Itt a dühöm legfőbb oka. A munkahely, vagyis nem a hely, hanem amit elvárnak. Amikor nem a lényeg a lényeg, hanem a papír, és a doktor előtti hajbókolás.
Anno, még nem is olyan régen mikor az első szerződésem aláírtam, abban még csak feladataim között olyanok szerepeltek: hozzájárulni beteg ember egészségének visszaállításához, szenvedésének csökkentéséhez, további állapot romlásának megelőzéséhez, segítség nyújtása az élet utolsó pillanataiban, diagnosztikus módszerek alkalmazásakor. Az ápolási tevékenység magában foglalja az ápolás elemzését, szervezését, értékelését, javaslat tételt a színvonal emelésére, a gyakorlók képzésének felügyeletét. Példát mutat tevékenységével, önképzésével.
Végezve a középiskolával tudtam vannak írott és íratlan szabályok, melyeket be kell tartani, de legfontosabb, hogy az ágyban egy ember fekszik. Piroska néni mindig azt mondta „egy injekciót a piaci kofa is bead, ápolni kell a beteget”. Még nem volt Maslop-háromszög, de beszélgetni kellett, megfigyelni, felmérni, segíteni.
Aztán változtak az idők, legutóbbi munkaköri leírásom szerint kötelességeim: takarékos gazdálkodás, adatvédelem, titoktartás, 1997.évi CLIV Eü. törvény ismerete; betartása, Intézeti utasítások ismerete; betartása, ügyviteli feladatok - dokumentáció, minőség irányítási feladatokban való részvétel.
A kötelességeim között 1 szó sem esik konkrétan az élő emberrel kapcsolatos teendőimről. Mentségül szolgáljon, azért felsorolásra került az egyedül elvégezhető feladatok között jó pár ápolási teendő, de az már rég feledésbe merült, hogy nem kiszolgálni, nem megalázni, nem még nagyobb kétségekbe kell taszítani a beteget.
Anno a szőnyeg szélén állt az aki a beteggel nem illedelmesen beszélt. Ma legyen minden leírva, és ne keljen a doktornak szinte rá se néznie a nem annyira problémás betegre, aki porszem a gépezetben, mert ha megjelenik, akkor baj van, de legfőképp munka. Ne gondolkodjak, hisz őt azért fizetik, csak csináljam már amit mond, mindegy mennyire tartom azt etikusnak, megfontoltnak, emberinek, célravezetőnek.
Rákerestem:
Kötelesség: Az ember tetteinek, cselekedeteinek erkölcsi motívuma, a társ. termelésben való részvétel és a más emberekhez való viszonyulás morális kényszere, az emberi akarat általános, morális összetevője. Az emberi tevékenységnek számos olyan késztető eleme van, amelyek a társ. kisebb-nagyobb közösségei v. egyes emberek részéről igényként jelentkeznek. Amennyiben az adott egyén ezekkel az igényekkel nem tud azonosulni, a kötelesség külső kényszerként jelenik meg. Ha azonban az ember ezen igényekben felismeri saját szükségletei kielégítésének lehetőségét s magáénak tekinti a nagyobb közösség érdekeit, akkor a feladatok végrehajtását belső kényszer sugallja, a személyiség számára önként vállalt tenni akarás formájában jelenik meg.
Feladat: Kötelességszerűen elvégzendő dolog....
Miért baj az, ha fontossági sorrendet állítok, ha a kétségbe esett ember kezét megfogva beszélgetek vele 2 percet, ha elsőbbséget kérek az elesett betegnek, és nem a doktor ebédjéért szaladok, vagy a vendégeit kísérgetem, esetleg keresem, pakolászom a dolgait?
Azt mondják a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Azt nem tudom ez az út hová vezet, de a mindennapokat én nagyon megszívom.
Egyre többször felmerül bennem, hogy vajon nem-e én vagyok rosszul összerakva?
