Dendrológia, necromania, ollalógia, calceumológia

Utóbbi 2 hétben kicsit elmaradtam a blogolvasással, de jelentem bepótoltam a lemaradást, és közben találtam egy érdekességet.
A felsorolt fogalmak -első kivételével- számomra ismeretlenek voltak (Tudomány az idős fa, tetem, kidobott piros fazék, és cipő találat köré), de elolvasva a cikket rájöttem nem is annyira állnak ezek a dolgok távol tőlem. Csomó dögöt, szemetet fényképezek barangolásaim során, csak nem tudtam, hogy tudomány is épült e tevékenység köré. Azonban máris bevallom, mivel a hülyeséget könnyebb megtanulni, a kéktúra útvonalába eső hegyeinket nem tudom felsorolni (lehet még azokat sem amiket már én is érintetem), de a piros fazekak kódolását első olvasás után megtanultam. Pedig, ha jól emlékszem ezekre nem nagyon figyeltem még fel, legalábbis külön a többi szeméttől nem választottam őket, nemhogy kategorizáljam.
Egy cipő az más, a tetemek meg pláne.
Azonban keresni eztán sem fogom őket, szememet leginkább az élő állatokra és virágokra hegyezem, de ha észreveszek valamit ígérem tudományosabban fogok eljárni.
És, ha már ennyire benne vagyok visszacímkézek pár bejegyzést is.
Az viszont tuti a famatuzsálemeket eddig is szerettem. Fényképezni őket, közelükben leni, koronájuk közé nézni, árnyékukban uzsonnázni, ölelgetni őket, akár még fiatalabb korban is különös érzés. Biztos vagyok benne amit én meglelek, azt már jegyzékbe vették. Ezen a téren labdába sem rúghatok, de nem is akarok, bőven elég nekem a meglelés öröme, még akkor is, ha térkép, vagy ko. alapján és nem véletlen találkozásom a tekintélyes példánnyal.
Nem garantálom, hogy zsineggel, centivel a hátizsákban fogok ezentúl túrázni, de fényképezni, ko.-t rögzíteni fogok (talán még egy-egy térképet is létrehozok) legyen az sokat megélt fásszárú, porhüvely, vagy már feleslegessé vált lábos.

Azért ők még a szekrényben maradnak.

Az alábbi rész, inkább nekem szól, segítségnek, ha megakadok valahol a rögös utakon. 

Hogyan mérjük a törzskörméretet?   (Részlet a Dendromaniából.)

Idézet a könyvből: "Hagyományosan a törzskörméretet mellmagasságban szokták mérni. Precízebb erdőmérnökök 130 cm talajszint feletti magasságnál mérnek. Ennyi azonban nem elég. Vannak felfelé szélesedő törzsek, talajközelben szétágazók, dudorosak, karéjosak, előfordulnak mellmagasságban kikönyökölő oldalágak - hogyan lehet így összehasonlításokat tenni? A megoldás: a talaj szintje és 130 cm magasság között mérjük a lehető legkisebb körméretet, fektessük úgy fel a mérőszalagot, hogy a lehető legkisebbet mutassa!" A törzskörméret mellett fontos feljegyezni a mérés évét is, hiszen a fa évről évre nagyot gyarapodhat, de éppen soványodhat is (öreg fákról gyakran lehámlik a kéreg, darabok törnek ki belőlük). A fa helyét a földrajzi koordináták egyértelműen meghatározzák, ezeket pontosan megadhatjuk GPS készülék segítségével. A fa magassága, koronavetülete szintén érdekes lehet, de ezek gyorsan változhatnak, s a fényképek amúgy is adnak ezekről egy összbenyomást. A fa feltehető kora mindenki fantáziáját meglódítja; a becslés többnyire erősen szubjektív. Úgy vélem, a mi éghajlati és termőhelyi viszonyaink között a fák kora ritkán haladja meg a 200 évet. Kivételt képezhet néhány tölgy, hárs és szelídgesztenye. Valószínűleg a legöregebbjeik közel 400 évesek lehetnek. 

Az etnoollalógia módszertana (Segédlet a Fák, erdők, parok. Elbi blogja-ból, a szerző engedélyével.)

A megtalált objektum feldolgozásának metodológiája nagyfokú hasonlóságot mutat a Pósfai-féle nekromániában szereplő módszertani útmutatással. Az adatrögzítés esszenciája a fotó készítése. A fotó lényege azonban nem a fazék megörökítése, hanem a környezetbe helyezett fazék láttatása. Ezt úgy tehetjük meg, hogy a nézőpontot alacsonyra tesszük, lehajolunk, leguggolunk a témához, és a fényképezőgépünket szinte vízszintes irányba állítjuk úgy, hogy a háttérből minél több látható legyen. A kép készítésével egy időben jegyezzük fel, a megtalálás helyszínét. A GPS koordináták megadására nincs szükség, mint a dendromániánál, mert nem valószínű, hogy rajtunk kívül lesz még olyan ember, aki az általunk megtalált rozsdásodó objektum felkeresését tervezné. Mik akkor tehát a  lényeges szempontok? Hogyan rögzítsük ezeket a lényeges szempontokat? Ezek ismertetése következzék:
 1. Az objektum típusa.  Alapesetben piros fazékról beszélünk. Ezt  „T” betűvel jelöljük a tipikus szóra utalva. Ha a megtalált objektum fazék, de színe nem piros, (vagy annyira rozsdás, hogy az nem ismerhető fel) akkor színében atipikus esetről beszélünk, amely a kódszámban egy C jelöléssel rövidítünk. (C=color szóból) Fokozottan atipikus esetnek tekintjük azt, ha nem fazekat találunk, hanem más konyhai eszközt, például ceglédi kannát, tésztaszűrőt stb.  Ezt „A” betüvel jelöljük. Egy fehér ceglédi kanna kódja tehát AC-vel fog kezdődni, egy piros palacsintasütőé A-val.

2. A legközelebbi lakóhelytől való távolság. Ezt egy arab számmal adjuk meg, kilométeres kerekítést alkalmazva. A 0,5 km–nél kisebb távolságok tehát a 0-t kapják.

3. A lakóhely jellege. A következő kategóriákat különböztetjük meg: Majorság, tanya, ez az „M” kódot kapja, lakott vagy lakatlan jellegétől függetlenül.  Kisebb falu (lakossága 500 fő alatt) akkor a „V” betűt írjuk a kódhoz, a latin vicus, villa= falu szóból.  A nagyobb falu „R” jelet kap, a szintén latin rus=falu szóból, a város „U” betüt, az urbs=város szóból.

4. Az objektum állapota. Ezt egy 0-tól 5-ig terjedő lineáris skálán rögzítjük. Az olyan rozsdás fazekat, amelynek színe nem ismerhető fel 0-val jelöljük, a teljesen ép és újszerű állapot 5-öt kap. Ha az edény benyomódott, behorpadt, akkor is csökkentjük a szám értékét.

5. Az objektum mérete. Az 1-3 liter közti űrtartalom jelölésére a közismert S betűt használjuk, a 3-10 liter köztiekre az M, az ennél nagyobbak jele az L, akár a ruhaméretekben.Az olyan objeltumoknál, amelyeknél az űrtartalom nem releváns,megkülönböztetésül X-t írunk.
Egy leletünk annál értékesebb, minél távolabb van lakott helytől, és minél nagyobb. Ez alapján akár listába is rendezhetjük az objektumokat, és nemes versengésbe kezdhetünk a dendromániához hasonlóan:  Ki talál távolabbi, nagyobb fazekakat?

Néhány példa:

Egy Szekszárdtól 2,7km-re talált  félig rozsdás fehér ceglédi kanna kódja tehát a következő: AC-3-U-3-M, röviden: AC3U3M. Itt figyelembe vettük, hogy egy ceglédi kanna kb. 7literes. Egy Őcsénytől 1,4 km-re talált, egy-két helyen lepattogzott kis piros fazék kódja: T-1-R-4-S. Egy Keselyűstől 4km-re talált közepes méretű, fületlen, összenyomott kék fazék kódja: C4V1M.

Ha ezeket a vizsgálatokat elvégeztük, akkora legfontosabb feladatainkkal végeztünk. Az igényesek azonban további vizsgálatokat is végezhetnek. A fazék kézbevétele és letisztítása után további információkat gyűjthetünk. Keressünk a fazék alján feliratot, címert! Az edény korát pontosabban megállapíthatjuk feliratai alapján. A bonyhádi zománcgyár nevei ugyanis   a következők szerint alakultak:
1909. június 16.:          Magyar Zománcmű és Fémárugyár
1949. július 9.:             Bonyhádi Zománcművek
1958. december 28.:    Zománcipari Művek Bonyhádi Gyáregysége
1968. szeptember 19.: Lampart Zománcipari Művek Bonyhádi Gyára
1981. január 1.:           Bonyhádi Zománcárugyár
1982. március 5.:         EMA-LION Bonyhádi Zománcárugyár
1993. április 1.:            EMA-LION Bonyhádi Zománcáru Kft.

A kézbevétel után helyezzük vissza az objektumot  az eredeti megtalálási helyére! Vegyük figyelembe, hogy vizsgálódásaink eredményeként az objektum a közönséges hulladék státuszból felmagasztosult! Elvitele, fémkereskedőknél való értékesítése súlyos tudományetikai vétségnek számít. 

Necromán osztályozás
Rendnek kell lennie. A gyűjtőszenvedély objektív mércét kíván, a találatokat sorokba
kell rendezni, hasonló hajlamú kollégákkal megosztani – ehhez konszenzusos
nyelvezet kell. Jelentős tapasztalat birtokában, a pályán töltött évek nyomán alakult ki
a dögök osztályozásának szisztémája:
A típus: Olyan tetem, melynek látszólag semmi baja, csak éppen halott. Friss,
vértelen, egyben van, mintha csak aludna. Ha ehető fajról van szó, kísértést
érzünk, hogy a csomagtartóba tegyük.

B típus: Ezen bizony átment a kerék, tolla felmered, szőrméje szétszakadt, 

tagjai lehetetlen pózban, sőt szanaszét, belsőségei kinyomva. Körötte véres folt.

Jó megfigyelésű, finomabb ízlésű nekromán kollégák a fő típusokon belül
alosztályokat is megkülönböztethetnek. Nem mindegy ugyanis, hogy például egy B
típusú tetem szinte még gőzölög, s combja tulajdonképpen még fogyasztható (B1),
avagy már hullamerev, felpuffadt (B2), esetleg a nyüvek már szorgalmasan
takarítják a lágy részeket (B3).

C típus: A nagy egységesülés megtestesítője. Porból vagy és porrá leszel.
Lehengerelt, beszáradt példány, amelynek hovatartozását sokszor már megállapítani
sem tudjuk – előbb-utóbb mind egyformák leszünk. Sokáig megmarad, tartós esők
kellenek, hogy a nyomokat végleg elmossák.
Hogyan fényképezzünk?
Sokan egyszerűen megállnak egy érdekesebb tetemnél, és föléje hajolva, föntről
lefelé, lehetőleg minden részletet belefoglalva, lefotózzák. Hiba, súlyos hiba! Előbb-utóbb így minden képünk egyformának hat, nem lesz több, mint egy sokadik dokumentum. Hiányzik belőle a poézis!
A jó dögfotó oldalról-alulról készül. Hasaljunk bátran a tetem mellé! Karakteres oldalról (csőr, görbe karom, megtört szem), fényképezzük a témát úgy, hogy a háttérben, elmosódva megjelenik a táj. A kék, beúszó fakoronák, egy közelgő autó fényszórója, egy élénk mezes, gyakorlatozó versenybiciklis sziluettje a háttérben sajátos kontextusba helyezi a témát, elmélyülést, perspektívát ad a kompozíciónak, egyetlen keretbe rögzítve az élő természet mozgalmasságát és az abból kiszakadt tettem nyugalmát. Az élet és a halál dinamikájának kontrasztját.