A jelentkezők fele nem érkezett meg, mondván éjjel esett, de ez az elszántabbakat nem érdekelte.
- 16-s pontig megvoltunk múlt héten, most nem kerültünk pontról-pontra odáig, szépen levágtuk bicikliúton a kanyart, új jelszót kerestünk, és belevetettük magunkat az "annyira szeretett" Alamand-dűlő kátyúiba. 3 km. kátyús élvezett, és ha szőrős a szívünk csak fél pont jár érte, elvégre aszfaltozott(nak mondott) a szakasz. Tenyő-puszta felé vezető leágazásnál tapasztalatunk szerint egyszer mindenki bepróbálkozik 3 km. megspórolásával. Térképen úgy látszik kb. 200 m.-t kell megoldani, aztán minden oké. De, nem úgy van ám az. Azok az utak ottan bekerített üzemi területen belül vannak, a kerítés pedig rögtön a csatorna szélén fut mindkét oldalon, ami elég mély, és elég meredek is. De, ha már idáig elmentél most meggondolhatod még ezen az oldalon áttolod-e az útig (500 m.) biciklid a szántóföldön, vagy visszafordulsz és megtoldod 2 km.-el (ennyi oda-vissza próbálkozásod) a távot. Mi kíváncsiak lévén van e szökőút megnéztük a terepet, majd a visszatekerést választottuk. Az Áfor út egyébként is jó minőségű, sőt diófáival még hangulatosnak is mondható.
- A 17-s pontnál fiaink megéheztek, lehet csak a tegnapi itt tartott lagzik kínálatába gondoltak bele, de a horgászversenypálya elején letelepedtünk egy kis nasira.
Aztán egy beszélgetésre is megálltunk, ami alatt szerencsénk volt egy pindurka kapáshoz, és tavirózsa megfigyeléshez is.
A pálya végén ugyancsak van egy könnyebbnek tűnő lehetőség, ha nem teszünk egy kis kunkor, hanem megyünk egyenest tovább a földúton, de annak is vége lészen 20 m. múlva bármelyik irányból próbálkozunk. Gyalog még csak-csak átvágható, de biciklivel nem éri meg a vesződést, a defektet meg pláne. Érdemes kimenni a telkek közé, majd onnan vissza az Alcsi-Holt-Tisza mellé arra a kevésbé élvezetes 3 km.-es szakaszra, ahol mi párszor lekényszerültünk a nyeregből.
- Kiérve a Repülőgép múzeumhoz nézelődés közben új jelszórészletet kerestünk,
majd eltekertünk a Kis Bagoly sörözőhöz, hogy ott várjuk be Imrét, aki nálunk jóval korábban kelve előttünk belekezdett az egész körbe és úgy néz ki itt beér bennünket. 1-1 pohár ital melletti jó kis beszélgetés után úgy döntöttünk visszatekerünk elé a múzeumig, aztán majd együtt megint megállunk repetázni itten. Úgy is lett. Közben persze megszellőztettük az esőkabátokat, de szinte csak vaklárma volt az a pár csepp eső.
- Mire a 19-s ponthoz értünk már lehetett vetkőzni. Meg diót szedni, és megörökíteni a csilli-villi bicikliket (amiknek nemsoká annyi lesz).
- 20-s pont nagyon közeli, de kell valami, hogy a nép felmenjen a gátra. Mi előtte még vízvételi lehetőséghez leellenőriztük nem zárták-e el a kutat, de a gátból elég is lett annyi. 4 km. ragacs. Kellett az élvezethez.
- A 21-s ponthoz nem is biciklivel mentünk le, csak fentről lesétáltunk a gazdasági folyosó alá, és mint már nyilván kiderült nem maradtunk a zöldön, mentünk haza a bicikliúton.
A madarasteskónál megnéztem letudom-e mosni a biciklit, de nem maradt más, mint otthol a fürdőkád. Szerencse, hogy még nem takarítottam.
A napot 45 km.-rel zártuk.
Hiányzik a múltkor kihagyott Szt. István tér, és a Tabán tájház, de oda tényleg bármikor be lehet térni, és lehet szerkeszteni a treket, meg a jelszót, nem is beszélve a ládaleírásról.
(És a közúti 100-ról még szó sem esett.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése