell megoldani, aztán minden oké. De, nem úgy van ám az. Azok az utak ottan bekerített üzemi területen belül vannak, a kerítés pedig rögtön a csatorna szélén fut mindkét oldalon, ami elég mély, és elég meredek is. De, ha már idáig elmentél most meggondolhatod még ezen az oldalon áttolod-e az útig (500 m.) biciklid a szántóföldön, vagy visszafordulsz és megtoldod 2 km.-el (ennyi oda-vissza próbálkozásod) a távot. Mi kíváncsiak lévén van e szökőút megnéztük a terepet, majd a visszatekerést választottuk. Az Áfor út egyébként is jó minőségű, sőt diófáival még hangulatosnak is mondható.
- A 17-s pontnál fiaink megéheztek, lehet csak a tegnapi itt tartott lagzik kínálatába gondoltak bele, de a horgászversenypálya elején letelepedtünk egy kis nasira.

Aztán egy beszélgetésre is megálltunk, ami alatt szerencsénk volt egy pindurka kapáshoz, és tavirózsa megfigyeléshez is.

A pálya végén ugyancsak van egy könnyebbnek tűnő lehetőség, ha nem teszünk egy kis kunkor, hanem megyünk egyenest tovább a földúton, de annak is vége lészen 20 m. múlva bármelyik irányból próbálkozunk. Gyalog még csak-csak átvágható, de biciklivel nem éri meg a vesződést, a defektet meg pláne. Érdemes kimenni a telkek közé, majd onnan vissza az Alcsi-Holt-Tisza mellé arra a kevésbé élvezetes 3 km.-es szakaszra, ahol mi párszor lekényszerültünk a nyeregből.

- Kiérve a Repülőgép múzeumhoz nézelődés közben új jelszórészletet kerestünk,

majd eltekertünk a Kis Bagoly sörözőhöz, hogy ott várjuk be Imrét, aki nálunk jóval korábban kelve előttünk belekezdett az egész körbe és úgy néz ki itt beér bennünket. 1-1 pohár ital melletti jó kis beszélgetés után úgy döntöttünk visszatekerünk elé a múzeumig, aztán majd együtt megint megállunk repetázni itten. Úgy is lett. Közben persze megszellőztettük az esőkabátokat, de szinte csak vaklárma volt az a pár csepp eső.
- Mire a 19-s ponthoz értünk már lehetett vetkőzni.  Meg diót szedni, és megörökíteni a csilli-villi bicikliket (amiknek nemsoká annyi lesz).

- 20-s pont nagyon közeli, de kell valami, hogy a nép felmenjen a gátra. Mi előtte még vízvételi lehetőséghez leellenőriztük nem zárták-e el a kutat, de a gátból elég is lett annyi. 4 km. ragacs. Kellett az élvezethez.

- A 21-s ponthoz nem is biciklivel mentünk le, csak fentről lesétáltunk a gazdasági folyosó alá, és mint már nyilván kiderült nem maradtunk a zöldön, mentünk haza a bicikliúton.
A madarasteskónál megnéztem letudom-e mosni a biciklit, de nem maradt más, mint otthol a fürdőkád. Szerencse, hogy még nem takarítottam.
A napot 45 km.-rel zártuk.
Hiányzik a múltkor kihagyott Szt. István tér, és a Tabán tájház, de oda tényleg bármikor be lehet térni, és lehet szerkeszteni a treket, meg a jelszót, nem is beszélve a ládaleírásról.
(És a közúti 100-ról még szó sem esett.)