Időnk véges, de bízom benne nincs későn megtenni, amit ...

Időnk véges, de bízom benne nincs későn megtenni, amit ...

2014. szeptember 20., szombat

Egy megvalósulatlanmajdnemvakrandi története

Kezdem a kályhától.

Még jóval ismeretségünk előtt a Gördögök segített egy térkép elkészülésében.
Megismerkedésünk után, főképp az első Szt. István körömhöz kaptam belőle egy példányt.
A térkép borítójának belső felületén ajánlják a Pelikán túrákat. A reklám rögtön felkeltette érdeklődésem, főképp a gejzír miatt. Amit azóta sem láttam, és valahogy a hivatalos időben sem sikerült végigmenjek az útvonalon.
De a Teljesítménytúrázók Tárasaságnál találtam egy fantasztikus élménybeszámolót, ami kapcsán ide, meg oda kattintgatva eljutottam egy első olvasásra is érdekes oldalra.
Az olvasás folytatódott, de a következő bejegyzésre várás, és a gyakori együttérzés ellenére nem akartam zaklatni a szerzőt.  Egészen az idei újévi bejegyzésig.
Úgy éreztem hasonló passzban voltunk és nem tudom mit reméltem, de legalább egy jó szót "adni" akartam.

Azóta néha egymásra írunk, ismerkedünk, kiderült egy napon születtünk, és más hasonló is van bennünk, de a személyes találkozás várat magára. 

A Pelikán túra és a Tiszaligeti Napok sajnos évek óta egyszerre vannak.
Eleinte még reménykedtem, hogy majd jövőre biztosan nem ilyen nekem sikeredettlen lesz a tervezés, de idén inkább már gondoskodtam magamról, és jó előre jeleztem örülnék, ha kihagyhatnám az ügyességi versenyt.
Szurkoltam, legyen elég jelentkező, és ne essen több eső, sőt, száradjon ezerrel a talaj.
Még 1 hete sem volt tuti a dolog, de nagyon úgy nézett ki meglesz a létszám, és enyém a Pelikán pálya. Lesz 50 pont, szép tekergés, és randiiiii.

Tudtam L.L. is ott lesz, de igyekeztem nem hitegetni, hisz egészen előző reggeli érdeklődésemig még én sem voltam benne biztos mit fogok tenni a mai napon.

Tegnap munka után valahogy elaludtam. Nem sűrűn fordul elő, és lett volna mit csináljak: takarítás, sütés, manikűr, felkészülés, elmaradt bejegyzések írása, és sorolhatnám tovább, de most így alakult.
Persze hajnal egykor kipattant a szemem, és miután rájöttem most nem takaríthatok, nem vásároltam be a sütéshez, a pakolászással sem kellene zörögnöm, és a manikűr is necces éjjel, maradt a net.
Első dolgom az elmaradt e-mailek elolvasása. SE hírlevél: "Kedves Sporttársak! Szombaton az 51.TISZALIGETI NAPOK keretében lebonyolítandó kerékpáros ügyességi verseny felépítéséhez és azt követően várjuk a segítőket a Sportcentrum bitumenes pályán reggel 8 órára! A verseny 10-15 óráig tart! Köszönjük a jelentkezéseket!"
Hogy az a K.... Valaki nyilván lemondta. 7-kor felhívom Imrét.
Addig. Mi legyen addig?
5-kor felkelek összepakolok, 6-kor rajt. 10-ig 4 órám van.
50 km. gyalog egyébként sem jön szóba.
50 km. biciklivel nem fér bele, és nem száradt elégé, rossz választás is lenne, pedig ez jelen álmaim netovábbja.
30 km. gyalog. Itt? 4 óra alatt? Hülye vagyok én?
20 km. gyalog. Ez az. Talán a kecske gyomrát sem üli meg és káposzta is marad. Bár az 5 km/h-s tempóhoz 7mérföldes papucs kellene, de erről még szó lehet. 28 pont, kitűző, és hátha pont jókor leszünk pár helyen.
Nézzük az útvonalakat. Ja. A 30-assal közös pont kb. csak a Nefag (+ rajt, cél). Találkára egyre kevesebb az esély, és a környék élvezetére is. De, addig még aludni sem ártana. Hajrá.
Nem ment. Semmi kedvem nem volt a MÁV Kh. mellett lesétálni a  holt Zagyvához, ott átnedvesedni, majd sarasan másik oldalt visszamászni a bicikliútra.
Biztosan lesz madár, növény, gomba, fa, érdekes pillanat, de ehhez 1. húzzak bakancsot, amit majd utána megkel pucolni (mert sár az tuti lesz, és még a cipőm sem takarítottam ki az eltájolás után), 2. cipeljem a hátiszákot, amiből kicsit még mindig nem vettem, 3. vigyek botot?, 4. kamáslit?, 5. mennyi vizet?, 6. a félvállas táskán hová teszem a térképet?, 7. nem lesz meleg a farmer?, 8. ismerkedős süti helyett viszek csokit, 9. a körmöm meg levan sz...
Végre elaludtam.
Egészen 7-ig. Na nem így terveztem.

Majdnem hetedhét ágra süt odakinn a nap. Vékony nadrág kell. Az legalább van.
Telefon Imrének. (Lemerült, teszem töltőre.) ......... Oké, ott leszek.
Egyik szemem sír, de a másik sem teljesen nevet.

8,30-ra értem oda. Két-kerékre Szolnok 10 km.-es kör elindult, fiúk építik a pályát, én meg levegő után kapkodok. Felhergeltem magam.
5 perc szünet míg megbeszéltem magammal ez így lesz jó, és kész voltam kihozni belőle a legtöbbet.

Tényleg jó lett. Nekem teljesen.
Ugyan fonható hosszúságú szőr kanyarog a rövidnacis lábamon, ápolatlan a körmöm, és továbbra is csoki van süti helyett, de mozgalmas, érdekes, jó nap volt. Taktikás pályát építettünk, a gyerekeknek is kihívás volt, és voltak is sokan, de mi is, és kellettünk is ennyien, hogy gördüljön a kerék.














Az eredmény összesítése után elkéreckedtem, de mielőtt hazamentem volna betértem a Vargába megkérdezni L.L. végzett-e.
12,30valahánykor, 2 órával előttem.
A telefonszámát megadták volna, de ennek akkor most így kellett lennie, nem kértem.

Odahaza gyors tus, összepakolás és go Kompoltra.
Félútnál már izzították a tüzet,


de előtte még lovagoltunk egyet.














Nincsenek megjegyzések: