Erdei gyermeknap, és szalonnasütögetés.

Borongósan indult a nap, de ami meg van hirdetve, az meg van hirdetve, legfeljebb viszünk esőkabátot.
Érkezésemkor kezdték Imréék felszereli az ellenőrzőpontokat, de a hangulatban már nem volt hiba, és az idő ellenére sem voltunk kevesen a játszótéren.

Nem mindenki miattunk jött, de tudtuk mi ezt, direkt így lettek egyszerre, egymásra szervezve a programok. Akár gyermek, akár felnőtt előbb kezdhetett az Auriga futással, aztán megtehette nálunk a levezető köröket majd a gyengénlátók egyesületénél érdekes logikai játékokkal is megpróbálkozhatott, de maga a játszótér eleve jó helyszín volt akár családos, akár iskolai kikapcsolódásra.
Mi tájékozódási versenyeket népszerűsítendő a Nefag játszótéren 11 ellenőrzőpontos pályát alakítottunk ki, melyet 2 variációban lehetett teljesíteni, kb 1-1 km.-es távot téve meg akár sétálva, akár futva.
34 indulóból volt aki már profiként, tényleg csak kedvtelésből indult, de sok gyermek jött baráttal, barátnővel, nagymamával, apukával, anyukával erősítve, vagy akár egész kicsik is önállóan. Volt aki nem fejezte be az első kört sem, de voltak akik mindkét variációban még javításra is jelentkeztek.

Számomra legmeglepőbb egy középiskolás lány volt, aki 2 vak felnőttet is végigkísért mindkét körön, nem is lassan, és láthatóan élvezték a tájékozódni térképről nem tudók is a kihívást.

Volt egy tizenéves kisfiú, aki a térképet nem látta, de végig futotta a 2 pályát. Nem tudom hogyan tudta hová kell futnia, mert a chek dobozt csak tapogatva találta meg, és szerintem ebben az estben nem elég, ha a vele futó vállalkozó szellemű társ megmondja, hogy ahhoz a fához, vagy padhoz megyünk, egymás kezét pedig nem fogták, sőt a kísérő sokszor nem ment el vele a pontig sem. Felfoghatatlan, de jó volt látni a lelkesedését, akarását, teljesítményét, a számomra hátrányként felfogott mégis azt mondom természetfeletti képességét. Lehet ő nem fog tereptájfutni (klasszikus értelemben, mily furcsa, én sem.), de ezért az érzésért/látványért nekem megérte a mai nap.

Nekem a futással van bajom, már a gondolatától is húz a tüdőm, de a terepet bejártam, elsőként, ellenőrizendő a működést. Vagy, csak ezzel a szöveggel etetettbe Imre, de sikerült neki rávennie, még ha nem is futva a teljesítésre. Második kört rájőve a turpisságra nem akartam, mégis meglett, amikor segítettem a tájékozódásban Zsomboréknak. Mire nem képes az ember, csak mert azért jött, hogy segítsen? De, az én eredeti feladatom GPS-es volt. Ugyancsak a játszótéren plüss játékokat rejtettem el, melyeket a vállalkozó szellemű gyermekek megkapva a készüléket megkereshettek, akár egyedül akár felnőtt segítségével. Legtöbbször azonban a segítségre nem is volt szükség, hamar rájöttek mit nézzenek, merre menjenek, és gyorsan már vigyorogva, ölelve az új szerzeményt jöttek visszafelé. A kezdeti "ááá, nem akarok kincset keresni" után, majdnem kevés lett a rejtés.

Nem úgy mint a finom ebéd, amit a látáskárosultaktól kaptunk.

Ledolgozandó a sok kalóriát még Imre is futott, ráadásul 2x. :)

Végül 3-ra már otthol lehettem volna, de még Trisztánnak beszaladtam a könyvesboltba ajándékért. Gyors zuhanyzás, és a 4.30-as vonatot koppra elértem. Ha előttem a pénztárnál nem ért volna rá egy leendő utas, és nem a 13. vágányról indul a vonatom kimaradhatott volna a futás, de majdnem a délelőtti távot megtéve, vállamon az utazótáskával sprinteltem egyet. (Érdekes, délelőtt csak a gondolatától is fulladtam, most meg semmi.) Ahogy csukódott mögöttem az ajtó már indultunk is. Huh. És tényleg, csak egy kis természetes fújtatás, mire az izzadság felszáradt, már emléke sem volt, nyugodtam olvashattam. Lett volna mit nézni is, de a lehangoló elmúlást inkább mellőztem, kivétel Pusztamonostor előtt a kócsagos rétet.

Sajnos (FLIRT villamos vonat) nem lehetett ablakot nyitni, és mozgás közben, hiába voltak aránylag közel, ennyi sikerült, szabad szemmel viszont kigyönyörködtem magam.
Idehaza nyársaláshoz készülődött a család. Hát, ez a nap sem a karcsúsodásnak lett szentelve.

A teljes sötétség előtt még pár virág az udvarról.

209P/LINEAR

Sűrű volt a hét már múlt csütörtöktől, és még pár napig nem ritkul, de soká van még a következő 10milliószoros nap.
Bármelyik fórumot olvastam egyik sem tudott biztosat mondani a várható Camelopardalidák aktivitásáról, de én nem voltam rest, dolgom végeztével éjfélkor összeszedelőzködtem, kikocsikáztam a szokott helyem felé. Bármire jobban vágytam a sötétségnél ezért megpróbálkoztam a gát kezdetével, de ott sok volt a fény. Lementem a Family center végébe, ahol bandatalálkozó volt, nem álltam be közéjük, inkább mégis kikanyarodtam a rétre. Túl nagy nyugalmat ott sem leletem, de 1 órát rászántam a kikapcsolásra. Bőgtek a motorok, kiabáltak, röhögtek gazdáik, de akkor is. Ezeken túl is sok szólt ellenem, nem a csúcspontban voltam, és a nagy fű miatt kis sem feküdtem, csak állva hajtottam hanyatt a fejem (jól el is gémberedett a nyakam), így nem láttam be amit lehetett volna, de 6 hullócsillagot észleltem, amiből 2 nagy volt, őket nem lehetett elnézni. Megjegyzem, hogy nem a várt irányból érkeztek, de bármi is volt ez nekem pont jókor jött, kedvem leletem benne.
Várom  mások mennyit számoltak, mennyire értékelik, tudományosan mit jósolnak a következő megjelenésére.

Vele volt tele a sajtó

Tavaly volt az első kiállítása, meglepett, tettszett, így kíváncsian vártam az ideit. Vagyis a '13-as képekből válogatottat, de sajnos a megnyitóra nem tudtam elmenni. Mivel a hangzavarra nem vágyom bocsánat, nem sajnos, múltkor sem a megnyitó tetszett, hanem a kiállított képek, és most végre több mint 1 hónappal a megnyitó után sikerült megnézni nekem is a frisseket.
Talán elfogult voltam, de azért nem rosszak.

A cikk pedig itt olvasható.

Julie

Újra vendégül láttunk egy német kislányt, erre volt az extra nagy takarítás.
Most Adri nem megy csere útra, de úgy gondolom így is sokat ad neki akár kapcsolatilag (csak olyasmire gondolok, mint idegennel megosztani a szobáját, alkalmazkodni, segíteni) akár nyelvileg ez az 5 nap, így szívesen vállaltam a vendéglátást. Az már az első nap kiderült Adri sokat fejlődött 1 év alatt, ugyan még néha kellett a szótár, net, de már nem a fordító program előtt ülve társalogtak. Az a kis furcsaság pedig hogy a vendég alig eszik, fürdeni pedig még annyit sem, megérte.

Sajnos a sűrű szervezett program, és a szünnapok miatt csak ma tudtunk külön programot összehozni, de az legalább tetszett mindenkinek, és a vadak is jól laktak.

Vinnyetta és tollasbál

Maratoni takarítós hétvége harmadik napja, de még mindig nem rázódtam bele. Pénteken jó kifogás volt a mosógép szerelő, meg a gála, de a nagyszoba felének előkészítése akkor sem megy teljesítményszámba. Tegnap közgyűlés, meg süti, és nagyjából kész a lakás fele. De, a másik fele sem maradhat úgy ahogy. Nekem viszont a hátam közepére sem akarózik ez az egész.
Ennek ellenére meglesz, de előtte egy kis hajnali séta Hógolyóval.

Meg egy délutáni is.

Egyértelmű C,

de ő feladta a leckét. A lehető legfrissebb, még a vércsepp sem száradt meg. Ha 2 perccel korábban jövök láttam volna a bajszát nyalogató cicust (vagy mást). De, ő már az örök körforgás szerves része, gyorsított eljárásban, tehát mégis C.
.
Ja, késett a vonat, a plusz 1 óra jól jött, így kis híján készen vagyok.

Majdnem mint Salamon töke. 

Halmozódnak a feladatok

Tegnap szinte sehová nem haladtam, és ma sem sokkal többre. Hajnal 4-től pakoltam, de 10-re már vásárolni voltunk és utána jöhetett a készülődés, majd a közgyűlés. Legalább holnapra nincs semmi külön, csak a kedv hiányzik. Megerőszakolom magam és megleszek.
.
A süti (Havas Tátra) legalább jól sikerült. Akkorát ugyan nem készítettem, hogy mindenkinek jusson, de a közgyűlés után egy frissiben megült, vagy inkább elállt vezetőségin szó szerint befaltuk.

50 éves az Ének tagozat - Gála

Már magam sem tudom követni, hogy iskolánkban melyik évben van bál, és melyikben gála, de idén mindkettő is lett volna, ha a bál nem marad el. Igaz ugyan, hogy ott csak egy rövidke fellépésük szokott lenni, de helyette az idei sok koncerttel többszörösen kárpótlódtunk, és gyermekeink ma is kitettek magukért. A majd 4 órás műsor alatt többször borsózott a hátam énekük alatt. (A 4 vendégelőadók  is érdekes művekkel, jól szerepeltek, de elég volt belőlük az az 1-2 műnyi idő.)
Sajnos nem felkészülten érkeztem, és sem szufla, se kapacitás nem volt elég a zoomban. Félidőben a korábban mentett képeket töröltem, de nyilván nem voltam elég figyelmes, mert a mai anyagból és eltűnt pár.
És, miért van az ember leányának akubankja, ha nem hordja magánál?
Duplán hiába töröltem, de így is megérte abbahagyni a szinte meg sem kezdett takarítást.

(Lányom cenzúrázta a feltöltést, klip nincs.)

Alakulunk

Sehol egy tiszta, pláne vasalt ruha. (A lakásról ne is beszéljek, de nagytakarítás előtt tán nem fogok bele egy kicsibe.) Szerencsére én ebből már kinőttem, de gyermekem úgy látom kezdi. Nem baj, legfeljebb megtanul előrébb látni az adott pillanatnál. (Vagy, sűrűn így jár. És ezt akár veheti fenyegetésnek is.)
De, nem az öltözködési szokásainkról, pláne nem a higiéniánkról akartam bejegyzést írni.
A fuvola megszólaltatása, ami alakul.

Dendrológia, necromania, ollalógia, calceumológia

Utóbbi 2 hétben kicsit elmaradtam a blogolvasással, de jelentem bepótoltam a lemaradást, és közben találtam egy érdekességet.
A felsorolt fogalmak -első kivételével- számomra ismeretlenek voltak (Tudomány az idős fa, tetem, kidobott piros fazék, és cipő találat köré), de elolvasva a cikket rájöttem nem is annyira állnak ezek a dolgok távol tőlem. Csomó dögöt, szemetet fényképezek barangolásaim során, csak nem tudtam, hogy tudomány is épült e tevékenység köré. Azonban máris bevallom, mivel a hülyeséget könnyebb megtanulni, a kéktúra útvonalába eső hegyeinket nem tudom felsorolni (lehet még azokat sem amiket már én is érintetem), de a piros fazekak kódolását első olvasás után megtanultam. Pedig, ha jól emlékszem ezekre nem nagyon figyeltem még fel, legalábbis külön a többi szeméttől nem választottam őket, nemhogy kategorizáljam.
Egy cipő az más, a tetemek meg pláne.
Azonban keresni eztán sem fogom őket, szememet leginkább az élő állatokra és virágokra hegyezem, de ha észreveszek valamit ígérem tudományosabban fogok eljárni.
És, ha már ennyire benne vagyok visszacímkézek pár bejegyzést is.
Az viszont tuti a famatuzsálemeket eddig is szerettem. Fényképezni őket, közelükben leni, koronájuk közé nézni, árnyékukban uzsonnázni, ölelgetni őket, akár még fiatalabb korban is különös érzés. Biztos vagyok benne amit én meglelek, azt már jegyzékbe vették. Ezen a téren labdába sem rúghatok, de nem is akarok, bőven elég nekem a meglelés öröme, még akkor is, ha térkép, vagy ko. alapján és nem véletlen találkozásom a tekintélyes példánnyal.
Nem garantálom, hogy zsineggel, centivel a hátizsákban fogok ezentúl túrázni, de fényképezni, ko.-t rögzíteni fogok (talán még egy-egy térképet is létrehozok) legyen az sokat megélt fásszárú, porhüvely, vagy már feleslegessé vált lábos.

Azért ők még a szekrényben maradnak.

Az alábbi rész, inkább nekem szól, segítségnek, ha megakadok valahol a rögös utakon. 

Hogyan mérjük a törzskörméretet?   (Részlet a Dendromaniából.)

Idézet a könyvből: "Hagyományosan a törzskörméretet mellmagasságban szokták mérni. Precízebb erdőmérnökök 130 cm talajszint feletti magasságnál mérnek. Ennyi azonban nem elég. Vannak felfelé szélesedő törzsek, talajközelben szétágazók, dudorosak, karéjosak, előfordulnak mellmagasságban kikönyökölő oldalágak - hogyan lehet így összehasonlításokat tenni? A megoldás: a talaj szintje és 130 cm magasság között mérjük a lehető legkisebb körméretet, fektessük úgy fel a mérőszalagot, hogy a lehető legkisebbet mutassa!" A törzskörméret mellett fontos feljegyezni a mérés évét is, hiszen a fa évről évre nagyot gyarapodhat, de éppen soványodhat is (öreg fákról gyakran lehámlik a kéreg, darabok törnek ki belőlük). A fa helyét a földrajzi koordináták egyértelműen meghatározzák, ezeket pontosan megadhatjuk GPS készülék segítségével. A fa magassága, koronavetülete szintén érdekes lehet, de ezek gyorsan változhatnak, s a fényképek amúgy is adnak ezekről egy összbenyomást. A fa feltehető kora mindenki fantáziáját meglódítja; a becslés többnyire erősen szubjektív. Úgy vélem, a mi éghajlati és termőhelyi viszonyaink között a fák kora ritkán haladja meg a 200 évet. Kivételt képezhet néhány tölgy, hárs és szelídgesztenye. Valószínűleg a legöregebbjeik közel 400 évesek lehetnek. 

Az etnoollalógia módszertana (Segédlet a Fák, erdők, parok. Elbi blogja-ból, a szerző engedélyével.)

A megtalált objektum feldolgozásának metodológiája nagyfokú hasonlóságot mutat a Pósfai-féle nekromániában szereplő módszertani útmutatással. Az adatrögzítés esszenciája a fotó készítése. A fotó lényege azonban nem a fazék megörökítése, hanem a környezetbe helyezett fazék láttatása. Ezt úgy tehetjük meg, hogy a nézőpontot alacsonyra tesszük, lehajolunk, leguggolunk a témához, és a fényképezőgépünket szinte vízszintes irányba állítjuk úgy, hogy a háttérből minél több látható legyen. A kép készítésével egy időben jegyezzük fel, a megtalálás helyszínét. A GPS koordináták megadására nincs szükség, mint a dendromániánál, mert nem valószínű, hogy rajtunk kívül lesz még olyan ember, aki az általunk megtalált rozsdásodó objektum felkeresését tervezné. Mik akkor tehát a  lényeges szempontok? Hogyan rögzítsük ezeket a lényeges szempontokat? Ezek ismertetése következzék:
 1. Az objektum típusa.  Alapesetben piros fazékról beszélünk. Ezt  „T” betűvel jelöljük a tipikus szóra utalva. Ha a megtalált objektum fazék, de színe nem piros, (vagy annyira rozsdás, hogy az nem ismerhető fel) akkor színében atipikus esetről beszélünk, amely a kódszámban egy C jelöléssel rövidítünk. (C=color szóból) Fokozottan atipikus esetnek tekintjük azt, ha nem fazekat találunk, hanem más konyhai eszközt, például ceglédi kannát, tésztaszűrőt stb.  Ezt „A” betüvel jelöljük. Egy fehér ceglédi kanna kódja tehát AC-vel fog kezdődni, egy piros palacsintasütőé A-val.

2. A legközelebbi lakóhelytől való távolság. Ezt egy arab számmal adjuk meg, kilométeres kerekítést alkalmazva. A 0,5 km–nél kisebb távolságok tehát a 0-t kapják.

3. A lakóhely jellege. A következő kategóriákat különböztetjük meg: Majorság, tanya, ez az „M” kódot kapja, lakott vagy lakatlan jellegétől függetlenül.  Kisebb falu (lakossága 500 fő alatt) akkor a „V” betűt írjuk a kódhoz, a latin vicus, villa= falu szóból.  A nagyobb falu „R” jelet kap, a szintén latin rus=falu szóból, a város „U” betüt, az urbs=város szóból.

4. Az objektum állapota. Ezt egy 0-tól 5-ig terjedő lineáris skálán rögzítjük. Az olyan rozsdás fazekat, amelynek színe nem ismerhető fel 0-val jelöljük, a teljesen ép és újszerű állapot 5-öt kap. Ha az edény benyomódott, behorpadt, akkor is csökkentjük a szám értékét.

5. Az objektum mérete. Az 1-3 liter közti űrtartalom jelölésére a közismert S betűt használjuk, a 3-10 liter köztiekre az M, az ennél nagyobbak jele az L, akár a ruhaméretekben.Az olyan objeltumoknál, amelyeknél az űrtartalom nem releváns,megkülönböztetésül X-t írunk.
Egy leletünk annál értékesebb, minél távolabb van lakott helytől, és minél nagyobb. Ez alapján akár listába is rendezhetjük az objektumokat, és nemes versengésbe kezdhetünk a dendromániához hasonlóan:  Ki talál távolabbi, nagyobb fazekakat?

Néhány példa:

Egy Szekszárdtól 2,7km-re talált  félig rozsdás fehér ceglédi kanna kódja tehát a következő: AC-3-U-3-M, röviden: AC3U3M. Itt figyelembe vettük, hogy egy ceglédi kanna kb. 7literes. Egy Őcsénytől 1,4 km-re talált, egy-két helyen lepattogzott kis piros fazék kódja: T-1-R-4-S. Egy Keselyűstől 4km-re talált közepes méretű, fületlen, összenyomott kék fazék kódja: C4V1M.

Ha ezeket a vizsgálatokat elvégeztük, akkora legfontosabb feladatainkkal végeztünk. Az igényesek azonban további vizsgálatokat is végezhetnek. A fazék kézbevétele és letisztítása után további információkat gyűjthetünk. Keressünk a fazék alján feliratot, címert! Az edény korát pontosabban megállapíthatjuk feliratai alapján. A bonyhádi zománcgyár nevei ugyanis   a következők szerint alakultak:
1909. június 16.:          Magyar Zománcmű és Fémárugyár
1949. július 9.:             Bonyhádi Zománcművek
1958. december 28.:    Zománcipari Művek Bonyhádi Gyáregysége
1968. szeptember 19.: Lampart Zománcipari Művek Bonyhádi Gyára
1981. január 1.:           Bonyhádi Zománcárugyár
1982. március 5.:         EMA-LION Bonyhádi Zománcárugyár
1993. április 1.:            EMA-LION Bonyhádi Zománcáru Kft.

A kézbevétel után helyezzük vissza az objektumot  az eredeti megtalálási helyére! Vegyük figyelembe, hogy vizsgálódásaink eredményeként az objektum a közönséges hulladék státuszból felmagasztosult! Elvitele, fémkereskedőknél való értékesítése súlyos tudományetikai vétségnek számít. 

Necromán osztályozás
Rendnek kell lennie. A gyűjtőszenvedély objektív mércét kíván, a találatokat sorokba
kell rendezni, hasonló hajlamú kollégákkal megosztani – ehhez konszenzusos
nyelvezet kell. Jelentős tapasztalat birtokában, a pályán töltött évek nyomán alakult ki
a dögök osztályozásának szisztémája:
A típus: Olyan tetem, melynek látszólag semmi baja, csak éppen halott. Friss,
vértelen, egyben van, mintha csak aludna. Ha ehető fajról van szó, kísértést
érzünk, hogy a csomagtartóba tegyük.

B típus: Ezen bizony átment a kerék, tolla felmered, szőrméje szétszakadt, 

tagjai lehetetlen pózban, sőt szanaszét, belsőségei kinyomva. Körötte véres folt.

Jó megfigyelésű, finomabb ízlésű nekromán kollégák a fő típusokon belül
alosztályokat is megkülönböztethetnek. Nem mindegy ugyanis, hogy például egy B
típusú tetem szinte még gőzölög, s combja tulajdonképpen még fogyasztható (B1),
avagy már hullamerev, felpuffadt (B2), esetleg a nyüvek már szorgalmasan
takarítják a lágy részeket (B3).

C típus: A nagy egységesülés megtestesítője. Porból vagy és porrá leszel.
Lehengerelt, beszáradt példány, amelynek hovatartozását sokszor már megállapítani
sem tudjuk – előbb-utóbb mind egyformák leszünk. Sokáig megmarad, tartós esők
kellenek, hogy a nyomokat végleg elmossák.
Hogyan fényképezzünk?
Sokan egyszerűen megállnak egy érdekesebb tetemnél, és föléje hajolva, föntről
lefelé, lehetőleg minden részletet belefoglalva, lefotózzák. Hiba, súlyos hiba! Előbb-utóbb így minden képünk egyformának hat, nem lesz több, mint egy sokadik dokumentum. Hiányzik belőle a poézis!
A jó dögfotó oldalról-alulról készül. Hasaljunk bátran a tetem mellé! Karakteres oldalról (csőr, görbe karom, megtört szem), fényképezzük a témát úgy, hogy a háttérben, elmosódva megjelenik a táj. A kék, beúszó fakoronák, egy közelgő autó fényszórója, egy élénk mezes, gyakorlatozó versenybiciklis sziluettje a háttérben sajátos kontextusba helyezi a témát, elmélyülést, perspektívát ad a kompozíciónak, egyetlen keretbe rögzítve az élő természet mozgalmasságát és az abból kiszakadt tettem nyugalmát. Az élet és a halál dinamikájának kontrasztját.

Mmmmmmmmm

A 6 órás Balaton 3. reggelén Ferike lepett meg bennünket egy kis csokival. Elsőre nem vártam többet, mint egy szokásos Milkától, finom és kész, sokan vagyunk, kicsi jut.
De, az a kicsi, mmmmmm.
Mmmmmmmm.
Ritka az a csoki, amit ne rágnék. (Ripsz-ropsz elfogy egy tábla.) De, ez az a kategória.
Az első harapásnyit még csak nyeltem, nem is sok maradt másodjára élvezkedi. Pedig, az a pezsgés. Mmmmmmmm.
.
Ma mit ád az Isten. Mmmmmmm.
Az egyik betegünktől kaptam.

Mmmmmm.
Mmmmmmmmm.
Mmmmmm-mögnék még egy darabig, de már szopogatva (nem nevet) is elfogyott.

Biciklis reggeli és a Kézművesfagylalt-napja.

Tegnap csodás napsütéses reggel volt, és nem biciklivel mentem munkába, bezzeg ma csepereg az eső. Sebaj, tekerünk. Először ki a Kossuth térre,

aztán munkába. A fura megoldású bicikliút után reggelire kakaóscsigát, és Fantát kaptam, jelvénnyel megspékelve. Az ehetőket munka közben felfaltam kipótolva almával és répával, de hazafelé már napsütésben megörökítettem a furcsaságokat.
Baross út - Szapáry út kereszteződése: Az eddig volt járda több mint felét elfoglalja a bicikli út, melynek egyszer csak a kanyar előtt vége szakad. Ugyan már a korlátot balról kiszedték, de remélem nem arra akarják átvezetni a bicikliutat. Viszont, ha jobbra kanyarodna beleütközne az étterembe, vagy nem maradna járda. Egyenesen? (Szerintem még a terv sincs készen hogyan tovább.)

Ady Endre út - Szapáry út sarok:  Eddig ez a gyalogátkelő jó időben teljes szélességében volt kihasználva. A lámpa beállítását ismerve a piac felé igyekvők piros sávon fognak ácsorogni, de ha mégsem akkor is feltétlen keresztezik majd azt tömegesen. Nem is beszélve róla, ha utunk a járdán folytatódik fél m. sem marad a gyalogosoknak.

Piac: Beszarás. Autóút - buszmegálló (folytatása zöldövezet) - bicikliút - fél m. se járda lépcsőkkel. Babakocsi már nem feltétlen fér el.

A Várkonyi tér felé legalább az egyébként ott már széles autóútból vettek el.
Kíváncsi vagyok mi sül ki ebből, és addig is élvezem az összekötetlen 200 m.-es szakaszokat.
(Milyen jó, hogy az Eu minden logika nélküli szarságot fizet.)
.
.
.
Ha adnak fogadd el, ha ütnek szaladj el elvet érvényesítve az ingyen reggeli után délutánra féláras fagyizás jutott. Egyébként is szeretjük a Zagyva Cukrászda fagyiját (és a süteményeket is), de féláron ki sem lehet hagyni a kézművesfagylat-napi ajánlatot. Miután Adrit elvittem vezetni egyedül mentem be és vettem a családnak 16 gombócot (Joghurtos áfonya, joghurtos sárkánygyümölcs, citrom, limonchelló, sárgabarack, rumosgrillázs, After eight, egzotic), de még hazafelé jövet is nyitva találtuk, ezért repetáztunk. Ekkor már választék alig volt (vanília, csoki, citrom, puncs, eper), de mi találtunk kedvünkre valót. Megérte mindkétszer a hosszú

(este még hosszabb) sort kivárni.
Ha valaki Szolnokon jár, ne hagyja ki. (Nekem rizses-gyümölcsszelet a kedvencem.)
N 47°10.963' E 20°12.211'
Nyitva : 10-18 h., szünnap: hétfő, és kedd.

(nem is volt) 6 órás Balaton, 4. nap.

Este Adri megkért, legyek szíves ne keljek fel előtte, ha felébrednék is tegyek úgy mintha aludnék, míg ő fel nem kelt. Azt ígérte 6-7 körül.
Nehéz feladat volt.
Vagyis amíg ő aludt legalább nyitott szemmel pöröghetett az agyam, de annak ellenére, hogy este bealudtam (kihagyva egy nagyon érdekes beszélgetést), és ketten aludtunk egy ágyban 4 után már nyomta fenekem a matrac, de nem kellhettem.
Adri csak 6-kor ébredt. Sejtettem mit tervez (Fanni elszólta magát), de maradnom kellett, nem szabadott elrontanom az örömét.

Boldog anyák napját!

Azt gondoltam csak puncspuding lesz (az ágy alatt tegnap este találtam tejet, meg pudingot), de gyermekem ottholról végig a hátizsákjában cipelt egy doboz gyümölcstorta lapot (Nem is tudom kire ütött ez a gyerek?), és anyukámmal összeesküdve anyák napjára "megsütötte" nekem. Boldogító meglepetés volt. A tervezés, a szorgalom, a gondoskodás, a saját költésű vers, még most írás közben is pityergek. 

Este a fiúk már rebesgették körünk nem lesz teljes, holnap ha nem enyhül az idő nem tekerünk tovább. Sajnos így lett, a B tervet kellett elővennünk, és két kísérőautóval 12-en elmentünk kocsijainkért. 

Bár este itt is csak hideg víz jutott volna, ezért kihagytam a zuhanyzást, de reggel már ugyanez a kifogás nem volt elegendő, sietve nehogy kimaradjak letusoltam, és reggelivel a kezünkben indultunk is Siófokra. 

Útközben végig a vihar nyomait láttuk, a fonyódi magaspart meg is csúszhatott, de mi szerencsésen megérkeztünk Sóstóra.
A fenyvesi ifjúsági táborba visszaérve a gyorsabbak már felpakolva, indulásra készen álltak a kapuban, mi sem sokat késlekedtünk, csak pakolás után még a hátramaradókat megkínáltam tortámból, és elköszöntünk a Balatontól.

Míg odavoltunk Adri megreggelizett, a kocsiban aludni akart, de felvetette egy Mekizés ötletét, így gondoltam nem fog megharagudni, ha felköltöm pár fogára való falatér.
Emlékeztem Lellén lesz Meki, az épület meg is volt, de majd csak júniusban nyit. Következő lehetőség Siófok, vagy ha van Kecskeméten (ahová nem akarok betérni), esetleg odahaza.
Ha már felébredt a netes keresésében, és navigálásban Adri is segített. Megleltük Siófokon a Mekit, megvártuk Fanniékat, és megebédeltünk.
Hazafelé Dunaújvárosban megálltam frissülni, de csak multikat mutatott a GPS, hamar indultunk tovább.
Fárasztóbb volt a hazaút, mint gondoltam, de Szentkirályon már nem álltam meg, így is 5 volt mire Márti nénihez értünk, hogy legalább nála személyesen is anyák napját köszöntsünk.

Az utolsó etap kimaradt, de fantasztikus 3 napot töltöttünk el együtt. Nem bántam, hogy nem külön utakon jártam, nem fedeztem fel új helyeket, de azon néha bosszankodtam, hogy most Adri húzott el tőlem. Kamaszodik, még sétálunk egymás kezét fogva, de már ő szeretne külön utakon járni. Viszont felnőtt a feladathoz, és minden hiszti nélkül nagylányosan teljesített. Büszke vagyok rá, és nem csak mert anyák napja van.

6 órás Balaton 3. nap

Szóval, az úgy kezdődött, hogy 7-en voltunk egy szobában. (Eredetileg 9-en lettünk volna, de ketten átköltöztek egy másikba, ahol még csak 5-en voltak. Tudtuk, de ennyi embernek nem volt máshol szállás.) Elsőre kicsit húzósnak tűnt, de mire bekerültek a csomagok, és még ez is bejött beszélgetni, az is megnézni mit csinálunk, és még mindig jól elvoltunk megnyugodtunk. Selyem lesz az ágynemű, meg kicsit vékonyka a paplan, de ennyien legalább felmelegítjük a szobát és nem fogunk fázni.
Így is lett. Sok jó ember kis helyen is elfért.
Leghamarabb én ébredtem. Forgolódtam, emlékezgettem, tervezgettem, de 5 körül nem bírtam tovább a semmittevést, kimentem a teraszra, hátha innen is lesz napfelkelte.
Már az ajtóból láttam, nem lesz. Örüljek, ha eső sem, de azért, ha már kinyitottam az ajtót kimentem.
A madarak biztosan nem hallgattak időjárás jelentést (Én sem, bár Ildikó minden este és reggel tett róla, ne maradjak infó nélkül, de nekem úgy is mindegy volt. Amilyen idő lesz, olyanban megyek, és jó lesz.), hajnalok hajnalán a petyergő esőben olyan fütty koncertben volt részem, hogy ihaj. Kopogott, csicsergett, nyittogott, kukorékolt, búgott, cserregett a környék összes énekes madara, miközben felváltva szálltak diófáról, háztetőre, fenyőcsúcsra, kéményre, villanypóznára, és bármi magaslatra. Még az én megjelenésem sem okozott nekik meglepetést, de mikor elővettem a fényképezőt rögtön elhallgattak. Mivel távol voltak nem erőltetem a képkészítést, inkább csak hallgatóztam kicsit, de korán volt még a felkeléshez a koordináták betáplálásához ma is visszabújtam a paplanom alá. Nemsokára a többiek is ébredeztek, ki csak a kislábaúját merte kidugni, ki rögtön felpattant, de összességében a sokadalomban is jót aludtunk. Az esti jeges zuhany után kevesen vállalkoztak egy reggeli ismétlésre, de nekem most is csak hűvös víz jutott. Legalább felgyorsított, és nem okozott gondot a fél órával korábbi indulás.
Alig hagytuk el Badacsonyörsöt Adri defektet kapott (Hátul, nehogy már próbálkozhassak.), mivel mi mentünk a sor végén, a képzett defekt specialisták pedig elől megvártuk a kísérőautót, mindkettőnk gépét felpakoltuk, és a Badacsonyi kikötőbe szállíttattuk magunkat. A kikötő még aludt, a fuvar hosszabbra sikerült, Szigligeten a vár alatti fagyizónál lévén a következő pihenő, 10 km.-t megspórolva, mi is odáig lazsáltunk.
Fagyi, süti, kávé, defekt javítás, és spuri tovább nehogy nagyon elázzunk. Bár sokan már idáig is esőkabátban tekertek, de én még mindig nem vettem fel. Sőt Edericsen  a pulóvert is levetettem, mert kevésbé esett, mint amennyire izzadtam alatta, pláne, hogy a 2 napot égett karomra alulra felvettem egy hosszú ujjú pólót is.

Mára is jutott egy kedvenc szakasz, a sokkisfahidas, végén Kati néni virágárudájával, de a féket nem húztam be még a halott alien (több napos, már kopasz, kitekeredett, vs. kutya tetem) miatt sem. Balatongyörök, Vonyarcvashegy, Gyenesdiás mellett egy trappban siettünk el, hogy a keszthelyi mólón legyen kis időnk ebédelni. Nem voltam benne biztos, hogy a mai napot együtt fejezzük-e be, mert nekem még egy randim is volt Keszthelyre tervezve, de együtt siettem a többiekkel, egészen míg a város határában összefutottam Lucky-val.
A bazársorig kettesben tekertünk, ott beértük a többieket, így Adri is velünk ebédelt, igaz ő a hagyományos életmentő velős-pirítóst meg sem kóstolná.
A mai nap extra gyors volt, a tekerés, az ebéd, a randi, a beszélgetés, még 1 óra sem volt, és már csak 20 km. hátra, az egyre közeledő vihar előtt.
Harmadik kedvenc szakaszomon (nem rangsor, csak térkép szerinti tematikus sorrend) úgy átsuhantunk, hogy Balatonberényt szinte észre sem vettem. Már a Csicsergő félsziget mellett jártunk, amikor a zászló miatt észrevettem hol vagyunk. Úgy terveztem ma mindenképp megszerzem az itteni jelszót, nem is bántam volna, ha egyedül maradok, de épp itt kezdett rá az eső, és a telefonom nem vettem volna elő, így tovább tekertem. Balatonmáriafürdő, és Fenyves hosszú egyenesei után jó volt megérkezni. A menta tea pedig fantasztikus volt. Apró, csodás öröm, mely összehozza a csapatot.
Nekünk ma is 50 km. volt az út, és ugyancsak alig 6 óra. Jobb időben, bár nem éreztem erőltetőnek, sem gyorsnak, biztos nem hajtottam volna ennyire, de most így adta a lépés, és jó volt.
Mivel még nem voltunk éhesek, és nem is volt meg minden a vacsihoz, volt aki elment vásárolni, és volt aki velem tartott ládázni. A szél ugyan egyre jobban fújt, és a Balaton is szépen fodrozódott, de a lányok belelkesedtek tegnapi találatunk után, egyenesen menni kellett, legyen akármilyen irgalmatlan az idő. Legközelebb az első rejtés volt. Lehet a nagy szél miatt nem kerestük elég jól, de én Gézával nem találkoztam, a fiola viszont meglett.

A Hubertus park után felsétáltunk a vízművekhez.

Hazafelé még megcsodáltam a bimbózó vizililiomokat,

de siettünk vissza. Előbb a boltba finomságokat vásárolni, majd már tényleg haza. Mire mi megérkeztünk a vacsora hozzávalói is megkerültek. Begyújtottam, Ildikóval előkészültünk, és újra a mi szobánk adott otthont egy kis tere-ferének. Lehet csak a meleg, mert nem hiszem, hogy a sült szalonna illata vonzotta a népet, de egyre sokasodtunk, cserélődtünk beszélgetés közben. Bár lehetett a levegőben is valami, mert mind a két csomag sajtos-tejfölös tészta elfogyott volna, ha az utolsó negyedet sűrű káromkodások közepette nem borítom ki a mosdókagylóba. :$
Mire aki akart jól lakott a Balaton már az ablakunk alá ért.

Ma volt az egynapos Balatonkör is. Útközben találkoztunk pár versenyzővel, de a mezőny java szerencsére nem került utunkba. Nem lett volna szerencsés, ha az 5000 induló közül, mondjuk találkozunk egy 500-as csoporttal, de szívből sajnáltuk azokat akik még úton voltak, és reméltük lefújták a versenyt. Bár a teljes távra biztos csak legalább félprofik jelentkeztek, akik ebben az időben is állják a sarat. Abból pedig volt bőven. Nekünk csak a kerekek alatt, de a nagyfiús, sárvédő nélkülieknek a fenekükön, hátukon is, és a harmada még hátra volt nekik. Mi meg örültünk, hogy már szél védett, esőmentes helyen vagyunk, jóllakva.
Már amennyire, aludni jobban esett kettesével, összebújva.